Világirodalmi lexikon 5. Im–Kamb (1977)
J - Japán irodalma - japán irodalmi formák
folyóiratot, amely a hagyományokat modern alapon folytató, úri. ,,neozsidó" írói csoportosulás orgánuma lett. O Héberre fordította Horatius költeményeit és Karinthy Frigyes több művét. Antológiát készített japán versekből (Siká, 1958), a világirodalom szerelmes verseiből (Haneehavim roim et acrnám, 'A szerelmesek egymást látják', 1966) és romantikus költeményekből (Haperáh hahahói, 'A kék virág', 1967). A Mivhár hasira hajehudit behungárijá vetoldotehá ('A magyarországi zsidó költészet antológiája és története', 1959) c. munkájáért Nordau-díjat kapott. Bergen-belseni emlékeit elbeszélő költeményben örökítette meg (Nóf beasán, 'Táj füstben', 1961), Radnóti M. 42 versét Beikvot Orfeusz ('Orpheusz nyomában', 1971) c. gondos és szép tanulmány kíséretében adta ki. Szenes Erzsi verseinek héber fordítását (Pekaát hamesi, 'Selyemgombolyag', 1972) is ő készítette. Egyéb művei: Malákh lelő kenafim ('Angyal szárnyak nélkül', versek, 1959); Beszod gané hameleh ('A királykert titkaiban', ifjúsági elb.-k, 1960); Haórnehsáh(A fény kialszik', misztériumjáték, 1963); Jerusát énájim ('Szemek öröksége', versek, 1965); Lemorád, bétá ('Anyám háza előtt', versek, 1968); Behalon habájit hanoszéd ('Az útrakelt ház ablakában', reg., 1970); Hakáv hazarhaní ('A foszforeszkáló vonal', kisreg., 1971); Cél hadpor ('A madár árnyéka', reg., 1971); Mer kává lélit ('Éjjeli fogat', elb.-ek, 1973); Kájic sel Viola ('Viola nyara', versek, 1973). O Válogatott műfordításai: Ketáv begavis (' Írás a kristályban', 1969, Radnóti M., Juhász F., Tóth Á. stb. művei). O Magyarul: 5 vers és bevezető tan. (Gréda J., Mai héber izráeli költők, anto., 1971). O írod.: Scheiber S.: Héber Radnóti-válogatás (Nagyv, 1972, 4.); uő: Szenes Erzsi versei héber fordításban (Nagyv, 1972, 10.). Baj Tamás Japán irodalma: 1. —japán irodalom. O 2. ainu költészet: Az ainuk (másként ainu, ill. ainu) zömmel Japán északi részén, Hokkaido szigetén élnek. A történeti múltban Japán középső területein is éltek. Lélekszámuk mintegy 16 000. Nem mongolid típusúak. Évezredek óta élnek a szigeteken. Eredetük ismeretlen, nyelvük a paleo-szibériai nyelvek közé tartozik, de társtalan. Három fő nyelvjárást beszélnek: 1. Hokkaido szigetének északkeleti részén: ez már szinte teljesen kihalt nyelvjárás; 2. Hokkaido szigetének északnyugati partvidékén: több mint 10 000 beszéli ezt a nyelvjárást; 3. Hokkaido szigetének délkeleti részén: ez a nyelvjárás határozottan különbözik a többitől. Szahalin (SZU) déli részén mintegy 500, északi felén pár tucat ember beszéli a szahalini nyelvjárást. A Kurilszigeteken (SZU) száznál kevesebb ainu él. Ő írásbeliségük egészen a legutóbbi időkig nem volt. Japán iskolákban japán írásjelekkel írják az ainu szövegeket, az SZU-ban a cirillábécét használják. Az utóbbi években Japánban az írásbeliség fejlesztéséhez a fellendült ainu nemzeti öntudat is hozzájárult, Írott irodalmuk nincs, a folklór azonban igen gazdag, s benne még a múltra jellemző vadászóhalászó életmód emlékei élnek. Folklórjuk gyűjtését e században J. Bachelor angol orvos és Kindaichi K. japán filológus kezdeményezte, de orosz és amerikai (USA) kutatók is tetemes anyagot gyűjtöttek össze. Masiho T. személyében ainu tudós is foglalkozott az ainu nyelv szótárának összeállításával és ainu népköltészet gyűjtésével. A műfajok közül a rövidebb prózai mondák, a gyakran szöveg nélküli, dúdolt, improvizált dalok az év minden időszakában megtalálhatók, férfiak és nők egyaránt előadják. A téli időszak az epikus énekek és a rituális ünnepek ideje. Férfiak bonyolítják le a medveünnep szertartásait, és a hosszabb epikus énekeket is általában férfiak adják elő (ezek az istenségek tetteit beszélik el, az eredetmítosz műfajához állnak közel). A nem mindig hiteles adatok szerint eme epikus énekek 3 — 5 ezer sorból is állhatnak (egy-egy sorban rendszerint öt metrikai szótag van, de a fonetikai szótagok nyújtás és összevonás következtében 4 és 7 között váltakozhatnak). Strofikus szerkezetet nem észleltek bennük. A 30 — 200 soros történetek az Ősök tetteit mondják el, előadóik között több az asszony. Van még többfajta Birató- és szertartásdaluk is. A sámánizmus kifejlett formája ismeretlen körükben. A japán folklór és hiedelemvilág, később pedig a kultúra befolyásolta ugyan az ainu folklórt, azonban ennek ellenére jól megmaradt a típusában paleo-ázsiai ainu költészet. Orod.: J. Bachelor: The Ainu and Their Folk-Lore (1901); J. Bachelor: Ainu Life and Lore (1927); M. Gisinde—Ch. Sano: An Annotated Bibliography of Ainu Studies by Japanese Scholars (1962) Voigt Vilmos japán irodalmi formák: Bármilyen nyomasztó súllyal nehezedett is Japánra a kínai civilizáció, melynek Japánhoz képest jó ezeréves történelmi-kulturális előnye volt, s melynek fénykora a történelmi japán állam kialakulásának befejeződésével esett egybe. Japán szerencsés 35 Világirodalmi Lexikon V. 545