Világosság, 1983. július-december (24. évfolyam, 7-12. szám)

1983 / 12. szám - Ponori Thewrewk Aurél: A Halley-üstökös múltja és jövője

A keringés iránya és az üstököspálya térbeli hely­zete a nyílt kúpszeletpályán haladó, és a hosszú periódusú üstökösöknél nem mutat semmilyen rendszerességet. A rövid periódusúak általában direkt — a bolygókéval egyező — keringési irá­nyúak, és pályájuk hajlása a bolygóké­hoz mérve csak néhány fok. Ez is mutatja, hogy az üstökösök haladását a bolygók erősen befolyá­solhatják. A Halley-üstökös pályahajlása a föld­pályához 162" — vagyis haladási iránya retrográd. Minthogy a napközelben járó üstökös fejét és csó­váját alkotó gáz- és poranyag már soha nem tér vissza az üstökös magjához, a periodikus üstökö­sök állandóan veszítenek anyagukból, és előbb­­utóbb felbomlanak. Már több ízben figyeltek meg két sőt több részre boruló üstököst, és sok perio­dikus üstököst hiába vártak vissza újbóli megje­lenése idején. Ha ilyen, sőt néhány aktív üs­tökös pályáját megközelíti vagy metszi a Föld, többé-kevésbé gazdag hullócsillag-eső, tehát me­teorraj okozta jelenség látható. Az év meghatá­rozott időszakaiban észlelhető meteorrajok egy­­egy — többnyire ismert — üstökös pályája men­tén szétszóródott poranyagnak tekinthetők, ame­lyek a jéganyagból kiszabadultak. E vázlatos és hiányos általános ismertetés után tekintsük át a Halley-üstökös eddigi nevezete­sebb megjelenéseit. Az első igazán hitelesnek tekinthető leírás az üs­tökösről i. e. 239-ből maradt ránk. A néhány év­vel ezelőtt megindított vizsgálatok viszont felve­tették annak lehetőségét is, hogy i. e. 467-ben, sőt még régebben is látták az üstököst és feljegyezték megjelenését, így nem zárható ki az i. e. 2. év­ezred elejére visszanyúló adat megléte sem a kínai csillagászati krónikákban. Sok tanulmány foglalkozik a Halley-üstökösnek a Bibliában található állítólagos megemlítésével. Noha ezek a feltételezések nem igazolhatók tudo­mányos hitelességgel, igen érdekes és elgondolkoz­tató példákat adnak a régi szövegek természettu­dományos jellegű értelmezhetőségre. Itt csak két jellemző bibliai helyet említünk a hozzájuk fűzött elképzelésekkel. Az i. e. 1000 körül élt Dávid király idejében tör­tént, Izraelt sújtó döghalál körülményei között olvashat­juk : „Akkor Dávid felemelé az ő szemeit, és látá az Úr angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, a melyet Jeruzsálem ellen emelt valafel. .. És Dávid megrettent volt az Úr angyalának kardja­ 768 tól.” (1. Krón. 21: 16—30) Az ó- és középkorban szinte egyöntetűen kard­hoz vagy tőrhöz hasonlónak látták az üstökösö­ket, így ,,a föld és az ég között” látszó „kivont kard” valóban lehetett üstökös. A Halley-féle i. e. 1001 táján került napközelségbe, így megvan a lehetősége annak, hogy a leírás a híres üstökös látványának emlékét őrzi. Az üstökösök akkori baljól mutatná a király rémülete — és a dögvész. A másik ótestamentumi helyet Jeremiás könyvé­ből idézzük: „Es. . . szája hozzám az Úr, mondván: Mit látsz te? Es felelék : Forró fazekat látok én, és pedig a szája észak felől van.” (Más, új fordítás szerint : ... .,amelynek tartalma észak felől buzog.” ) „Es monda nékem az Úr : Észak felől támad a veszedelem a földnek minden lakosára.” (Jer. 1 : 13—14) Ez a leírás is eleget tesz minden feltételnek, ami az üstökös látványát kísérheti. Az edény („fazék”) az üstökös fejét, a „tartalma” pedig az üstökös csóváját jelentheti. A jelenség égi voltát való­színűsíti az is, hogy a leírás a helyzetét égtájhoz köti, ami egy közönséges konyhai edény eseté­ben igen különös lenne. A valószínű kor ismereté­ben nincs kizárva, hogy a bibliai hely a Halley­­üstökös i. e. 618 és 622 közé eső nap- és földkö­zelségének emlékét őrzi. Sok helyen olvasható, hogy a Máté evangélium­ban említett égi jelenség, amely Jézus születését jelentette volna be, üstökös, méghozzá a Halley­­üstökös lehetett. Ez utóbbi viszont i. e. 12-ben tűnt fel, és Európában és Kínában is feljegyez­ték égi útját. Igen valószínűtlen, hogy ennek em­léke szerepelne a Bibliában. Egyrészt a feltűnés ideje túlságosan távol esik a születés valószínű korától (i. e. 5—7), másrészt a régiek szerint az üstökös általában baljóslatú, gyászos, vészterhes események bejelentőjének számított. Ezt jól pél­dázza a Halley-üstökös következő, i. sz. 66-ban bekövetkezett megjelenése. Ennek tulajdonítot­ták az akkor kezdődött és 70-ben Jeruzsálem be­vételével és lerombolásával végződött zsidó fel­kelés és háború kitörését. Suetonius ezt az üstö­köst okolta a Nero-féle rémtettekért is. A Halley-üstökös egyik megjelenése 451-re esett, amidőn az Európát rettegésben tartó hunok Ca­­talaunumnál megütköztek a rómaiakkal. Az üstö­köst Attila hatalma megrendülésének és halálá­nak (463) bejelentőjeként fogadták. Az 1493-ban Nürnbergben megjelent H. Schedel­­féle Világkrónikában a 684-es esztendő eseményeit tárgyaló részben egy üstököst ábrázoló famet­szet látható. Kétségtelen, hogy ez a Halley-féle.

Next