Világosság, 1991. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 6. szám - ÉRTELMISÉG ÉS HATALOM - Kovács Mária: Liberalizmus és szakértelmiség
ÉRTELMISÉG ÉS HATALOM KOVÁCS M. MÁRIA A liberalizmus két útja a szakértelmiség körében A klasszikus liberalizmus eszményeinek összeomlása Közép-Európa történetének általános vonása. A szakértelmiséggel foglalkozó terjedelmes történeti irodalom, amelyet a történetírók a „professzionalizáció” címszavával láttak el, a politikai liberalizmus eszméjének sorsát egy olyan társadalmi-foglalkozási csoport szemszögéből vizsgálja, amelynek a 19. század során különösen fontos szerep jutott a liberalizmus felemelkedésében. Az értelmiségi szabadfoglalkozások művelőiről, az orvosokról, az ügyvédekről és a mérnökökről van szó, olyan művelt szakemberekről, akik a 19. század második felében stabil, megbízható hívei voltak a kulturális és politikai liberalizmusnak. A 20. század első évtizedeiben azonban ez az orientáció megrendülni látszott. A századforduló tájékán Európa- és Amerika-szerte - különösen a mérnöki és az orvosi szakmában - megjelent egy olyan szűkebb körű modernista tudományos avantgárd, amely szakmai meggyőződésből, vagy legalábbis szakmai érvek alapján - elfordult a liberalizmustól, és illiberális politikai irányba fordult. A mérnökök technokrata avantgardja a technikai haladás előmozdítása, felgyorsítása érdekében arra keresett választ, hogy milyen eszközökkel lehetne letörni a piac anarchikus vonásait. Politikailag hol a baloldali, hol a jobboldali radikális társadalmi tanokhoz közeledett, azzal a céllal, hogy az egész társadalom élete tudományos módszerekkel újjárendezhető legyen. A másik nagy természettudományos szakma - az orvosi - egy egészen újfajta avantgárd ideológust termelt ki magából: a biopolitikus szakembert, az eugenikust, aki a társadalmi problémák megoldásának érdekében arra ajánlkozott, hogy az orvoslás államilag szankcionált eszközeivel avatkozzék bele az egyén személyes életmódjába és egész biológiájába. Bár e modernista tanok csak lassan terjedtek és valójában sem Európában, sem Amerikában nem voltak döntő vagy tartós befolyással a szélesebb szakmai közvéleményre, a jelenség mégis igen hamar felkeltette a modern társadalom jó néhány kritikusának aggodalmát. A harmincas évek elején például Bertrand Russell Scientific Outlook (Tudományos Szemlélet) című könyvében figyelmeztetett a szakértelmiség avantgardja körében divatos modernista tanok intervencionizmusának antidemokratikus, „despotikus” politikai élére. Russell szerint a történelem rácáfolt arra a 19. századi liberális elgondolásra, hogy a professzionalizáció, a tudományok haladása az általános jólét növelésén keresztül a társadalmi szabadság növekedéséhez is fog vezetni. Ehelyett inkább azt látjuk, hogy a szakértelmiség a despotikus államhatalom állandó növelésén keresztül látja megvalósíthatónak szakmai elgondolásait, s ezzel egy újfajta oligarchia, a „vélemény oligarchiájának” magvát veti el. Russell nyomán hasonló kritikával élt később Friedrich Hayek a Counterrevo-