Világirodalmi lexikon 18. Z–INDEX (1995)
Z - Zaváví, Zain ad-Dín Abú l-Haszan Abú Zakarijjá Yahjá ibn (Abd) al-Mutí ibn Abd an-Núr al-Maghribí al-Dzsazárirí az- - Zavéri, Manszukhlál Maganlál
nak egyik úttörőjeként tudományosfantasztikus képregényeket írt: Saturno contro la Terra ('Szaturnusz a Föld ellen', 1937) és Zorro nella metropoli ('Zorro a világvárosban', 1939). Az I bambini ci guardano ('A gyermekek ránk néznek', 1943) c. művével kezdődött az olasz filmtörténet immár egyik legendás társulása, az együttműködés V. De Icával. Párosuk a háború után az olaszneorealizmus világhírű és korszakalkotó remekeit hozta létre: Fiúk a rács mögött (1946); Biciklitolvajok (1948); Csoda Milánóban (1951); Umberto D (1952); Nápoly aranya (1954), A tető(1956). Ekkorra teljesen kialakult egyedülálló egyénisége: nemcsak drámai tehetsége révén ért el döbbenetes hatásokat, a humor iránt is érzékeny volt, ugyanakkor sajátos vonzalommal fordult a szegények világa felé, és művészi rokonszenvvel ábrázolta őket. Az olasz filmművészet e kiemelkedő darabjait a háborús és a háborút követő évek világának lényegretörő ábrázolása, a köznapi, emberi valóság dokumentarista hitelességű bemutatása, a társadalmi fonákságokat leleplező szatirikus rajz jellemzi. Ezekből az elemekből egységes műalkotás és a Zavattinira oly jellemző, sajátos költőiség született. A neorealizmus irányzatának kimerülése után a közönségízlést kiszolgáló, ismét csak nagysikerű forgatókönyveket készített: Boccaccio 70 (1961); Tegnap, ma, holnap (1963). Sok jeles irodalmi alkotás köszönhette filmrevitelét a forgatókönyvíró Zavattini közreműködésének: az Egy aszszony meg a lánya (1960); az Altona foglyai (1961); Házasság olasz módra (1964); az A Finzi-Continik kertje (1971) A. Moravia, J.-P. Sartre, E. di Filippo, ill. G. Bassani hasonló c. művei alapján. A szavak és a képek csodálatos összhangban juttatják érvényre egymást Zavattini életművében (egyszersmind kitűnő festő is volt). Nemcsak a filmekben jeleskedett, hanem verseket is írt. Ligabie c. kötete 1968-ban jelent meg. Két jelentős fényképalbumhoz is írt kísérőszöveget: P. Strand Un paese ('Táj', 1955) és G. Berengo Gardin Un paese vent'anni dopo ('Táj, húsz év múltán', 1976) c. művéhez. A rendezéshez csak 1982-ben jutott el a La veritá ('Az igazság') c. filmmel, a főszerepet szintén ő alakította. Számos prózai írása közül még említésre méltók: I poveri sono matti ('A szegények bolondok', elb.-ek, 1937); Io sono il diavolo ('Én vagyok az ördög', elb.-ek, 1941); Toto il buono ('Totó, a jóságos', reg., 1943); Ipocrita 1943 ('Képmutató 1943', pamflet, 1955); Straparole ('Szószátyárkodások', önéletr., 1967); La notte che diedi uno schiaffo a Mussolini ('Akkor éjjel jól pofonvágtam Mussolinit', elb.-ek, 1976); Basta con i soggetti ('Elég az ötletekből', elb.-ek, 1976). Levelezése Una, cento, mille lettere ('Egy, száz, ezer levél', 1988) c. látott napvilágot. Magyarul: 1 nla (Tóth L., Modern olasz novellák, München, 1959); 1 elb. (Merle M., Nagy, 1975, 7.); 1 elb. (Székely Éva, IPM, 1978, 7.); 1 elb. (Schéry A., uo., 1980, 8.); 1 elb. (Gellért Gy., Hét,1983, 14.); 4 humoreszk (Csala K., Ezredvég, 1994, 2.). 6 írod.: L. De Libere: Cesare Zavattini (1952); W. Mauro: Cesare Zavattini (Letteratura italiana — I Contemporanei, 4. köt., 1974); F.li Giammateo: Cesare Zavattini (Tuttolibri, 1979. jan. 28.); G. Gambetti: Cesare Zavattini, a humoros író (?) (Ezredvég, 1994, 2.). Majtényi Zoltán Zaváví: Zain ad-Dín Abú l-Haszan Abú Zakarijjá Yahjá ibn (Abd) al-Mutí ibn Abd an-Núr al-Maghribí al-Dzsazáirí az- Zayn al-Dín Abú 1-Hasan Abú Zakariyyá Yahyá ibn _(cAbd) al-Mu°tí ibn cAbd al-Núr 'al-Zavávi al-Magribí al Gazá'irí (tudományos átírás), (Damaszkusz, 1108/1169—Kairó, 1231. szept. 29.), arab író, nyelvtudós. Családja Északnyugat-Afrikából (valószínűleg Algériából) vándorolt Szíriába. Damaszkuszban neves író és tanár lett belőle. Az ajjubida uralkodó, al-Malik al-Kámil (ur.: 1218—1238) Kairóba hívta; ezután élete végéig ott tanított. Nyelvtani és költészettani írásai maradtak fenn: egy verses grammatika ad-Durra al-alfijja ('Az ezer verssoros gyöngyszem'), melyhez több kommentár is készült; egy prózában írt nyelvtan al-Fuszúl al-khamszin ('Az ötven fejezet'); és egy versben írt költészettan al-Badi fi sziná'at as-si'r ('Az ékes stílus a versírásban'). ( írod.: asz-Szujútí: Bughjat al-vitát (1908). Brockelmann: GAL (1943—1949). Dévényi Kinga Zavérí, Manszukhlál Maganlál: Mansukhlal Maganlal Jhaveri (1907. okt. 3.—): gudzsarátí (India) költő, irodalomtörténész. A bombay-i egyetemen a gudzsarátí irodalom tanára. Fordításai közül kiemelkedik Hamlet-adaptációja. Főbb verseskötetei: Csandradút ('A Hold követe', 1929); Árádhaná ('Tisztelet', 1933). irodalomtörténeti művei: Thódá vivécsanlékha ('Kritikai cikkek', 1944); Parjésaná ('Vizsgálatok', 1953); Gudzsarátí száhitjanun rékhá-darsan ('A gudzsarátí irodalom vázlata', társszerző, 1953; átdolg. kiad. társszerzőként, angolul: History of Gudjarati Literature, 1978). Vekerdi József