Világirodalmi lexikon 15. Taa–tz (1993)
T - tai-nung irodalom - Taira no Tadanori - Tairov, Alekszandr Jakovlevics
terre ('Jegyzetek Angliáról', tan.-ok, 1872); Notes sur Paris. Vie et opinions de M. Frédéric Thomas Graindorge (1867. Mikola [Wohl Janka, Graindorge Tamás: Párisi jegyzetek. Összegyűjtötte és kiadta Hippolyte Taine, 1905); Hippolyte Taine, sa vie et sa correspondance ('Hippolyte Taine élete és levelezése', 4 köt., 1902—1907). Magyarul még: A jelenkori Franciaország alakulása (Toldy L., Csíky G., 5 köt., 1881); K. Schrattenthal: Hippolyte Taine és Schvarcz Gyula (1889); 1 cikk (n.n. Jövendő, 1904, 49.); Balzac (Halasy A., 1908); La Fontaine (Geőcze Sarolta, 1909); Bonaparte Napoleon (Baglyasi B., 1919); Napoleon (Kuncz A., 1922). O írod.: Lettres à une inconnue par Taine (P. Mérimée bevezető tanulmányával, 1874); Monod: Renan, Taine, Michelet (1894); Zsilinszky M.: Taine Hippolyte Adolphe mint történetíró (1895); Zeitler: Die Kunstphilosophie von Hippolyte Taine (1901); Alexander B.: Taine Hippolyte emlékezete (1903); Szigetvári: Taine és a miliő-elmélet (Akert, 1904); Lefebre: Hippolyte Taine (1904); J. Schlaf: Kritik der Taineischen Kunsttheorie (1906); A. Aulard: Taine historien de la Révolution française (1907); Hatvany L.: H. Taine levelei (Nyűg, 1908, 2.; uo., 1908, 3.; uo., 1908, 4.); Nagy J.: Taine egyénisége (Budapesti Szemle, 1911, 14.); Jablonkay G.: Taine miliő-elmélete (1912); V. Giraud: Essai sur Taine, son oeuvre et son influence (1912); Ambrus Z.: Nagy halottak ravatalánál (Vezető elmék, 1913); Nagy J.: Taine elmélete az értelemről (1915); uő: Taine (1922); A. Cresson: Hippolyte Taine, sa vie, son oeuvre, sa philosophie (1951); Salamon L.: Hippolyte Taine (Május kék madara, 1971); L. Weinstein: Hippolyte Taine (1972); E. Colins: Taine. Essain de biographie intérieure (1976); Szávai J.: Az angol irodalom története. Előszó (Ima az Akropoliszon, 1977); uő: Hippolyte Taine. Portré (Magyar Rádió, 3. műsor, 1978. nov. 10.); F. Léger: La Jeunesse d'Hippolyte Taine (1981); Péterfy J.: Taine: De l'intelligence. Az elméről (közreadta és bevezette Bögöly J. Á., ItK, 1989, 1—2.); Konrádiné Gálos Magda: Egy világhírű francia tudós. Hippolyte Taine két levele Justh Zsigmondhoz (Békési Élet, 1990, 2.). Nagy Géza tai-nung irodalom:*•taj-nung irodalom Taira no Tadamori (1144—1184. febr. 7.): japán Heian kori költő. Az ugyancsak költő Taira no Tadamori fia. A»Heike monogatari szerint kitűnt a harci művészetekben. Magas tisztséget töltött be a Palotaőrségben, de később tartományi kormányzóként távol került az udvartól. A Taira családban számos író, költő akadt, de Taira no Tadanori közülük is kiemelkedik. Mestere a Heian- és a Kamakura-kor híres költője, Fujiwara no Toshinari volt. Műveit egy kötetben, Tadanorisha ('Tadanori versgyűjteménye') c. gyűjtötte össze. Szerepelnek Taira költeményei a Goshirakawa császár rendeletére Fujiwara no Toshinari válogatásában készült waka gyűjteményben a Senzaishuban ('Ezer év [waka] gyűjteménye', 1187), valamint a Gohorikawa császár rendeletére Fujiwara no Sadaie szerkesztésében összeállított Shinchokusensha ('Új császári gyűjtemény', 1234) utáni császári gyűjteményben. Az előbbibe egy költeménye került, de mivel kegyvesztett lett az udvarnál, ismeretlen költőként jegyzik. Az utóbbiban kilenc költeménye szerepel. Ő Kiváló nyelvi érzékkel találta meg költeményeiben a legmegfelelőbb fordulatokat, kifejezéseket, versei mély érzelmekről tanúskodnak. Az ichinotanii csatában vesztette életét. O Hatása kimutatható a későbbi költőgenerációk műveiben. O Magyarul: 1 vers (Franyó Z., Évezredek húrjain, 1958). Varrók Ilona Tairov, Alekszandr Jakovlevics (művésznév); Kombitt (eredeti név); (Romni, 1885. júl. 6.—Moszkva, 1950. szept. 25.): orosz rendező. 1905-ben lett színész, majd három évvel később rendező. 1913-ban a moszkvai Szabad Színházban bemutatta az A. Schnitzler szövege nyomán Dohnányi E. által megzenésített Pierrette fátyola c. pantomimjátékot. Az 1. világháború idején a némafilmmel is próbálkozott. 1914-ben feleségével, Alisza Koonyen színésznővel együtt — aki korábban K. Sztanyiszlavszkij társulatában játszott — létrehozta a Kamara Színházat, amelynek haláláig vezetője maradt. Legfőbb céljuk az avantgarde törekvések és kísérletek megvalósítása mellett a művésziség megőrzése volt, miközben az előadások a kínai játékkultúrától kezdve a kortárs orosz futurista színház színpadtechnikai újításait is ötvözték. 1917 előtt a sokszor rendkívüli hősök magasztos szenvedélyeit bemutató repertoárjukon szerepelt többek között Kálidásza szanszkrit költő műve, a Sakuntalá c. dráma. Az októberi forradalom után, az akkori elvárásoknak megfelelően ugyancsak a nagy egyéniségeket állították a középpontba. A következő három évtizedben a színtársulat Sztanyiszlavszkijivel a realista színházra, vonatkozó rendezői elvei nyomán működött.