Világosság, 1947. október-december (3. évfolyam, 223-298. szám)

1947-11-01 / 250. szám

Ma délután Szakasits Árpád beszél az októ­beri forradalomról Ma, az októberi forradalom hu­­szonkilencedik évfordulóján­ fontos politikai beszéd hangzik­­. A Szociáldemokrata Párt dél­­után fél öt órai kezdettel ünnepi összvezetőségi ülést tart a Sport­­csarnokban, melynek szónoka Szakasits Árpád miniszterelnök­helyettes, a Szociáldemokrata­­ Párt főtitkára. A Magyar Kommunista Párt buda­pesti pártaktívája előtt Rákosi Mátyás mond beszédet. A Szociáldemokrata Párt vezető­sége tegnap délután ülést tartott, amelyen kizárólag folyó ügyeket tár­gyaltak. A Kisgazdapárt politikai bizott­sága ma délután ülést tart és előrel­ááthatólag döntést hoz nyolc állam­­titkári helyének betöltésével kapcso­latban. Posta László lesz az egyik miniszterelnökségi államtitkár. A Magyar Kommunista Párt még nem döntött államtitkárai­­ ügyében. Annyi azonban bizonyos,­­hogy a kommunista miniszterelnök­ségi államtitkár Nógrády Sándor lesz. A­z ■■ rr I­­. jövő heten alaírják a vas-és textilipari szakmai kollektív szerződést Gyorsított ütemben folynak a szakmai kollektív szerződések meg­kötésére irányuló tárgyalások. Min­den valószínűség­­■ zeri­­ a jövő év folyamán több nagy sz­áma elár­ja a kollektív szerződéseket, Jó kérdés­ről. Kisházi Ödön, a S Szakszervezeti Tanács elnöke a Világossál munka­társainak a következőket mondotta: — A vasipari szakma október 28-án és 29-én fontos tárgyalásokat folytatott a kollektív szerződés megkötésével kapcsolatban. A szak­­mai vezetőségek és az üzemi bizott­ságok kiküldöttei már jóváhagyták a szerződés részl­­eit. Ma délelőtt összeül a Vasas szál­szervezet köz­ponti vezetősége, hogy végleges jóváhagyásával hozzájáruljon­­ a szakmai kollektív szerződés aláírá­­shoz. Ugyancsak előrehaladtak a­árgyalások a textilszakmában is. Minden valószínűség szerint e két­ontos szakma a jövő hét folyamán­­kiírja a szakmai kollektív szerző­dését. SZIMONOV: AZ OROSZ KÉRDÉS (Bemutató a Nemzeti Színházban) .­ Konsztantyin Szimar­ov szín­játékának a héten ér­deme: a nyílt színvallás. Nem rejteke­­zik, nem burkolódzik teátrális mezekbe, hanem az­ első jelenet első mondataiban nyíltan kimondja, hogy miről van és miről lesz szó az elkövetkezőkben: poli­­tikai erők küzdelméről, vagyis olyasmi­ről, amit az európai színházak színpa­dain csak óvatos habozással s lehetőleg burkoltan emlegetnek. Másik érdeme, hogy e nyílt színvallás és témája nyers, leplezetlen felvetése ellenére, vagy ép­pen azért, mindvégig képes igaz drámai feszültséget teremteni és fokozni. Igaz, olyan kérdéshez nyúl, amely már ön­magában dráma, talán tragédia is és nem egyesek, hanem milliók drámája — vagy tragédiája. Ez a kérdés azonban nem csupán orosz, de legalább ugyan­­annyira amerikai, sőt ma már európai kérdés is — a két Amerika; a nagytőke és sajtójának és Roosevelt, Lincoln Amerikájának; a harmadik világháború fenyegetésének; az orosz békeszándék­nak kérdése. Minderről szó esik annak a történetnek folyamán, melyben Smith amerikai újságíróit Oroszországba kül­dik, hogy könyvet írjon az oroszok há­borús szándékairól. Smith visszajön s könyvet ír­­ az oroszok békevágyáról, mire Hehrst Amerikája ellene fordul, könyve nem jelenhet meg, őt magát tönkreteszik, de Smith nem törik meg, hanem elindul, hogy meglelje helyét a másik Amerikában, Lincoln és Roosevelt Amerikájában. Szimonov szín­játéka egyrészt önval­lomás (mi, oroszok igenis békét aka­runk) másrészt vád (az amerikai nagy­tőke és zsoldos lapjai készítik elő az új háborút és terjesztik a háborús pszichó­zist), végül pedig biztatás (az újságle­­pedőktől eltakartan ott van a másik, az igazi Amerika, amely nem hallgat­hat az uszításra, hiszen a béke a né­peké, míg a háború az elnyomóké és hiszonhajhászoké). Ha csak ennyi lenne Szimonov színjátékában, akkor is szinte kötelező lenne a bemutatása. De van még más is benne. Kíméletlen és szel­lemes leleplezés a tőkés újságcsinálás módszereiről, a politikai hangulatkeltés felelőtlenségéről s kettős tükör, amely­nek egyikében Oroszország önmagát szemléli, míg másikát az amerikai nagytőke elé tartja. Persze, ebben a másik tükörben kissé más kép látszik, mint amilyennek Amerika önmagát is is­meri és hirdeti, például tinijeiben vagy bestseller regényeiben. Ez a kép va­lamivel ridegebb és meztelenebb s le­het, hogy ezért sokan nem ismernek majd benne képzeletük retusált Ameri­kájára. De talán éppen ez bizonyítja hiteles voltát. Az „egyik“ Amerika képviselői, ke­mény vonásokkal könyörtelenül megfor­mált figurák, akik mindvégig profil­jukkal fordulnak a néző felé, de hiszen Szimonov nem is akar mást mutatni csupán a profilt. A „másk“ Amerika képviselője Smith, magányosan áll szemben velük,s talán ez a színjáték egyik vitatható pontja, mivel itt éppen nem klasszikus értelemben vett tragé­­diáról, az egyénnek a társadalmi rend elleni lázadásáról, hanem erők küzdel­méről esik szó s a küzdelemben a „má­­sik“ Amerika ereje rejtve marad, így csupán Smith-Dávid és Tőke­ Góliát egyenlőtlen párharcának lehetünk ta­núi. Ez a párharc azonban mindvégig izgalmas és egyértelműen drámai, a dramaturg még egy szerencsés ötlettel segítette is a drámaiságot, am­ik­or a harmadik felvonás eredeti első képét a második felvonás zárt tömbjéhez for­rasztotta. Viszont túl kíméletesen bánt a harmadik felvonás második, illetve most már első képével, amelynek elha­gyása vagy a következő képbe olvasz­tása tömörebbé és zártabbá tehette volna a tragédiát s talán még keményebbé az egész játék tiszta, őszinte és intő értel­mét. A Nemzeti Színház Gábor Andor jól hangzó fordításában, Major Tamás ren­dezésében, töretlen vonalú, kitűnő elő­adással vitte színpadra K. Szimonov színjátékát. Soml­ay Artúr egyénisége lenyűgöző erejével hirdeti az amerikai sajtócézárok lelkiismeretlenségét, Mak­­láry Zoltán érdes és fanyar alakot for­mált Hardy botrány riporterből s Harczy Lajos alkoholista újságírója szívderí­tően őszinte és keserűen kiábrándult. Balázs Samu gyűlölködő és uszító szer­kesztője csak néha patétikusabb egy árnyalattal a­­kereténél . Kőműves Sándor meggyőzően egyszerű a külpo­litikai rovatvezető szerepében. Kár, hogy Lukács Margit komoly és jelentős tehetségének túlságosan könnyű és Súly­tálaid az am­erikai' Tlapnék'alakjai , s hogy a döbbenetes karakterszerepekben remekelő Gobbi Hildától is idegen a még oly m­eggyőződéses gépírólány fi­gurája. Jól megformált Tapalczay Gyu­l kiadója és Dávid Mihály balol­dali lapszerkesztője. Básth­y Lajos képviseli a „másik“, a szabad és becsületes Amerikát. Egye­nesvonalú jellemrajzot nyújt, követke­zetesen járja végig útját a habozástól, az ingadozáson s elhatározásokon ke­resztül a lázadásig, következetesen járja végig az egyetlen igaz utat, amely Hearst és az „Orosz kérdés“ Mac­­Phearson szerkesztőjének Amerikájától Lincoln és Roosevelt Amerikájáig vezet. Hárs László SCRIBE: 1V4VARRÓI MARGIT (A Magyar Színház megnyitó előadása) Annyi balszerencse s oly sok viszály után — Fe­lák, Páger és Kerecsendi Kiss Új Magyar Színházától a tészta­­gyárosi dilettantizmuson át a teljes csődig — végre mégis újból megnyíltak a Magyar Színház kapui. A színházat a főváros vette kezelésbe, az állam min­den támogatását kilátásba helyezte, az engedélyokiratot Gáspár Margit kapta meg és a Nemzeti Színház társulata állandó vendégjátékra ígérkezett. Min­den ember — még ha kritikus is — ezek után azt várta, hogy a magyar kul­turális életnek ez a fontos és nagy­­múltú fellegvára, a nagyszerűnek fel­vázolt tervekhez hűségesen, igazán mű­vészetet, igazán kultúrát, igazán szín­házat akar teremteni , hogy ez elgon­dolásokhoz lesz méltó az indulás is." Sajnos , nem így történt a várva­­várt kezdés. Kultúra és művészet he­lyett Scribe-t és­­Legouve-ot kaptunk s még szerencse, hogy legalább a harma­dik tényező, az igazi színház nem csalta meg a várakozókat. A Magyar Színház új vezetősége — bizony elég merészen — Seribe­rs iparostársa, Legouve megdohosodott és elfonnyadt jelenet-konglomerátumát, a „Navarrai Margit“ című úgynevezett vígjátékot adta közönségének első ajándékul. Víg­játékot, amelyben — hogy csak egy pél­dát mondjunk — a Habsburgok leg­­gonosszabbika, az őrült Johannának nem kevésbé őrült fia, az inquis­iiói vérszepű- tigrise, V. Károly lebünnöve­­lően kedves, barátságos, örökké tréfás kedvében könnyelműsködő társaságbeli úrifiúként viccei még a futárjával is a vígjátékot, amely egész bizonyosan vizenyős unalommá laposodott volna, ha más színház kimerészkedett volna színpadára vele s amely itt, a Magyar Színházban is csak azért feledtethette el a témát, mert Bajor Gizi játszotta el Navarrai Margit máskülönben vértelen és szellemtelen alakját. Igen , csakis ez a tündöklő asszony, ez a mágikus erejű színésznő adhatta illetékeseknek a bátorságot, hogy sze­gény, testileg-lelkileg rég elporladt Scribe-ről lefújják az évszázados port­osak Bajor Gizi képes­ arra, hogy egyé­niségének varázsával kiszínezzen egy alakot, ak­inak már csontváza is rég hamu lett. Bajor Gizi játékának ezer­­színűsége, mozdulatainak mind plasz­­tikusabbá váló kifejezőképessége s arcá­nak kimeríthetetlen értelem- és érzelem- modulációi még ebből az operett libire­ttó­nak is gyengécske tákolmányból is mű­vet bűvölnek elő. Hallatlan szerencséje ennek a comibe-i „alkotásnak“, hogy végig jóformán el se hagyja a színpadot, mert így ez a csodálatos művésznő az első perctől az utolsóig, mint valami transzban, ragadja magával a darabot, a szereplőtársakat, a hallgatóságot, a fényeket, a színeket. Csakis az ő sz­ug­­gesztív erejének köszönhető, hogy Tímár Józsefnek is sikerül V. Károly alaktalan alakjából embert faragnia, hogy Tong­­váry László életet önthet d’Albert lézen­­gően élettelen papírfigurájába és hogy Uray Tivadar a francia király burleszk­­alakjából drámai hősit formálhat. Barta Mária az infánsnő butácska megjátszá­­sával, az elragadóan tehetséges Ilosvay Katalin Eleonóra áldozatos szerelmének alakításával, Ladányi Ferenc Guattinara és Gázon Gyula Babieca futár alakjában elsőrangú teljesítményt produkál. Fábry Zoltán a kitűnő rendezésen kívül a szép díszleteket is tervezte. Losonczi Adám SZÍNHÁZ, E­z? Illlllllllllinllllllllllin 2 magja Szombat 1947. XI. 1 MÁV igazolványkén2dr''3 ho[jj|m­­HV lyaiuivanyn&H iq ft FQ.Q Ph­lSI HAGY ÁRUHÁZ METEOR CSILLÁR TELJESÍTMÉNYE TÖKÉLETES! PODMANICZKY 0. 17 JÓZSEF KÖRÉT 44. Megfagyott gyermek Budai Vigadd It A SZOVJET­UNIÓBAN BÍZNAK A BÉKÉBEN A magyar kulturális küldöttség tagjai beszámoltak moszkvai tapasztalataikról A Moszkvából visszatért magyar kulturális küldöttség tagjai csü­törtökön délután a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság székházá­ban beszámoltak oroszországi tapaszta­lataikról. Ur Rusznyák István professzor bevezetőjében elmondotta, hogy régi óhaja teljesült akkor, amikor a magyar kulturális küldöttség tag­jai számára lehetővé tette a VOKSZ a Szovjet­ Unióba való utazást. Fischer József, a Közmunkata­nács­­ elnöke­, elmondotta, hogy a Szovjet-Unió számos városában szé­les sugárutak mentén többszáz mé­ter hosszú házsorok épülnek. A házbér rendkívül olcsó, többszobás lakások ára alig száz rubel. Ortutay Gyula kultuszminiszter beszámolt arról, hogy a delegáció felvette a kapcsolatokat a Szovjet-Unió valamennyi kulturális szervé­vel. Nagy elismeréssel nyiladozott az iskolai oktatásról és a tanköny­vek magas színvonaláról. Kisfaludi Stróbl Zsigmond a szovjet képzőművészet helyzetéről számolt be és elmondotta, hogy a szovjet képzőművészek hosszú évekre el vannak látva munkával. Darvas József újjáépítési minisz­ter vázolta a szovjet parasztság ki­tűnő szociális helyzetét. Tóth Aladár, az Operaház igaz­gatója a zeneéletről, Ortutay ■G­yu­­láné pedig a táncművészet felké­szültségéről házolt. Befejezésül Boross István főispán tájékoztatta az egybegyűlteket arról, hogy a Szovjet-Tíntában bíznak a békében ,s a Szovjet-Unió egyre nagyobb­­mértékű fejlődésében. Tildy Zoltán és a kormány tagjai is résztvesznek a főváros díszközgyűlésén A főváros törvényhatósági bizott­ságát rendkívüli díszközgyűlésre hívta elrüle Szakasits Árpád, elnök­e november 7-re. A díszközgyűlésen Budapest dísz­polgárává vál­szt­ák Sztál­i gene­s­­­zimuszt. A Világoss­y értesülése szerint Sztálin generalisszimusz képvisel­teti magát a díszközgyűlésen egy magasrangú szovjet katonatiszttel, aki át fogja venni a díszpolgári ok­levelet, valamint azokat az ajándé­kokat, amelyeket a Szovjet­ Unió 30 éves fennállása alkalmával külde­nek Sztálin generalisszimusznak. A díszközgyűlésen részt vesz Tildy Zol­tán köztársasági elnök is, valamint Di­­nyés Lajos vezetésével a kor­mány valamennyi tagja. A pártok szónokai megemlékeznek a Szovjet­ Unió 30 éves fennállásáról és mél­tatják a nap jelentőségét

Next