Világosság, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 1-74. szám)

1945-09-02 / 52. szám

Letartóztatták Brauchitsch és Mannstein vezértábornagyokat Hamburgból érkezett Reuter-jelentés két szenzációs letartóztatásról ad hírt: Von Brauchitsch és Mannstein vezértábornagyokat „valahol Schleswig Holsteinban" pénteken elfogták és gyűjtőtáborba szállították. Brauchitseh egy gazdaságban élt három hónapja, ahol emlékiratain dolgozott. Most derült ki, hogy része volt azokban a náci­ tervekben, amelyek az angol fér­­fiak Németországba való deportálását célozták — persze német győzelem esetén. Mannsteint egy kórházban, mint beteget ápolták. Brauchitsch vezértábornagy 1941 őszéig a német hadsereg főparancsnoka volt. Ekkor Hitler személyesen vette át tőle a főparancsnokságot, mert összeütközésbe került Brauchitsch-sal, aki nem helyeselte a Moszkva elleni támadás tervét. Mann­stein a keleti front déli hadsereg­csoportjának parancsnoka volt és kato­nái körében csak hóhérnak nevezték, kíméletlen harci módszerei miatt. Az ő fel­adata lett volna a Sztálingrádnál körülzárt Paulus-hadsereg felmentése. Ukrajná­ban elkövetett kegyetlenkedései miatt a szovjet kormány a háborús bűnösök listájára vette fel nevét. Halált kér az ügyész Quislingre A Quilding-per­ben pénteken ke­rült sor az ügyész vádbeszédére. Az ügyész, aki a vádlottat a legalja­sabb árulónak nevezte Norvégia történelméb­en, halálos ítélet kiszabását kérte. Quisling látszólag nyugodtan hall­gatta végig a vádbeszédet. Stockholmból jelentik, hogy von Bock vezértábornagyot szigorú őri­zet alatt Kopenhágába szállították, ahonnan valószínűleg Oslóba viszik tovább, hogy kihallgassák a Quis­­ling-perben. Emlékezetes, hogy von Bock annak idején a keleti front kö­­zé­pső szakaszának német parancs­noka volt. A­ védő megbetegedése miatt a védőbeszéd csak szerdán hangzik el, ítélést előreláthatólag a pénteki nap folyamán hirdetnek. CRIPPS: A RADAR forradalmasítja a közlekedést Sir Stafford Cripps, brit kereskedelmi miniszter, egy pénteki londoni nyilatkozatában a legújabb tudományos felfedezésekkel foglalkozott. Cripps kijelentette, hogy a radar­­a nemrég nyilvánosságra hozott elek­tromos távolbalátó és helymeghatározó készülék) forradalmasítja az utazást, mert szárazon, vizen és a levegőben eddig elképzelhetetlen utazási biztonságot lehet alkalmazásával elérni. Cripps ennek illusztrálására nyilvánosságra hozta, hogy amikor Churchill az Atlanti-bulla aláírása után, a „Renown“ csatahajón vissza­tért Roosevelt elnöknél tett látogatásáról, a csatahajó hirtelen sűrű ködbe került és kizárólag radar­­készülék­ének köszönhette, hogy idővesz­teség nélkül, simán folytathatta, útját. ­ Ki szabotált Lispén?Még a romokat is lerombolták a nácik a sifargitszigeten Az első háborús kormány iparügyi miniszterének érdekes vallomása a már 1940-ben el­vesztett háborúról, a „veszedel­mes“ Bárdossyról és a lispei olajkutaknál elrendelt szabo­tázsról. A németek kezére játszotta-e a lispei olajmezőt telegdi Róth egyetemi tanár, s ezt a vádat tisztázta az igazolóbizottság. Gróf Teleki Géza kultuszminiszter egy igazolási ügyben azt a kijelen­tést tette, hogy az iparügyi minisz­térium bányakutatási osztályának vezetője, dr telegdi Róth Károly egyetemi tanár, miniszteri tanácsos c lispei olajmezőt a németek kezére játszotta át és az ő tudtával és h­ozzá­j­áru­lásával rabi ógraád állítod­ást folytattak, hogy így a németek mi­nél több magyar olajhoz juthas­sanak. Az igazolóbizottság Nóti József elnöklete alatt a széleskörű bizonyí­tási eljárás során kihallgatta dr Pap Simon bánya főtanácsost, a Ma­gyar-Amerikai Olaj Rt. alelnökét, aki előadta, hogy Rüdemann ameri­kai vezérigazgató kényszerű eltávo­zásakor az amerikai olajérdekeltség megbízásából azt az utasítást adta neki, hogy a háború folyamán min­den lehetőt kövessen el az irányban, hogy a németek minél kevesebb olaj­hoz juthassanak. Ő ezt az utasítást úgyis, mint az amerikaiak bizalmi em­bere, úgyis, mint jó magyar em­ber, élete veszélyeztetésével is a legteljesebb mértékben teljesítette. A cél érdekében a szabotálásnak kü­lönböző formáit alkalmazta. A meg­levő fúróberendezések egy részét az olajmezőtől távolfekvő, meddő terü­leteken újabb kutatófúrásokra hasz­nálta fel, hogy minél kevesebb be­rendezés álljon az olajmezőkön ren­delkezésre. Később a németek Lospére irá­nyították azokat a f­úroberen­dezése­ket, amelyeket a kaukázusi olaj ki­termeléséhez készítettek, de a Kau­kázusba már nem küldhették. Ő eze­ket a fúróberendezéseket a lispei ta­lajra alkalmatlanoknak minősítette. A szabotál­ásnak egyik módja, volt az is, hogy a kutak nyílásait szűkí­tették azz­a­l az indokolással, hogy ellenkező esetben a kutak a legrövi­debb időn belül kimerültnek. Elő­adta még a tanú, hogy kétszer any­­nyi olajat is kitermelhetett volna, ha nem szabotált volna. Egyébként a kutak teljesen épek és hosszú éveken keresz­tül fogják önteni az olajat a demokratikus Magyarország céljaira. IMS február havában a németek le­szerelték és elszállították a fúró­berendezéseket, de március elején Speer német miniszter röspén járt és azzal az indokolással, hogy a front megszilárdult és nem kell félni attól, hogy az oroszok elfog­lalják az olajmezőket, visszahozatta a fúróberendezéseket. Speer minisz­ter érthetetlen optimizmusának tu­lajdonítható, hogy a munka az olajmezőkön zavartalanul folyhat. A következő tanú dr Varga József volt iparügyi miniszter, egyetemi tanár vallomásában azt állította, hogy már 1910-ben tudta és hirdette, hogy a nyersanyagszegény országok nem nyerhetnek háborút a nyers­anyag gazdag országokkal szerűs­en és hogy Németország ügye már akkor véglegesen és menthetetlenül elveszett. Az elnök kérdésére, hogy miért nem mondott le a miniszter­ségről, amikor Magyarország hadba lépett Szovjet-Oroszország ellen, elő­adta a tanú, hogy a kormányzó ragaszkodott az ő személyéhez, mert csak tőle remélhette, hogy a magyar ipar érdekeit megvédi a német tö­rekvésekkel szemben. Bárdossyt ő már akkor veszedelmes embernek tartotta és a kormányzó kérésére csak azért maradt a kormányban Keresz­­tes-Fischerrel és báró Bánffy Dániellel együtt, hogy Bárdos­syt és a többi németbarát mi­nisztert ellensúlyozhassák. Pap Simonnak ő utasítást adott a lehető legteljesebb szabotálásra, a németek s főként Clodius előtt ál­landóan eltitkolták a­ termelt olaj­mennyiséget, hogy így minél többet juttathassanak a magyar közgazda­ság részére. A lispei olajmező ügyeit ő maga intézte, arról telegdi Poih­­nak tudomása nem volt és a felelős­séget is ő hajlandó vállalni a tör­téntekért. Minthogy Teleki Géza kultuszmi­niszter vádjai nem igazolódtak be, az igazolóbizottság dr telegdi Róth Károly miniszteri tanácsost igazolta. A szétrobbantott­ Margithíd szomo­rúan fest a Margitsziget déli csúcsánál. De maga a sziget sem szebb látvány. Hol vannak a gyönyörű épületek, az árnyas ligetek, az évszázados tölgyek, a fácánok és az őzek? A náci banditák január 14-ig védték a Margitszigetet. Kivágták a hatalmas fákat és tankcsapdákat építettek belő­lük. Felrobbantották a szállodákat, a szanatóriumokat, a fürdőket. Elsüllyesz­tették a csónakházakat, felszántották a rózsakertet, az európai hírű virágkerté­szetet, sőt még a kolostor romjait sem kímélték. A többszázéves műemlékeket a földdel egyenlővé tették. Egyedül a strand épülete maradt meg használhatóan és a fedett uszoda egy része ép. Más minden a német hordák pusztító és gyilkoló dühét hirdeti. Czeglédy László, a szakszervezetek megbízottja vezeti a Palatínus strand­fürdőt Végigvezet az elpusztított épü­letek sorain. Békében húszezer ember fürdött itt, jórészt a kiváltságos osztály tagjai. Ma csak négy-ötezer. A munkás­ságot és a dolgozókat azzal akarták távol tartani, hogy a Margitszigetre csak belépőjeggyel lehetett lépni. A kávéhá­zak, a klubok, a tenniszpályák, a ven­déglők sikerek, panamisták és gazdagok szórakozását szolgálták. Csak luxus­autókat szerettek látni a régi Köz­munkatanács nyugalmazott miniszter urat. A kerékpár és a motorkerékpár, a szegényember autója jóideig száműzve volt a Margitszigetről. Késő éjszakáig szólt a dzsezz és az aranyit­jaknak neve­zett léhűtők itt száguldoztak luxus­kocsijaikon részegen fel és alá. Sforthy István itt gázolt halálra eg­y becsületes magyar rendőrt és a grófok és bárók éjszakai kártyacsatái tették hírhedtté Európa legszebb szigetét. — Mást akarunk a jövőben — mondja­ Czeglédy László üzemvezető. — A strand hétköznap a beteg emberek gyógyulását teszi majd lehetővé, ünnepnap pedig várjuk a dolgozókat, a kétkezi és értel­miségi munkásokat, hogy itt gyűjtsenek erőt az ország újjáépítésének nagy munkájához . Ezért építjük fel újra a strandot, amely jövőben Európa legszebb üdülő­helye lesz. A belépődíj rendszerét még nem töröl­ték el. Reméljük, ez az intézkedés nem késik soká. De két pengőt most megér a kísérteties látvány: mit tudott elpusztí­tani a náci és nyilas banditizmus rövid néhány hónap alatt a szigeten és Buda­pest virágoskertjéből hogyan varázsolt temetőt... Zsolnai László Weizsaecker vatikáni német nagykövet megadja magát a szövetségeseknek (Róma.) Weissaecker német nagykövet és a vatikáni német nagy­­követség két titkára elhatározta, hogy elhagyják a Vatikán területét és megadják magukat a szövetségeseknek — mondja az olasz hírszolgálat egyik jelentése, melyet azonban vatikáni körökben még nem erősítet­tek meg. Weizsaecker a háború előtt a német külügyminisztérium egyik állandó vezetője volt és fontos szerepet játszott a háború kitörését meg-­ előző diplomáciai válságban. Az a hír terjedt el róla, hogy már jóval és német fegyverletétel előtt szembefordult Hitler politikájával. Bormannt állítólag csak most fogták el Meg nem erősített hírek szerint Martin Bormannt, Hitler helyette­sét, letartóztatták a németországi szovjet övezetben. A brit és észak­amerikai hatóságok még nem­ kap­tak hivatalos értesítést a letartóz­tatásról. Bormann Hamburgban lakott és utoljára május 2-án látták SStisztek társaságában. Hamburg május 3-án adta­­ meg magát a bri­teknek. A szövetséges nagyhatalmaik által a háborús főbűnösökről kiadott első listán lévő 24 név között Martin Bormann neve is szerepel és a hi­vatalos kommüniké fogalmazásából az a következtetés volt levonható, hogy Bormann már a szövetségesek fogságában van. KÉP­VISELŐM, A SZÍNPADOM Az amerikai képviselőházban nem­régiben Mrs Clare Boothe Luce, Con­necticut, köztársasági képviselője a legnagyobb fokú képtelenségeket állí­tott a Magyarország belpolitikai viszo­nyairól. A hölgy azonban politikai babéro­kon kívül színpadi sikerekre is pályá­zik, de itt is csak baklövéseket követ el. A „Continental Newsweek“ leg­újabb száma nem minden irónia, nél­kül közli, hogy Mrs Luce, aki utol­jára 1911-ben szerepelt a színpadon, most Bernard Shaw „Candid­a“-já­nak főszerepét akarta eljátszani a stam­­fordi színházban. Mrs Luce éppen ráért, mert a kép­viselőhöz nyári szünetet tart. A kö­zönségnek azonban más volt, a véle­ménye, mert már a premier napján röpiratokban követelte, hogy Mrs Luce vonuljon vissza a színpadtól. Az első három előadás után Mrs Luce kijelentette, hogy nem hosszabbítja meg szereplését, hanem befejezi szín­padi vendégszereplését. Tilos a régi német egyenruha viselése (London.) Mint a londoni rádió jelenti, a németországi szövetséges ellenőrző bizottság rendelete értel­l­mében december 1-étől kezdve tilos az eddigi német katonai egyenruha viselése. 4«­ ­1 Világosság 5

Next