Világosság, 1974. július-december (15. évfolyam, 7-12. szám)
1974 / 8-9. szám - Kónya István: Kálvin és Servet
De Servet más fontos dogmatikai kérdésekben is „eretnek” nézeteket vall, s ezzel élesen eltér a reformáció egyéb irányzataitól. „Az egyik ilyen eltérés, . . . az, hogy szerinte a lélek a bűn által halandóvá lett, miként a test. . . . Servet az eredendő bűn alul is fölment mindenkit. Szerinte a földön is van tisztaság és tökéletesség. . . . Servet azt állítja, hogy cselekedeteinket beszámítja Isten; ilyeténképpen megingatja a kegyelemből hit által való megigazulás tanát . . . vallja az akarat szabadságát és így tagadja a predesztinációt . . .”13 E tanításokban - bár Kováts J. István ezeket itt elítélőleg ismerteti - nemcsak a természettudós Servet földönjáró gondolkodásmódja derül ki világosan (amikor pl. tagadja a lélek halhatatlanságát), hanem a tisztaság és tökéletesség földön is elérhető voltának hirdetésével a kálvini predesztinációs erkölcs rideg világánál sokkal emelkedettebb, emberibb erkölcsöt hirdet meg. Kálvin a róla szóló életrajzok és saját állításai szerint is — még Genfbe kerülése előtt, egy titokban (illegálisan) történt párizsi tartózkodása idején, Servet kihívására, vitát akart folytatni Servettel. A találkozás és a vita nem jön létre, mert Servet, aki azt kezdeményezte, nem jött el a vitára.14 Az azonban tény, hogy Kálvin egész irodalmi tevékenységén végighúzódik - hol élesebben, hol mellékesebben - a Servettel folytatott vita. Már 1539-ben, a Római levélhez írott kommentárjában így vitázik Servettel: „ . . . Pál nemcsak valóságos testi lényeget tulajdonít Krisztusnak, hanem világosan meg is különbözteti benne az emberi természetet az istenitől, s így megcáfolja Servet istentelen eszelősködését, aki úgy képzelte, hogy Krisztus teste három teremtetlen elemből tevődik össze.”15 Az 1540-es években, Servet kezdeményezésére, aki ekkor már (álnéven) Vienne-ben orvosként dolgozik, levelezésbe is kezdenek egymással. A levélbeli vita egy ideig folytatódott közöttük, míg Kálvin végül elveszítette a türelmét, s megszakította a levelezést. S ebben az aktusban a későbbi tragédia magva már megjelenik. Kálvinnak 1546. február 23-án Farelhez írott levelében ott vannak a híres sorok : „A múltkoriban írt Servets leveléhez egész vastag csomót mellékelt őrjöngő tanaiból, fennhéjázó rátartisággal. . . . Azt mondja, ha jónak látom, eljön. Ám én semmiről sem kezeskedem. Ha idejön, ha az én befolyásom nyom valamit a latba, élve innen el nem engedem.”16 S amikor 1553. elején megjelenik Servet nagy műve, a „Christianismi Restitutio”, a római katolikus inkvizíció könyörtelen gépezetének megindításához Kálvinnak ez a gyűlölete is hozzájárult. A könyv ugyanis eljutott Genfbe, is, s így Kálvinnak egyik ismerőse, 522 Lyonban élő rokonán keresztül, felfedte a könyv Vienne-ben illegális néven élő szerzőjének kilétét, majd Kálvin még Servet leveleit is kiszolgáltatta a személyazonosság megállapítása végett. Igaz, hogy Kálvin csak sorozatos „alkalmatlankodások” után állt rá erre a súlyos lépésre, de az ő szerepét még Pruzsinszky is kénytelen így megítélni: „Az elfogulatlan szemlélő mégsem fojthatja el fájdalmát a tény láttára : a reformátor kezeiből a levelek Róma inkvizítorainak a kezeibe mentek át.”17 Ez akkor is tény, ha Zweig ezt eltúlozza18 és akkor is tény, ha Stickelberger mentegetni próbálja.19 A Vienne-i inkvizíció börtönéből Servetnek sikerült megszöknie.20 Servet Vienne-i menekülése utáni időszak körülményei nem világosak.21 Amit pontosan tudunk, az csupán annyi, hogy 1553. augusztus 13-án Genfben „ . . .a templomban volt, azután bérelt csónakon Zürichbe akart menni. Felismerték, Kálvin intézkedésére elfogták.”22 Többféle feltevés van arra vonatkozóan is, hogy miért ment Servet éppen Genfbe. Stickelberger feltételezi, hogy Servet értesült a Kálvin-párt és libertinus ellenzéke között ekkor kiéleződött ellentétekről, s ilyen helyzetben úgy vélte, hogy Genfben alkalmas lesz a politikai helyzet számára.23 Ez azonban csupán feltevés. Az azonban tény, hogy a Servet-perben ez a Kálvin-ellenzék megpróbálta - egy ideig - Kálvin ellenében segíteni Servetet. A per lefolyását a Kálvin-irodalom részletesen leírja. A perben élesen összecsap az egymással viaskodó Kálvin-párt és a vele szemben álló libertinus ellenzék. Ez utóbbinak sikerül elérnie, hogy az ítélkezésre jogosult genfi városi tanács megkérdezze a svájci városok (Zürich, Bern, Bázel és Schaffhausen) véleményét. E városok lelkipásztoraira azonban Kálvinnak olyan nagy befolyása volt, hogy a városok hivatalos véleménye egyetértését fejezi ki Servet elítéltetése ügyében. Bár ezek a vélemények, mint Stickelberger is kiemeli , nagyon bölcsen kerülik is a ’kivégzés’ kifejezést . . .”24 Ilyen körülmények után születik meg 1553. október 26-án az ítélet. Kálvin maga és ennek nyomán hívei 13 Kováts J. István: Kálvin és Servet. Id. kiadás 53-54. o. 14 Ld. erről többek között: Emanuel Stickelberger: Kálvin. Sylvester, Budapest, 1937. 16. o. 15 Kálvin János: A Római levél magyarázata. A Magyarországi Ref. Egyház Egyetemes Konventje. Budapest, 1954. 10. old. 16 Idézi: Pruzsinszky II. 235. o. 17. o. 242. o. 18 Ld. Zweig I. m. 129. o. 19 Ld. Stickelberger I. m. 115. o. 20 Ld. bővebben: Pruzsinszky II. 243. és köv. old. 21 Ld. Stickelberger I. m. 120-121. o. 22 Pruzsinszky II. 254. o. 23 Ld. Stickelberger: I. m. 121-122. o. 240. o. 130-131. o.