Világosság, 1947. április-június (3. évfolyam, 74-145. szám)

1947-04-13 / 83. szám

Ha délelőtt Szobra érkezik a szlovákiai magyarok első csoportja Szobrát jelenti telefonon a V­i­­lágosság tudósítója. Szob vasúti állomása fellobogózva várja az első szerelvényeket, amelyek ma délelőtt Szlovákiából a diószegi és lévai kitelepítetteket hozza. Az első vonatszerelvény 11 óra­kor érkezik Diókszegről, a má­sodik 12 órakor Léváról. Az áttelepítési kormánybiztosság megtett minden előkészületet a ki­telepítettek fogadtatására. Dr Bolya Lajos kormánybiztoshelyettes már pénteken este Szobra érkezett, míg dr Hajdú István, az új áttelepítési kormánybiztos szombaton a kora reggeli órákban érkezett Szobra és felülvizsgálta az előkészületeket. A kormánybiztosság szociális osz­tálya orvosi készültséget állított fel, betegszobát rendezett be és a Magyar Vöröskereszt öt ápolónő­­vére várja az érkezőket A Magyar Vöröskereszt ápolónői Szobon felszállnak a vonatra és a kitelepítés helyéig kísérik a szlo­vákiai magyarokat. Minden vonat­­szerelvény orvosi felszerelést gyógyszert és élelmiszert visz ma­gával. Az első szerelvény délben indul el tovább Rákospalota—Újpest felé, ahol az érkezők ebédet kapnak. Az első hivatalos fogadtatás Szo­bon lesz, ahol dr Hajdú István kor­mánybiztos, Takács Ferenc földmű­­velésügyi államtitkár és dr Vikot János népjóléti államtitkár fogadja a kitelepített magyarokat Az első csoportot a pest megyei Harta és Hajós községekben helye­zik el, ahol a svábok kitelepítése során megürült gazdaságokban és lakásokban nyernek elhelyezést E percben érkezett párkányi je­lentés szerint a Diószegről indított vonaton huszonkilenc kitelepített család érkezik 118 személlyel. A vonaton 17 ló, 88 szarvas­marha, 37 sertés és 2 cséplőgép van. A Léváról elindított szerelvényen tizenkét család van, negyven sze­­­méllyel. Három ló, négy szarvas­­marha és egy cséplőgép van a vo­nalon. Sándor Dezső A Történelmi Emlékbizottság ülése A Történelmi Emlékbizottság, amely 1943-ben a magyar ellenállás első szer­vezője volt, tegnap délután ülést tartott Tildy Zoltán köztársasági elnök fogadó­szobájában. Az ülésen megjelent Tildy Zoltán köztársasági elnök, Nagy Ferenc miniszterelnök, Szakosíts Árpád és Rákosi Mátyás miniszterelnök helyette­sük, Ortutay Gyula, Mihályffy Ernő és Veresz Péter miniszterek valamint a Történelmi Emlékbizottság számos tagja. Mihályffy Ernő üdvözölte a köztársa­sági elnököt és a történelmi Emlék­bizottság tagjait, megemlékezett a bi­­­­zottság múltjáról a díszelnöknek fel­­ kérte Tildy Zoltán köztársasági elnököt. Tildy Zoltán beszédében ugyancsak a Történelmi Emlékbizottság megalakulá­sának idejére vetett visszapillantást és helyeslését fedezte ki afelett, hogy az Emlékbizottság kiegészült azokkal, akik annak idején az emigrációban elszakítva bár, de közös céloko­t dolgoztak. A Bizottság ezután négytagú elnöki tanácsot választott. Az elnöki tanács tagjai: Nagy Ferenc, Szakosíts Árpád, Rákosi Mátyás és Veres Péter, míg ügy­vezető főtitkár Mihályffy Ernő lett, aki ismertette a Történelmi Emlékbizottság előtt az 1948—49-es szabadságesztendő eddigi előkészületeit és azt a meleg ér­­deklődést, amely a Szovjet-Unió, Ame­rika, Franciaország, Lengyelország, Ju­goszlávia, valamint Amerika magyar­­■ága részéről mutatkozik a történelmi évfordulót jelentő esztendő iránt. Ritkán herdáltak el olyan alapo­san gazdag örökséget, mint ahogyan bizonyos körök két év alatt fel­emésztették Roosevelt politikai és­­szellemi örökét. A háború csata­zajának utolsó orkánjában hasított a szabad és a szabadságra sóvárgó népek szívébe a döbbenetes hír, hogy Franklin Delano Roosevelt agyhűdés következtében 1945 április 12-én váratlanul elhunyt. Amerika népének nem lehet szemrehányást tenni, hogy nem ismerte volna fel kellő időben és az alkalmas törté­nelmi pillanatban ezt a lánglelkű szabadsághőst, politikai zsenit és nagyszerű szervezőt Akik ma elfordultak szellemi örökségétől, hiába akarják feltün­tetni szerepét és misszióját úgy, mintha az független lett volna az amerikai közvéleménytől. A tárgyi­lagos visszaemlékezés megállapít­hatja, milyen hatalmas közvéle­ménye volt a roosevelti politikának Amerikában. Ez a közvélemény elsősorban Roosevelt gazdasági re­formjai mellett alakult ki, amikor 1932-ben először az elnöki székbe emelte a demokrata párt vezérét. Roosevelt rendszeresen alakította­­ki gazdasági politikáját és ennek nyomán belpolitikai és nagyvonalú külpolitikai rendszerét. Valóban új rendszert jelentett az a tizenhárom év, amelyet elnökségének négy cik­lusa fémjelez Amerika történelmé­ben. Ez a tieenhárom év az igazi demokraták uralmának korszaka volt­ az­ Egyesült Államokban. Jól emlékszünk a megdöbbenésre és a tiltakozás viharára, amely az ame­rikai nag­ykapitalizmus részéről 1932-ben Roosevelt megválasztását és gazdaságpolitikai tervét, a New Deal-t fogadta. A New Deal szó sze­­rint jelentette az új osztást, a ja­vak új és igazságosabb elosztását, amelyért a m­unkásmilliók élén in­dult rohamra a bénalábú Roose­velt hogy rendet teremtsen a nagykapitalizmus politikája okozta gazdasági káoszban és a Wall Street ügybankárainak érdekei he­lyett a nép igazát juttassa érvényre az Egyesült Államok kül- és bel­politikájában. Roosevelt forradalmi reformok­kal­ kezdte elnökségét, állami ellen­őrzés alá vonta a nagyvállalatokat, megnyirbálta a mammutjövedelme­­ket, széleskörű jogokat adott a szakszervezeteknek, szociális alapra helyezte az adózást, kényszerítette a vállalkozókat a munkásság em­beri életnívójának kialakítására. 1836-ban másodszor is a New Deal programjával győzött Roosevelt, aki ellen hiába vonult fel a mérhe­tetlen vagyonnal rendelkező ame­rikai kapitalizmus hazug propagan­dája, hogy rágalomba­­járatával diszkreditálja ezt a kivételes em­bert. A dolgozók milliói négy választá­son át kitartottak Roosevelt mel­lett, aki nemcsak belső szociális re­formokat vitt keresztül, hanem megértette az európai kontinensen kitört­ konfliktus világraszóló je­lentőségét is és nyomban átlátta, melyik oldalra állítja Amerikát a történelmi igazság. A kortárs szá­mára örökké felejthetetlen, az utó­kor számára mindig tanulságos lesz az a mesteri politika, amellyel Roosevelt meggyőzte Amerika egész közvéleményét a háborúba való beavatkozás szükségességéről. Fáradhatatlanul agitált és magya­rázott, amíg elhallgattatta a kapi­talisták­­ és az európai fasizmus ügynökei által támogatott elszige­­telődési politika híveit és a szövet­ségesek mellé állította az Egyesült Államokat. Személyes befolyására szavazta meg a kongresszus a Cash and Carry, majd a Lend and Lease törvényeket, amelyek már 1940-ben gyakorlatilag a szövetségesek ren­delkezésére bocsátották Ameriak mérhetetlen gazdasági erőforrásait és ipari termelését. Lépésről lé­pésre vitte a beavatkozás útjára Roosevelt az eleinte húzódó, de ké­sőbb nagyvonalú politikáját meg­értő Amerikát, amely Roosevelt harmadszori elnökké választása után, 1841-ben, ténylegesen is fegy­vert ragadott. Ekkor bontakozott ki Roosevelt igazi nagysága: hetek alatt leállí­totta az egész béketermelést, átállí­totta a haditermelésre az amerikai ipart, hatalmas hadsereget szerve­zett és miután felismerte a szovjet népnek a világszabadság kivívásá­ban vállalt rendkívüli szerepét, őszintén és becsületesen kereste és építette ki kapcsolatait Sztálin ge­neralisszimuszhoz. A szövetség, amely az ő elnöksége alatt össze­fűzte az Egyesült Államokat a sza­bad szovjet népek szocialista köz­társaságával. igazi szövetség volt, mert tartalmát a szabadság iránti rajongás, az őszinte barátság és a kölcsönös segítség adta , e szövet­séget Roosevelt nemcsak a háború ajtamára tervezte. Amerika segített kivívni a győ­zelmet, amelyet Sztálin és Roose­velt készített elő, de a nagy elnök halála után hivatalos politiká­n el­fordult a roosevelti örökségtől. A nagytőke ismét befolyáshoz jutott az amerikai állam­vezetés­ben. Roose­velt kitűnő munkatársait egymás­után állították félre. A­z őrt Wallace kereskedelmi miniszter zárta be, aki politikai megnyilatkozásaiban a roosevelti szellem méltó örökösé­nek bizonyult. Akik arra hivatkoznak, hogy a közvélemény többsége elfordult a roosevelti politikától, mert néhány hónappal ezelőtt a republikánus pártot juttatta hatalomra, figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a pártokon kívül álló választók mil­liói éppen azért hagyták cserben a demokrata pártot, mert csalódtak Roosevelt halála óta követett, a roosevelti szellemmel ellenkező po­litikájában. A kongresszusi választás óta meggyorsult a roosevelti politiká­val való szakítás irama. A Tru­­man-féle kormányzás igyekezett megszorítani a munkásság jogait, antiszociális politikájával súlyos bérharcokat provokált és csak je­­lentéktelen mértékben­ adóztatta meg a nagytőke háborús nyeresé­geit Ezzel egyidejűen a roosevelti kül­politika vonala is megszakadt. Az amerikai külpolitikában mind­inkább felfedezhető a nagytőke im­­perialsztikus terjeszkedése, amely­nek révén levezetni igyekeznek az egyre fenyegetőbb belső gazdasági válságot Ez a külpolitika nem a szabadsághoz ragaszkodó népek összefogása útján keresi a világ bajainak gyógyítását, alapelveiben szembekerült tehát Roosevelt kül­politikájával, amely a Szovjet­un­­ióval való őszinte barátság megteremtését tűzte ki egyik cél­­já­ul, mert tudta, hogy enélkül tar­tós békét és igazságos világrendet nem lehet építeni. De mindezek ellenére mégsem egy lezárt korszak kiégett emlékéhez za­rándokolunk Roosevelt halálának évfordulóján. A szabad és felszaba­dult európai népek szívében kiolt­­hatatlanul él Roosevelt emlékével együtt a roosevelti politika igaz­sága is. Roosevelt lángelme­,e­nél­kül nehezebb lett volna a szabad­ság ügyének háborús győzelme. A tengerentúlon is rájönnek majd arra, hogy Roosevelt szelleme nél­kül nem lehet győzelemre juttatni a béke ügyét sem. Roosevelt és öröké írta: GERGELY 1ST VAX Zsarolás miatt letartóztattak egy volt miniszteri titkárt A gazdasági rendőrség már ré­gebben internálta Vágó György kereskedőt, különböző gazdasági visszaélések miatt Vágó feleségénél megjelent Tarczali Kornél volt miniszteri titkár és 18.809 forintért elvál­lalta Vágó György kiszabadí­tását. Kijelentése szerint 3000 forintot kell adni egy magasállású köztiszt­viselőnek, 2000 forintot pedig a rendőrség kap. Vágóné 7000 forin­tot át is adott Tarczalinak és mi­után közben Vágó kiszabadult, meg volt arról győződve, hogy ez Tarczali közbenjárásának eredmé­nye. Az internálástól megszabadult Vágó azonban tudta, hogy minden közbenjárás nélkül szabadult ki és amikor Tarczali jelentkezett az el­maradt 3000 forin­tért és t­öbb ezer­ forintot kért, értesítette az állam­­­védelmi osztályt. A belügyminisztérium államvédel­mi osztályáról detektívek jelentek meg Vágó lakásán és Tarczalit le­tartóztatták abban a pillanatban amikor átvette a 4000 forintot. Tar­czali a helyszínen bevallotta, hogy sorozatosan visszaélt a letartóztatott emberek családjainak szorult hely­zetével és több alkalommal megje­­lent internáltak és őrizetbe ve­tel családjainál hogy pénzt vegyen fel kiszabadításukra. Igen sok helyen többezer forin­tot vett fel azzal a mesével, hogy egy igen előkelő államtitkár sze­mélyi titkára és mindent el tud intézni. Az államvédelmi osztály kiderítette, hogy Tarczali semmi kapcsolatba n­em állt az ismert miniszteriális fő­­v-’tfier’ővel vieszeplt nmeik nevé­vel és így zsarolta meg áldozatait A népügyészségnek adták át 196 százalékos békebeli termelés a Magyar-Szov­et Habzási Rt. pécsi bányájában A Magyar-Szovjet Hajózási Rt, amelynek érdekeltségébe tartozik a pécsi szénmedence, nemrégiben bemu­tatta a sajtó képviselői előtt azt az új munkamódszert, amellyel nem egészen egy esztendő alatt a legkitűnőbb ered­ményeket sikerült elérni a pécsi szén­termelésben. Maszlov Konstantin vezérigazgató és munkatársai mintacsapatokat alakítot­tak , miután március 17-én teljesen új módszerrel megkezdték a munkát, a mintacsapatok napi átlag termelése már­cius 51-ig elérte a a békebeli termelét 196 százalékát. A salntacsapatok vezetője, Kusnyér Zoltán főmérnök és Dolessnál Ferenc, az üzemi bizottság elnöke kijelentették az újságíróknak, hogy az eredmény érté- e­kelésénél figyelembe kell venni a rend-t kívül súlyos munkaviszonyokat, ame­ly­ek a pécsi bányában nehezebbek, mint bárhol másutt. Egyébként az új munka­­módszert Kivicsenko Iván szovjet mér­nök, bányaigazgató, Troicki­ Péter és Szmetena Miklós szovjet mérnökök Kot­­nyér főmérnökkel karöltve dolgozták ki s a munkamódszerrel hozzá akarnak já­rulni a hároméves terv sikereihez. Ma kezdődik a Nemzeti Segély első kongresszusa. A Nemzeti Segély első országos kongresszusa, amely két napig tart, ma kezdőd­ő a Zeneművészeti Fő­iskola nagytermében. Az első nap fel­szólal dr Molnár Erik népjóléti minisz­ter, dr Petényi Géza egyetemi tanár, dr Bakács Tibor székesfővárosi tiszti­­főorvoshelyettes, majd este díszelőadás lesz a Kossuth-filmszínházban. Vasár­nap dr Ortutay Gyula közoktatásügyi miniszter beszél. A Nemzeti Színház díszelőadásán Major Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója mond megnyitó be­szédet. ""­­

Next