Világosság, 1947. október-december (3. évfolyam, 223-298. szám)
1947-11-01 / 250. szám
Ma délután Szakasits Árpád beszél az októberi forradalomról Ma, az októberi forradalom huszonkilencedik évfordulóján fontos politikai beszéd hangzik. A Szociáldemokrata Párt délután fél öt órai kezdettel ünnepi összvezetőségi ülést tart a Sportcsarnokban, melynek szónoka Szakasits Árpád miniszterelnökhelyettes, a Szociáldemokrata Párt főtitkára. A Magyar Kommunista Párt budapesti pártaktívája előtt Rákosi Mátyás mond beszédet. A Szociáldemokrata Párt vezetősége tegnap délután ülést tartott, amelyen kizárólag folyó ügyeket tárgyaltak. A Kisgazdapárt politikai bizottsága ma délután ülést tart és előrelááthatólag döntést hoz nyolc államtitkári helyének betöltésével kapcsolatban. Posta László lesz az egyik miniszterelnökségi államtitkár. A Magyar Kommunista Párt még nem döntött államtitkárai ügyében. Annyi azonban bizonyos,hogy a kommunista miniszterelnökségi államtitkár Nógrády Sándor lesz. Az ■■ rr I. jövő heten alaírják a vas-és textilipari szakmai kollektív szerződést Gyorsított ütemben folynak a szakmai kollektív szerződések megkötésére irányuló tárgyalások. Minden valószínűség■ zeri a jövő év folyamán több nagy száma elárja a kollektív szerződéseket, Jó kérdésről. Kisházi Ödön, a S Szakszervezeti Tanács elnöke a Világossál munkatársainak a következőket mondotta: — A vasipari szakma október 28-án és 29-én fontos tárgyalásokat folytatott a kollektív szerződés megkötésével kapcsolatban. A szakmai vezetőségek és az üzemi bizottságok kiküldöttei már jóváhagyták a szerződés részleit. Ma délelőtt összeül a Vasas szálszervezet központi vezetősége, hogy végleges jóváhagyásával hozzájáruljon a szakmai kollektív szerződés aláíráshoz. Ugyancsak előrehaladtak aárgyalások a textilszakmában is. Minden valószínűség szerint e kétontos szakma a jövő hét folyamánkiírja a szakmai kollektív szerződését. SZIMONOV: AZ OROSZ KÉRDÉS (Bemutató a Nemzeti Színházban) . Konsztantyin Szimarov színjátékának a héten érdeme: a nyílt színvallás. Nem rejtekezik, nem burkolódzik teátrális mezekbe, hanem az első jelenet első mondataiban nyíltan kimondja, hogy miről van és miről lesz szó az elkövetkezőkben: politikai erők küzdelméről, vagyis olyasmiről, amit az európai színházak színpadain csak óvatos habozással s lehetőleg burkoltan emlegetnek. Másik érdeme, hogy e nyílt színvallás és témája nyers, leplezetlen felvetése ellenére, vagy éppen azért, mindvégig képes igaz drámai feszültséget teremteni és fokozni. Igaz, olyan kérdéshez nyúl, amely már önmagában dráma, talán tragédia is és nem egyesek, hanem milliók drámája — vagy tragédiája. Ez a kérdés azonban nem csupán orosz, de legalább ugyanannyira amerikai, sőt ma már európai kérdés is — a két Amerika; a nagytőke és sajtójának és Roosevelt, Lincoln Amerikájának; a harmadik világháború fenyegetésének; az orosz békeszándéknak kérdése. Minderről szó esik annak a történetnek folyamán, melyben Smith amerikai újságíróit Oroszországba küldik, hogy könyvet írjon az oroszok háborús szándékairól. Smith visszajön s könyvet ír az oroszok békevágyáról, mire Hehrst Amerikája ellene fordul, könyve nem jelenhet meg, őt magát tönkreteszik, de Smith nem törik meg, hanem elindul, hogy meglelje helyét a másik Amerikában, Lincoln és Roosevelt Amerikájában. Szimonov színjátéka egyrészt önvallomás (mi, oroszok igenis békét akarunk) másrészt vád (az amerikai nagytőke és zsoldos lapjai készítik elő az új háborút és terjesztik a háborús pszichózist), végül pedig biztatás (az újságlepedőktől eltakartan ott van a másik, az igazi Amerika, amely nem hallgathat az uszításra, hiszen a béke a népeké, míg a háború az elnyomóké és hiszonhajhászoké). Ha csak ennyi lenne Szimonov színjátékában, akkor is szinte kötelező lenne a bemutatása. De van még más is benne. Kíméletlen és szellemes leleplezés a tőkés újságcsinálás módszereiről, a politikai hangulatkeltés felelőtlenségéről s kettős tükör, amelynek egyikében Oroszország önmagát szemléli, míg másikát az amerikai nagytőke elé tartja. Persze, ebben a másik tükörben kissé más kép látszik, mint amilyennek Amerika önmagát is ismeri és hirdeti, például tinijeiben vagy bestseller regényeiben. Ez a kép valamivel ridegebb és meztelenebb s lehet, hogy ezért sokan nem ismernek majd benne képzeletük retusált Amerikájára. De talán éppen ez bizonyítja hiteles voltát. Az „egyik“ Amerika képviselői, kemény vonásokkal könyörtelenül megformált figurák, akik mindvégig profiljukkal fordulnak a néző felé, de hiszen Szimonov nem is akar mást mutatni csupán a profilt. A „másk“ Amerika képviselője Smith, magányosan áll szemben velük,s talán ez a színjáték egyik vitatható pontja, mivel itt éppen nem klasszikus értelemben vett tragédiáról, az egyénnek a társadalmi rend elleni lázadásáról, hanem erők küzdelméről esik szó s a küzdelemben a „másik“ Amerika ereje rejtve marad, így csupán Smith-Dávid és Tőke Góliát egyenlőtlen párharcának lehetünk tanúi. Ez a párharc azonban mindvégig izgalmas és egyértelműen drámai, a dramaturg még egy szerencsés ötlettel segítette is a drámaiságot, amikor a harmadik felvonás eredeti első képét a második felvonás zárt tömbjéhez forrasztotta. Viszont túl kíméletesen bánt a harmadik felvonás második, illetve most már első képével, amelynek elhagyása vagy a következő képbe olvasztása tömörebbé és zártabbá tehette volna a tragédiát s talán még keményebbé az egész játék tiszta, őszinte és intő értelmét. A Nemzeti Színház Gábor Andor jól hangzó fordításában, Major Tamás rendezésében, töretlen vonalú, kitűnő előadással vitte színpadra K. Szimonov színjátékát. Somlay Artúr egyénisége lenyűgöző erejével hirdeti az amerikai sajtócézárok lelkiismeretlenségét, Makláry Zoltán érdes és fanyar alakot formált Hardy botrány riporterből s Harczy Lajos alkoholista újságírója szívderítően őszinte és keserűen kiábrándult. Balázs Samu gyűlölködő és uszító szerkesztője csak néha patétikusabb egy árnyalattal akereténél . Kőműves Sándor meggyőzően egyszerű a külpolitikai rovatvezető szerepében. Kár, hogy Lukács Margit komoly és jelentős tehetségének túlságosan könnyű és Súlytálaid az amerikai' Tlapnék'alakjai , s hogy a döbbenetes karakterszerepekben remekelő Gobbi Hildától is idegen a még oly meggyőződéses gépírólány figurája. Jól megformált Tapalczay Gyul kiadója és Dávid Mihály baloldali lapszerkesztője. Básthy Lajos képviseli a „másik“, a szabad és becsületes Amerikát. Egyenesvonalú jellemrajzot nyújt, következetesen járja végig útját a habozástól, az ingadozáson s elhatározásokon keresztül a lázadásig, következetesen járja végig az egyetlen igaz utat, amely Hearst és az „Orosz kérdés“ MacPhearson szerkesztőjének Amerikájától Lincoln és Roosevelt Amerikájáig vezet. Hárs László SCRIBE: 1V4VARRÓI MARGIT (A Magyar Színház megnyitó előadása) Annyi balszerencse s oly sok viszály után — Felák, Páger és Kerecsendi Kiss Új Magyar Színházától a tésztagyárosi dilettantizmuson át a teljes csődig — végre mégis újból megnyíltak a Magyar Színház kapui. A színházat a főváros vette kezelésbe, az állam minden támogatását kilátásba helyezte, az engedélyokiratot Gáspár Margit kapta meg és a Nemzeti Színház társulata állandó vendégjátékra ígérkezett. Minden ember — még ha kritikus is — ezek után azt várta, hogy a magyar kulturális életnek ez a fontos és nagymúltú fellegvára, a nagyszerűnek felvázolt tervekhez hűségesen, igazán művészetet, igazán kultúrát, igazán színházat akar teremteni , hogy ez elgondolásokhoz lesz méltó az indulás is." Sajnos , nem így történt a várvavárt kezdés. Kultúra és művészet helyett Scribe-t ésLegouve-ot kaptunk s még szerencse, hogy legalább a harmadik tényező, az igazi színház nem csalta meg a várakozókat. A Magyar Színház új vezetősége — bizony elég merészen — Seribers iparostársa, Legouve megdohosodott és elfonnyadt jelenet-konglomerátumát, a „Navarrai Margit“ című úgynevezett vígjátékot adta közönségének első ajándékul. Vígjátékot, amelyben — hogy csak egy példát mondjunk — a Habsburgok leggonosszabbika, az őrült Johannának nem kevésbé őrült fia, az inquisiiói vérszepű- tigrise, V. Károly lebünnövelően kedves, barátságos, örökké tréfás kedvében könnyelműsködő társaságbeli úrifiúként viccei még a futárjával is a vígjátékot, amely egész bizonyosan vizenyős unalommá laposodott volna, ha más színház kimerészkedett volna színpadára vele s amely itt, a Magyar Színházban is csak azért feledtethette el a témát, mert Bajor Gizi játszotta el Navarrai Margit máskülönben vértelen és szellemtelen alakját. Igen , csakis ez a tündöklő asszony, ez a mágikus erejű színésznő adhatta illetékeseknek a bátorságot, hogy szegény, testileg-lelkileg rég elporladt Scribe-ről lefújják az évszázados portosak Bajor Gizi képes arra, hogy egyéniségének varázsával kiszínezzen egy alakot, akinak már csontváza is rég hamu lett. Bajor Gizi játékának ezerszínűsége, mozdulatainak mind plasztikusabbá váló kifejezőképessége s arcának kimeríthetetlen értelem- és érzelem- modulációi még ebből az operett libirettónak is gyengécske tákolmányból is művet bűvölnek elő. Hallatlan szerencséje ennek a comibe-i „alkotásnak“, hogy végig jóformán el se hagyja a színpadot, mert így ez a csodálatos művésznő az első perctől az utolsóig, mint valami transzban, ragadja magával a darabot, a szereplőtársakat, a hallgatóságot, a fényeket, a színeket. Csakis az ő szuggesztív erejének köszönhető, hogy Tímár Józsefnek is sikerül V. Károly alaktalan alakjából embert faragnia, hogy Tongváry László életet önthet d’Albert lézengően élettelen papírfigurájába és hogy Uray Tivadar a francia király burleszkalakjából drámai hősit formálhat. Barta Mária az infánsnő butácska megjátszásával, az elragadóan tehetséges Ilosvay Katalin Eleonóra áldozatos szerelmének alakításával, Ladányi Ferenc Guattinara és Gázon Gyula Babieca futár alakjában elsőrangú teljesítményt produkál. Fábry Zoltán a kitűnő rendezésen kívül a szép díszleteket is tervezte. Losonczi Adám SZÍNHÁZ, Ez? Illlllllllllinllllllllllin 2 magja Szombat 1947. XI. 1 MÁV igazolványkén2dr''3 ho[jj|mHV lyaiuivanyn&H iq ft FQ.Q PhlSI HAGY ÁRUHÁZ METEOR CSILLÁR TELJESÍTMÉNYE TÖKÉLETES! PODMANICZKY 0. 17 JÓZSEF KÖRÉT 44. Megfagyott gyermek Budai Vigadd It A SZOVJETUNIÓBAN BÍZNAK A BÉKÉBEN A magyar kulturális küldöttség tagjai beszámoltak moszkvai tapasztalataikról A Moszkvából visszatért magyar kulturális küldöttség tagjai csütörtökön délután a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság székházában beszámoltak oroszországi tapasztalataikról. Ur Rusznyák István professzor bevezetőjében elmondotta, hogy régi óhaja teljesült akkor, amikor a magyar kulturális küldöttség tagjai számára lehetővé tette a VOKSZ a Szovjet Unióba való utazást. Fischer József, a Közmunkatanács elnöke, elmondotta, hogy a Szovjet-Unió számos városában széles sugárutak mentén többszáz méter hosszú házsorok épülnek. A házbér rendkívül olcsó, többszobás lakások ára alig száz rubel. Ortutay Gyula kultuszminiszter beszámolt arról, hogy a delegáció felvette a kapcsolatokat a Szovjet-Unió valamennyi kulturális szervével. Nagy elismeréssel nyiladozott az iskolai oktatásról és a tankönyvek magas színvonaláról. Kisfaludi Stróbl Zsigmond a szovjet képzőművészet helyzetéről számolt be és elmondotta, hogy a szovjet képzőművészek hosszú évekre el vannak látva munkával. Darvas József újjáépítési miniszter vázolta a szovjet parasztság kitűnő szociális helyzetét. Tóth Aladár, az Operaház igazgatója a zeneéletről, Ortutay ■Gyuláné pedig a táncművészet felkészültségéről házolt. Befejezésül Boross István főispán tájékoztatta az egybegyűlteket arról, hogy a Szovjet-Tíntában bíznak a békében ,s a Szovjet-Unió egyre nagyobbmértékű fejlődésében. Tildy Zoltán és a kormány tagjai is résztvesznek a főváros díszközgyűlésén A főváros törvényhatósági bizottságát rendkívüli díszközgyűlésre hívta elrüle Szakasits Árpád, elnöke november 7-re. A díszközgyűlésen Budapest díszpolgárává válszták Sztáli geneszimuszt. A Világossy értesülése szerint Sztálin generalisszimusz képviselteti magát a díszközgyűlésen egy magasrangú szovjet katonatiszttel, aki át fogja venni a díszpolgári oklevelet, valamint azokat az ajándékokat, amelyeket a Szovjet Unió 30 éves fennállása alkalmával küldenek Sztálin generalisszimusznak. A díszközgyűlésen részt vesz Tildy Zoltán köztársasági elnök is, valamint Dinyés Lajos vezetésével a kormány valamennyi tagja. A pártok szónokai megemlékeznek a Szovjet Unió 30 éves fennállásáról és méltatják a nap jelentőségét