Világosság, 1996. január-június (37. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 5. szám - MÚLTIDÉZÉS - Karikó Sándor: Somogyi József filozófiai hagyatéka
MÚLTIDÉZÉS Karikó Sándor SOMOGYI JÓZSEF FILOZÓFIAI HAGYATÉKA „A legnagyobb értékek nem a léha örömökből, hanem könyvből... fakadnak. ” Adva van egy kivételes képességű s munkabírású gondolkodó, mindamellett nagyhatású pedagógusszemélyiség, akit életében inkább csak megtűrtek, halála után meg tökéletes felejtésre ítéltek. Somogyi Józsefről van szó, s bizonyára nem túlzok, ha felteszem, neve mindmáig ismeretlen a szakmában, a szellemi közélet emlékezetében pedig egészen más Somogyi-életpályák rögzültek. A Vácott 1898-ban született Somogyi József mindösszesen ötven esztendőt ért meg, mégis imponálóan gazdag tudományos életművet hagyott maga után, szakmaiközéleti tevékenysége nem kevésbé bámulatra méltó. Pauler Ákos talán legtehetségesebb tanítványa, maga Pauler gondolja úgy, hogy Somogyi fogja majd őt követni a tanszékén (ez sajnos nem valósul meg). Közben a húszas évek elején, a már megszerzett egyetemi diploma után a freiburgi és a müncheni egyetemeken folytat filozófiai tanulmányokat, többek között Husserl mellett dolgozik. Hazatérése után végül is mint egyetemi magántanár adja be pályázatát a Szegedi Állami Polgári Tanárképző Főiskola megüresedett filozófia-pedagógia tanszékvezetői állására. Kinevezési okmányát az akkori kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó írja alá, és az állást 1930-tól tölti be Somogyi, egészen 1948-ig, amikor tragikus baleset következtében meghal. A húszas évek végére már figyelemre méltó szakmai munkásságot fejt ki, amit azután fokozatosan továbbfejleszt. Mintegy hetven tanulmánya jelenik meg, köztük több mint húsz könyv, a magyaron kívül német, francia és angol nyelven. Másokat is fordít, például ő ülteti át német nyelvre Pauler egyik könyvét. Rendszeres külföldi előadó különböző tudományos konferenciákon. Hat tudományos társaság tagja, és három különféle - a tanári pályával kapcsolatos - szakmai-közéleti kollégiumban tevékenykedik. 1947-ben ismét lehetőség adódik arra, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem filozófia tanszékének az élére kerüljön. Pályázatát azonban nem fogadják el, mint ahogyan akadémiai rendes taggá jelölését is visszautasítják (igaz, a gyanús körülmények között hozott hátrányos döntésnek más nagy nevek ugyancsak áldozatul esnek). A hivatalos kultúrpolitika nem fogadja kegyeibe Somogyit, az 1945 utáni politikai éra pedig mély hallgatásba burkolódzik személyét illetően. 65