Világosság, 1983. július-december (24. évfolyam, 7-12. szám)
1983 / 12. szám - Ponori Thewrewk Aurél: A Halley-üstökös múltja és jövője
A keringés iránya és az üstököspálya térbeli helyzete a nyílt kúpszeletpályán haladó, és a hosszú periódusú üstökösöknél nem mutat semmilyen rendszerességet. A rövid periódusúak általában direkt — a bolygókéval egyező — keringési irányúak, és pályájuk hajlása a bolygókéhoz mérve csak néhány fok. Ez is mutatja, hogy az üstökösök haladását a bolygók erősen befolyásolhatják. A Halley-üstökös pályahajlása a földpályához 162" — vagyis haladási iránya retrográd. Minthogy a napközelben járó üstökös fejét és csóváját alkotó gáz- és poranyag már soha nem tér vissza az üstökös magjához, a periodikus üstökösök állandóan veszítenek anyagukból, és előbbutóbb felbomlanak. Már több ízben figyeltek meg két sőt több részre boruló üstököst, és sok periodikus üstököst hiába vártak vissza újbóli megjelenése idején. Ha ilyen, sőt néhány aktív üstökös pályáját megközelíti vagy metszi a Föld, többé-kevésbé gazdag hullócsillag-eső, tehát meteorraj okozta jelenség látható. Az év meghatározott időszakaiban észlelhető meteorrajok egyegy — többnyire ismert — üstökös pályája mentén szétszóródott poranyagnak tekinthetők, amelyek a jéganyagból kiszabadultak. E vázlatos és hiányos általános ismertetés után tekintsük át a Halley-üstökös eddigi nevezetesebb megjelenéseit. Az első igazán hitelesnek tekinthető leírás az üstökösről i. e. 239-ből maradt ránk. A néhány évvel ezelőtt megindított vizsgálatok viszont felvetették annak lehetőségét is, hogy i. e. 467-ben, sőt még régebben is látták az üstököst és feljegyezték megjelenését, így nem zárható ki az i. e. 2. évezred elejére visszanyúló adat megléte sem a kínai csillagászati krónikákban. Sok tanulmány foglalkozik a Halley-üstökösnek a Bibliában található állítólagos megemlítésével. Noha ezek a feltételezések nem igazolhatók tudományos hitelességgel, igen érdekes és elgondolkoztató példákat adnak a régi szövegek természettudományos jellegű értelmezhetőségre. Itt csak két jellemző bibliai helyet említünk a hozzájuk fűzött elképzelésekkel. Az i. e. 1000 körül élt Dávid király idejében történt, Izraelt sújtó döghalál körülményei között olvashatjuk : „Akkor Dávid felemelé az ő szemeit, és látá az Úr angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, a melyet Jeruzsálem ellen emelt valafel. .. És Dávid megrettent volt az Úr angyalának kardja 768 tól.” (1. Krón. 21: 16—30) Az ó- és középkorban szinte egyöntetűen kardhoz vagy tőrhöz hasonlónak látták az üstökösöket, így ,,a föld és az ég között” látszó „kivont kard” valóban lehetett üstökös. A Halley-féle i. e. 1001 táján került napközelségbe, így megvan a lehetősége annak, hogy a leírás a híres üstökös látványának emlékét őrzi. Az üstökösök akkori baljól mutatná a király rémülete — és a dögvész. A másik ótestamentumi helyet Jeremiás könyvéből idézzük: „Es. . . szája hozzám az Úr, mondván: Mit látsz te? Es felelék : Forró fazekat látok én, és pedig a szája észak felől van.” (Más, új fordítás szerint : ... .,amelynek tartalma észak felől buzog.” ) „Es monda nékem az Úr : Észak felől támad a veszedelem a földnek minden lakosára.” (Jer. 1 : 13—14) Ez a leírás is eleget tesz minden feltételnek, ami az üstökös látványát kísérheti. Az edény („fazék”) az üstökös fejét, a „tartalma” pedig az üstökös csóváját jelentheti. A jelenség égi voltát valószínűsíti az is, hogy a leírás a helyzetét égtájhoz köti, ami egy közönséges konyhai edény esetében igen különös lenne. A valószínű kor ismeretében nincs kizárva, hogy a bibliai hely a Halleyüstökös i. e. 618 és 622 közé eső nap- és földközelségének emlékét őrzi. Sok helyen olvasható, hogy a Máté evangéliumban említett égi jelenség, amely Jézus születését jelentette volna be, üstökös, méghozzá a Halleyüstökös lehetett. Ez utóbbi viszont i. e. 12-ben tűnt fel, és Európában és Kínában is feljegyezték égi útját. Igen valószínűtlen, hogy ennek emléke szerepelne a Bibliában. Egyrészt a feltűnés ideje túlságosan távol esik a születés valószínű korától (i. e. 5—7), másrészt a régiek szerint az üstökös általában baljóslatú, gyászos, vészterhes események bejelentőjének számított. Ezt jól példázza a Halley-üstökös következő, i. sz. 66-ban bekövetkezett megjelenése. Ennek tulajdonították az akkor kezdődött és 70-ben Jeruzsálem bevételével és lerombolásával végződött zsidó felkelés és háború kitörését. Suetonius ezt az üstököst okolta a Nero-féle rémtettekért is. A Halley-üstökös egyik megjelenése 451-re esett, amidőn az Európát rettegésben tartó hunok Catalaunumnál megütköztek a rómaiakkal. Az üstököst Attila hatalma megrendülésének és halálának (463) bejelentőjeként fogadták. Az 1493-ban Nürnbergben megjelent H. Schedelféle Világkrónikában a 684-es esztendő eseményeit tárgyaló részben egy üstököst ábrázoló fametszet látható. Kétségtelen, hogy ez a Halley-féle.