Világosság, 2002. január-július (43. évfolyam, 1-7. szám)

2002 / 4-7. szám - ESZTÉTIKA, IRODALOM, NARRATOLÓGIA - Orosz Magdolna: Meg nem történt események: történet - történelem - elbeszélés

Esztétika, irodalom, narratológia mond el, a másik pedig olyanokat, amelyek megtörténhetnének.”32 A meghatározó mozzanat ily módon az „esemény” vagy eseménysor, melyet a szöveg elmond, s ebben egyetérthetünk Thomka Beáta kijelentésével, miszerint ,,[a] narráció megformálja az eseményt, tehát struktúrát hoz létre. E­­ szakaszban nincs jelentősége a kérdésnek, az eseményt is a narráció hozta-e létre, [...], vagy csak az elbeszélésszerkezet, tehát historikus elbeszélésről van-e szó.”33 E kijelentések fényében értelmezhetők az irodalmi „történet”, „történetmondás” és a szaktudo­mányos „történetírás” közötti kapcsolódási pontok is, melyeket az utóbbi évek történettudományi reflexiója erőteljesen hangsúlyoz. Hayden White egyenesen arról beszél, hogy a történettudományi diskurzus hasonló technikákkal él, mint az irodalmi/művészeti „történetmondás”. Szerinte ugyan­is „a művészi és a tudományos kijelentések egyaránt konstruktivista jellegűek”34, s a történetírás „szövegét narratív módban jeleníti meg [...], annak érdekében, hogy a ‘tényeket’ az ‘elbeszélés’ ele­mévé alakítsa, olyan reprezentációs technikákat kell alkalmaznia, melyek a fikcionális írásmódot jellemzik.”35 Mindezek a feltételezések kiterjeszthetők más tudományágakra, azok reprezentációs technikáira is: a pszichoanalitikus esettanulmányok pl. szintén tartalmaznak narratív mozzanatokat, hiszen egy élet­sors eseményeit fejtik fel és értelmezik36, s a Lyotard alapján kialakult filozófiai-szo­ciológiai szemlélet is lényegében narratív struktúrákban gondolkodik. A fenti megállapítások szemléltetéséül következzen egy rövid összehasonlító szövegelemzés. Ebben néhány történeti jellegű, vagyis történetírásnak tekintett szöveg egyes részeit vetem össze egymással, s ennek alapján azt próbálom meg kimutatni, hogy az ott leírt „események”, melyek valós, tehát megtörtént eseményekként szerepelnek, hogyan funkcionálnak egy „történetben”, mi­közben akár történetről történetre különbözhetnek is. A kiválasztott szövegrészletekben ugyanarról a személyről, Szolónról és életéről van szó, ahol a „történetek” egyes pontokon megegyeznek, más pontokon viszont eltérnek egymástól 37, ugyanakkor azonban mind az elmondott „történet” lényegi konstruáltságáról tanúskodnak. Szolón „történetét” meséli el Arisztotelész Az athéni államban, azt foglalják össze Hérakleidész Lembosz kivonatai az aristotelési gyűjtemény anyagából, róla szól Hérodotosz A görög-perzsa háború első könyvében 38 és Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című műve egyik része is.39 A négy szöveg nem sorolható ugyan közös műfajba (Arisztotelész műve inkább politikai/politológiai jellegű, Hérodotoszé tör­ténetírásnak tekinthető, Plutarkhosz kifejezetten életrajzot ír, nem történelmet, bár történeti személyről szól, ennyiben műve történeti jellegű is, a kivonatok pedig egy másik szöveg egyes mozzanatait közlik), narratív mozzanataik, az elbeszélt „történet” révén mégis párhuzamba állíthatók egymással.40 32 Arisztotelész: Poétika, 51b; a „költészet” itt tulajdonképpen szintén „lehetséges világokat” teremt, melyek különböző­­ logikai­­ szabályszerűségek (lehetségesség, szükségszerűség, azaz a modális logika alapvető kate­góriái) szerint épülnek fel. 33 Thomka Beáta: „Narrativitás a kultúrában”. In: Fried István-Kürtösi Katalin (szerk.): A kultúraköziség dilemmái. JATE, Szeged, 1999.43.0. 31 Hayden White, A történelem terhe. Osiris, Budapest, 1997. 27.0. 351. m. 11.0. 36 Vö. pl. Donald P. Spence, Narrative Truth and Historical Truth. Meaning and Interpretation in Psychoanalysis. Nor­ton, New York, 1982. Roy Schafer, „Narration in the Psychoanalytic Dialogue”. In: Critical Inquiry, 71980. 29-54.o.; Roy Schafer 1992. Retelling a Life. Narration and Dialogue in Psychoanalysis. Basic, New York, 1992. 37 Mivel itt ókori szövegekről van szó, további problémát jelenthet a korabeli történetírói konvenciók kérdése, az általuk elmondott események dokumentálhatósága stb., de ezeket a kérdéseket - a „történetek” konstrukciójának elemzésére koncentrálva - itt nem vizsgálom részletesen, megjegyezve mindenesetre, hogy maga a párhuzamba állítás is konstrukció. 38 Hérod. I. 29-34.0. 35 Megjegyzendő, hogy Plutarkhosznál, a címben jelzett intenciónak megfelelően, Szolón élete Publicola (fiktív) élettörténetével kapcsolódik össze, s ezáltal tágabb kontextusba­ is kerül. “ A szövegek összehasonlításakor elsősorban a narratív elemzés szempontjait követem, és nem keletkezésük sorrendjében (Hérodotosz: i.e. V. század, Arisztotelész: i.e. IV. század, Hérakleidész Lembos: i.e. II. század, Plu­tarkhosz: i.sz. I­II. század) tárgyalom őket. Világosság 2002/4-5-6-7 Orosz Magdolna: Meg nem történt események: történet - történelem - elbeszélés 43

Next