Világosság, 1998. január-június (39. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 5-6. szám - HOMMAGE À ISAIAH BERLIN - Berger, Marilyn: Isaiah Berlin, 1909-1997
Hommage á Isaiah Berlin Ez természetesen történetének csak a kezdete volt. A New College-ban lett tanár 1932-ben. Néhány évvel később már All Souls College-beli szobájában tartották az akkori vezető analitikus filozófusok körének rendszeres összejöveteleit. Köztük volt J. L. Austin, A. J. Ayer, Stuart Hampshire, Donald MacKinnon és Donald Macnabb. A második világháború kirángatta az elefántcsonttoronyból. Először New Yorkba küldték, ahol a Brit Információs Szolgálatnak dolgozott, azután Washingtonba, ahonnan hetenként kellett jelentést küldenie Londonba a háborús Amerika hangulatáról. Briliáns beszámolói hamarosan felkeltették Churchill figyelmét, aki meghívta ebédre. A Downing Street 10-ben zajló megbeszéléseken számos hiányzás jelzés jelent meg, mert, mint kiderült, Irving Berlin helyett Isaiah Berlin meghívását tekintették érvényesnek. Sir Isaiahot a moszkvai angol követségre küldték közvetlenül a háború bejezése után. Ez volt első oroszországi látogatása, mióta családjával kivándorolt, és ez a látogatás, mint emlékezett, „véglegesen megváltoztatta szemléletemet”. Figyelmeztették, hogy nem beszélhet majd mással, csak azokkal a tisztviselőkkel, akiket a kommunista rezsim kijelölt, mégis azt írta, hogy számos orosz íróval találkozott, és „közülük legalább kettő kiemelkedő zseni”. Borisz Paszternakra és Anna Ahmatovára gondolt. Mindkettőjük számára a külvilágról hozott híreket. Később azt írta „Találkozások orosz írókkal” című esszéjében, hogy ez olyan volt, „mint a civilizációtól évtizedekig elzárt hajótöröttekkel beszélni egy lakatlan szigeten”. Ötven évvel később ezt úgy magyarázta, mélyen meghatotta, „hogy ezek az emberek teljesen hibátlanul megőrizték integritásukat a borzasztó kormányzat alatt”. Rendkívül kedves, morális integritásukat, sőt nemességüket megőrzött emberekként emlékezett vissza rájuk. „Megdöbbentem - mondta - a nagyon kulturált, nagyon intelligens, nagyon érzékeny emberek hősies magatartásán.” Anna Ahmatovát állandó megfigyelés alatt tartották, és nagyon megfizetett berlini utazása miatt. Már a következő napon elkezdték zaklatni a szovjet hatóságok. Olyannyira, hogy amikor néhány évvel később meglátogatta Sir Isaiahot Oxfordban, ünnepélyesen közölte vele azt a borzasztó titkot, mely hatalmában tartotta - írta Berlin -, elmondta: „ő és én találkozásunk puszta tényével megindítottuk a hidegháborút, és megváltoztattuk az emberiség történetét. Szó szerint értette.” Miután Sir Isaiah a háború után visszatért Oxfordba, elvesztette érdeklődését az analitikus filozófia iránt, mely a harmincas években annyira foglalkoztatta. A filozófia sterilnek tűnt számára. Olyannak, ami elvesztette kapcsolatát a történelemmel és az emberi élettel. Azt mondta, Alekszandr Herzen, az orosz filozófus és forradalmár indította új irányba, a társadalmi és politikai gondolkodás történeti tanulmányozása felé. Múltam és gondolataim című önéletrajza szerint azt hitte, Herzen „valami unalmas, XIX. századi szakállas író.” De, mint írta, „ez az egyik legjobb könyv, melyet valaha írtak. Rabjává váltam.” Az 1947-1958 közötti időszak rendkívül termékenynek bizonyult: az írás, az oxfordi, londoni és washingtoni előadások, azután olyan egyetemek is, mint a Harvard, Princeton, Bryn Mawr és Chicago. Néhány előadás szövegét és további esszéket megjelentettek köteteiben. Publikálta Turgenyev Első szerelem és Egy hónap falun című könyveinek fordítását. Az egész munkásságán keresztülhúzódó témája a szabadság, az emberi méltóság. Hangsúlyozta, hogy nehéz, néha tragikus alkukba kell bocsátkozni. Úgy vélte, az em-Világosság 1998/5-6 Marilyn Berger Isaiah Berlin, 1909-1997 135