Világosság, 1969. január-június (10. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám - Ahijezer, A. Sz.: Tudatos jövő (A Voproszi filoszofii 1968/8 számában megjelent tanulmány rövidített változata)
1969 JANUÁR • X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM történelem egyik jelentős szakasza folyamán az emberiség fejlődése antagonisztikus érdekek harca útján ment végbe; a magánérdekek más magánérdekek alá rendelése olykor erőszakkal történt. A kommunista alakzat keletkezési folyamatában új törvényszerűség fejlődik ki, a társadalom képessé válik arra, hogy a közérdeket magánérdekké, a magánérdeket pedig közérdekké változtassa át. Azonban ez az érdekazonosság nem automatikusan következik be, hanem a gyakorlati fejlődés irányítási képességének eredménye, annak, hogy minden újabb előrelépés a társadalom érdekeinek megfelelő feltételeket teremt. A szocialista társadalom energiáját állandóan arra irányítja, hogy megoldja a fejlődése folyamán szüntelenül felmerülő problémák sokaságát. A társadalom arra törekszik, hogy fokozza az anyagi termelés hatékonyságát, hogy ösztönözze a műszaki haladást, hatást gyakoroljon a személyiség kialakulására, a fiatalság nevelési és oktatási folyamataira stb. Az ennek során felmerült bonyolult problémák megoldása nemcsak azt követeli meg, hogy képesek legyünk az új viszonyok között növelni a megfelelő gyakorlati tevékenység hatékonyságát, hanem azt is, hogy az e tevékenység során kialakult emberi kapcsolatok is egyre tökéletesedjenek. Ez a tevékenység valamennyi szubjektumára vonatkozik, a kis csoportoktól kezdve a társadalom egészéig, ami viszont azt jelenti, hogy a bonyolult problémák — bármilyen természetűek legyenek is azok — a társadalmi viszonyok, a társadalmi fejlődés irányítása tökéletesítésének szükségességébe nőnek át. Például a népgazdaság fejlesztésének szükségessége megkövetelte a népgazdaság szervezetének és irányításának lényeges tökéletesítését; a gazdasági reform keretében jelenleg éppen ez történik. A társadalomnak ez az emberiség történetében példátlan képessége arra, hogy céltudatosan irányítsa fejlődését, egyetemes jellegű, és ez a képesség a munka tökéletesedésével, az egész társadalom tökéletesedésével egyidejűleg maga is szüntelenül fejlődik. Az irányításban végbement alapvetően fontos változások összefüggenek a tudományos-technikai forradalommal, amely a vezetés egyre bonyolultabbá válását és egyúttal a vezetés által hozott döntések hatékonyságával szemben támasztott követelmények megnövekedését eredményezi. Ezért létfontosságú, hogy tökéletesítsük társadalmunk képességét fejlődésének irányítására, ami viszont szükségessé teszi azt, hogy lényegesen elmélyítsük ismereteinket a vezetés törvényszerűségeiről. Az irányítás fejlődése előfeltételezi, hogy minden egyes személyiség egyre nagyobb mértékben alakuljon át a jövő céltudatos gyakorlati kialakítására irányuló alkotó folyamat szubjektumává. Ez a folyamat elválaszthatatlan a társadalmi viszonyok, a gyakorlat fejlődésétől. Aaga az irányítás annak a specifikus képességnek a megnyilvánulása, hogy — Marx kifejezésével — az ember „saját életműködését akaratának és tudatának tárgyává” tudja tenni. Ez a nemcsak elméletinek, hanem elsősorban gyakorlatinak érzett képesség a gyakorlat irányításának képessége. Maga az ember fejlődése, az a képessége, hogy a történelmi fejlődésnek minőségileg új szintjére emelkedjék, az emberi gyakorlat tárgyává, az irányítás tárgyává válik. Azt, hogy megértsük az ember képességét életműködésének irányítására, lényegesen megnehezíti az a körülmény, hogy ez a képesség maga is változik. Az az elterjedt felfogás, amely szerint az emberi társadalom egész történetét ösztönös folyamatnak kell tekinteni, csak a történelem egy meghatározott szakaszára nézve helytálló. Engels jól mutatott rá ezen időszak specifikus törvényszerűségeire : ,,. . . a számtalan egyes akarat és cselekedet összeütközései a történelem terén olyan állapotot idéznek elő, amely teljesen hasonló a tudattalan természetben uralkodó állapothoz. A cselekedetek céljait akarják, de azokat az eredményeket, amelyek a cselekedetekből valóban következnek, nem akarják . .. így nagyjában és egészében a történelmi események látszólag szintén a Tudatos jövő A tudományos-technikai forradalom és a társadalmi fejlődés irányítása