Világosság, 1980. január-június (21. évfolyam, 1-6. szám)

1980 / 1. szám - András Edit: Egy kiadványtípusról egy kiadvány kapcsán: A Hét, politikai és irodalmi szemle 1890-1899 és 1900-1907

­ reumájáról, szellemileg megszenvedett gazdagságából. Lukács és Mannheim kidolgozott egy elidegenedés­koncepciót, amely egyre artikuláltabban fogta át a modern kor problematikáját, jóllehet, egészen a kor­szak végéig megmaradt a kultúra-elidegenedés szem­léleti keretei között. Az „esztétikai kultúra” kritikájá­tól a regényelmélet történetfilozófiájáig ível ez a vonal Lukácsnál, míg végül a kommunista mozgalom­ba torkollik. Mannheim, aki a Lélek és kultúra c. program előadásában végletes élességgel fogalmazza meg az elidegenedés antinómiáit —■ végleg a polgári kérdésfeltevések körén belül marad. (Tanulságosan elemzi Mannheim későbbi felfogásának, kultúrpesszi­­mizmusának e korba nyúló gyökereit Gábor Éva tanulmánya.) Példaszerű a háborús kihívásra adott határozott el­utasító válasz Lukács részéről (amely messze fölötte volt a Babits-féle pacifizmusnak), s amely csak Ady háborúellenességével hozható párhuzamba. Erőlte­tés nélkül folytatható azonban ez a párhuzam akkor is, ha a „magyar élettel” való szembenállásukról van szó, jóllehet Ady „forradalom nélküli forradalmi­­sága” közelebb állt a társadalmi cselekvéshez, mint a Lukács-kör absztrakt, bár radikális ellenzékisége. (Mindkettőjüket ugyanazon szembenállásért érte a magyartalanság vádja is — igaz ez akkor is, ha Adynak nem kellett osztoznia ugyanabban a társa­dalmi kirekesztettségben.) Ami pedig a klasszikus filozófiai tradícióhoz való kapcsolódást illeti, Lukács és köre már akkor maradandó érdemeket szerzett mindenekelőtt Hegel, valamint a korabeli német filo­zófia alkotó elsajátításával. Befejezésül állapítsuk meg, hogy mindent összevetve szellemi kvalitásaiban páratlan nemzedék indult útjá­ra a Vasárnap Körből. Hogyan sáfárkodunk szellemi örökségükkel? A Kör működésére vonatkozó ismere­teket az elmúlt néhány évben a tökéletes feledés mély­ségéből kellett kiásni. A fiatal Lukácsot, Fülepet éppúgy „föl kellett fedezni”, mint az 1916-ban el­hunyt Zalai Bélát, holott az előbbiek ezekben az évek­ben még itt éltek közöttünk. Lukács György és Fülep Lajos korabeli írásai ma már új kiadásban olvashatók. Ugyanez nem mondható el Zalairól, Mannheimről, Hauserról. (Hauser Arnold pályakezdéséről e kötet­ben is sajnos csak utalásokat találni.) Tovább fokozza az aktualitást, hogy Zalaival, a fiatal Mannh­eimmel a külföldnek is adósok vagyunk, helyettünk senki nem adja őket vissza a filozófia élő vérkeringésének. Felfedezésük műveik közzététele nélkül nem lehet teljes. VESZELÁK FERENC Egy kiadványtípusról egy kiadvány kapcsán A Hét, politikai és irodalmi szemle 1890—1899 és 1900—1907* Kellenek a sajtóval kapcsolatos értékmentő és ér­tékeket elrendező kiadványok; megszaporodásuk az utóbbi időkben igen örvendetes. Számunkra most azok fontosak, melyek egy-egy jelentősebb folyóira­tunk közkinccsé tételét tűzik ki célul. A teljes, hasonmás kiadás tulajdonképpeni egyetlen problémája, hogy olyan folyóiratot válasszon tár­gyául, mely szellemi életünk egy korszakának máig szóló érvényű és hatású, meghatározó mérföldköve. Az eddigiek — a Ma és a most induló Nyugat — jo­gosságához nem fér kétség. Más jelentős folyóira­tainknak válogatás formájában való közreadása nagyszerű és folytatást kívánó kezdeményezése a Magvető Kiadónak. E kiadványtípus esetében azon­ban a jó választás csak kiindulópont, problematiká­ja összetettebb. A 100% (1973), a Korunk (1976) és a Gondolat (1978) után most A Hét című folyóirat 1890 és 1908 közötti számaiból jelent meg kétkötetes válogatás tetszetős kiállításban. A Nyugat dicsfényében méltánytalanul borult árnyék e folyóiratra, holott vele kapcsolatban már közhely számba megy a Nyugat-előfutár titu­lust alkalmazni. Oda kellett már figyelni rá. A kiad­vány jól időzítve, megadva a lapnak kijáró rangot, a hasonmás Nyugat kiadás első évfolyamával egyidő­­ben kerülhetett az olvasó kezébe. Helyes volt a kiadói elv, mely szerint a hasonló tárgyválasztású kiadványok nem a szűken vett so­rozat követelményei szerint jelentek meg. Az anyag­válogatás szempontjainak, a kötetbe rendezés el­veinek a választott lap maga, a róla való ismeretek és a vele kapcsolatos olvasói igény szabtak irányvo­nalat. A válogatás hibái és fogyatékosságai abból fakadnak, hogy az nem a korábbi kötetek ál­tal hitelesített alapelv elfogadásával akart azok mel­lé besorakozni, hanem a bevált szerkesztési elvek és * Válogatta és sajtó alá rendezte: Fábri Anna és Steinert Ágota. Magvető Kiadó, Budapest, 1978. I—II. kötet, 994 old.­ ­

Next