Világosság, 2008. január-június (49. évfolyam, 1-6. szám)

2008 / 5. szám - ANTROPOLÓGIA - Lakatos Dóra: Indiai cigányok, avagy életre kelt európai „cigány mítoszok” Indiában (Antropológia)

Antropológia VILÁGOSSÁG 2008/5. a közös történelem, sem pedig a közös föld nem volt egyértelmű és adott a cigányság formálódó nemzetkoncepciója számára. „Mindennek ellenére a nyelv-történelem-föld nemzet-meghatározó hármas egysége erős volt ahhoz, hogy a cigányokkal kapcsolat­ban is ezt a sémát próbálják meg alkalmazni. Ki kellett tehát nevezni a romanit a cigá­nyok közös és egységes nyelvének, fel kellett tárni ’történelmüket’­­ az egyes orszá­gokban található cigányokat megemlítő első dokumentumoktól kezdve. [...] Valamint, ha már igazi hazájuk nem volt, kellett keresni nekik egyet Indiában. [...] Bár a cigányok magukat nem határozzák meg a fenti módon a nyelv, történelem és föld közösségé­vel, mégis néha előfordul, hogy ezt az elismertnek tekintett nemzetmodellt elfogad­va maguk is a gyökerek kutatásával kísérlik meg megoldani az identifikáció/identitás problémáját. Mint Michael Stewart írja a magyarországi cigányokkal kapcsolatban, a »nemzeti önmegismerés idiómáját nem fa romák], hanem a magyar nacionalizmus fogalmazta meg«. Az a tény, hogy ezt az idiómát néha a cigányok is átveszik, egyfaj­ta természetes »szellemi asszimiláció« következménye.” Hozzáteszi továbbá, hogy ez a fajta nemzeti öntudat és annak modellje sokkal inkább Közép-Kelet Európára és az itteni oiganológiára jellemző, semmint a nyugat-európaira. A környező társadalomtól átvett nemzeti identitásmodell, az indiai származás gon­dolata Törzsök Judit szerint „arra is szolgált és szolgál, hogy megteremtse, illetve alátámassza azt a mindenkori mítoszt, hogy az 'igazi cigányok' nem itt vannak. Mint Acton nyomán Stewart rámutat az igazi cigányok - nem mint az a koszos népség a park mélyén, akik már megint randalíroznak -, azok mindig máshol vannak.” Ugyan­akkor véleményem szerint nem csak erről van itt szó. Azt gondolom, hogy mindez - legalábbis manapság - a nem cigányok, „gádzsók” számára is a romantikus cigány­kép részévé vált.11 Az indiai származás egy újabb különös, egzotikus vonást tesz a sokakban még ma is élő muzikális, színes ruhás, eleven és furfangos cigányképhez. Ráadásul ennek az európai cigány „mítosznak”, e romantikus cigányképnek mentén is keresik a párhuzamokat az Indiába utazók. Az lehet tehát Gypsy, aki énekel, szí­nes a ruhája, vándorol, mutatványos, furfangos stb. Ez az elvárás pedig olykor jósnő­ket farag az asszonyokból1 12, vándorokat a Bhopakból13 és táncosokat, mutatványoso­kat a kereskedőkből14. Mindez azonban csak a történet egyik oldala. A másik oldal, a hetvenes-nyolc­vanas évektől követhető nyomon, amikorra már megerősödött a cigány értelmisé­gi réteg. Ekkoriban készült el Péli Tamás Eredetünk Triptichonja című festménye és jelent meg Rostás-Farkas György A cigányság hagyomány és hiedelemvilága című munkája. Ugyanebben az időszakban nemzetközi szinten is fontos események 11 Legalábbis ezt látszanak bizonyítani Indiában a turisták által gyakran látogatott helyeken szerzett tapasztala­taink, s az egyes útleírásokban olvasottak is. 12 Indiában a jóslásnak - beleértve a tenyérjóslást is - egészen másfajta hagyománya van, mint hazánkban. E tevékenység nem vándorokhoz, s nem a társadalom alacsonyabb státusú tagjaihoz köthető. Részben általá­nosan elterjedt, részben pedig e generációkról generációkra öröklődő tudás sokkal inkább a magasabb társa­dalmi státusú brahminok várnájába tartozó kasztok öröksége és tudása, semmint a vándoroké. Ennek ellenére, éppen az európai cigány mítosz nyomán azt tapasztaltuk, hogy a legkülönfélébb népcsoportokból szárma­zó asszonyok is felcsapnak tenyérjósnak, noha saját hagyományaik szerint ez nem jellemző foglalatosságuk. Ha általános elterjedtsége miatt, vagy mert időnként maguk is kikérik tanult jósok tanácsait, ismerhetik is a tenyérjóslás egyes fortélyait, ez a fajta jóslás nem a jóslás hagyományos indiai formája, sokkal inkább egy eladható portéka a turisták számára. 13 Pushkarban azt tapasztaltuk, hogy többen, például a Bhopad képesek olykor vándornak kiadni magukat, csak, hogy műsoruk még eladhatóbb legyen, noha hagyományaik szerint soha nem vándoroltak, s a Pushkarban játszó családok többsége a környező falvakból jár be reggelente a városba. 14 Lásd később a Banjarak esetét. 39

Next