Világosság, 1947. október-december (3. évfolyam, 223-298. szám)

1947-12-25 / 295. szám

.og­ erősnek bizonyult arra, hogy tiszta helyzetet teremtsen minden vonatkozásban. Leleplezte és megsemmisítette az összeesküvést, szétzúzta a Kis­­gazda Párt reakciós elemeit, likvidálta a Pfeiffer-pártot és pontott tett a Peyer-ügy után is. Magyarország ma Európa legren­­dezettebb, legbékésebb és legbizton­ságosabb országai közé tartozik. Polgári vagy népi demokrácia — A bomlasztó elemeknek nem lehet semmiféle kilátásuk sikerre, annál kevésbbé, mert a demokra­tikus koalíción belül a két nagy munkáspárt ebben a tekintetben is a lehető legegységesebben lép fel. Azt akarjuk, hogy egyre élesebb le­gyen a határvonal az úgyne­­vezett­ polgári demokrácia és a népi demokrácia között. Minthogy mi igazi demokráciát aka­runk, olyan, amely nem frázis és nemcsak látszat hanem egy nép egészének életformája s amely nem­­csak a politikai, hanem a gazdasági életre is kiterjed, nem vagyunk haj­landók kétségbeesni a nyugati úgy­nevezett demokráciák szemrehányá­sai miatt. Nem egy országban, amely büszkén és delyfesen hivatkozik de­mokratikus tradícióira, olyan ese­mények történtek, amelyek világo­san szemlélytetik a polgári és a népi demokrácia közötti különbsé­get. Am­i például Franciaországban történt az utolsó hetekben, az bizo­nyésra nem propaganda a polgári demokráciák számára és az sem, ami az Egyesült Államokban történik. Barátsági szerződés Lengyelországgal — Milyen legyen a magyar demo­krácia külpolitikáját — A magyar demokrácia külpoli­tikájának célja — hangzik a válasz — természetesen elsősorban és min­­denekfölött a béke. A népi demokráciák példát mu­tattak, hogyan küszöbölhetők ki a nemzeti és nemzetiségi ellen­tétek, hogyan lehet öss­zegyűjteni különböző népek életérdekeit, hogyan lehet megteremteni a béke szilárd alapjait. Büszke örömmel látom kialakult az egységes Közép- és Délkelet Európát, az egymás mellett élő népei, baráti kapcsolatát. A Jugoszláviá­val kötött kulturális, majd később baráti megnemtámadási és köl­csönös segélynyújtási egyezmény tulajdonképpen történelmi korszak kezdetét jelenti e valamikor oly vi­haros területen. Jugoszláviával messzemenő gazdasági szerződésben is vagyunk. Bulgáriával és Romá­niával is megkötöttük a kulturális egyezményt, amelyet követ majd a barátsági szerződés is. Boldogok volnánk, ha Csehszlovákiával is mi­hamarabb létrejönne a baráti kapcs­­salat és bizonyosak vagy­unk abban, hogy Lengyelországgal hamarosan lehetségessé válik kulturális egyez­mény létesítése, majd barátsági szer­ződés kötése. A kapitalista országok és a de­mokráciák történelmi méretű vetél­kedése érinti a szociáldemokrata pártok politikáját is. Az európai szocialista mozgalomban jelentkező bizonyos kifogásolt tünetek szoros összefüggésben vannak a világpoli­tika nagy válságaival. A nyugati kapitalizmus igyekszik behatolni azokba az országokba is, amelyek a demokrácia frontján so­rakoztak fel. E hatalmi és gazda­sági terjeszkedés célja a Szovjet- Unió bekerítése. A Szovjet-Unió megelőzte a délkeleteurópai „cordon sanitaire“ felállítását. A kapitaliz­mus azonban nem vonult vissza és a hatalmi befolyása alól kicsúszott országokban is szeretné megvetni lábát az illető országok politikai mozgalmaiba való beavatkozás ré­vén. Ahol az amerikai nagytőke számára nem kínálkozik más mód a hatalom megszerzésére, belpolitikai zavarokat idéz elő olyan politikai mozgalmak támogatásával, amelyek a Szovjet­ Unió elleni állásfoglalást és a reakció képviseletét jelentik. Természetes, hogy ezek a veszé­lyes politikai kísérletezések meg­környékezték a legális poli­ikai pár­tokat is. A Szociáldemokrata Párt Magyarországon marxista ösztönétől vezetve kivetette magából azokat, akik egyéni karrier lidércfényét kergetve, vagy a megváltozott törté­nelmi helyzetet félreismerve, útját akarták állni a szociáldemokrata mozgalom helyes irányú fejlődésé­nek. A mozgalom stratégiája és taktikája mégis több vitára adott okot, annak ellenére, hogy 1945-ben a párt minden politikusa, funkcio­náriusa és tagja fentartás nélkül magáévá tette azt a politikai vo­nalat, amely a Szovjet­ Unió mel­letti barátság, a Kommunista Párt­tal való együttműködés, tehát az osztályharc új fejezetének helyes felismerése alapján illeszkedett be az új világ építésébe. Ahogy a világpolitikában egyre élesebben offenzívába lendült­­ a nyugati kapitalizmus a Szovjet­ Unió ellen, ugyanúgy a­ szociál­demokrata pártok között is eltéré­sek mutatkoztak az egyes országok­ban követett taktikát illetően. Több nyugati szociáldemokrata párt részt vettt a Szovjet­ Unió és a kom­munista pártok elleni támadásban és a munkásosztály másik nagy pártjával szemben a polgári demo­krácia elveinek védelmét hangoz­tatta. Ezzel szemben a magyar Szociáldemokrata Párt hivatalos szellemi és politikai irányvonala, a belső ellenáramlatok dacára ma is az eredeti 1945-ös alapon áll. Igen nehéz hangulati helyzetben sikerült megmagyarázni a hamis jelszavak befolyása alá került szociáldemokraták többségének, hogy a Szociáldemokrata Párt csak szocialista politikát folytathat min­den körülmények közepett, külön­ben nem méltó a szociáldemokrata jelzőre. Így vesztette el jogát a szocialista elnevezésre a holland munkáspárt azáltal, hogy keresz­tény-szocialista párttal szövetkezett és letért a marxizmus alapjáról. A magyar párt sem nevezhetné ma­gát Szociáldemokrata Pártnak, ha semmibe venné az ország belpoliti­káját is meghatározó világpolitikai tényezőket, ha nem vetne számot azzal a ténnyel, hogy a Szovjet­unióval szemben felvonuló kapita­lista államok a Szovjet­ Uniót kör­nyező országokban azokat a társa­dalmi köröket támogatják, ame­lyeknek a fasizmussal való közeli ro­konsága kétségbevonhatatlan. A magyarországi Szociáldemo­krata Párt nem állhat azoknak szolgálatába, akik az állítólagos ,,teljes demokrácia“ ürügyén hata­lomhoz szerették volna juttatni­­ a szovjetellen­es, reakciós és munkás­­ellenes társadalmi osztályokat. A külső szirénhangok és belső kifogá­sok nem homályosították el a párt vezetői előtt kötelességüket: _ a Szociáldemokrata Párt politikáját nem szabad a hullámzó világpoli­tikai erők alakulása szerint igazí­tani, hanem sziklaszilárdan kell ki­tartanunk a Szovjet­ Unió mellett mert mind a világpolitikában, mind a határokon belül is a politika je­lenti az igazi demokráciát, a dol­gozó nép gazdasági megerősödését és politikai hatalmának kiépítését. Az úgynevezett harmadik út új jel­szó alatt jelentkezik nyugaton a lon­doni konferencia kudarca után, a harmadik er­ő jelszava alatt. Ez a harmadik erő a jobb- és baloldal között a polgári demokrácia védel­mére alakulna a szociáldemokrata pártokból. A magyarországi Szociáldemo­krata Párt term­észete­sen elutasítja magától a harmadik erőhöz való csatlakozást. Tapasztalataink al­ap­ján tudjuk, hogy a demokrácia ma már más értelmezést nyert a nyu­gati szociáldemokrata pártok szá­mos vezető tényezői előtt is, mint amilyen értelmezésben ez a foga­lom a háború előtt szerepelt. A demokrácia sokévszázados történel­mét nem ismerő országokban a dogmatikus demokrácia megvédé­sére összpontosítani minden szo­ciáldemokrata erőt és nem törődni a demokratikus fejlődés biztosítá­sával, ez a magatartás az anti­demokratikus erők politikai érvé­nyesülésére adna lehetőséget. Erre pedig Szociáldemokrata Párt nem vállalkozhat, hacsak önként nem adja fel szocialista világnézetét és nem akar népszerűségre szert tenni a fasiszta hajlamú polgári rétegek körében. A magyarországi Szociál­demokrata Párt átszenvedett né­hány kudarcot, de végzetes hibát nem követett el, még az ellenfor­radalmi üldözések idején messzelátó szocialisták előkészítették a mun­káspártok együttműködését s a mi pártunk jelenlegi vezetőinek törté­nelmi érdeme, hogy ez az együtt­működés nem 1945-ben, hanem voltaképpen 1941-ben kezdődött. Az augusztusi választások után mégis nyíltan jelentkeztek a párton belül a 45-ös vonalvezetéssel szem­ben álló szociáldemokraták, akik a nem nagy jelentőségű választási bal­sikert felnagyították és azzal érvel­tek, hogy ennek kizárólagos oka a Kommunista Párttal való szoros együttműködés volt. A baloldal állta a rohamot. Elismertük, hogy a pártot kudarc érte a választáson, hogy sérelmeink vannak a Kom­mun­ista Párt részéről, amelyeket orvosolni kell de nem voltunk haj­landók feláldozni a munkásmozga­lom egyik pillérét, a Szociáldemo­­krta Pártot a pillanatnyi elkesere­dés lecsillapítása kedvéért. Ha ak­kor a jobboldali áramlatnak utat nyitunk, ma már nem lenne együtt­működés, a párt letért volna­­ az osztályharc alapjáról, bizalmatlan­ságot keltett volna a Szovjet­ Únió­­ban, önkénytelenül is a jobboldal szekértolói közé állunk és mindezért kevés kárpótlást jelentett volna a polgári tényezők megelégedése • Munkásegységz romlása fölött Minden erünket arra fordíttattuk a lelki és szellemi válság hónap­jaiban, hogy meggyőzzük a gyengébb idegzetű szociáldemokratákat, kis sérelmekből nem szabad országos jelentőségű kérdéseket kovácsolni, mert nem az a fontos, hogy szakít­sunk a Kommunista Párttal és így keressünk elégtételt a választási kudarcért, hanem minden körülmé­nyek között a szocializmus felé kell haladnunk, ezt pedig csak a mun­kásegység töréseinek behegyesztése révén tehetjük meg. A szociáldemo­krácia első kötelessége a munkás­­osztály harci egységének megterem­tése és növelése, a Szociáldemo­krata Pártnak az osztályharc alap­ján való megtartása, a jobboldali erőkkel való leszámolás, a dolgozó tömegek gazdasági és politikai be­folyásának növelése. Ezt a célt csak az eddigi politikával tudjuk kö­vetni, azzal, hogy nem hallgatunk a nyugati kapitalizmus részéről felénk irányuló szirénhangokra és felismerjük­­ a nyugati „demokra­tikus" jelszavaik igazi értelmét: a Szovjet­ Unió, tehát a proletariátus ellen irányuló politikai manővert. A lengyel szocialista párt példá­jára, ingadozás nélkül akarjuk ve­zetni tömegeinket az egyedül jár­ható úton, a szocialista erők össze­fogásának útján, amelyen forra­dalmi lendülettel akarunk előre­jutni. Amint a lengyel pártvezetők irányt mutatnak a tömegeknek, mi a magyar szociáldemokrata munkásságot vezetjük az igazi demokrácia felé. Ezt a vezetést akarjuk teljessé és félreérthetet­lenné tenni a Szociáldemokrata Párt legközelebbi kongresszusán. A HARMADIK ERŐ Írta: Gergely István 2 Üggüig Csütörtök mi m 35 Erre vall Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök hozzám küldött üzenete. — Kétségen kívül hatalmas bás­tyája lesz ez a szövetségi rendszer a békének. Ezek a népek valameny­­nyien szorosan kapcsolódnak a béke leghatalmasabb oszlopához, a Szov­­jet­ Unióhoz. Mégsem akarunk blok­kot alkotni, sem pedig elzárkózni a világtól. Ellenkezőleg, kapcsolatban akarunk lenni Európa valamennyi demokratikus és szocialista erőivel. Arra törekszünk, hogy megalkot­hassuk Európa baloldali szocia­listáival és kommunistáival, az őszintén demokratikus elemek nagy hatékony szövetségét. A demokratikus és békeszerető né­pek nagy ellemálását kell megszer­vezni a gyarmatosító imperialisták és a háborús uszítók, valamint ezek segítőtársaival szemben. Európa függetlenségéről van szó! Valaha az ilyen mozgalmak Nyugatról indul­tak el. Most Kelet népei vállalják ezt a nagy történelmi hivatást és nem kétséges, hogy példát tudnak mutatni a világnak. A harmadik erő ellen . Az európai békét természetesem csak a demokratikus erők abszolút egységével érhetjük el. Legfőképpen a két munkáspárt szoros, zavarta­lan, megbonthatatlan együttműködé­sével. Semmiesetre sem kereshetjük a harmadik utat és a harmadik erőt. A francia szocialisták súlyos és végzetes tévedésbe estek, amikor arra az elhatározásra jutottak. hogy m megszervezik a harmadik erőt. Ez­ az ideológiai eltévelyedés a francia szocialista mozgalom katasz­trófájához vezethet. A dolgozóknak csak egy útjuk tehet: a szocializmus útja és azon az egy úton szorosan, egymás mellett kell haladniuk a Kommunista Párttal. Mi, magyar szociáldemokraták el vagyunk szánva arra, hogy ezt az utat járjuk végig, erről az útról le nem térünk, erről az útról nem engedjük ma­gunkat leráncigálni. Ezen az úton megyünk- mert nincs bennünk sem­miféle elfogultság, mert felismer­tük, hogy az osztályharcok történe­tének olyan szakaszához érkeztünk, amely a teljes lelki és cselekvésbeli készséget követeli meg tőlünk. Ezt az utat akarjuk követni, mert nem vagyunk hajlandók semmiféle kom­promisszumra, alkura a régi világ­renddel. Ezt az utat keretjük, mert min­­den más út­i opportunizmus mocsarába vinne bennünket Új törvényeket alkot a nép a maga számára, olyanokat amelyek meg­felelnek jogérzetének, szabadság­­törekvéseinek. A Szociáldemokrata Párt ezeket az új törvényeket alkal­mazza belső életében is, mert nem akar lemaradni a történelmi útról, sem megtagadni nem akarja a tör­ténelmi tradícióit. Proletártöme­g­eink ebbe nem is egyeznének bele.­gészséges prole­tár Ösztönük tilta­kozna minden jobbrafordulás, jobb­­rahúzás ellen. A Szociáldemokrata Párt útja tehát baloldali proletár­tömegeinek magatarása következté­ben is megszabott és egyenes. És ez az út egyenes irányban vezet a béke és a szocializmus felé. ZENEI KÖZLEMÉNYEK Ferenczy György Criopin-estje január 9-én. (Libertás.) Európ@ szilvessteni TO­TO-BÁL Az Utazók­ összes helyiségében (Jókai treva 4) táncos Totó-revü reggelig. Kez­dete este­­/ülő-kor. FÓRUM-BÁL A Perom Club összes helyiségében (Zrínyi u. 5) műsoros, táncos szilvesz­teri revü reggelig. Kezdete este órakor. Régi szép melódiák. ZERKOVITZ BÉLA szilvesztere a Zeneakadémia kistermé­ben. Kezdete 'All-kor. Közreműködik: 8 zenekar, 4­8 táncos, 8 komikus stb. Hwtfflem­ezsore

Next