Világosság, 1951. június (8. évfolyam, 128-153. szám)

1951-06-04 / 130. szám

% Nagyszabású ünnepségek a Szovjetunióban a Nemzetközi Gyermeknap alkalmából MOSZKVA.­­ (Agerpres.) Június 1-én ünnepelte a szovjet nép a Nemzetközi Gyermekna­pot. Ezen a napon Moszkvában az iskolások részére nagyszabá­sú ünnepségeket rendeztek. Sztálingrádban a legszebb és a legjobban berendezett épüle­tek a gyermekvédelem céljait szolgálják. Sztálingrádnak­­jelen­leg 86 iskolája, 129 kisdedóvója, bölcsődéje, egy pionírpalotájai és számos más gyermekvédelm­i intézménye van. A traktorgyárok­ban nemsokára befejezik a gyermekszanatórium építését. A Szovjetunióban hatalmas összegeket áldoznak a gyerme­kek üdültetésére. Ezen a nyáron több mint ötmillió gyermeket nyaraltatnak a falvakon. Az is­kolások a szovjet szakszerveze­tek pionírtáboraiban és az or­szág legszebb fekvésű üdülőhe­lyein töltik nyári szabadságu­kat. A Szovjetunióban több mint 6000 pionír­tábor működik, jól felszerelt klubokkal, könyv­tárakkal és sportpályákkal. A gyermekek pihennek és a tatas­tok, valamint gyakorlott orvosok felügyelete alatt erősödnek. Az idén 156000-rel több gyermek nyaral pionírtáborokban, mint a tavaly. A szovjet kormány hatalmas összegeket áldoz a Honvédő Háborúban árván maradt gyer­mekek gondozására. Csak az OSZSZSZK költségvetése évente több, mint háron­milliárd ru­belt irányoz elő erre a célra. Az ország területén ezer meg ezer gyermekotthon nyílt a háború­ban árván maradt gyermekek részére. A Szovjetunió összes köztár­saságaiban egyformán gondját viselik a gyermekeknek. A moszkvai lapok bőséges anyagot közölnek a Szovjetunió­ban és a népi demokráciák or­szágaiban, esti gyermekek boldog életéről. A „Literaturnája Gazetá"­ban közölt cikkében Georgij Gulia grúz í­ró megállapítja, hogy a múlt háború pusztulást és szenvedést hozott a szovjet gyermekeknek, de nem ingatta meg a napfényes jövőbe­ vetett hitét- A szovjet nép kemény harcban vívta ki a békét és gyermekeinek boldogságát. Az olaszországi választások nagy csalódást okoltak a reakciónak PÁRIZS.­­ (Agerpres.) Im­perialista körökben na­gy csaló­­dást okoztak az olasz községi választások eddigi eredményei, jóllehet De Gasperi kormánya washingtoni gazdái parancsá­ra nagy erőfeszítéseket tett, a választások meghamisítására. A De Gasperi kormány a bur­­zsoá pártok szokásos trükkjéhez folyamodott, hogy megfossza az olasz nép igazi képviselőit a megválasztás lehetőségétől. Az új választási törvény a község­tanácsokban a helyek kéthar­­madrészét azoknak a listáknak juttatja, amelyek összekapcsolás révén együttesen minimális többséget szereznek más listák­kal szemben. Ez a rendszer le­hetővé teszi, hogy a kisebbség­ből többséget csináljanak Ennek ellenére a „France Presse“ római tudósítója már az első eredmények láttán kény­telen megállapítani, hogy jólle­het 2. kormánypárti tömörülés a törvényben biztosított választási „prémium“ alapján megkapa­rintotta a mandátumok nagy­részét, „a szocialisták és kom­munisták több­­szavazatot kap­tak, mint 1948-ban, miközben a keresztény­demokratáktól a jobboldali pártok hódítottak el szavazatokat“. SOK SZAVAZATOT VESZ­TETTEK A REAKCIÓS PÁRTOK AZ OLASZ VÁ­LASZTÁSOKON RÓMA­­ (Agerpres.) A köz­ségi ta­nácsválasztások lezárásá­tól eltelt 60 óra után, ma köz­zétették a május 27-i választások főbb eredményeit. A közzétett eredmények Észak-Olaszország 27 tartománya tanácsválasztásá­nak eredményeit mutatják. Észak-Olaszország 28 ta­rtomá­­n­yában csak helyi tanácsokat választottak A keresztény­demokrata párt, szavazatainak száma 3,478.000 (411 százalék); a szocialista és kommunista párt szavazatainak száma 3.072.000 (36,3 százalék); a szociáldemokrata párt szavaza­tainak száma 880.000 (10­5 száza­lék); a köztársasági párt szava­zatainak szán­a 277.000 (3-3 szá­zalék); a liberálisok szavazatai­nak száma 267­ 000 (3,2 százalék); a jobboldali pártok (monarchis­ták, olasz szociális mozgalom és a többiek) szavazatainak száma 403.000 (4,7 százalék), míg a töb­bi szavazatokat a függetlenek kapták. Ha ezeket az eredményeket összehasonlítjuk az 1948 április­­ i választások számadataival, azt látjuk, hogy a kormánypár­tok szavazata lemorzsolódott, míg a baloldali pártok előretör­tek. 1948-ban, a mai kormánypárti blokk (keresztény­demokraták, szoci­ál­­donokra­ták,­ köztársasá­giak, liberálisok és a hozzájuk csatlakozott pártok) a 27 tarto­mányban a szavazatok 62,7 szá­zalékát kapták, míg most a vál­­­aszt­ók­nak csak 58,6 százaléka szavazott­­rájuk. Ha a keresz­tény­demokrata pártot a töb­biektől elkülönítjük, azt látjuk, hogy ez még többet veszített. De Gasperi pártja 1948-ban a szavazatok 49,3­­ százalékát kap­ta, míg folyó év május 21-én meg kellett elégednie a szavaza­tok 411 százalékával. A párt te­hát a 27 .tartományban 1,153.000 szavazatot vesztett. Ezze szem­ben a balo­ldali pártok az 1948. évi 30.8 százalék helyett a szava­zatok 36.3 százalékát szerezték meg HELSINKI.­­ (Agerpres.) Joukka Rangelt, Finnország egyik volt háborús miniszterelnö­két és börtönbüntetésre ítélt há­borús főbűnösét­, akit a reakciós Fasterholm-kormány amnesztiában részesített, most az egyik finn burzsoá sportegyesület elnökévé választották. Ugyanakkor a há­borús bűnöst ki is tüntették. TIRANA.­­ (Agerpres.) Az al­bán lapok jelentik, hogy Albánia és Lengyelország között új kultu­rális egyezményt készítenek elő, amely jelentős mértékben fokozza a két ország közötti kulturális kapcsolatokat TEHERÁN . (Agerpres.) A teheráni rádió jelentette, hogy az iráni kormány felszólította a ,,Reuter" hírügynökség és a „Daily Express“ tudósítóit, hogy azonnal hagyják el az országot A ,.Reu­ter“ tudósítója meghamisította az egyik képviselő parlamenti beszé­dét, a ,,Daily Express“ tudósítója pedig az egyik tudósításban sér­tegette az iráni kormányt. TOKIÓ­­ (Agerpres.) A „Rengő Simbun“ című japán lap jelentése szerint március 10-ig Japánban tavaly júniushoz ké­pest 62 százalékkal emelkedtek az árak. A Tito-banda már jóideje azon tevékenykedik, hogy nyíltan is megszilárdítsa kapcsolatait a jobb­oldali szocialista pártokkal. Érde­mes közelebbről megnézni Ti­tóék és a jobboldali szociáldemokrata vezérek nyilvános ölelkezését, mert rendkívül jellemző oldaláról mu­tatja be mindkét imperialista ügy­nökség undorító arculatát. Tito propagandagépezete, még nem is olyan régen, zölctorokból szidta a jobboldali szociáldemokrá­ciát. Jól tudjuk, hogy a belgrádi hóhérok már a háború idején szo­ros kapcsolatokat létesítettek az Intelligence Service-nek az angol „munkáspárt­'“ ba beépített ügynö­keivel. Kifelé azonban Titóék úgy tettek, mintha mély megvetéssel viseltetnének a brit munkáspárti politikusokkal szemben, akiket Pijade és Gyilász úgyszólván min­den beszédében „szmokingos szo­­cialisták”-nak gúnyolt. A Tájékoztató iroda, leleplező határozata után Titóék új álarcot kerestek, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy népük előd, változatlanul színleljék az „ellenté­tet” a jobboldali szociáldemokra­tákkal. 1950 második, felében, azonban egymásután érkeztek Belgrádba magas politikai funkciókat betöltő amerikai és nyugateurópai látoga­tók. A „vendégek” között egyszer­re csak felbukkant Davies, a jobb­oldali szociáldemokrata brit kor­mány külügyminiszterhelyettese (ugyanaz, aki most a párizsi tár­gyalásokon képviseli a brit kor­mányt), majd egész munkáspárti, küldöttség jelent meg Belgrádban, élén a hírhedt jzabboldali szociál­demokrata Morgan Phillips-szel, a Munkáspárt végre hado ítóbizott­ságá­nak titkárával. Egyidejűleg zajos propagandahadjárat kezdődött Nyu­gaton. A washingtoni és newyorki sajtó majd megszakadt erőlködésé­ben, hogy „demokratikusnak” fém­jelezze a­­belgrádi fasisíita rend­szert. Milovan Gyilasz, Tito alvezére, január végén Londonba látogatott. Hamarosan ő követte Mose Pijade, a „jugoszláv Göbbels“­is Pijadet nemcsak Morrisson, a jelenlegi angol külügyminiszter, hanem Att­lee miniszterelnök is fogadta. Gyi­­lasz pedig felolvasásokat tartott, amelyekben tajtékzó szájjal uszí­tott a Szovjetunió és a népi demo­kráciák ellen. A párizsi munkásárulók nem ke­­vésbbé szívélyesen ölelték keblük­re a fasiszta Tito véreskezű alve­zére­it. Guy­ Moliet, a francia jobb­oldali szocialista párt­ főtitkára ün­nepélyes fogadást rendezett Pijade tiszteletére. Guy Mellet beszédében azt a re­­d­ényét fejezte ki, hogy ezt a ta­lálkozást más, „hasznos találkozá­sok“ fogják követni Februárban megszólalt az olasz jobboldali szocialisták vezetője, Saragat is, aki kijelentette: „Min­dig támogattam a Jugoszláviával történő megbékélés politikáját.” A „Jugoszláviával való megbékélés” alatt persze a Tito-bandával törté­nő nyílt paktálásr­a gondolt ez a minden hájjal megkent vén rami­­kásáruló. Csakhamar ismeretessé vált az is, hogy a „Titóval való kapcsolatok kérdése“ szerepel majd a COMISCO, a jobboldali szociálde­mokrácia nemzetközi csúcsszervé­nek Londonban tartandó konferen­ciáján. Áprilisban újabb szociáldemokra­ta látogató érkezett Jugoszláviába. A,,Neue Züricher Zeitung”, a nem­zetközi nagytőke egyik vezető szó­csöve közölte, hogy „Jules Humbert- Droz, a svájci szociáldemokrata párt főtitkára, Tito meghívására, magánlátogatásra Belgrádba uta­zott.“ A lap hozzáfűzte: bár Hum­­bert-Droz látogatása magánjellegű, kétségtelenül összefüggésben áll Titónak azzal a fáradozásával, hogy baráti kapcsolatokat építsen ki a nyugati szociáldemokrata pártokkal. A „Neue Züricher Zeitung” később azt is jelezte, hogy a közeljövőben Schumacher német szociáldemokra­ta pártjának küldötteit valamint a szakadár­ nemzetközi szakszervezeti szövetség, a munkásáruló „sárga internacionálé” képviselői látogat­nak el Belgrádba. És végül: május 16-án a belgrá­di fasiszta banda vezére, Tito ki­jelentette: „szoros kapcsolatot aka­rok létesíteni Németország, Fran­ciaország és Nagy-Britannia szo­cialistáival.“ Titóék már semmiféle propagan­­daáradattal sem tudják elhitetni a jugoszláv néppel, hogy „független” politikát folytatnak. Ez az érem egyik oldala. A másik oldala: az imperialistáknak szüksé­gük van­ arra, hogy tisztára mossák a nyugati közvélemény szemében a véreskezű, fasiszta Titót és mint vérbeli „nyugati demokratát” fém­jelezzék. Az imperialista háborús propaganda lázasan dolgozik azon, hogy Francóhoz hasonlóan a bel­­grádi diktátort is „elfogadható“ szövetségesként tüntessék fel. E munka elvégzésére pedig a morgan­­phillipsik, schumacherek, guymol­let-k és saragatok a legalkalma­­s­i­bak akik készséggel visik Titót a „demokratikus szocializmus” lo­vagjává. Nyilvánvaló, hogy Titóék és a nyugataurópai szociálárulók köze­­ledés-­e Washington beleegyezésével, sőt egyenes utasítására történik. Az imperialista háborús előkészü­letek­ jelenlegi sza­kaszában Wa­shingtonnak szüksége van arra, hogy két különböző síkon működő ügynöksége teljes egyetértésben hajtsa végre a parancsokat. A fasiszta Titc-klikk és a dollár­­szocialisták nyilvános pakolásukkal csak még,jobban leleplezik önma­gukat, mint a béke és a haladás esküdt ellenségei! Tito és Morgan Phillips, Rankovics és Schumacher, Pijade és Saragat Gyilasz és Guy Mollet jól illenek egymáshoz. Egyi­küknek sincs mit a másik szemére vetni, „a kémkedésről, árulásról, népellenességről, ez amerikai im­­perializmus kiszolgálásáról van szó. A zsák alaposan meg a­ te­r foltját. A két munkásáruló kémügynök­­ség barátkozása még nyilvánvalób­bá teszi a jugoszláv nép és az egész világ népei előtt, hogy a Tito-klikk szőröstül bőröstül az imperialisták gangszt­erbandája és hogy e Tito-szociáldemokrata ket­­tősfogat gyeplőjét az amerikai gaz­da tartja a kezében. A titafasisz­­ták és a jobboldali szociáldemokra­ták nyílt szövetségének ténye még fokozottabb harcra ösztönzi a jugo­szláv népet , és a világ minden béke­szerető népét — a háborúra törekvő amerikai imperializmus mindkét ügynöksége ellen. A Tito-banda és a munkásáruló jobboldali szociáldemokraták VILÁGOSSAL 1951 juntus lyuptnémetországban a rend­őrterror ellenére is lendülete­sen folyik a b­ékenépszava is BERLIN.­­ (Agerpres.) A féktelen rendőrterror, a letartóz­tatások és üldözések ellenére, Ny­ugat-Németország városainak és falvainak lakosai eltökélten szavaznak a békére. Az egyik stuttgarti iparvál­lalatnál 800 megkérdezett sze­mély közül valamennyi a béké­re szava­zott. Hamburg—Altona városnegyedében 1812 lakosból 1810 szintén ellenezte Németor­szág újra felfegyverzését. Berlin nyugati övezetében is teljes sikerrel folyik a béke­­népszavazás­ Annak ellenére, hogy a rendőrség a legváltozas­­o­sabb eszközökkel félemlíti meg a népszavazás résztvevőit, az amerikai övezetben lévő Steglitz és Lichterfeld körzet dolgozóinak túlnyomó többség© ellenzi Nyugat-Németország új­­rafelfegyverzését és követeli a békeszerződés megkötését Né­metországgal. A nyugatberlini rendőrség letartóztatja a népszavazás szer­vezőit, elkobozza a szavazólapo­kat, letépi a falakról a népsza­vazással kapcsolatos hirdetmé­nyeket­ * Ennek­ ellenére Nyugat-Ber­­linben és Nyugat-Németország egész területén változatlan len­dülettel folyik a népszavazás. A Szakszervezeti Világszövetség felhívása az Ifjúsági és Diák­­világtalálkozóval kapcsolatban BÉCS.­­ (Agerpres.) A Szakszervezeti Világszövetség a III. If­júsági- és Diákvilágtalálkozó alkalmával kiáltványt bocsátott ki. A kiáltvány rámutat arra, hogy az ifjúság és a diákság augusztus 5—19 -én megtartandó Béke Világtalálkozója nagy visszhangra talált a világ­ dol­gozó ifjai között, akik tudják, hogy a béke megvédése valamennyiü­­k legérdeke. A­ SZVSZ kiadványa megbélyegzi a háborúra készülő' imperialis­tákat­­és feltárja a tőkés- és gyarmati országok munkásifjúságának egy­re súlyosabbá váló helyzetét. Felhívja az összes szakszervezeteket, hogy járuljanak hozzá az ifjúsági- és Diákvilágtalálkozó sikeréhez. A reakciós pártok saját híveik megtévesztésével akarják bejuttatni a parlamentbe De Gaulle embereit PÁRIZS.­­ (Agerpres.) Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt titkára Saint Denis város­ban választási beszédet mondott. Jacques Duclos leleplezte a reak­ció bűnös mesterkedéseit és rámu­tatott arra, hogy a Kommunista Párt megakadályozta, hogy a reak­ció erői — kezdve a szocialista párttól a de gaulleista fasisztákig — nyíltan választási tömböket léte­sítsenek. A közvélemény felháboro­dottan tiltakozott az ilyen tömö­rülések ellen, amelyeknek célja az volt, hogy az összes reakciós fran­cia pártokat egyetlen amerikai pártba tömörítse. Ezért a reakció kénytelen különböző cselhez folya­modni és gondosan álcázni igazi ter­veit. A közismert gaulleisták több ke­rületben nem mertek a fasiszta dik­­tátor-jelölt pártja nevében fellépni, hanem „függetlenekként” jelentkez­nek és a szocialista párttal és a katolikusokkal fognak össze. A reak­ció ezzel arra törekszik, hogy a szocialista és katolikus dolgozók szavaztával burkolt formában megválasztassa, a gaulleista jelölte­ket. Jacques Duclos felhívta a szocia­lista és a katolikus dolgozók figyel­mét, hogy ha a szocialista vagy a katolikus néppártra szavaznak, tulajdonképpen De Gaulle álcázott képviselőit juttatják be a parla­mentbe. A koreai hadihelvset FENJÁN.­­ (Agerpres.) A Ko­reai Népköztársaság néphadseregé­nek főparancsnoksága május 31-én kiadott közleményében jelenti, hogy a néphadsereg egységei, a kí­nai önkéntesekkel szorosan együtt­működve az összes frontszakaszokon sikerrel visszaverték az angol-ame­rikai i­nervencionista csapatok kétségbeesett ellentámadásait és emberben és anyagban egyaránt sú­lyos veszteségeket okoztak nekik. Az ellenségnek hatalmas veszte­ségek árán sikerült Hwacson város vidékén előrenyomulnia. Május 31-én Hambin város felett 4 ellenséges repülőgépet lelőttek.

Next