Világosság, 1945. október-december (1. évfolyam, 76-148. szám)

1945-10-21 / 93. szám

MIND MIND B30ifmKmiiwanm«inm!)wa^rsQwniuiinffiimmHiimiiiit»!r>iitswiamainmviyiffinwiminm(n)ai)nss N EM M 8 MONDJUK Baky mondja Endréről... Endre mondja Bakyról... És Jaross mind a kettőről... Gyűrött rubban, felfelé pödört kae­­kiás csendőrbajusszal áll a nyomozótisz­­tek előtt Baky László én «léttárt karok­­kal hangosan beszélt . Mindenki tudja, hogy a zsidó üldözéseknek Endre László volt a kiagyalója, én csak alantasa­ként hajtottam végre csendőreimmel azokat a rendelkezéseket, amelyeket ő adott. Émn nem csináltam még semmit, amikor ő már régen kitiltotta a zsidókat a stran­dokról, nem adott nekik élelmiszer jegye­ket és midőn beszámoltam neki, hogyan folyik a zsidók összeszedése, többször mosolyogva mondta: „Csak markoljátok meg azokat a szakállasokat, jó magyaro­sén.“ Én mindig helytelenítettem az ő embertelen terveit. — Meg is mondta ezt neki? — Kérem, nekem annyi dolgom volt... — válaszolja Baky. — Endre megérdemli a sorsát, de én csak egy nyomorult hiva­talnok-gép voltam. Politikai meggyőzé­seim sohasem a szívemből jöttek. Endre az oka mindennek — Borostás arccal, vizenyős, ijedt szem­mel, tétova mozdulatokkal lép a szo­bába Endre László. — Én nem javasoltam a gettók felállí­tását. A parancsot a németektől kaptak és ha én nem csináltam volna meg, meg­csinálta volna más. Nem akartam rosszat senkinek, még a zsidóknak sem. — A gettókban, amelyeket meglátoga­tott, láthatta hogyan élnek ezek az összezárt szerencsétlenek! — Kérem, én köztudomásúan részeges voltam, engem mindenről csak Baky in­formált, ő azt mondta, ha nem kerítjük el a gettót, a lakosság megrohanja és legyilkolja a férfiakat, asszonyokat és gyerekeket — Tudta, hány embert raktak egy vagonba? — Baky azt mondta, hogy még a dup­láját is bele lehetne gyömöszölni. A csendőrök nagyon ügyesek. Baky pribék volt, én egyszerű köz­­tisztviselő ... Jaross Andor, a magyar rémuralom egyik leghetykébb, legcinikusabb, leg­­szemtelenebb alakja — mint társai mind —, össze-vissza hazudozik. Mindenért államtitkárait, Bakyt és Endrét okolja, így fecsegi hazugságait: — Endre és Baky német parancsokra hivatkoztak, de ezeket a német utasítá­sokat mi sohasem láttuk Saját szakállokra csináltak mindent. Én amikor megtudtam, hogy az emebe­­reket ütik-verik, szólni akartam nekik, hogy ezért egyszer majd fizetni kell. — Beszélt ezekről a dolgokról Endré­vel és Bakyval? — Nem. Mi nagyon ritkán találkoz­tunk és én nem is szívesen álltam szóba ez­zel a két hóhérral. Nekem tiszta a kezem, legfeljebb az a bűnöm, hogy hittem a németek katonai fölényében. Két válla közé húzza nyakát. Most sunyi ez a hitvány hazaáruló. * S­zálasiék papucsban... így élnek börtönükben Magyarország katasztrófájának okozói Szálasi jda! Mégpedig három lépést keresztbe, öt lépést hosszába. S kezét a mellén összefonva kinéz a kémlelőnyíláson. Ha meglátja az időnként betekintő rendőrt, meg­kérdezi: — Soká lesz még ebéd? Rosszabban csóválja a fejét, ha babfőzeléket adnak délre. Egy ve­zérnek babfőzeléket . . . Antal István örökké sír. A szemüvege állandóan könnyes. — A nyilasok is letartóztattak, itt is letartóztatnak, hát engem mindenki le­tartóztat. Beszélgetni próbál a® őrrel. A gép­­pisztolyos őr azonban, utasításainak megfelelően, nem áll szóba vele. Ő az első rendőr, aki nem áll szóba egy mi­niszterrel. Valamelyik nap Antal István papirost és ceruzát kért, hogy elkészítse védekező iratát. — Be fogom bizonyítani a főtárgyalá­son, hogy én voltam tíz, aki végigszabo­­táltam­ az összes zsidótörvényeket. Sőt, részt akartam venni az ellenállási moz­galomban is. — Antal István, a magyar Göbbels, hol sír, hol ír. Hazudik, amikor sír, hazu­dik, amikor ír... t -afc De mit csinál a „trónörökös“''? Hubay volt a „trónörökös“ addig, amíg Szálasival egymást le nem hülyézték. Utána­­megint kibékültek és Hubay, ha nem is trónörökös, de mindenesetre a Bager, a Kiss Ferenc, a Szeleczky Zita és a Fedők Zsuzsa által felkarolt nyilas kul­túr­­szövetség elnöke lett. Hubay, a lakk­csizmás bértollnok, mint egy m­eg­­kergült birka, szaladgál föl és le a cellájában. Lépései csak úgy dön­­genek a cella kövezetén. A folyosó őre sokszor hallja, amikor a „trón­örökös“ monologizál magában. Ké­szül a beszédjére, amit majd a fő­tárgyaláson akar elmondani. . . * Imrédy még az Andrása ut­cá­ban van. Mint a pók, összehúzódva fekszik priposén. Egy miniszterelnök a cellában! Ezt panaszolta az őt kihallgató rendőr­­tisztviselőnek. Egyébként nem ismeri el a magyar kormányt és nagyon rossz­néven veszi az amerikaiaktól. Hogy őt kiszolgáltatták, aki pedig — mint mondja — mindig angol- és amerikaibarát volt. Ezt azonban csak Pesten hitték el róla néhányan. Hogy közben a németer fize­tett kémje és hű kiszolgálója volt, az ma már köztudomású... Beregffy-Berger vezérezredes most már a katonapolitikai börtönben gondolkodik azon, hogy érdemes vo­lt-e kiadni vészes fiad parancsát Szálasi híres hadparancsa után. Érdemes volt-e annyi embert a vá­góhídra vinni, Budapestet fölrob­­bantatni, a hidakat a Dunába sü­ly- t ,vesztetni és emberek százezreit ár­tatlanul legyilkoltatok Ez a rossz­­képű, sunyi tekintetű Beregffy-Ber­ger még most is ragaszkodik ah­hoz, hogy vezérezredesnek titulál­ják. Tiltakozott az ellen, hogy rang­jelzését levegyék és az arany sapka­rózsájától megfosszák. — Áruig engem az államfő le nem fokoz — mondotta —, én vezérezre­­de vagyok... Bárdossy Magyarország tönkretevője és h­á­borúbadöirtője, simulékony modorá­vá­ igyekezett a szigorú őrség szimpátiá­ját megnyerni. Folyton érdeklődött, hogy megvan-e a csomagja. Főleg egy kis papírdoboz érdekelte, amelyben nyak­kendőjét, zsilettpengéit és borotvakész­letét tartogatta. Elegánsan akar a fő­­tárgyaláson megjelenni ez a főbűnös. Zsolnai László­­*■ iii!i!.!!!/[,'ii!i!)iniiiiii!iiitniitminiuaiiiiimii»imi»iiinifiifi­i«iU Hi wsitHu» 41 N­á«ai ss ti „ Fiala testvér vallomása csúszkálásairól ■— Szerencsétlen vagyok — mondta kihallgatásakor Fiala Ferenc, a nyilas sajtó vezéralakja. — Ha hű maradtam volna meggyőződésem­hez, akkor ma nem tartanék itt. Én először a baloldalon kezdtem, de nem tudtam érvényesülni, ide­­oda csúszkáltam, míg azután egészen elcsúsztam jobb felé. Ha lehetne újra kezdeni... / Nem lehet újra kezdeni, Fiúk tetővére FELADÓ: Szálasi Ferenc nemzetvezető FELADÓ: Szálasi Ferenc nemzetvezető Az egyik budapesti biztosítótársa­ságnak különös pénzesutalványt kéz­besített a napokban a posta. A be­fizetés 1945 márciusáén történt az egyik dunántúli postahivatalnál. A befizető — Szálasi Ferenc — a feladó magánközleményében jelzi, hogy életbiztosításának esedékes összegét küldi. A befizetőlap az értékposta­­forgalom szünetelése következtében érkezett meg csak mostanában. Megtudtuk, hogy a nemzetvezető a hatalom átvétele után kötötte a nagyösszegű biztosítást, bölcsen át­érezve, hogy lelkiismeretlen politikai kalandja bizony „nem egy életbizto­sítás“. Az életbiztosítás kedvezmé­nyezettel, a nemzetvezető anyja és Lutz Gizi azonban nem fogják kéz­hez kapni a biztosítás összegét, mert kivégzés esetén a biztosítótársaságok csak az addig befizetett összeget folyósítják. Azonban még ez az ösz­­szeg sem kerülhet kifizetésre, mert Szálasi és társai vagyonára bűnügyi zárlatot rendeltek el. . Két gyorsfénykép KÉT VÁROSHÁZI FŐNYILASRÓL MOHAI-MOHAUPT DOROGI FARKAS jöttek, láttak, vesztettek Múlt év október 16-án a hatalom­­átvétel napján egy ember állított be a főpolgármesteri hivatalba és­­kijelentette, hogy mától kezdv­e pedig ő a főpolgármester. Ez volt Mohai Mohaupt Gyula, aki semmiféle írást nem hozott ma­gával és kinevezéséig, amely csak november elején történt meg, saját rendeletére töltötte be a főpolgár­mester tisztét. Mohai 1935-ben ke­rült a törvényhatóságba mint a Wolff-párt tagja és már 1938-ban belépett a nyilaspártba. Ettől kezdve állandóan zöld ingben járt az ülésekre. Közismerten tehetség­telen, jelentéktelen emberke volt, aki ha felszólalt a közgyűlésen, mindenki elhagyta a termet, mert előre tudták, hogy unalmas, érték­telen lesz a felszólalása. Mint „fő­polgármesternek“ legfőbb gondja Budapest kiürítése és a főváros va­gyontárgyainak nyugatra való „el­­költöztetése“. Gyermekded módon hitt az új német fegyverekben, a felmentő seregekben és még decem­ber 22-én is azt a hírt terjesztette el, hogy újévre már egyáltalán nem lesz orosz katona Magyarország te­rületén.. Egészen addig hitt benne, amíg el nem fogták ... Dorogi Farkas Ákost, a XII. ügyosztály volt tanácsnokát, a Sztójay-kormány alatt választot­ták meg június közepén polgármes­ternek. Gyámoltalan, akaratnélküli, pipogya ember volt, aki október 35-én, amikor még bizonytalan volt, várjon , sikerül-e az országrablás, egyszerűen eltűnt a fővárosból és csak másnap merészkedett vissza, amikor nyilas elvbarátai már a nyeregben ültek. A nyilasokat tö­kéletesen kiszolgálta, a főváros ki­ürítését célzó rendelkezéseket ellen­vetés nélkül hajtotta végre. Novem­ber elején a tanácsnoki kar felter­jesztést készített a honvédelmi mi­niszterhez, amelyben kérték, hogy a közműveket és a hidakat semmi körülmények között se robbantsák fel. Dorogi magára vállalta, hogy a felterjesztést személyesen­ juttatja el Beregffy- Bergerhez, ehelyett azonban egy altiszttel a miniszté­rium iktatójába küldte azt, ahol természetesen elsikkadt. Himler Márton, az amerikai had­sereg magyar osztályának főnöke be­­jelentette Bechtler Péter alpolgár­mesternek, hogy Mohait és Dorogit a legközelebbi háborús bűnösöket szállító repülőgépen Budapestre hozzák. Hozta Himler őket! Vándor Pj? A törzsszállás A Vörös Hadsereg közeledtére a nyi­las patkányhad elmenekült a süly­­lyedő hajóról. Itthagyták Pesten a­ géppisztolyokkal bőven ellátott „kis­­nyilasokat“, ők pedig a „törzsszállás“­­ról keltezett felhívásokkal és rendel­kezésekkel buzdítottak a végsőkig való ellenállásra. Ez a törzsszállás Hédervár mellett volt egy négyszobás tanyásházban, egészen add - c­­ai.úg a szovjet csapatok tavaszi offenzívája és a „miniszterek“ nem a tanyásház­­vissza nem vetette a fasisz­k dunán­túli arcvonalát. Szálasi Woogemr­ayer­ban laktak, hanem a közelben, lévő Khuen-Héderváry-féle kastélyból köl­töztek és a helyzet komolyságához illően dorbézolni kezdtek. Két nőna­pon keresztül éjjel-nappal lakomáz­­tak, táncoltak, ittak a fasiszta nagy­ságok. A kastélyt éjjel-napp­a kivilá­gították. Hédervárt az égés­, háború alatt nem érte légitámadás. A kas­télyból kiáradó éjszakai fény azon­ban vonzotta az­ éjszakai bombázó­kat: amíg Weesenmayerék ott voltak, három súlyos bombázást ■■*(. a fáim A támadásoknak, saj­o­s, . i­tal­ian hédervárnak estek áldozatai. Sebaj! A nyilasvezérek a támadás után előbújtak a pincéből dir­ran-

Next