Világirodalmi lexikon 2. Cam–E (1972)
C (folytatás) - Cary, Henry Francis - Casaccia, Gabriel - Casals Monteiro, Adolfo - Casal, Julián del - Casal, Julio
CASAL díjas The House of Ghildren ('A gyermekek háza', 1941) Proust módszerét követve a felnőtt szemével idézi vissza a gyermekkor emlékeit. Legjelentősebb alkotása a harmadik csoportbeli trilógia: a Herself Surprised ('Meglepetten', 1941), A To Be a Pilgrim ('Zarándoknak lenni', 1942) és a The Horse's Mouth ('Hiteles forrás', 1944; film, ua.: R. Neame, angol, 1958). Mindhárom kötet cselekményét más, a többi kettőtől merőben különböző életfelfogású szereplő beszéli el. A negyedik csoportba tartozó Ghester Nimmo trilógia már az írói erők hanyatlásáról tanúskodik. Az élet szeretetét sötét filozofálás váltotta fel, de iróniával átszőtt szemléletmódja, csiszolt stílusa, Flaubert T. emlékeztető művészi igényessége mindvégig megmaradt. Főbb művei még: The African Witch (reg., 1936; Juhász V.: Varázslók, hercegek, katonák, 1939); The Process of Real Freedom ('Az igazi szabadsághoz vezető út', tan., 1943); Marching Soldier ('Menetelő katona', költ., 1945); Art and Reality ('Művészet és valóság', tan., 1958); The Captive and the Free ('A fogoly és a szabad', reg., 1959); Spring and Other Stories (elb. gyűjt., Lénárt E., Tévelygő csecsemők, 1961). O Magyarul még: 1 elb. (Devecseriné Guthi E., Mai angol elbeszélők, 1958). O írod: E. Starkie: Regényírás dosszié rendszer alapján (Híd, 1961, 4.). R. Bloom: The Indeterminate World: a Study of the Novels of Joyce Cary (1963), Katona Anna Cary [keri], Henry Francis (Gibraltár, 1772. dec. 6.—London, 1844. aug. 14.): angol irodalmár, műfordító. Élete főműve Dante Isteni színjátékának teljes fordítása blank verse-ben (1805 —1812), amelyet Gobridge tett népszerűvé előadásaiban. Casaccia [kászáksziá], Gábriel (1907 — ): paraguayi író. Hazája egyik legismertebb mai regényírója. A costumbrismo követőjeként kezdte irodalmi munkásságát: Hombres, mujeres y fantoches ('Férfiak, nők és bábuk', reg., 1930), Mario Pereda (reg., 1939). Pályája csúcsa a naturalizmushoz közel álló La babosa ('Az úticsiga', reg., 1952), amelyben egy a fővároshoz közel fekvő falu erkölcsi romlottságát és anyagi nyomorát vázolja. A regény érdekessége, hogy kétnyelvű: a dialógusok általában guaraní nyelven íródtak. Főbb művei még: El Guadú (elb., 1938); El pozo ('A kút', elb., 1947). Inotai András Casais Monteiro [kázáis monteiru), Adolfo (Porto, 1908. júl. 4. — ): portugál költő, kritikus. Coimbrában járt a bölcsészeti fakultásra, 1930 körül csatlakozott a Presenga c. folyóirathoz. 1936-ban ellenzéki magaviselete miatt letartóztatták. Kiszabadulása után Lisszabonban telepedett meg, ahol mint fordító és az Editorial Inquérito lektora működött. 1954-ben kivándorolt Brazíliába. 1962 óta az araraguai egyetemen az irodalomelmélet tanára. Mint költő 1929-ben lépett fel Gonfusáo ('Zűrzavar') c. kötetével. Ezt követte a Sempre e sem fim ('Minduntalan és vég nélkül', é. n.), Ganto da nova agónia ('Az új agónia éneke', 1942), Noste aberta nos quatro ventos('Minden szélnek nyílt éj', 1943), Európa (1945). E korszaka nyers, érdes, ritmustalan verseiben a költőt főleg a spanyol polgárháború, majd a második világháború eseményei késztetik résztvevőhumanista állásfoglalásra. Azóta írt versei: Simples cangoes da terra ('A föld egyszerű dalai', 1949), Veo sem pássaro dentro ('Repülés madár nélkül', 1954) szabályosabbak, bennük a költő horatiusi attitűdöt fejez ki az elfutó élettel szemben. önéletrajzi regénye: Adolescencia ('Serdülőkor', 1949). Az utolsó két évtizedben elsősorban mint kritikus működött, ezen a téren tevékenységét gyakran polemikus impresszionizmus jellemzi. Főbb idevágó munkái: O románce e os seusproblémas ('A regény és problémái', 1950); Glareza e mistério da critica ('A kritika világossága és rejtélye', 1961); A palavra essencial ('A lényeges szó', 1965). Rónai Pál i Casal [kászál], Julián del (La Habana, 1863. nov. 7.—uo., 1893. okt. 21.): kubai költő. Jogi tanulmányait apja halálakor (1885) félbeszakítva, tisztviselő és különböző folyóiratok munkatársa lett. Tuberkulózisban halt meg. A modernismoegyik kezdeményezője. A melankólia, a lemondás finomhangú lírikusa. Első verseskötete, az Hojas al viento ('Levelek a szélben', költ.-ek, 1890) még a romantika világát tükrözi; második, a Nieve, bocetos antiguos ('Hó, antik vázlatok', költ.-ek, 1892) a parnasszista iskolához áll közel, a sokszínűséget, a formák plasztikus megjelenítését kedveli; a harmadikban, a Bustos y rimashan ('Mellszobrok és rímek', költ.-ek és prózai írások, 1893) a modernista irányzat valamennyi jellemző elemét együtt találjuk. O írod.: G. Duplessis: Julián del Casal (1945). J. M. Monner Sans: Julián del Casal y el modernismo americano (1952) Gsép Attila Casal [kászál] Julio (Montevideo, 1889— 1954), uruguayi költő, Spanyolok-ban*