Világosság, 1947. október-december (3. évfolyam, 223-298. szám)

1947-11-01 / 250. szám

f t Ma délután Szakasits Árpád beszél az októ­beri forradalomról Ma. az októberi forradalom hu- szonkilencedik évfordulóján. fontos politikai beszéd hangzik ©L A Szociáldemokrata Párt dél; után félöt órai kezdettel ünnepi összvczetősési ülést tart a Sport- csarnokban. melynek szónoka Szakasits Árpád miniszterelnök­helyettes. a Szociáldemokrata . Párt főtitkára. A Magyar Kommunista Párt buda­pesti pártaktívája előtt Rákosi Mátyás mond beszédet. A Szociáldemokrata Párt vezető­sége tegnap délután ülést tartott, amelyen kizárólag folyó ügyeket tár­gyaltak. A Kisgazdapárt politikai bizott­sága ma délután ü'ést tart és elore- U'thatólag döntést hoz nyolc állam- titkári helyének betöltésével kapcso­latban. Pesta László lesz az egyik miniszterelnökségi államtitkár. A Magyar Kommunista Párt még nem döntött államtitkárai • ügyében. Annyi azonban bizonyos, Í hogy a kommunista miniszterelnök­ségi államtitkár Nógrády Sándor lesz. A » ■■ rr I /. jovo heten alairjak a vas-és textilipari szakmai kollektív szerződést Gyorsított ütemben folynak a szákmai kollektív szerződések meg­kötésére irányuló tárgyalások. Min­den valószínűség '■ zcri t a lövő ét folyamán több nagy sz kma cláí ja á kollektív szerződéseket, Jú kérdés­ről. Kisházi Ödön. a fcznkszerveeeti Tanács elnöke a Világossál munka társainak a következőket mondotta: — A vasipari szakma október 28-án és 29-én fontos tárgyalásokat folytatott a kollektiv szerződés megkötésével kapcsolatban. A szoli­mái vezetőségek és az üzemi bizott­ságok kiküldöttei már jóváhagyták a szerződés részi teit. Ma délelőtt összeül a Vasas szál;szervezel köz­ponti vezetősége, hogy végleges jóváhagyásával hozzájáruljon r a szakmai kollektiv szerződés aláírá- ához. Ugyancsak előrehaladtak a árgyalások a tcxtilszakmában is. Minden valószínűség szerint e két ontos szakma a jövő hét folyamán ’kiírja a szakmai kollektiv szerző­dését. A SZOVJET-UNIÓBAN BÍZNAK A BÉKÉBEN A magyar kulturális küldöttség tagjai beszámoltak moszkvai tapasztalataikról A Moszkvából visszatért magyar kulturális küldöttség tagjai csü­törtökön délután a Magyar-Szoyjet Művelődési Társaság székbázá'ban beszámoltak oroszországi tapaszta­lataikról. Ur Rusznyák István professzor bevezetőjében elmondotta, hogy régi óhaja teljesült akkor, amikor a magyar kulturális küldöttség tag­jai számára lehetővé tette a VOKSZ a Szovjet-Ünióba való utazást. Fischer József, a Közmunkata­nács _ elnöké’, elmondotta, hogy a Kzovjet-Ünió számos városában szé­les sugárutak mentén többszáz mé­ter hosszú házsorok épülnek. A házbér rendkívül olcsó, többszobás lakások ára alig száz rubel. Ortutay Gyula kultuszminiszter beszámolt arról, hogy a delegáció felvette a kapcsolatokat a Szovjet­Únió valamennyi kulturális szervé­vel. Nagy elismeréssel nyiladozott az iskolai oktatásról és a tanköny­vek magas színvonaláról. Kisfaludi Stróbl Zsigmond a szovjet képzőművészet helyzetéről számolt be és elmondotta, hogy a szovjet képzőművészek hosszú évekre el vannak látva munkával. Darvas József újjáépítési minisz­ter vázolta a szovjet parasztság ki­tűnő szociális helyzetét. Tóth Aladár, az Operaház igaz­gatója a zeneéletről, Ortutay ■G.uu- láné pedig a táncművészet felké­szültségéről házéit. Befejezésül Boross István főispán tájékoztatta az egybegyűlteket arról, hogy a ízovjet-Tínjóban bíznak a békében :s a Szovjet-Űnió egyre nagyobb- mértékű fejlődésében. Tildy Zoltán és a kormány tagjai is résztvesznek a főváros díszközgyűlésén A főváros törvényhatósági bizott­ságát rendkívüli díszközgyűlésre hívta e^ryle Szakasits Árpid, c'nök '’ovember 7-re. A díszközgyűlésen Budapest dís-.polpárává vál szt ák Sztál n gene a i zimuszt. A Világoss g értesü.ése szerint Sztálin generalisszimusz képvisel­teti magát a díszközgyűlésen egy magasrangú szovjet katonatiszttel, aki át fogja venni a díszpolgári ok­levelet, valamint azokát az ajándé­kokat, amelyeket a Szovjet-Unió 30 éves fennállása alkalmával külde­nek Sztálin generalisszimnsznak. A díszközgyűlésen résztvesz Tildy Zol­tán köztársasági elnök is, valam.nt Ci :nyés Lajos vezelésével a kor­mány valamennyi tagja. A pártok szónokai megemlékeznek a Szovjet- Űnió S0 éves fennállásáról és mél­tatják a nap jelentősegét SZIMONOV: AZ OROSZ KÉRDÉS (Bemutató a Nemzeti Színházban) ;; Konsztantyin Szimar.ov szín játékának a*»ten ér­deme: a nyílt színvallás. Nem rejteke- zik, nem burkolódzik teátrál.s mezekbe, hanem az' első jelenet első mondataiban nyíltan kimondja, hogy miről van és miről lesz szó az elkövetkezőkben: pok- tikai erők küzdelméről, vagyis olyasmi­ről, amit az európai színházak színpa­dain csak óvatos habozással s lehetőleg burkoltan emlegetnek. Másik érdeme, hogy e nyilt színvallás és témája nyers, leplezetlen felvetése ellenére, vagy ép­pen azért, mindvégig képes igaz drámai feszültséget teremteni és fokozni. Igaz, olyan kérdéshez nyúl, amely már ön­magában dráma, talán tragédia is és nem egyesek, hanem milliók drámája — vagy tragédiája. Ez a kérdés azonban nem csupán orosz, de legalább ugyan; annyira amerikai, sőt ma már európai kérdés is — a két Amerika; a nagytőke és sajtójának és Boosevelt, Lincoln Amerikájának; a harmadik világháború fenyegetésének; az orosz békeszándék­nak kérdése. Minderről szó esik annak a történetnek folyamán, melyben Smith amerikai újságíróit Oroszországba kül­dik, hogy könyvet írjon az oroszok há­borús szándékairól. Smith visszajön s könyvet ír — az oroszok békevágyáról, mire Hehrst Amerikája ellene fordul, könyve nem jelenhet meg, őt magát tönkreteszik, de Smith nem törik meg, hanem elindul, hogy meglelje helyét a másik Amerikában, Lincoln és Boosevelt Amerikájában. Szimonov szín játéka egyrészt önval­lomás (mi, oroszok igenis békét aka­runk) másrészt vád (az amerikai nagy­tőke és zsoldos lapjai készítik elő az új háborút és terjesztik a háborús pszichó­zist), végül pedig biztatás (az ujságle- pedőktől eltakartan ott van a másik, az igazi Amerika, amely nem hallgat­hat az uszításra, hiszen a béke a né­peké. míg a háború az elnyomóké és hrszonhajhászóké). Ha csak ennyi lenne Szimonov színjátékában, akkor is sz'nte kötelező lenne a bemutatása. De van még más is benne. Kíméletlen és szel­lemes leleplezés a tőkés ujságosinálás módszereiről, a politikai hangulatkeltés felelőtlenségéről s kettős tükör, amely­nek egyikében Oroszország önmagát szemléli, míg másikát az amerikai nagytőke elé tartja. Persze, ebben a másik tükörben kissé más kép látszik, Illlllllllllinilllllllllin SZÍNHÁZ. 2 magja Szombat 1947. XI. 1 mint amilyennek Amerika önmagát is-» meri és hirdeti, például tinijeiben vagy bestseller regényeiben. Ez a kép va­lamivel ridegebb és meztelenebb s le­het, hogy ezért sokan nem ismernek majd benne képzeletük retusált Ameri­kájára. De talán éppen ez bizonyítja hiteles voltát. Az „egyik“ Amerika képviselői, ke­mény vonásokkal könyörtelenül megfor­mált figurák, akik mindvégig profil­jukkal fordulnak a néző felé, de hiszen Szimonov nem is akar mást mutatni csupán a profilt. A „másk“ Amerika képviselője Smith, magányosan áll szemben velük>s talán ez a színjáték egyik vitatható pontja, mivel itt éppen nem klasszikus értelemben vett tragé- d'áról, az egyénnek a társadalmi rend elleni lázadásáról, hanem erők küzdel­méről esik szó s a küzdelemben a „má- s.k“ Amerika ereje rejtve marad, így csupán Smith-Dávid és Tőke-Góliát egyenlőtlen párharcának lehetünk ta­núi. Ez a párharc azonban mindvégig izgalmas és egyértelműen drámai, a dramaturg még egy szerencsés ötlettel segítette is a drámaiságot, atnilror a harmadik felvonás eredeti első képét a második felvonás zárt tömbjéhez for­rasztotta. Viszont túl kíméletesen bánt a harmadik felvonás második; illetve most már első képével, amelynek elha­gyása vagy a következő képbe olvasz­tása tömörebbé és zártabbá tehette volna a tragédiát s talán még keményebbé az egész játék tiszta, őszinte és intő értel­mét. A Nemzeti Színház Gábor Andor jól hangzó fordításában, Major Tamás ren­dezésében. töretlen vonalú, kitűnő elő­adással vitte színpadra K. Szimonov színjátékát. Som'.ay Artúr egyénis’ge lenyűgöző erejével hirdeti az amerikai sajtócézárok lelkiismeretlenségét, Mak- láry Zoltán érdes és fanyar alakot for­mált Hardy botrány riporterből s Hajczy Lajos alkoholista újságírója szívderí­tőén őszinte és keserűen kiábrándult. Balázs Samu gyűlölködő és uszító szer­kesztője csak néha p-tétikusahb egy árnyalattal a 'kereténél g Kőműves Sándor meggyőzően egyszerű a külpo­litikai rovatvrzctő szerepében. Kár, hegy Lukács Margit komoly és jelentős tehetségének túlságosan könnyű és MÄV iaazolvánvkén2dr'' 3 ho[jj|iviHV lyaiuivanyn&H iq ft FQ.Q PlilSl HAGY ÁRUHÁZ ^7? Súly-tálaid az aiűerikat' Tlapúé^'ülakja1 8 i hogy a döbbenetes karakterszerepekben remekelő Gobbi Hildától is idegen a még oly tneggyőződéses gépíróiány fi­gurája. Jól megformált Tapólczay Gyű a kiadója és Dávid Mihály balol­dali lapszerkesztője. Bástliy Latos képviseli a „másik“, a szabad és becsületes Amerikát. Egye­nesvonalú iellemrajzot nyújt, követke­zetesen járja végig útját a habozástól, az ingadozáson s elhatározásokon ke­resztül a lázadásig, következetesen járja végig az egyetlen igaz utat, amely Hearst és az „Orosz kérdés“ Mac- Phearson szerkesztőjének Amerikájától Lincoln és Roosevelt Amerikájáig vezet. Hárs László SCRIBE: 1V4VARR4I MARGIT (A Magyar Színház megnyitó előadása) Annyi balszerencse s oly sok viszály után — Fe:lák, Páger és Kerecsendi Kiss Űj Magyar Színházától a tészta- gyárosi dilettantizmuson át a teljes csődig — végre mégis újból megnyíltak a Magyar Színház kapui. A színházat a főváros vette kezelésbe, az állam min­den támogatását kilátásba helyezte, az engedélyokiratot Gáspár Margit kapta meg és a Nemzeti Színház társulata állandó vendégjátékra ígérkezett. Min­den ember — még ha kritikus is — ezekután azt várta, hogy a magyar kul­turális életnek ez a fontos és nagy- mulíú fellegvára, a nagyszerűnek fel­vázolt tervekhez hűségesen, igazán mű­vészetet, igazán kultúrát, igazán szín­házat akar teremteni g hogy ez elgon­dolásokhoz lesz méltó az indulás is.' Sajnos — nem így történt a várva- várt kezdés. Kultúra és művészet he­lyett Scribe-t és ‘Legouve-ot kaptunk s még szerencse, hogy legalább a harma­dik tényező, az igazi színház nem csalta meg a várakozókat. A Magyar Színház új vezetősége — bizony elég merészen — Seribe ég iparostársa, Legouve megdohosodott és elfonnyadt METEOR CSILLÁR TELJESÍTMÉNYE TÖKÉLETES! PODMANICZKY 0. Í7 JÓZSEF KÖRÉT 44. jelenet-konglomerátumát, a „Navarrai Margit“ című úgynevezett vígjátékot adta közönségének első ajándékul. Víg­játékot, amelyben — hogy csak egy pél­dát mondjunk — a Habsburgok leg- gonosszabbika, az őrült Johannának nem kevésbé őrült fia, az inquis:tiöí vérszepó- tigrise, V. Károly lebüinOée- lően kedves, barátságos, örökké tréfás kedvében könnyelműsködő társaságbeli úrifiúként vicééi még a futárjával is — vígjátékot, amely egész bizonyosan vizenyős unalommá laposodott volna, ha más színház kimerészkedett volna színpadára véle s amely itt, a Magyar Színházban ia csak azért feledtethette el a témát, mert Bajor Gizi játszotta el Navarrai Margit máskülönben vértelen és szellemtelen alakját. Igen — csakis ez a tündöklő asszony, ez a mágikus erejű színésznő adhatta illetékeseknek a bátorságot, hogy sze­gény, testileg-lelkileg rég elporladt Scribe-ről lefújják az évszázados port­osak Bajor Gizi képes' arra, hogy egyé­niségének varázsával kiszínezzen egy alakot, altinak már csontváza is rég hamu lett. Bajor Gizi játékának ezer- színüsége, mozdulatainak mind plaaz- tikusabbá váló kifejezőképessége s arcá­nak kimeríthetetlen értelem- és érzelem» modulációi még ebből az opexettlibire-ttó­nak is gyengécske tákolmányból is mű­vet bűvölnek elő. Hallatlan szerencséje ennek a ecnibe-i „alkotásnak“, hogy végig jóformán el se hagyja a színpadot, mert így ez a csodálatos művésznő az első perctől az utolsóig, mint valami transzban, ragadja magával a darabot, a szereplőtársakat, a hallgatóságot, a fényeket, a színeket. Csakis az ő sz-ug- gesztív erőjének köszönhető, hogy Tímár Józsefnek is sikerül V. Károly alaktalan alakjából embert faragnia, hogy TJng- váry László életet önthet d’Albert lézen- gően élettelen papírfigurájába és hogy Uray Tivadar a francia király burleszk- alakjából drámai hősit formálhat. Barta Mária az infánsnő butácska mégjátszá- sával, az elragadóan tehetséges Ilosvay Katalin Eleonóra áldozatos szerelmének alakításával, Ladányi Ferenc Guattinara és Gázon Gyula Babieca futár alakjában elsőrangú teljesítményt produkál. Fábry Zoltán a kitűnő rendezésen kívül a szép díszleteket is tervezte. LosonczI Adam Megfagyott gyermek Budai Vigadd

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék