Világosság, 1969. január-június (10. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 1. szám - Ahijezer, A. Sz.: Tudatos jövő (A Voproszi filoszofii 1968/8 számában megjelent tanulmány rövidített változata)

1969 JANUÁR • X. ÉV­FOLYAM 1. SZÁM történelem egyik jelentős szakasza folyamán az emberiség fejlődése antagonisztikus érdekek harca út­ján ment végbe; a magánérdekek más magánérdekek alá rendelése olykor erőszakkal történt. A kommu­nista alakzat keletkezési folyamatában új törvény­­szerűség fejlődik ki, a társadalom képessé válik arra, hogy a közérdeket magánérdekké, a magánérdeket pedig közérdekké változtassa át. Azonban ez az ér­dekazonosság nem automatikusan következik be, hanem a gyakorlati fejlődés irányítási képességének eredménye, annak, hogy minden újabb előrelépés a társadalom érdekeinek megfelelő feltételeket teremt. A szocialista társadalom energiáját állandóan arra irányítja, hogy megoldja a fejlődése folyamán szün­telenül felmerülő problémák sokaságát. A társadalom arra törekszik, hogy fokozza az anyagi termelés haté­konyságát, hogy ösztönözze a műszaki haladást, ha­tást gyakoroljon a személyiség kialakulására, a fiatal­ság nevelési és oktatási folyamataira stb. Az ennek során felmerült bonyolult problémák megoldása nem­csak azt követeli meg, hogy képesek legyünk az új viszonyok között növelni a megfelelő gyakorlati tevé­kenység hatékonyságát, hanem azt is, hogy az e tevé­kenység során kialakult emberi kapcsolatok is egyre tökéletesedjenek. Ez a tevékenység valamennyi szub­jektumára vonatkozik, a kis csoportoktól kezdve a társadalom egészéig, ami viszont azt jelenti, hogy a bonyolult problémák — bármilyen természetűek legyenek is azok — a társadalmi viszonyok, a társadalmi fejlődés irányítása tökéletesítésének szükségességébe nőnek át. Például a népgazdaság fejlesztésének szükségessége megkövetelte a népgaz­daság szervezetének és irányításának lényeges tökéle­tesítését; a gazdasági reform keretében jelenleg éppen ez történik.­­ A társadalomnak ez az emberiség történetében pél­dátlan képessége arra, hogy céltudatosan irányítsa fejlődését, egyetemes jellegű, és ez a képesség a munka tökéletesedésével, az egész társadalom tökéletesedé­sével egyidejűleg maga is szüntelenül fejlődik. Az irá­nyításban végbement alapvetően fontos változások összefüggenek a tudományos-technikai forradalom­mal, amely a vezetés egyre bonyolultabbá válását és egyúttal a vezetés által hozott döntések hatékonysá­gával szemben támasztott követelmények megnöve­kedését eredményezi. Ezért létfontosságú, hogy töké­letesítsük társadalmunk képességét fejlődésének irá­nyítására, ami viszont szükségessé teszi azt, hogy lé­nyegesen elmélyítsük ismereteinket a vezetés törvény­­szerűségeiről. Az irányítás fejlődése előfeltételezi, hogy minden egyes személyiség egyre nagyobb mértékben alakuljon át a jövő céltudatos gyakorlati kialakítására irányuló alko­tó folyamat szubjektumává. Ez a folyamat elválaszt­hatatlan a társadalmi viszonyok, a gyakorlat fejlődé­sétől. A­­aga az irányítás annak a specifikus képességnek a megnyilvánulása, hogy — Marx kifejezésével — az ember „saját életműködését akaratának és tudatának tárgyává” tudja tenni. Ez a nemcsak elméletinek, hanem elsősorban gyakorlatinak érzett képesség a gyakorlat irányításának képessége. Maga az ember fej­lődése, az a képessége, hogy a történelmi fejlődésnek minőségileg új szintjére emelkedjék, az emberi gya­korlat tárgyává, az irányítás tárgyává válik. Azt, hogy megértsük az ember képességét életműködésé­nek irányítására, lényegesen megnehezíti az a körül­mény, hogy ez a képesség maga is változik. Az az elterjedt felfogás, amely szerint az emberi tár­sadalom egész történetét ösztönös folyamatnak kell tekinteni, csak a történelem egy meghatározott sza­kaszára nézve helytálló. Engels jól mutatott rá ezen időszak specifikus törvényszerűségeire : ,,. . . a szám­talan egyes akarat és cselekedet összeütközései a tör­ténelem terén olyan állapotot idéznek elő, amely tel­jesen hasonló a tudattalan természetben uralkodó állapothoz. A cselekedetek céljait akarják, de azokat az eredményeket, amelyek a cselekedetekből valóban következnek, nem akarják . .. így nagyjában és egé­szében a történelmi események látszólag szintén a Tudatos jövő A tudományos-technikai forradalom és a társadalmi fejlődés irányítása

Next