Világosság, 2000. január-május (41. évfolyam, 1-5. szám)

2000 / 1. szám - FILOZÓFIA - Marno Dávid: Véget érhet-e a történelem? Hegel és Danto a történelem végéről

Filozófia a természettudományok esetében fel tudott mutatni bizonyos koherenciát, addig a történelemre alkalmazva már-nyílt-ellentmondásba keveredett, amikor egyszerre állította, hogy a tudományos magyarázatok mindig feltételeznek általános törvényeket, amelyek miatt fennáll egyfajta szimmetria magyarázat és előrejelzés között - a különbség pragmatikai -, ugyanakkor viszont, noha a történelmet tudománynak tekintette, beismerte, hogy a történelemben nem léteznek, nem létezhetnek állandó törvények). Hempel egyébként maga is próbálkozott az egységes tudományos nyelv modellezésével, az elméleti szótárnak a megfigyelési szótárra való redukciójával-sikertelenül. 10. Thomas Kuhn: The Structure of Scientific Revolutions, i960 11. Danto: Narration and Knowledge, ix. 12. Danto: „The Decline and...”, 71. 13. „Frank Kermode például, miután olvasta Dantót és Gallie-t, megjegyezte, hogy sok minden, amit ők a történetek magyarázatáról és követhetőségéről mondanak, a regényekre ugyanúgy alkalmazható, mint a történelmi beszámolókra.” Richard T. Vann: „Turning Linguistic: History and Theory and History and Theory, 1960-1975”, in: Frank Ankersmitt-Hans Kellner: The New Philosophy of History, 60. 14. Idézi: Vann i. m. 48. 15. Idézi: Vann i. m. 53. 16. Haskell Fain: Between Philosophy and History, Princeton, 1970; róla: Vann i. m. 61. 17. Danto: Narration and Knowledge, 16. 18. Hegel: Előadások, 615. 19. Uo. 598. 20. Uo. 166. 21. A most következő gondolatmenet Dantónak a The Analytical Philosophy of Historyban a 192-198. oldalakon kifejtett érveinek rekonstrukciója. 22. „Feltételezem, hogy a filozófiának igaza van abban, hogy az ellentmondás tétele valóban nem érvényes, vagy hogy a filozófusok ezt a tételt minden pillanatban magasabb egységben szüntetik meg, mely egység a gondolkodásért van. Ez azonban nem lehet érvényes a jövőre, mert mielőtt közvetíthetném az ellentéteket, létezniök kell.” Sörén Kierkegaard: Vagy-vagy, 479., Osiris-Századvég, 1994, Dani Tivadar fordítása 23. Hegel: Előadások, 17-18. 24. Uo. 13. 25. Jacob Burckhardt: Világtörténelmi elmélkedések, 22. 26. Alfred Schmidt: History and Structure, MIT Press, 1983,101. 27. Hegel: Előadások, 19. 28. Uo. 19-20. 29. A konkrét általános fogalmának elemzése: Kelemen János i. m. 681-683. 30. Uo. 35. 31. Hegel: A szellem fenomenológiája, 10., Akadémiai kiadó, 1973, Szemere Samu fordítása 32. Uo. 19. 33. Uo. 19. 34. Uo. 138. 35. Hegel: Előadások, 123. Természetesen arról a passzusról van szó, amelyben Hegel a történelemnek mint rés gestaenek és mint historia rerum gestarumnak a közös gyökerét kutatja. 36. Hayden White így ír erről Hegelről, Balzacról és Tocqueville-ről gondolkodva: „Nem úgy látták, hogy a történésznek kortól és helytől független etikai rendszert kell előírnia, sajátos feladatának inkább azt tekintették, hogy tudatosítsa az emberekben: jelenlegi helyzetük részben mindig sajátosan emberi választások terméke, amely éppen ezért pontosan ugyanebben a mértékben, újabb emberi cselekedetek révén meg is változtatható vagy módosítható. A történelem ily módon érzékennyé tette az embereket a mindenkori elért jelen dinamikus elemei iránt, a változás kikerülhetetlenségét tanította, ezáltal hozzájárult ahhoz, hogy harag és neheztelés nélkül lehessen ezt a jelent a múltra vonatkoztatni.” Hayden White: A történelem terhe, 65-66., Osiris-Gond, 1997, Berényi Gábor fordítása 37. Danto: Hogyan semmizte ki a filozófia a művészetet?71., Atlantisz, 1997, Babarczy Eszter fordítása Világosság 2000/1 Marno Dávid: Véget érhet-e a történelem? З1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék