Világosság, 2006. június-december (47. évfolyam, 6-12. szám)

2006 / 8-10. szám - Kelemen János: Bevezető előadás a Metafora, trópusok, jelentés c. konferenciához

Bevezetés VILÁGOSSÁG 2006/8-9-10. ban azt a legmagasabb szintet tekintve, amelyen egy kultúra megalkotja a maga metaforáit, ez igaz is. Ricceur a klasszikus retorikától a szemiotikán és a szemantikán át a hermeneutikáig vezeti olvasóját, ami megfelel a szótól a mondaton át a diskurzusig vivő haladási iránynak. A klasszikus retorika korlátozottsága abból adódik, hogy a szót tekinti alapegységnek, miközben - mint Ricoeur hangsúlyozza - a metaforikus értelem létrehozásának a helye egy teljes beszédaktus: a metaforikus megnyilatkozás. Különös, hogy a metaforaelméletek a legutóbbi időkig, szinte Frege után száz évvel is, a szószemantikát vették alapul, s nem a mondatot, a kijelentést, a teljes beszéd­aktust választották elemzési keretül. Nem mintha az utóbbiak olyan egységek len­nének, amelyekbe beleszoríthatnánk az „élő” metaforát. Hogy a retorikai alakzatok magasabb egységekhez rendelendők, lényegében már Arisztotelész felfedezte, amikor a retorikailag hasznosítható logikai formát az enthümémában, az elliptikus szillogizmusban jelölte meg. Hasonló értékű Vico ama észrevétele, hogy minden metafora „egy-egy kis mese”. S valóban, kultúránk nagy metaforái, mint a tenger vagy hajós metafora, mint a könyv metafora, vagy mint az utazás metafora, „mesék”, azaz elbeszélések, s mint ilyenek élednek újjá a kezdetektől fogva napjainkig. Ebből kifolyólag minden olyan metaforaelmélet, mely nincs tekintettel az átfogó diskurzu­sok szintjén képződő metaforikus effektusokra, csak korlátozott érvényű lehet. A metafora és általában a trópusok gondolati és nyelvi mechanizmusainak elem­zése mellett tehát alapvető jelentősége van a kultúránk nagy szövegeit átszövő metaforaállomány történeti vizsgálatának, amire Ernst Robert Curtius történeti topikája és metaforikája, illetve Hans Blumenberg fogalomtörténeti és metaforológiai megközelítése mutat példát. Nem folytatom, mert­­ hadd parafrazáljak itt egy gyönyörű témánkhoz is mintául szolgáló régi szöveget - „az idő sürgeti hajónknak a kikötőből való kibocsátását.” „Ideje tehát, hogy kifeszítsük az ész vitorláját és tengerre szálljunk a szerencsés utazás és a dicséretes és üdvös révbe jutás reményével”.

Next