Világosság, 1946. január-mácius (2. évfolyam, 1-74. szám)

1946-02-07 / 31. szám

2. év, 31. szám Budapest 1946 fölyi nyár 7, csütörtök Ára 2000 pengő Segélyakció indult Angliában Magyarország megsegítésére D­rámai jelenetek a Szálasi tárgyaláson egymillió magyar feláldozása miatt Szálad a nép bírái elatt... Lábán a nyilas fanelegányok jellegzetes viselete, a két, sőt háromszoros talpú, barna­­billű bilgerli­csizma. Igen, ebben nyu­godtan lehet gázolni mindenben, akár térdig is, ez nem ereszti át sem a vizet, sem­ a vért. Középmagas, mellső alak­jára nyakig zárt és majdnem bokáig érő sötétszürke köpeny borul, elfedve a pettyhírdt, hájasodó izmokat. Igazi, diktátoroknak való ruhadarab, amely titokzatos zártságával félisten t­ejüket sejtet, ahol csak egy megalomániás nyárspolgár katonás ponakja feszül. Erről a bokáig érő szürke köpönyegről visszapattant az anyák könyörgése, a gyermekek jajveszékelése és a tarkón­őtt , a Dunában fulladozó haldoklók hör­­gése is. Ugyanígy pattant vissza róla a beomló házak robaja, a légvédelmi szi­réna szörnyű jajongása és ugyanígy az értelem, az emberség és az ész szava is. A köpönyeg két karjának végén két vastag gyapjúkesztyű, amely egyetlen pillanatra sem engedi látni a kezet Szennyes dolgokban markolásztak ezek a kezek, azért burkolódznak vastag kesztyűbe. Vagy félnek, hogy ragadozó, görcsös ujjaik mindent lelepleznek. Magasra gombolt szürke gallérból emelkedik ki a csupa­ nyak és a fej. Nagy, súlyos, tömör fej, gondosan hátrasimított hajjal az üres, kietlen homlok felett. Az egyenetlenül puffadó arcon a kicsiny orr tövében szürke ár­nyákok lappanganak, mintha itt-o: penész ülte volna meg a bőrt A fa hátra vetve , a szemek állandóan­­ hányva. Kem néznek ezek a szemek­­, jobbra, se balra, se előre, csak lefelé merednek és valami szörnyű, véres és értelmetlen rögeszmére figyelnek. A keskeny, vén­telen ajkak is zárva, le­­biggyedt szélén bűnös mosoly ül. Mikor félig hunyt pillákkal bejött, csak éppen megbiccentette fejét a bíró­ság felé, azután megállt a mikrofon előtt, jobblábát az előírásos „pihenj” állásba ve­tve, vastag gyapjúkesztyűs kezét „hősi pózban“ összekulcsolta, fe­jét, hátravetette, szemét lehányta, így állt. Ha lehetne, a legszívesebben a fülét is elzárt­á. Áll, ajkán a rögeszmés, öntelt mo­sol­­­lyal. Szobrot áll Vagy modellt egy szo­borhoz, amelyet — úgy hiszi — a tör­ténelem fog megmunkálni. S nem tudja, hogy csak a kriminálpszicholó­­gia. Szálasi: Igen, az alkotmányelle­nes kormány volt. Elnök: Miért? Állandó derültség ... Szálasi: A kormány megalakítá­sakor nem tartották be azokat a zokványos formákat, amelyek ilyen­­politikai lépéseknél elengedhetetle­nek. (Derültség.) Elnök: Akkor lett volna olyan kényes az alkotmányjogi kérdé­sekre, amikor magához ragadta a hatalmat. Szálasi: A nyilaskeresztes párt­­hungarista mozgalom mindig „ké­nyes volt az alkotmányra, és a követelményeket meg is tartotta. (Derültség.) Elnök: ön a rendőrségen tett val­lomásával ellentétben most tagadni igyekszik azt, hogy Winckelm­annt egyenesen fölvilágosította Magyar­­ország béketerveiről Szálasi: Én nem világosítottam fel­­Winckelm­annt._ Megbeszélésünk folyamán mindkettőnkben ez a kép alakult ki. Szabadjon a helyzet megvilágításának céljából egy elő­­terjeztést tennem. (Derültség.) Elnök: Tessék, Szálasi (kihúzza magát, mereven néz az elnökre és kenet teljes han­gon folytatja): .4 nyilaskeresztes párt ellentétben állt a kormányzó­nak és en­­es nem hivatalos körök­nek a háborúból való kiállási ter­vével. " A nyilaskeresztes párt ér­telégyisége sokszor találta szembe magát — mint a román Vasgárda — a német szuronyokkal. (Egyre fokozódó derültség.) Nekünk igen súlyos akadályokat kellett legyőz­nünk, nehogy a németek minket is úgy elintézzenek, mint a Vasgár­da­­. Elnök: Beszéljen a szeptember 19-i t'-mp'-sk'-z ’­sukról. Szálasi: A Kovarc-törzset hívtam össze a hatalomátvétel megbeszélé­sére. Elnök: A németek miért vettek részt ezen a megbeszélésen? Szálasi (habozva): Tényleg részt­vett a megbeszélésen az SS-ek csúcs­­törzse is, de csak megfigyelőként. A hatalomátvétel politikai és rendé­szeti „szelvényet'' tárgyalt­uk le. Elnök: Ejnye, ejnye, egy ilyen na''' hős és mindent letagad. Az iratokból világosan kiderült, hogy a németek aktív közreműködését kívánták a hatalom átvételében. Megírja naplójában, hogy van­nak a hatalomátvételnek olyan „szelvényei“, mint például a mi­­n­iszterelnök letartóztatása, ame­lyet a mozgalom német fegyve­res segítség nélkül képtelen vég­­­­rehajtani. _ Szálasi: Ez Kemény miniszter úr javaslata volt, én nem helye­seltem. Elnök: Mit szól majd Kemény, ha a szembesítésnél vezére meg­tagadja őt. Elnök: Azt is letagadja, hogy Grepzensberg német tábornoknak szeptemberben felajánlott egymillió magyar katonát, ha a németek ezek felfegyverzésére vállalkoznak? Ké­pes volt egymillió felál­dozni a teljesen remény német háború érdekében? Szálasi: A háború nem volt re­ménytelen. Elnök: önnek nincs érzéke ahhoz, hogy megállapítsa, mi­lyen erkölcstelen dolog volt ha­talo­mvágyból idegen célokért egymillió honfitársát áldozatul d­obni A hallgatóság percekig tartó taps­sal ünnepli az elnök megállapítását. Szálasi sápadtan, remegve áll a tomboló tapsviharban. A tárgyalás tart. A rémuralomról rall Szálasi a mai tárgyaláson Változatlanul­ óriási­ érdeklődés m­ellett folytat­ódik a Szálasi-per tárgyalása a Zeneakadémia nagy-t­ermében. Ma folytatják Szála­si F­erenc kihallgatását. A főbűnös kikérdezése a mai teljes tárgyaló­­tanot is igénybe veszi, így bűntár­sait a mai napra nem is állították elő. A Zeneakadémia nagytermének fűtését nem sikerült megoldani, a bírák, ügyészek és védők asztalán azonban elektromos hősugárzókat állítottak föl Szálasinak a mai na­pon kell számot adnia a hatalom­átvétel utáni tevékenységéről, amely — mint e vádirat megállapítja — az az ország teljes pusztulását idézte elő. Szálasi Ferenc háborús és népel­­lenes bűnügyének folytatólagos tá­rgyalását ma reggel fél tíz után néhány perccel nyitotta meg Jankó tanácselnök. A termet zsúfolásig megtöltő hallgatóéig néma csend­ben várta a tárgyalás megkezdését, amikor Jankó tanácselnök mikro­fonján kiadta az utasítást:­­ — Kérem Szálasi vádlottat elő­állítani. Szálasi F­erenc kimért lépésekkel, de tétova, arccal lép a tanács elé. Amíg az elnök az iratok közt vá­logat, Szájaszéle többször megrán­dul, összekulcsolt kezeit idegesen tördeli. Elnök: Ott hagytuk el, hogy ön megbeszéléseket folytatott 1944 augusztusának utolsó napján Win­­kelmann német SS-tábornokkal. Hol folytak le ezek a megbeszélé­sek? Szálasi: Winkelmann lakásán, természetszerűleg... Elnök: Ezek szerint ön ment oda. Mi volt a célja látogatásának? Lev­asi: Kölcsönös ism­erkedés, a dolgok átbeszélése és a belső helyzet tisztázása. Elnök: ön kijelentette Winkel­­mannak, hogy a kormányzónak bizonyos tervei vannak és hogy ön a Lakatos-kormányt alkotr­mányelenesnek tartja. . ­ Munkáspárti győzelem a Beszkár- üzemi választásokon Február 4-én és 5-én választották meg a Desz­kárt és az érdekkörébe tartozó vállalatok alkalmazottainak fizetni bi­zottságát. A választáson az alkalmazot­tak 88%-a szavazott le, ebből érvénytelen volt 6%. A két munkátlistára a munkás­­kategóriából 11­ 3%, a tisztviselő kate­­ó­­riából 86,3% szavazott le. Vannak kar­netek, ahol litása­ és a munkáspárti győ­zelem. Kedden délután megkezdődtek a magyar csehszlovák meg­beszélések A Gyöngyösi János külügyminisz­ter vezetése alatt álló küldötsé­g kedden megérkezett a prágai Wil­son-pályaudvarra. A pályaudvaron Szkalicki protokollfőnök, Rosthy­ Forgács követ üdvözölte a küldött­séget s a fogadáson megjelent a prágai magyar kolónia. Az első megbeszélések kedden délután vak­tak.­ ­

Next