Világosság, 1948. április-június (4. évfolyam, 75-147. szám)

1948-06-20 / 140. szám

Vigaszdíj­as lesz a totóban A hivatalos lap mai számában meg­jelent a pénzügyminiszter 170.338— 1948. számú rendelete, amely szerint az emberfogadásból származó bevé­telekből a nyeremények kifizetésére a bevételek 55 (ötvenöt) százalékát, a vigaszai­ó nyeremény­ek kifizetésére pedig a nyeremények 5 (öt) százalé­kát kell fordítani. A (X) HITLER ,­ PEDAGÓGUS VOLT... Hármas gyilkosságért halálra ítéltek egy fiatalembert Münchenből jelenüik. A landshuti törvényszék előtt a 21 éves Hans Höss állott vádlottként. Hármas gyilkosságot követett el. Éjszakai be­törés alkalmával késszúrásokkal megölte a lakás tulajdonosnőjét és két gyermekét. A vádlott kihallgatása során előadta, hogy­ Hitler­ ifjú volt és a háború idején „felsőbb parancsra" számtalan gyilkosságot köve­tett el. A törvényszék Hirsst halálra ítélte. Két Gestapo-bandita jó egészségben hazaérkezik... TRUMAN MEGKEGYELMEZETT DALGÓNAK ÉS SÜRGÉSNEK, AKIK 1942 májusában Amerikába hajóz­tak, hogy meggyilkolják Rooseveltet Egy amerikai csapatszállító gőzösön, amely a napokban futott be Bremer­haven kikötőjébe, hazatért Német­országba két hírhedt Gestapo-ügynök, akiket hat évvel ezelőtt Himmler az Egyesült Államok elnökének, Roosevelt­­nek meggyilkolására­­ és nagyszabású szabotázsakciók irányítására küldött ki Amerikába. Annnak idején, 1942 júniusá­ban az amerikai rádiók csak annyit kö­zöltek a világgal, hogy sikerült meg­akadályozni egy Roosevelt ellen terve­zett merényletet és hat Gestapo-bar­ditát halálra ítéltek s kivégeztek­. Most azután a hazatért, két főcinkos, Georg Daseh és Ernst Burger, maga beszélte el jó egészségben az újság­­íróknak a gyalázatos terv egész tör­ténetét és azt hogy hatévi fegyház után Truman elnök kegyelmi aktusa révén jutottak szabadlábra. Két tengeralattjáró gyil­kosokat szállít Hitler senkit sem gyűlölt annyit, mint Franklin D. Rooseveltet, mert elsősorban az ő tekintélyének és nép­szerűségének volt köszönhető, hogy Amerika belépett a háborúba, bár a trösztök hatalmas urai és a Wall Street profitéhes bankárjai közt sok híve volt a náciknak és főleg a német nagy kapi­talistáknak, a legfőbb háborús uszítók­­nak.­­ 1842 májusának közepén maga Hitler utasította főpribékjét, Himmlert, hogy dolgozzon ki tervet az Egyesült Államok elnökének meggyilkolására. Két héttel később két feketére testett, jelzésnélküli tengeralattjáró hagyta el a francia tengerpartot. A parancs sze­rint az egyiknek Floridában, a másik­nak Long Island szigetén kellett partra tennie a merénylőket. Vezetőjük a kém­kedésben s szabotázsban nagy rutinnal rendelkező, brutalitásáról ismert Georg Dasch volt, aki egyedül tudta az indu­láskor, mi a feladatuk. Roosevelt meggyilkolása, a Fehér Ház levegőbe röpítése és különböző szabotázsakciók az amerikai hadi- /­ipar ellen. Cinkosait ő maga választotta ki a né­met kémszolgálat és a Gestapo legel­szántabb emberei közü­, akik mind­egyikének már számos gyilkosság ter­helte a lel­ki­ismeretét. Valamennyien kifogástalanul­ beszéltek angolul és el voltak látva amerikai papírokkal, meg robbantószerekkel. Dasch zsebében 150 ezer dollár lapult az expedíció céljaira. Az a tengeralattjáró, amelynek vég­célja New York volt, tizennégy napi út után, június 13-án egy sötét éjszaka tette Long Islandon partra Dascht, Bür­gert és két társukat, Richard Quirint , Heinrich Heincket. Már az első órában belebotlottak egy katonai őrjáratba, de kitűnően hamisított igazolványaik — a Gestapónak külön hamisító intézete Törpe, kékhasú papagály elrepült. A megtaláló 50 forint, jutalomban részesül: Szt István körút 21. II. 5. volt­ — megmentették őket. Különben nem is nagyon faggatták őket, az ame­rikaiak akkor még nem ismerték a náci módszereket és nem is álmodtak arról, hogy az óceán túlsó végéről te­remhetnének ott orgyilkosok és szabó­­tőrök. Találka a Broadway mulatóhelyén Dasch és három társa az első kordo­non való sikeres átjutás után azonnal különváltak, hogy elkerüljék a feltűnést és egyenként vonultak be Neio Yorkba. Megállapodásuk szerint Dasch és Burger a Governor Clinton, hotelben béreltek külön-külön szobát, de ugyanazon az emeleten, Heinék és Quirin a Hotel Martiniqueben. Az előíráshoz tartozott, hogy egyik a másikat ellenőrizze. Néhány nap múlva már a másik tenger­­alattjáró négy Gestapo-ügynöke is New Yorkban volt, ahol aztán mind a nyol­can a Broadway egyik előkelő mulató­helyén találkoztak össze, hatalmas dári­­dót csapva, szerencsés megérkezésük öröm­ére. Sok, megbeszélnivalójuk nem volt, tudták pontosan, mi a­ tennivaló­juk. Az előre megállapított terv szerint három nap múlva akartak Washing­tonba utazni, ahol két napjuk maradt, volna az előkészületek megtételére, illetve a terep kitanulmányozására. A merényletet­ Roosevelt szokásos sajtó­­fogadásán akarták végrehajtani. A dollár és az éjszaka varázsa van A banda főnöke, Da­sch, tudta, hogy senki se tudja kivonni magát New York éjszakai életének lenyűgöző ha­tása alól, aki először járja be a hat­millió lakosú város éjszakáját. Ezért aztán különleges éberséggel figyelte meg az alája rendelt embereket. Külö­nösen Burger nem tudott betelni a ren­geteg szabadon­­ vásárolható árucikkek halmazával és az éttermek ínyenc fala­téival. Csak úgy habzsolt magába min­dent, az egész napot bevásárlásokkal töltötte el. Hat hónappal azelőtt háza­sodott meg, fiatal felesége volt otthon és Dasch tudta, hogy csak kényszeredet­ten szánta rá magát a nagy útra, amely könnyen a fejébe kerülhetett. Dasch­nak már az se tetszett, hogy Burger a ten­geralattjárón visszavonult a társaság­tól és kabinjában esténkint részegre itta magát. Szentimentális dalokat dú­dolva a felesége ezüstrámás fényképe előtt. Az érzelgősség volt a nácivezérek szemében a legnagyobb bűn. Burger a második éjszaka nem jelent meg a Broadway mulatóhelyén. Bár ki volt kötve, hogy nem keresik fel egy­mást a hotelszobában, Dasch rosszat sejtve autóba ült, visszatért a Governer Clintonba és bekopogtatott Burger szo­bájába. Már az is meglepte, hogy az ajtó nem volt bezárva. Burger a díványon feküdt és a mel­lette lévő asztalka tele volt német címkés sikerüs , üvegekkel és német cigarettás dobozokkal. Megörültél­ — förmedt rá Dasch. — Nem megtiltottam, hogy bármit is magatokkal hozzatok a hajóról, ami el­árulhatná kilétünket? Elég, ha a szoba­­pincér meglát egy német cigarettát, máris nyak­unkon az egész kémelhárító banda és... . Mielőtt befejezhette volna a monda­tot, Burger rászegezte a revolverét és felugrott: — Ülj le és hallgass meg! Én meggon­doltam magam és jó lesz, ha te is észre­­térsz. .Mióta itt vagyunk New Yorkban, tudom, hogy a tervünk kudarcot fog val­lani, semmi kilátás a merénylet végre­hajtására. Itt jeft a gengszter, de ezer­szer annyi a rendőr, detektív, spicli és kopó. Százszor is lefülelnek bennünket, mielőtt még Roosevelt közelébe férkőz­hetnénk. Ha pedig dolgunk végezetlenül térünk haza, Himmler főbelövet. A há­borút Németország holtbiztosan el fogja veszíteni. Mi vár hát odahaza ránk? Itt viszont egy paradicsomban élhetnénk. Van százötvenezer dollárunk. Ha meg­felezzük, új életet kezdhetünk itt". — És a társaink? — Mit törődöm, velük! — És a feleséged? — Nem, te mondtad mindig, de legyek szentimentális? Első a saját bőröm. Burger tíz perc múlva zsebre tehette a revolverét. Már Georg Dasch is csak a saját bőrére gondolt. A dollár varázsa­it is megbabonázta. Kész volt elárulni az egész me­rénylettervet, bízva abban, hogy­­ cserébe az amerikai hatóságok nem­csak futni hagyják őket, de letele­pedési engedélyt is adnak nekik. Öt év múlva már amerikai állampolgá­rok lehetnek ... nem kis megrökönyödéssel vették tudo­­másul, hogy a nácikémek még az, Ook Ridger-ről, az atombombakísérleti labo­ratóriumról is tudtak, amelynek szét­­rombolása egyik fő céljuk volt. Az amerikai hadbíróság 1942 augusz­tus 8-án mind a nyolc Gestapo-ügynököt kalélra ítélte. Dasch és Burger elszá­­mítottá­k magukat... Hiába vallottak koronát amikként társaik ellen a nagy­szabású kémkedési és szabotázsperben. Csak annyit értek el, hogy Roosevelt elnök élt kegyelmi jogával. Burger életfogytiglani fegyházat kapott, Dasch harminc évet. Mindketten az Atlantic City fegyházába kerültek, ahol később Daschnak megengedték, hogy megírja a memoárjait. „A Gestapo ügynöke voltam” elműi könyvében leleplezte Himmlerék egész hóhérmódszerét és töméntelen gyilkosságát. Amerikában, ahol pedig a meglepeté­sekhez az utóbbi időkben­­ ugyancsak hozzászoktak, óriási megbotránkozást kelt ott, amikor kitudódott, hogy Truman elnök megkegyelmezett Daschnak és Burgernek. Mert ha Roosevelt politiká­jához hűtlenek is lettek, személyét még ma is valóságos nimbusz övezi. Egyéb­ként a két Gestao-ügynök maga is ener­gikusan tiltakozott. Németországba való viszonthajósságuk ellen, mert az ottani hatóságoknak is van el­számolni valójuk velük és csak akkor nyugodtak meg, amikor az amerikaiak kijelentették ne­kik, hogy „bizonyos megszorításokkal és bizonyos feltételek mellett“ bántódás nélkül élhetnek Németországban... Az amerikai szénában elég nácigyilkos sza­ladgál szabadon, elég ha kommunista­­elleneseknek vallják magukat. J. Rodox Imre 120 órás kihallgatás­ ­tggmjlMWHKtV.lillUllilMlillll I——— a kémelháritón Másnap Dasch Washingtonba repült és a May flow­er-botelb­l felhívta Kra­mer ezredest, a Government Information Service egyik vezetőjét. A telefonbe­szélgetés öt percig tartott. Dasch ha­­lottsápadtan tette le a kagylót. Tudta már, mi vár rá és a cinkosaira. Öt napon és öt éjszakán át tartott a kihallgatása, egyetlen percnyi meg­szakítás nélkül. Azt hitte, beleőrül. De vallott is, mint az karikacsapás. Hét társát, akiknek a szállását rögtön elárulta, már az első nap letartóztatták New Yorkban. Vallomása alapján nemcsak a két tengeralattjárót sikerült elcsípni az­­amerikai vizeken, de egy héten belül fel volt göngyölítve a Gestapo egész titkos hálózata az Egyesült Államok­ban, csakúgy, mint Közép- és Dél- Amerikában. Truman túllicitálja Roosevelt kegyelmét Több mint hetven ügynököt tartóztattak le, akik évek óta állandó összeköttetés­ben álltak Németországgal. A hatóságok Új csatorna épül a szentendrei révnél A Szentendre-szigeti víztermelő terü­letek csatornahálózata a hároméves terv keretében rövid időn belül új csatorná­val bővül, amelynek az lesz a szerepe, hogy a termelt vízmennyiséget az egyes átemelő telepekhez vezesse el. Hossza egy és negyed kilométer lesz, a monos­tori aknából indul ki . Káposztásme­­gyer magasságában torkollik a Dunába. IOSPORT Vasárnap futják a Derbyt . A magyar lótenyésztés nehéz helyze­tében ma még nem beszélhetünk komo­lyan arról, hogy a Derbynak nevezett tenyészpróbában derül majd ki, meny­nyit is ér hároméveseink évjárata? Tudjuk jól, hogy mindössze három hazai nevelésű­ lovunk van, amely a kék szalagra pályázhat és csak a há­roméves terv kezdeti sikerének — a sze­rény, de szerencsés importnak — kö­szönhető, hogy a verseny egyáltalán megrendezhető. Ami a pályázók esé­lyeit illeti, a látottak alapján azt hi­a­­sztik, hogy Róber­t Endrének normális lefolyású versenye csetén nehezen akad legyőzője. Chik­alekha vagy Hajadon az a 16, amely komoly javulással meg­előzheti. Bánk vagy Silvia győzelme meglepetés volna számunkra. »Jelöltjeink a többi futamra: I. futam: Darázs—Kalács—Katinka. — II. futam: Tell the now—Valm­i. — HL futam: Arany—Nurmi. — IV. futam: Czár.­ Idom.—Szuhavölgy—Aranykalász. — V. futam: Erről fentebb írtunk. — VI. futam: Quasi—Joli. Ha Szamócza menőkedvében lesz, mindent ver. — VII. futam: Furfangos—Éviké—Lutri. —VIII. futam: Roxi—Salvia (Szen­tgyörgy­ivei)— Szende. A meglepetés lova Imre. — IX. futam: Sorrer.fc—Bio Ben. — X. futam: Vasvár—Rokett II.—Laguna, Bálid kicsi, de fürgés Róbert Endre féltestvére, Master Vote (About Midltre-Plebisette) tegnapelőtt négy hosszal, nyerte meg Ascotban a Hunt Cupot. Tavaly is ő vitte haza is értékes díjat. Ezúttal az epsomi­ót a francia derbygyőztes Johnstone lova­golta.

Next