Világosság, 1998. január-június (39. évfolyam, 1-6. szám)

1998 / 5-6. szám - HOMMAGE À ISAIAH BERLIN - Berger, Marilyn: Isaiah Berlin, 1909-1997

Hommage ä Isaiah Berlin meg kell engedni, hogy állami beavatkozás nélkül élvezze az életet, és a pozitív szabad­ságot, melyet az állam tesz lehetővé olyan szabályok bevezetésével, amelyekkel min­denki nagyobb szabadságának nevében valamelyest korlátozzák a szabadságot. Amel­lett érvelt, hogy egy igazságos társadalomban mindkét fajta szabadságra szükség van. Filozófiai és történelmi műveihez Sir Isaiah nagy személyiségek elegáns profiljait fűz­te hozzá. Szerinte a gondolatok nem választhatók el az emberektől és pszichológiai, kul­turális környezetüktől. Sir Noel Annan, a Személyes benyomások című, 1980-as Berlin-könyv előszóírója szerint „napjainkban kevesen kölcsönöztek gondolatoknak olyan személyiséget, illet­ve adtak a gondolatoknak olyan testi jelleget és leheltek annyi lelket beléjük, mint Isaiah Berlin; neki azért sikerült ez, mert számára a gondolatok nem csupán absztrak­ciók. A gondolatok élnek... a férfiak és nők agyában, inspirálják őket, formálják életü­ket, befolyásolják cselekedeteiket, és megváltoztatják a történelem menetét.” Életének minden korszakában, fiatalon és öregen egyaránt, ismerősei meghatároz­hatatlan korúnak látták, szemüvegesnek, kopaszodónak, középtermetűnek. Beszélt nyelvében és írásaiban - főleg diktált, ezért írásaiban is érződött a beszéd tónusa - Sir Isaiah mondatai a szédítő tudás építményei voltak, melyekben mellékmondat mellék­­mondatra épült, a bölcsesség keveredett az anekdotával, idézetekkel, történelmi pár­huzamokkal és a szellemesség villogásával. Sir Isaiah olyan lebilincselő társalgó volt, hogy amikor Harold MacMillan miniszterelnök lovagnak jelölte, indokul azt javasolta: „beszélgetésért”. Nem mindenki értette a szavát, mert különlegesen gyorsan beszélt, nyelve alig tu­dott lépést tartani gondolataival. Angolja magán viselte orosz anyanyelvének nyoma­it, és idős korában hangszálbénulásban is szenvedett, ami nem lassította le, de bizo­nyos szavait kivehetetlenné tette. Még ezt megelőzően is, amikor Harold Rosszal, a New Yorker szerkesztőjével találkozott, Ross azt mondta neki: „Egy szavát sem értem, de ha lenne valami publikálnivalója, leközölném.” Ami az írásait illeti, bizonyára sok maradt volna a Headington Ház pincéjében, ele­gáns oxfordi rezidenciáján, ha egy vállalkozó szellemű egyetemistának nem sikerült volna összegyűjtenie őket. Sir Isaiah előadásait sokszor nem publikálták, és esszéit is olyan sok magazinban és folyóiratban szórta szét, hogy munkájának jelentős része az emberek többsége számára hozzáférhetetlen volt. Henry Hardy, az egyetemista négy kötetbe gyűjtötte össze őket, mely végül öt lett: Orosz gondolkodók (1978); Fogalmak és kategóriák (1978); Ár ellen (1979); Személyes benyomások (1980); Az emberiség göcsörtös fája (1990). Ezen kívül Sir Isaiah öt másik könyvet is írt: Kari Marx (1939); A felvilágosodás kora (1956); Négy esszé a szabadságról (1969); Vico és Herder (1076); és Észak mágusa: J. G. Hamann és a modern irracionalizmus eredete (1993). A Hardy-kötetek publikálásáig Sir Isaiahot keveset író és sokat beszélő embernek tekintették, aki nem tekinti feladatának valamely nagy mű megírását, és akinek ezt a kudarcát annak tulajdonították, hogy vonakodik leülni az asztalhoz szemben egy üres papírral. Ám Sir Isaiah azt mondta, nem óhajt hagyományt teremteni, és hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem törődik reputációjával, kiváltképp azzal, mit mondanak róla a emberek halála után. Amikor londoni lakásában 87 éves korában interjút adott, azt mondta: „Én csakugyan nagyon ambíciótlan vagyok. Alig ambiciózus, ha egyáltalán van ambícióm. Soha nem volt célom. Nem alakítottam az életemet. Egyszerűen az Világosság 1998/5-6 Marilyn Berger Isaiah Berlin, 1909-1997 1ЗЗ

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék