Világirodalmi lexikon 3. F–Groc (1975)

F - Faehlmann, Friedrich Robert - Faereyinga saga - faeroeri irodalom - faery - Faesi, Robert - Fa és Nád

FREHL Kölnben él, A Gruppe 47-hez tartozik.­­ Balladisztikus előadásmódjában W. Faulk­nertől tanult, regényeiben az idősíkokat egymásba játszó emlékezés technikájá­val dolgozik; témájuk Németo. náci múltjának és a 2. világháborúnak ábrá­zolása a nyugat-németo.-i jelenségekben és az emlékezésben. A Die Brandstifter ('A gyújtogatók', 1963) c. regényében az elrettentő múltat felismerő ifjú bosszút áll náci apján, a Der rote Milánban ('A vörös kánya', rég , 1965) egy gyermek perspektívájában ábrázolja az emberség és az embertelenség összeütközését. Post­versand-Román ('Regény postai úton', 1970) c. regényében W. Vostell nevű „társszerzővel" a kollektív írói alkotás­sal kísérletezik. Versei először 1965-ben folyóiratokban jelentek meg. ( írod.: K. Batt. Abrechnung mit einem Tatbe­stand (Neue Deutsche Literatur), 1966, 8.). Salyámosy Miklós Faehlmann [felmann], Friedrich Ró­bert (Ao, Järvamaa, 1798. dec. 31 — Tartu, 1850. ápr. 22.): észt költő, folklo­rista. Orvos volt, de már egyetemi tanul­mányai idején foglalkozott nyelvtudo­mánnyal és irodalomtörténettel is.­­ Szorosabb értelemben vett költői mun­kásságánál jelentősebb irodalom­szerve­zői és néprajzi tevékenysége. Az Észt Tudós Társaság alapítójaként, majd el­nökeként a nemzeti irodalom megterem­téséért munkálkodott. Az ő elképzelése alapján kezdték meg az észtek nemzeti eposzának, a Kalevipoegnek az össze­szerkesztését, melyet halála után barátja, F. R. Kreutzwald fejezett be. Faehlmann költői tehetségének, képzelőerejének gaz­dagságát az 1840 — 1852 között megjelen­tetett, jórészt általa alkotott, de nép­költészeti alkotásnak feltüntetett míto­szok bizonyítják a legékesebben. A míto­szok eredetisége körül fellángolt vita egyébként jó szolgálatot tett az észt irodalom egészének, mert mind külföldön, mind a hazai német uralkodó osztály körében ráirányította a figyelmet az észt nép szellemi javaira.­­ Magyarul: 1 mítosz (Bereczki G., Az észt irodalom kistükre, 1969); 1 vers (Képes G . uo., 1969). Fehérvári Győző Faereyinga saga [fejrejingá szógá] ('A föroyariak története'), anonim izlandi prózai mű. 1200—1210 körül keletkez­hetett. A sajta-műfaj régibb, eredetibb csoportjába tartozik, az egyéni karakte­rek és sorsok gazdag ábrázolása még a történelmi-politikai körülmények részle­tes kifejtésébe ágyazódik. Ezen a pont­ján a király­ saga műfajával érintkezik, míg a 14. sz. végi másolásakor kisebb meseszerű részeket is illesztettek hozzá. Tárgyának kerete a Föroyaer (Faeröer)­szigetek történelmi változásai a 9. sz.-i honfoglalástól függetlenségük 11. sz. közepi elvesztéséig, így egyben e sziget­csoport (-­­föroyari irodalom) első és leg­fontosabb forrásműve is.­­ Első kiad.: Faereyinga saga (C. C. Ramn tan.-ával, 1832). Bernáth István faereeri irodalom: -*-föroyari irodalom faery: -*•tündérjáték Faesi [fezi], Róbert (Zürich, 1883. ápr. 10.—uo., 1967): svájci német író, költő, irodalomtörténész. Germaniszti­kát tanult, majd járt Franciao.-ban, Angliában, az SZU-ban és Olaszo.-ban. 1922-től 1953-ig az újabb német irodalom tanára volt, a zürichi egyetemen. Baráti kapcsolatban állt Th. Ulein-nel, elnöke lett a róla elnevezett társaságnak. A Zürcher Idylle ('Zürichi idillek', 1908) c. első elbeszélését éppúgy, mint az E. Korradival együtt írt karcolatait (Das poetische Zürich, 'A költői Zürich', 1913) a rokokó stílust utánzó finomkodás jel­lemzi. Szülővárosának később regény­trilógiában (1941 — 1952) állított emléket. Drámáiban (pl. Odysseus und Nausikaa, 'Odüsszeusz és Nauszikaa', 1911) a klasszikum felé hajlik. Esszéiben első­sorban a legújabbkori svájci német iro­dalom kiemelkedő alakjaival és irányai­val foglalkozik.­­ Főbb művei: Paul Ernst (esszé, 1913); Rilke (esszé, 1919); Gestaltungen und Wandlungen schweizer Dichtung ('A svájci irodalom alakulásai és változásai', esszé, 1922) Vom Menüett zur Marseillaise ('A menüettől a Marseil­laise-ig', alak, 1930); Spittelers Weg und Werk ('Spitteler útja és munkássága', esszé, 1933); Gottfried Keller (esszé, 1941); Alles Kom­meiner Weizen ('Minden mag búza akar lenni', reg., 1961) Thomas Mann, ein Meister der Erzahlkunst ('Thomas Mann, az elbeszélő művészet mestere', tan., 1961); Briefwechsel mit Thomas Mann ('Levélváltás Thomas Mann-nal', 1962); Erlebnisse Ergebnisse ('Élmények, eredmények', emlékezések, 1963); Diodor—Ohnmacht der Macht ('Dio­dor— a hatalom tehetetlensége', esszék, 1968). ( írod.: M. Huber: R. Faesi (Deutsche Rundschau, 1954). Bodoky Dorottya Fa és Nád: sumer költői mű: az -`~ada­manduga műfajában írt vetélkedés a megszemélyesítve ábrázolt Fa (gis) és Nád (gi) között. Teljes szövegében csak mitológiai bevezetése maradt fenn; ez hosszú elbeszélésben az ég és a föld ná­szának mítoszát mondja el, s a föld

Next