Világosság, 1988. július-december (29. évfolyam, 7-12. szám)
1988 / 10. szám - TUDOMÁNYSZOCIOLÓGIA - Pokol Béla: A tudomány értékelési mechanizmusai
TUDOMÁNYSZOCIOLÓGIA A tudomány értékelési mechanizmusai A tudományszociológia alig néhány évtizedes múltra tekinthet vissza még a fejlett nyugati országokban is, a tudomány mint társadalmi alrendszer működési szabályszerűségeiből azonban máris egy sor lényeges összefüggést tárt fel. Talán a leglényegesebb kérdést közelítette meg a tudományos szféra megértésében Robert Merton 1957-es cikkében, amikor a tudományos felfedezések körüli elsőbbségi vitákat nézte át több évszázad leghíresebb tudósai között, és megpróbálta e viták mögül a tudományos kutatás motivációs és jutalmazási rendszerét a felszínre hozni. Miért harcolt Galilei elsőbbségi jogaiért egy sor technikai jellegű felfedezése esetében, ugyanígy Newton és Leibniz között csupán az emberi hiúság okozta volna az elsőbbségi vitákat? Vagy Henry Cavendish és Lavoisier között éppúgy, mint Darwin harcát saját tudományos elsőbbségének kimutatásáért? (Merton, 1973. 287—290. old.) Ha szociológiailag érvényes lenne az a legtöbb tudós által szubjektíve őszintén vallott állítás, hogy őket csak a tudásvágy mozgatja, és felfedezéseikkel elsősorban a tudományos ismereteket kívánják bővíteni, akkor értelmetlennek tűnne ez a sok évszázadon keresztül nagy tömegben és visszatérően jelentkező probléma a tudományos elsőbbség körül. Ezt az érthetetlenséget csak fokozza, hogy a tudományos szféra tömegesebb megszerveződésével az utóbbi évszázadokban a tudományos utánpótlás szocializációjában a személytelenségre, a partikularitás leküzdésével az univerzális-objektív nézőpontra való törekvés kap kiemelt szerepet. És mégis a tudományos elsőbbség kérdésében a legnagyobbak éppúgy felfüggesztik személyük háttérbe állítását, mint a tudomány bármely egyszerű közkatonája. Talán legtisztábban Charles Darwin vívódásai mutatják meg a mélyben feszülő problémát a tudományos elsőbbség kapcsán. Nézzük az ő esetét! Már az 1830-as évek kezdetétől igyekezett kidolgozni és empirikusan bizonyítani a fajok közötti evolúcióra vonatkozó elméletét, amikor több évtizedes kutatómunka után a „nagy mű” formába öntésének utolsó részleteinél (1858-ban) barátai figyelmeztették, hogy Alfred Russel Wallace egy rövid írásban lényegében hasonló elméletet igyekszik a közeljövőben publikálni. Az első hírekre és ösztönzésekre, hogy gyorsan publikálja munkáját abban a formában, ahogyan már elkészült, Darwin még ezt írja: „Én meglehetősen utálom az elsőbbség miatti publikálás ötletét, mégis bizonyosan nagyon bosszantana, ha valaki az én doktrínámat előttem publikálná.” (Merton 306. old.) Később, amikor Wallace rövid közleménye Darwin munkája előtt megjelent, Darwin a tudós kötelező szerénysége, személytelensége és a több évtizedes gyötrő és kemény kutatómunka fölöslegessé válásának érzése között hányódott. Merton ez utóbbi mozzanatból bontja ki a prioritásviták mögötti mélyebb összefüggést: a tudományos munka szisztematikus életvitellé válásával a tudományos elsőbbségben és ennek elismerésében a tudományos tevékenység önálló motivációja és más szférák jutalmazásától (hatalom, pénz stb.) eltérő, saját jutalmazási mechanizmusa működik. A tudós felfedezéseiért, amelyet publikálva közkinccsé tesz, szakmai elismerést (professional recognition) kap, és ez motiválja elsősorban kutatásai közben. E gondolat továbbfejlődését és elágazásait ismerve azt mondhatjuk, hogy Merton ezzel a modern tudományos szféra központi szerveződési magvát ra- 705