Világirodalmi lexikon 6. Kamc–Lane (1979)
K (folytatás) - Kritiasz
ta a nyugat-európai politika és kultúra áramába, valódi fővárossá szervezte Stockholmot, és korában páratlan kulturális gócponttá emelte a királyi udvart és tágabb környezetét. Személyes hívására a korszak több neves tudósa telepedett meg hosszabb-rövidebb időre Svédokban, előbb inkább filológusok, mint pl. D. Heinsius, C. Salmasius, I. Vossius, akik Európa egyik legimpozánsabb kézirat- és és könyvtárát gyűjtötték be a királynőnek, utóbb természettudósok, végül filozófusok is, élükön R. Descartes-zal. Ő hozta létre az első állandó udvari színházat ahol leginkább a divatos balett-műfajt művelték, s az ehhez szükséges „forgatókönyvek" írására a legjobb honi tehetségeket, köztük G. Stiernhielmet nyerte meg, karolta fel. Sajátos egyéni pályát futva, Krisztina már fiatalon elpártolt a lutheranizmustól s annak honi szellemi légkörétől; példaképe, a francia királyi udvar követésében előbb libertinista nézeteket vallott, a „filozófusok hitére" tért, tanúskodik erről P. Cassendivel fenntartott barátsága, B. Pascallal folytatott levelezése, utóbb azonban — főképp politikai okokból — katolizált, e fejlődése konzekvenciáit vonta le 1654-es lemondásával a svéd trónról, s attól fogva, alapvető sztoikus magatartását megőrizve, gyakran hajlott különféle katolikus, misztikus és kvietista áramlatok felé. Élete második felét, a késő reneszánsz zavaros politikai, financiális és kriminális viszonyai között, legnagyobbrészt Rómában élte le, ahol — mint egy „padrona di Roma" ('Róma úrasszonya') — palotája ismét a művészeti és szellemi élet egyik középpontja lett. Francia nyelvű irodalmi munkásságának remeke, Mémoires ('Emlékiratok', 1680 —1681-ben írva; kiad. J. Arckenholtz tan.-ával, 1751 — 1760). Szent Ágoston Vallomásait tűzi ugyan ki irányvonalául, de annál sokkalta világiasabb, érdekfeszítően részletező, őszinte, nagy személyességgel s öntudatossággal írott mű. A kor divatja szerint, az 1680-as években összeállított még két aforizma-, ill. mencimagyűjteményt is — L'ouvrage de loisir ('Szabadidőm termékei') és Les sentiments héroiques ('Hősi érzelmek') — kiadásuk: Pensées de Christine ('Krisztina gondolatai', C. Bildt tan.ával, 1906.) Drottning Kristina, Maximer. Les sentiments héroiques ('Krisztina királynő. Maximák. Hősi érzelmek', a francia és egy 1756-os svéd ford. szövegei, S. Stolpe tan.-ával, 1959), belőlük válogatás; Donáth R., Aforizmák és maximák, Krisztina királynő, 1970, 208 — 220 old.) . Vál. művei: Stálvbiografi och aforismer ('Önéletrajz és aforizmák', M. von Platen tan. ával, 1959); Brev frdn sex decennier ('Hat évtized leveleiből', S. Stolpe tan.-ával, 1960). O írod.: E. Wrangel: Om de frámmande lárde vid drottning Christinas hof (1897); H. Wieselgren: Drottning Kristinas bibliotek och bibliotekarier (Vitterhetsakademiens handlinar 33., l901); E. Cassirer: Drottning Christina och Descartes. Ett bidrag til 1 1600-talets idéhistoria (1940); R. Pintard: Le libertinage érudit (1943); S. Stolpe: Drottning Kristina (1958; németül: Königin Christina von Schweden, 1962); uő: Kristinastudier (1959); M. Rat: Christine de Suede (1959); C. Weibull: Drottning Christina (1966). Bernáth István Kritiasz: Gritias (latinos név); (Athén, i. e. 460 k.—Munikhia, i. e. 403): görög politikus, filozófus, költő. Arisztokrata családból származott, Gorgiasz és Szókratész tanítványa, Platón barátja volt (s egyik dialógusának címszereplője). Már ifjúkorában a Spárta-barát csoportosuláshoz tartozott. Athénnek a peloponnészoszi háborúban elszenvedett veresége után (404), mint ephorosz, majd a harminc zsarnok egyike, vezető szerepet játszott a demokrácia híveivel való leszámolásban. A Thraszübulosz vezette felkelőkkel vívott csatában esett el. Műveinek csekély töredékei is az újszofisztika képviselőjének mutatják, aki a törvényeket csak megállapodásnak, látszat-igazságnak tekinti. Ebből fakad valláskritikája is. Sziszüphosz c. tragédiájában (amely Peirithoosz, Tennész és Rhadamanthüsz c. trilógiát alkotó darabjaihoz csatlakozott szatírjátékként; az első két művet többen Euripidésznek tulajdonítják) az emberek megfékezésére szolgáló kitalálásnak minősíti a vallásos parancsokat és hiedelmeket. Politeiai ('Államok') c. értekezés-ciklusában Athén, Spárta és Thesszália összehasonlítását végezte el, Spárta-barát tendenciával. Omiliai ('Beszélgetések') c. műve a szofista szónoklatok értékes dokumentuma volt. Kultúrtörténeti adatokat is nyújtó szimpatikus elégiái a hellenisztikus költészet felé mutatnak. Megőrződött egy-egy részlet Alkibiadészről és A nakreónról szóló verséből is. Kiad.: H. Diels-W. Kranz: Die Fragmente der Vorsokratiker (1956); B. Snell: TGF (1971); E. Diehl: ALG (1. köt., 1936). O Magyarul: 1 vers (Sarudy Gy., Görög lírai antológia a középiskolák számára, 1902); 4 vers (Kerényi G., Franyó Z., Görög költők antológiája, 1959). O Irod.: A. v. Blumenthal: Der Tyrann Kritiks als Dichter und Schriftsteller (1923). Szabó Kálmán