Világirodalmi lexikon 5. Im–Kamb (1977)
J - Januszewska,Moszynska, Hanna - Jan van Boendale; Jan de clerc - Jan vanBrabant, hertog; Brabanti János herceg - Jan van Doesborch - Jan van Ruusbroec
JANNA közül elsősorban Holan, Hrubín, Seifert, Zdrada kötötte le érdeklődését, de érzékletes portrékat rajzolt Sováról és Brezinejról is. Zádor András Januszewska-Moszynska [Janusewszkamosinyszka], Hanna (Varsó, 1905. ápr. 20. —): lengyel írónő. Irodalmi munkásságából él. Számos népszerű gyermek-és ifjúsági könyv szerzője, Bürger Münchhausen bárójának, Goethe Bűvészinasának fordítója. O Főbb művei: Efiodus (költ.ek, 1933); Zlota Jállon ('Arany -almafa', reg., 1955); Bukopis pani Fabulickiej ('Mesenéni kézirata', reg., 1958); Srebrna kózka ('Az ezüst kiskecske', reg., 1960). Fejér Irén Jan van Boendale [Jan bandále]; Jan de Glerc (névváltozat); (Tervuren, Brüsszel mell., 1279—Antwerpen, 1350 k.): németalföldi (brabanti) költő. Az antwerpeni városi tanács titkára, majd főhivatalnoka, a Jacob van Maerlant kezdette polgári didaktikus-történeti költészet jelentős alakja. A németalföldi városi polgárság újszerű irodalmi gyakorlata az ő évtizedeiben már meglehetősen általánossá vált, így az ő munkássága is — tudatosság, eredetiség, önállóság, intézményesült ellenzéki vélekedések kifejtésében — meghaladhatta mesteréét. Pályakezdő és kb. 1347-ig tovább írt gestája, a Brabantsche Yeesten ('A brabantiak cselekedetei') még külsőséges követelményeknek tesz eleget, de főműve — Der Leben Spieghel ('Laikusok tüköre', verses enciklopédia, 1325 — 1333 között) verselésben, nyelvi erőben, elbeszélő készségben és korszerű tájékozottságban a világias szemléletű polgárság büszke alkotása. A négy részes munkából — a bibliai, történeti és apokaliptikus intő részek mellől — kiemelkedik a polgári élet gyakorlati és erkölcsi szabályaival foglalkozó rész, s annak is a polgári írásművészettel, költészettel foglalkozó fejezetei. Ez az első németalföldi ars poetica, egyben az egyik legrégibb európai nemzeti nyelvű ars poetica is, az irodalmi gyakorlat tudatosságának kezdete, kiterjed a szóhasználat és a stílus szabályozására is, de gerincét az írástudói felelősség és a misztifikálatlan valósághűség hangsúlyozása (pl. a lovagi irodalom fantasztikumának elutasítása) alkotja, valamint szemléletes írói példatár a bibliai Mózestől Jacob van Maerlantig. Ez utóbbinak kommunisztikusan lázongó Martijn-verseit követte az 1333 k. írott Jans Teestege ('Jan meggyőződése'), panaszosan mutat rá a társadalmi osztályok között támadt szakadékokra, és megrója az arisztokráciát, hogy szolgalelkű lantosok, kobzosok és heroldok (herold-költészet) „gyermekmeséit" többre becsülik a polgári írók józanságánál. Utolsó éveinek jelentős, nagy szenvedéllyel írott műve, Hetboec vander wraken ('A bosszúállások könyve'), tisztázatlan, főképp apokrif forrásokra támaszkodva, apokaliptikus világvéget jósol és a puritán ókeresztényi erkölcshöz való visszatérést követeli. O írod.: J. J. Mak: Boendale-studies (Tijdschrift voor Nederlandse Taal- en Letterkunde 1957 és 1959). F. Closset: Aspect de latendance au didactisme . . . (Mélanges de linguistique et de philologie F. Mosse in memoriam, 1958); L. Mellaerts: Dichter Jan van Boendale . . . (Meer Schoonheid 1973, 20.). Bernáth István Jan van Brabant, herzog [jan fan brabant bertoich]. Brabanti János herceg (magyar névváltozat); (1252 k. —1294): középkori németalföldi (brabanti) költő. 1270 k. írott kilenc, formájában, téma-és szóválasztásában szabályos trubadúrverse csak középfelnémet fordításban maradt fenn a Manessische Liederhandschrift-ben. Heinric van Veldeke néhány azonos időben keletkezett verse mellett ezek a németalföldi lovagi líra egyedüli emlékei. O Irod.: H. Boerma: De liederen van Herzog Jan van Brabant (Tijdschrift voor Nederlandse Taalen Letterkunde, 1896). Damokos Katalin Jan van Doesborch [Jan Jan duszborch]: Jan van Doesborch (Antwerpen, 16. sz. első fele): középkori németalföldi (brabanti) nyomdász és kiadó. Számos népkönyvet adott ki, valamint az első nyomtatott rederijker-antológiát: Befreynen int Lot, Amoureus, Wys ('Bolondos, szerelmes, bölcs versek', 1528 — 1530 között, új kiad.: De Refereinenbundel van Jan van Doesborch, 1940). Damokos Katalin Jan van Ruusbroec [jan fan ruszbruk]; Jan van Ruysbroec (névváltozat); Jan van Ruusbroec (Ruusbroec, Brüsszel m., 1293 ? 1294 — Groenendael, 1381. dec. 2.): középkori németalföldi (brabanti) író. Több mint harminc évig Brüsszelben volt pap, majd a város környékére visszavonulva kolostort alapított, amelynek priorja lett. Itt írta legtöbb művét. Misztikus író volt, minden művének témája isten és a lélek viszonya. Legrészletesebben a Chierheit der geesteleker Brulocht ('A lelki menyegző ékessége', traktátus, 1350 előtt) ismerteti az üdvözüléshez, vagyis az istennel való újraegyesüléshez vezető út három szakaszát. Akármilyen emelkedett is a téma, az illusztrációk nagyon is földiek, előszeretettel vesz a természet-