Világosság, 1998. január-június (39. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 5-6. szám - HOMMAGE À ISAIAH BERLIN - Dénes Iván Zoltán: A köz java és az egyén boldogsága: a politikai és az egyéni szabadság viszonya
Hommage a Isaiah Berlin tagja saját érdekét önként alárendeli a köz javának, ez pedig csak akkor lehetséges, ha kinek-kinek mindennapi tapasztalatai, otthoni, közéleti és nevelődési élményei egyaránt azt támasztják alá, hogy a köz java magasabbrendű és fontosabb, mint saját érvényesülése. Az arisztokratikus köztársaság az irányító legjobbak mérsékletén, pontosabban önmérsékletén nyugszik, azon tehát, hogy az arisztokrácia tagjai önként alárendelik saját egyéni érdekeiket a köz javának, és tevékenységükkel azt segítik elő — ez könnyebben valósítható meg, mint az egész közösség önfeláldozása. A monarchia egy ember törvényes uralma, amely alkotmányosságon, a nemesség létén és az uralkodó és a kormányzottak közötti közvetítésen, a törvények uralmán alapul, s elve és mozgatója a becsvágy. Az, hogy a becsület fontosabb a puszta életnél. A zsarnokság viszont egy ember korlátozatlan és törvénytelen uralma, amelyben nincs alkotmány, nemesség és törvény, csak a vallás mérsékli a zsarnok önkényének érvényesülését, s az uralom elve és mozgatója a félelem. Politika és erkölcs kapcsolata Montesquieu gondolatmenete szerint közvetett: a politikának megvannak a maga tértől és időtől is függő törvényszerűségei, de az erkölcstelen politika, a korrupció a félelem által uralt zsarnokság jellemzője, míg az erkölcsös politika a legnehezebben megvalósítható államforma, az erényen alapuló demokratikus köztársaság sajátossága. A demokratikus köztársaság az erény uralma, s ennek az ellentéte a zsarnokság, amely a félelem és a korrupció világa. Rousseau értelmezésében viszont a politika az erkölcs megvalósításának eszköze. A társadalmi szerződésről című műve szerint a politikai hatalom forrása a nép. A népet pedig (miként a hatalmában nem korlátozott és nem korlátozható uralkodót) teljhatalom illeti meg-engedelmeskednünk kell neki. Neki, aki egy és oszthatatlan. A nép olyan imaginárius személy (mondhatnánk: egy alany), aki fölöttünk van, és akinek alá kell rendelnünk magunkat. A politika az erény megvalósításának eszköze, célja az emberi természet tökéletesítése, önzésünk visszaszorítása, az igazságosság meghonosítása az emberi természetben. Ez viszont mindenekelőtt önfeláldozást követel. Az állam polgárai saját érdekeiket a köz javának, életüket az államnak, önzésüket az erénynek, önérvényesítő törekvéseiket az igazságosság követelményeinek kell hogy alárendeljék, méghozzá fenntartás nélkül. Ezt kell tenniük, hiszen amikor az államnak engedelmeskednek, a közösség önkormányzatának, a többségi akaratnak, a nemzetnek, saját önzetlen felüknek rendelik alá magukat. A nemzet összetartói pedig a közösség szokásai, erkölcsei, katonai erényei és kötelességszerűen gyakorolt önkormányzata csakúgy, mint az ókori Spártában és az antik Rómában. A RÉGIEK ÉS A MODERNEK SZABADSÁGÁNAK ÖSSZEVETÉSE (1819) Constant szerint a régiek szabadsága politikai szabadság volt, ami a politikai jogok gyakorlását jelentette, a kollektív hatalomban való tevékeny és állandó részvételt, a társadalmi hatalom felosztását az állam valamennyi polgára között. A közügyekben szuverén egyénnek viszont egyáltalán nem voltak egyéni jogai, magánviszonyaiban a közösség rabszolgája volt, beleveszett a nemzetbe, a városállamba. Az ókori államok elszigetelt kis közösségei állandóan szembekerültek szomszédaikkal, harcias szellem Világosság 1998/5-6 Dénes Iván Zoltán: A köz java és az egyén boldogsága: a politikai és az egyéni szabadság viszonya 117