Világirodalmi lexikon 3. F–Groc (1975)
F - Feuerstein Emil - Feuillet, Octave; Désiré Hazard
FEUIL szempontból fontos mozzanata az antropológiai elv esztétikai kiterjesztésére irányuló — valláskritikai szándékoktól motivált — kísérlet volt. Főként a Vorläufige Thesen zur Reformation der Philosophie ('Előzetes tézisek a filozófia reformjához', 1841) c. munkájában akadnak esztétikai jellegű megjegyzések. Itt azt hangoztatja, hogy a művészet evilági természetű, hogy a keresztény monoteizmus nem tartalmazza a művészi műveltség elvét, és hogy a politeizmus volt a tudomány és a művészet igazi forrása. A görögök szerinte azért váltak nagy művészekké, mert az emberi alakot aggály nélkül a legfőbb alaknak tartották. A kereszténység viszont művészileg hajótörést szenved a tudat és az igazság ellentmondásán. A kereszténység lényege ugyanis az emberi lényeg, de ez a keresztények tudatában mint nem emberi jelenik meg. A művészet azonban képtelen kétértelműséget ábrázolni. Továbbá kifejti azt, hogy a másvilágban való hit költőietlen, mivel a költészet forrása a fájdalom. Esztétikai jellegű gondolatai közvetlenül csak az Ifjú Németország költőire hatottak. Rajtuk kívül általában nem volt hatása, viszont az antropológiai elv esztétikai következtetéseit Csernyisevszkij vonta le sokoldalúan. Csupán a 19. sz. végén Ausztriában akadtak néhányan, akik hasonlóképpen esztétikát építettek Feuerbach nézeteire (Fr. Jodl, J. Popper). Filozófiai hatása tekintetében egyfelől a marxizmus kritikailag átvette és feldolgozta Feuerbach egyes valláskritikai gondolatait, másrészt Feuerbachból indult ki az a vulgármaterialista irányzat, mely gondolatilag igen kevéssé járult hozzá a filozófia fejlődéséhez (L. Büchner, K. Vogt stb.). Végül a marxista esztétikában Plehanovnál és Lukács Gy.-nek a művészet antropomorfizáló jellegéről, valamint vallás elleni szabadságharcáról szóló gondolataiban magasabb szinten feldolgozva lelhetők fel a feuerbachi indítékok. Gyűjt, kiad.: Samtliche Werke ('Összes művei', 1846 — 1866, ill.: 1900 — 1962). O Magyarul még: Válogatott filozófiai művei (Szemere S., 1951); Válogatott valláskritikai írások (Heller A., Hermann I , Makai M., Szemere S., 1953). O Irod.: A. Kohut, Ludwig Feuerbach: Sein Leben und seine Werke (1909). Nádor Gy.: Feuerbach filozófiája (1951); S. Rawidowicz: Ludwig Feuerbachs Philosophie (2. kiad., 1964); W. Schuffenhauer: Ludwig Feuerbach und der junge Marx (1965); Hermann I.: Ludwig Feuerbach emlékére (Nagyv, 1972, 10.); Hermann István Feuerstein Emil (Kiskőrös, 1914. ápr. 21. —), héber nyelvű izraeli író, újságíró, műfordító. A. Hameíri unokaöccse és életművének népszerűsítője. Wroclaw, Basel és Berlin egyetemein, majd a londoni Jews College-ban tanult. 1935-ben Palesztinában telepedett le. A Hacofe c. napilap szerkesztőségi tagja és állandó színikritikusa, kritikáit azonban a Gazit c. irodalmi folyóirat is közli. Több nemzetközi irodalmi kiadvány munkatársa. Könyvet írt a Nobel-díjas írókról (Szofrim hatané-prász Nobel, 'Nobel-díjas írók', 1960). Számos novellát és drámát fordított héber nyelvre. Mintegy ötven kötetet publikált a művelődéstörténet különböző területeiről. Fontosabb művei: Encyclopaedia of World Literature ('Világirodalmi Enciklopédia', 1945 — 1959); Wiliam Shakespeare — határ visoirata ('William Shakespeare — élete és műve', 1952). Raj Tamás Feuillet [feje], Octave (írói név); Désiré Hazard (családi név), (Saint-Lô, 1821. aug. 11.-Párizs, 1890. dec. 29.): francia író. Magasrangú hivatalnokcsaládból származott. A nagyvilági életet és a nagypolgárságot ábrázoló, a fennálló társadalom apológiáját hirdető, jól szerkesztett moralizáló regényeivel és drámáival a második császárság hivatalos írója, Eugénie császárné kedvence volt. 1862-től az Académie française tagja. Erkölcsi és társadalmi idealizmusa talajáról egész életében a realizmus és a naturalizmus ellen hadakozott, de annak egyes eredményeit, a környezet- és a lélekábrázolást, a megfigyelést felhasználta. Korábban leghíresebb, Európaszerte olvasott és játszott művei: La crise (vígj., 1854. Csepregi L., A válság, Nemzeti Színház, 1854. aug. 4.); Le roman d'un jeune homme pauvre (reg., 1858; Pfeifer F., Egy szegény ifjú története, 1859; Salamon F., ua., 1872; Zempléni P. Gy., ua., 1899; többször megfilmesítették még a némafilm, majd a legelső hangosfilmek korában); Histoire de Sibylle (reg., 1862; Concha Gy., Szibilla története, 1868); La tentation (színmű, 1860: Radnótfáy S., A kísértés, Nemzeti Színház, 1862. dec. 12.); Monsieur de Gamors (reg., 1867: Huszár I., Camors gróf, 1868); Le sphinx (1874: Hajnal Aladár, Magyarország és a Nagyvilág, 1875, 9 —18.); Le journal d'une femme (reg., 1878: Fái B , Egy nő naplója, 1879: Pogány E., Egy asszony naplója, 1927); Histoire d'une parisienne (1881.; Visi I., Egy párisi nő története, 1881). Mintegy 15 regénye jelent meg magyarul szám-