Világosság, 1993. január-június (34. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 4. szám - PSZICHOLÓGIA - Szummer Csaba: Értelmezés és narráció a pszichoanalízisben
amely talán nem definiálható, azonban tisztázható azon tapasztalatokra való reflexión keresztül, amelyekkel kapcsolatban a megértés létrejött. (Mink: i. m. 544. o.) Kétségtelen, az analitikus történetfilozófia meglehetősen élesen fordult szembe a logikai pozitivizmussal és Popper-féle kritikai racionalizmussal. Úgy tűnik ugyanakkor, az általa kifejtett „megértés"-fogalom nem kapcsolódik közvetlenül a német hermeneutikai tradíció eredményeihez. Ennek egyik következménye az, hogy az analitikus filozófiát „általában véve" foglalkoztatja a szövegek értelmezésének problémája, hanem azt próbálja meghatározni, hogy milyen sajátosságok jellemzik azt a fajta nyelvjátékot, amelyet a történészek folytatnak, egy újabb dimenziót jelöl ki a „magyarázat" és a „megértés" mellett, a „narratív magyarázat" dimenzióját, amely, ettől kezdődően - újra Minket idézve - „nem önellentmondásos terminus többé". (Mink: i. m. 544. o.) 32. Gallie, W. B.: Philosophy ams Historical Understanding. Chatto and Windus, London, 1964. 33. Gallie: i. m. 22. skk. o. 34. Mink: i. m. 546. o. 35. Uo. 549. o. 36. Uo. 556. o. 37. Uo. 556. o. Talán nem teljesen véletlen, hogy Mink ugyanazon drámán keresztül szemlélteti tézisét, amelyből Freud az analitikus elmélet alaphelyzetét merítette. Erich Frommnak a szimbólumokról és a szimbolizáció természetéről írott The Forgotten Language (Az elfelejtett nyelv) című könyvében az Oidipusz király úgy szerepel, mint a felvilágosodás drámája, annak a folyamatnak az ábrázolása, amelyen keresztül egy ember eljut a sorsát kezdetben körülölelő sűrű homálytól élete legszörnyűbb, legborzalmasabb igazságaiig. És Mink nyilvánvalóan ugyanemiatt, a dráma alaphangulatát meghatározó, szorongató, de egyben felemelő feszültség miatt nyúlt ehhez a két és félezeréves történethez, hogy koncepcióját vele illusztrálja. 38. Uo. 556. o. 39. Uo. 551. o. 40. Ricoeur, Paul: The Narrative Function, In: Thompson, J. A. (Ed.): Hermeneutics and the Human Sciences. Cambridge University Press, Cambridge, 1981. 41. Például White, i. m.; Mink, i. m. 42. Barthes, R.: 1966. Introduction àn analyse structurale du récit. Communications, 1966. 8.; Greimas, A. J.: Sémantique structurale: recherche de méthode. Librarie Larousse, Paris, 1966. 43. Ricoeur, i. m. 285. o. 44. Uo. 287. o. 45. Scholes, R. E.-Kellogg, R.: The Nature of Narrative. Oxford University Press, New York, 1966. 46. E munkájában Freud így ír: „[Az analitikus feladata, hogy kiderítse, ami elfelejtődött, azokból a nyomokból, amit az maga után hagyott, pontosabban, hogy megkonstruálja azt... Konstrukciós, vagy ha úgy tetszik rekonstrukciós munkája nagymértékben emlékeztet valamely elpusztult és betemetődött lakóhely vagy egy ősi építmény régészeti feltárására. .. .ahogyan a régész építi fel a megmaradt alapokból az épület falait, a padlón talált bemélyedésekből határozva meg az oszlopok számát és elhelyezkedését, míg a falak díszítését és festményeit a törmelékben talált maradványokból rekonstruálja, ugyanígy jár el az analitikus is az analízis közben, amikor levonja következtetéseit az emléktöredékekből, az asszociációkból és a személy viselkedéséből. Mind a régésznek, mind pedig az analitikusnak elvitathatatlan joga van a rekonstrukcióra, amelynek eszköze a fennmaradt töredékek kiegészítése és kombinációja." (360. o.) 47. Loch, W.: Some Comments on the Subject of Psychoanalysis and Truth. In: Smith, J. (Ed.): Thought, Consciusness and Reality. Yale University Press, New Haven, 1977. 48. Spence, Donald, P.: Narrative Truth and Historical Truth (Meaning and Interpretation in Psychoanalysis). W. W. Norton & Company, New York, London, 1982. 49. Ennek a vitának a tárgya a meta pszichológiának a freudi elméletben betöltött szerepe, végső soron létjogosultsága volt. V. Gill, Merton M.-Holzmann, P. S. (Eds.): Psychology versus Metapsychology: Psychoanalytic Essays in Memory of G. S. Klein. International University Press, New York, 1976. A metapszichológia a pszichoanalízis legelvontabb és legspekulatívabb elméleti szintje, amely kvázi fizikai fogalmakkal - lelki energia (libidó), energiasűrítés és - átvitel (eltolás), energiamegszállás stb. - próbálja magyarázni a lelki folyamatokat. 50. Wallerstein, R.: Preface. In: Spence-Donald, i. m. 66