Világosság, 1946. április-június (2. évfolyam, 75-144. szám)
1946-05-14 / 107. szám
2. év, 107. szám Budapest, 1946 május 14. kedd Arad*®©0*CJö© Esős, meleg idő s AvV Nagy Ferenc miniszterelnök a magyar békeszerződésről beszélt Vácott „Kizártnak tartom, hogy a magyarság sorsa felől vezetőinek meghallgatása nélkül döntsenek“ „A párizsi értekezlet döntése nem maradhat érvényben“ A Független Kisgazdapárt újságíró csoportja sajtóalkétet rendezett Vácott. Az ankétre, amelynek célja különböző kérdések tisztázása volt, meghívást kapott minden budapesti napilap. Az ankétet a nagygyűlés előzte meg, amelyen Nagy Ferenc miniszterelnök is felszólalt. Nagy Ferenc rövid bevezető után arra az eseményre tért rá, „amely — mint mondotta — a közelmúltban nagyon megrázta a magyarság lelkét“, azaz arra a Párizsból érkezett hírre, hogy Erdélyt odaítélték Romániának. — Érthető — mondotta a miniszterelnök, hogy ez a hír megdöbbenést váltott ki a magyar közvéleményből, miég mindig az érz űrnek népe vagyunk és könynyem felejtünk. Az utóbbi időben nagyon elfelejtettük, hogy Magyarországot bűnös vezetői 1941-ben mibe vitték bele. (Sajnos, más népek is elfelejtették ilyenfajta bűneiket. . . Elfelejtettük azokat az időket, de meg kell mondanom, nem egészen a mi hibánk, hogy elfelejtettük. Olyan kijelentéseik hangzottak el,vezető világpolitikusaink részéről, amelyek joggal keltettek reménységet a magyarságban. Beszéltek a népek önrendelkezési jogáról, arról, hogy a békét nem lehet a háborús bűnösség alapján, megkötni, hogy tartós békére van szükség, hogy a békekötés után ne maradjon keserűség egyetlen nép lelkében sem. De ebben az esetben Magyarországgal szemben sem lehet igazságtalanságot elkövetni. Ha olyan békét akarnak, amelynek a magyar nép szerény erejével maga is alátámasztója lehet, akkor a külügyminiszterek párizsi értekezletének döntése nem maradhat érvényben, mert maradna egy nép Európában, amelynek a lelkében keserűség lenne továbbra is. Ez az én felfogásom és a magyar kormány felfogása a párizsidöntésről. A miniszterelnök ezután a magyar közvéleményhez fordult és óvott mindenkit attól, hogy illúziókba ringassa magát. Erős lélekkel és fegyelmezetten kell fogadni mindenkinek a következő hetek, hónapok eseményét. De bármilyen legyen a döntés, nyilvánvaló, hogy jelentékeny magyar tömegek maradnak kívül majd határainkon. Ezekért és általános emberi szempontból is fel kell emelni szavunkat a érdekében. Megkívánjuk, hogy kisebbségben is félelem és szenvedés nélkül, az államfenntartó nemzet tagjaival egyenlő jogot élvezve élhessen a magyar- véió. Nagy Ferenc megállapította, hogy eddig nem hallgattak meg minket Párizsban Felhívom a figyelmet arra, hogy a külügyminiszterek munkája csak előkészítő munka volt. Teljesen kizártnak tartom — mondotta —, hogy a magyarság sorsa felől a magyarság vezetőinek meghallgatása nélkül döntsenek. Nem törekszünk olyan békére. Délután került sor a váci sajtóankétre, amelyet Parraffi György nyitott meg, követelve a teljes, minden korlát nélküli sajtószabadságot, megfeledkezve orráig hogy maga a katolikus egyház is szigorú cenzúrát gyakorol éppen ingatagabb hívői hitének védelmében s ezen a ponton a demokráciára legalább olyan kötelezettségek hárulnak, mint a katolikus egyházra, amelytől Parragi György nem követeli a ,,nihul obstat“ eltörlését. A második fölszólaló Balogh István államtitkár inkább országos politikai, mint sajtópolitkai kérdésekkel foglalkozott és hosszabb időt szentelt az egyház és a sajtó, valamint az egyház és a demokrácia viszonyának s elismerte, hogy a demokrácia teljes mértékben tiszteletben tartotta az egyházakat mindaddig, amíg Mindszenthy hercegprímás pásztorlevelével érdemtelenül meg nem támadta a demokráciát. Pfeiffer Zoltán igazságügyi államtitkár jóindulatot és bocsánatot kért az eltévelyedettek számára és felhívta a sajtó figyelmét a magyar társadalomnak arra az érdemére, hogy 800.000 üldözött zsidóból 200.000-nek az életét megmentette. Elhallgatta viszont, hogy ez a 200.000 életbennmaradott Auschwitzban, Bergen-Belsenben, Lichtenwörthben és a pesti gettóban borzalmas körülmények között nem a magyar társadalom segítségével, hanem a diadalmas Vörös Hadsereg gyors előnyomulása következtében menekült meg, s a magyar társadalom által megmentettek száma nem tehető többre 15-20.000- nél, amely más népeknek elviselhetetlen terhet jelentene, arra törekszünk, hogy életfeltételeink biztosítása mellett jó szomszédokat is kapjunk. A nagyhatalmakra vár a döntés, ebbe minden kis nemzetnek bele kell nyugodnia, de biztosra vesszük, hogy előbb meghallgatnak minket és a döntés olyan lesz, amibe Délkelet-Európa legtisztább demokráciája, a magyar demokrácia is bele tud nyugodni. A nagygyűlésen felszólalt Varga Béla, a nemzetgyűlés elnöke is, aki a törvényhatósági választások megtartásáról beszélt. PulinJenő belügyi államtitkár a reakciót támadta. A nagygyűlést közebéd követte a Kúria szállóban. Horváth Zoltán, a Népszava külpolitikai szerkesztője is felszólalt és hogy felszólalásával az előző beszédek állításait igyekezett cáfolni, arra csak abból következtethetünk, hogy minden mondatát vihar és közbekiáltások özöne szakította félbe és tette hallhatatlanná. Hám Tibor nemzetgyűlési képviselő el is ítélte a hallgatóságnak ezt a magatartását, amelyben türelmetlenségen kívül a kisgazdapárt tömeges ingatagságának és bizonytalanságának jelét is látta, majd igazat adott Horváth Zoltánnak abban, hogy békecéljai utat elsősorban nem a határok, hanem a bárhol élő magyarság jogainak biztosítására kell összpontosítanunk. Hámori László és Saláta Kálmán után Papp Ervin paptanár, a Független Ifjúság XI. kerületi szervezetének vezetője lelkiismeretvizsgálatra hívta fel hallgatóit, mert igenis a magyar társadalom jelentékeny részében fasiszta-antiszemita tendenciák élnek még mindig , ezek ellen fel kell venni a küzdelmet. Azt állította, hogy az egyház sem a megtévelyedet és bűnös papok, sem pedig az ezeket érő támadások következtében nem engedi pragát jobbra, a demokrácia ellenségei közé sodortatni. Az Újságíró Szövetség nyilatkozata a váci „újságírónap“ ügyében A Magyar Újságírók Országos Szövetsége a következő nyilatkozat közzétételére kérte fel lapunkat: „A Független Kisgazdapárt újságírócsoportja az újságírótársadalom egységének megbontására alkalmas akciókat hajt végre. A legutóbb Vácott rendezett újságíró-nap is ezt bizonyítja, holott maga Parragi György, a Kisgazdapárt újságírócsoportjának elnöke megígérte, hogy erre az akcióról cikk jelenik meg a „Kis Újságában, de Parragi György ígéretét nem tartotta meg. Ezért magunk lépünk a nyilvánosság elé azzal a nyilatkozattal, hogy a Független Kisgazdapárt újságírócsoportja túllépi munkakörét, mikor nyilvános gyűlést rendez, jogosulatlanul és megtévesztően lép fel az egész újságírótársadalom nevében, mikor összejöveteleit újságírónapnak nevezi. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége a Független Kisgazdapárt újságírói csoportjának működését fegyelmi vizsgálat alá vonja. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége.“ Viharos saiteaitkét SzoBsaSnaftaeByera is lerepRezték a fasiszta diákok yyeres szervezetét Április közepe óta Szombathelyen ismeretlen tettesek nyilaskereszteket szórtak az óceán, fasiszta és reakciós jelszavakat írtak a házaik falaira és sokszor sító gépen készített röpcédulákat terjesztettek. A szombathelyi politikai rendőrség széleskörű nyomozást indított és hamarosan őrizetbe vette Simon János, Ferusz József és Tanka Dezső középiskolai tanulókat, akiknek szezetésével középiskolai diákok szervezkedést indítottak katonai alakulatok felállításra és fasiszta mozgalom indítására. A diákok — a premontrei és a Faludy-gimnáziumok tanulói — lőszert, pisztolyt, kézigránátot gyűjtöttek, hogy „ha majd eljön az idő", akkor a beszervezett tanulók el legyenek látva fegyverrel. A banda vezére Simon János VIII. gimnáziumi tanuló, egy nyugatról hazajött és azóta internált csendőr fia.