Világosság, 1996. január-június (37. évfolyam, 1-6. szám)

1996 / 5. szám - MÚLTIDÉZÉS - Karikó Sándor: Somogyi József filozófiai hagyatéka

MÚLTIDÉZÉS Karikó Sándor SOMOGYI JÓZSEF FILOZÓFIAI HAGYATÉKA „A legnagyobb értékek nem a léha örömökből, hanem könyvből... fakadnak. ” Adva van egy kivételes képességű s munkabírású gondolkodó, mind­amellett nagyhatású pedagógusszemélyiség, akit életében inkább csak megtűrtek, halála után meg tökéletes felejtésre ítéltek. Somogyi Józsefről van szó, s bizonyára nem túlzok, ha felteszem, neve mindmáig ismeretlen a szakmában, a szellemi közélet emlékezetében pedig egészen más Somogyi-életpályák rögzültek. A Vácott 1898-ban született Somogyi József mindösszesen ötven esztendőt ért meg, mégis imponálóan gazdag tudományos életművet hagyott maga után, szakmai­közéleti tevékenysége nem kevésbé bámulatra méltó. Pauler Ákos talán legtehetsé­gesebb tanítványa, maga Pauler gondolja úgy, hogy Somogyi fogja majd őt követni a tanszékén (ez sajnos nem valósul meg). Közben a húszas évek elején, a már meg­szerzett egyetemi diploma után a freiburgi és a müncheni egyetemeken folytat filo­zófiai tanulmányokat, többek között Husserl mellett dolgozik. Hazatérése után végül is mint egyetemi magántanár adja be pályázatát a Szegedi Állami Polgári Tanárképző Főiskola megüresedett filozófia-pedagógia tanszékvezetői állására. Kinevezési ok­mányát az akkori kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó írja alá, és az állást 1930-tól tölti be Somogyi, egészen 1948-ig, amikor tragikus baleset következtében meghal. A húszas évek végére már figyelemre méltó szakmai munkásságot fejt ki, amit azután fokozatosan továbbfejleszt. Mintegy hetven tanulmánya jelenik meg, köztük több mint húsz könyv, a magyaron kívül német, francia és angol nyelven. Másokat is fordít, például ő ülteti át német nyelvre Pauler egyik könyvét. Rendszeres külföldi előadó különböző tudományos konferenciákon. Hat tudományos társaság tagja, és három különféle - a tanári pályával kapcsolatos - szakmai-közéleti kollégiumban te­vékenykedik. 1947-ben ismét lehetőség adódik arra, hogy a Pázmány Péter Tudo­mányegyetem filozófia tanszékének az élére kerüljön. Pályázatát azonban nem fo­gadják el, mint ahogyan akadémiai rendes taggá jelölését is visszautasítják (igaz, a gyanús körülmények között hozott hátrányos döntésnek más nagy nevek ugyancsak áldozatul esnek). A hivatalos kultúrpolitika nem fogadja kegyeibe Somogyit, az 1945 utáni politikai éra pedig mély hallgatásba burkolódzik személyét illetően. 65

Next