Világosság, 1949. április-június (5. évfolyam, 76-149. szám)

1949-04-23 / 93. szám

Budapest, 5. év, 93. szám Ara 60 fillér 1949 április 23. szombat ev.*------K is felmelegedés Illetékes nyilatkozat a közellátás ötéves tervéről A kínai néphadsereg Ajabb ponton kelt át a Jangcse­n Má­ns 1-től 6 százalék­kal gazdaságosabb a gáz M a délelőtti telefon Pakisból Páris, áprilsi 22. (A Világosság párisi külön tudó­sítójának telefonjelentése.) Iót­étinél szélesebben bontakozik “ “ ki a párisi béke-világkon­gresszus arculata árinál, inkább érezhető, hogy jelentőségében messze túlhaladja minden eddigi kongresszus fontosságát, amelyet a két háború között eltelt időben tar­tottak a világ bármely pontján. A Kongresszus máris elérte cél­ját: bebizonyította azt, — amit mi Magyarországon már tudtunk —, hogy a világon fölényesen hatalmas erők vannak, amelyek meg tudják és meg fogják akadályozni az impe­rialista háborút. Nem passzív paci­fizmus az — mondotta tegnap az egyik szónok —, amely e kongresz­­szuson megnyilatkozik, hanem el­szánt fenyegetés a háborús uszítók ellen. A csütörtöki ülést — mint is­­** meretes, Menni nyitotta meg. Utána a varsói egyetem rektora fel­olvasta a párhuzamosan ülésező prágai kongresszus üzenetét, majd Zilliacus, az angol munkáspárt bal­oldalának vezetője lépett a szónoki emelvényre. Szürke ruhát, kék nyakkendőt viselt, a szivarzsebe fe­lett, hatalmas vörös rózsa. Fölényes gúnnyal támadta az imperialism Háborús uszítókat, elsősorban Chur­­chillt, majd részletesen mutatott rá az Atlanti Szerződés és az UNO, illetve a Biztonsági Tanács mély elvi és politikai ellentéteire. Beszélt Forrestallról, akiről kiderült, hogy őrült volt, amikor az USA had­ügyeit intézte, majd gúnyosan jegyezte meg, hogy a többi hábo­rúra uszító politikus elmeállapota sem sokkal jobb Forrestalénál. Le­leplezte az angol imperialista po­litikusokat, akik nemrégiben még expedíciós hadsereget akartak kül­deni Csangkaisek megsegítésére. Zilliacus beszédének elhangzása után az egyik kongresszusi terem­ben fontos esemény játszódott le. A moszkvai pártriárka képviselőjé­nek és Bouttier abbé kezdeménye­zésére húsz különböző országbeli egyházi férfiú elhatározta, hogy közös békenyilatkozatot szövegez meg és ad ki Róma és a világ va­lamennyi egyháza felé. Öt délutáni ülést, mely a kon­­gresszus negyedik ülésének számít, D’Arbusior, a fekete Afrika képviselője, nyitotta meg. Fagyejev szürke ruhában ment fel a Szónoki emelvényre. Hatalmas beszédében arra mutatott rá, hogy Amerika előretolt háborús bázisai, amelyek­kel gyűrűt von a Szovjetunió és a vele barátságban lévő országok kö­rül, semmiesetre sem szolgálhat de­fenzív célokat. Óriási lelkesedéssel fogadott felszólalása gyönyörű bé­keszózattá teljesedett ki. Amikor ki­jelentette, hogy a békepropaganda a világ íróinak, tudósainak és mű­vészeinek elsőrendű feladata és „mi, írók, magasra emeljük az igazság és az emberiesség szavát, hangját, zászlaját”, percekig zúgott a taps. A nagy szovjet író felolva,.­.­. egy tokiói táviratot, amelyből kiderült, hogy a megszálló amerikai hatósá­gok egyetlen japán küldöttnek sem engedték meg a Parisba való kiuta­zást. Amikor beszédét befejezte, a hatalmas terem közönsége felállva percekig ünnepelte a Szovjetuniót és a világ egyik legnagyobb íróját.­­­zután felolvasták Henry Ma­­*** tisse, a világhírű francia fes­tő táviratát: „szívem veletek van”, majd Cotton asszony felszólalása következett. Megemlékezett Zójáról, a hős szovjet­­ partizánlányról, aki a németek elleni harcban hősi ha­lált halt és akinek fehér márvány­ szobra most Moszkva egyik leg­szebb terét díszíti. Drámai jelenet következett: Cotton asszony üdvö­zölte Zója édesanyját, aki ott ült az elnöki emelvény első sorában. A nemes megjelenésű ősz asszonyt a kongresszus résztvevői felállva per­cekig tapsolták. Amikor a taps el­ült, Zója édesanyja odalépett , Cot­ton asszonyhoz, átölelte és megcsó­kolta. Ismét programon kívüli váratlan jelenet következik. Az egyik francia repülőgépgyár munkája áll az emel­vényre és bejelenti, hogy „mi a bé­kének akarunk dolgozni! Bejelen­tése mély hatást tett a hallgató­ságra. Az elnök bejelentette, hogy a kongresszuson 14 ország képviseletében 908 hivatalos kikül­dött van jelen, de a meghívottakkal és megfigyelőkkel együtt 2444 részt­vevője van a kongresszusnak. Az egész világ páratlan érdeklődésére jellemző az az adat, hogy a hivata­losan megjelent újságírók száma 322. Ennyi hírlaptudósító még soha nem vett részt semmiféle nemzet­közi kongresszuson. A szónoki emelvény fölött­ elhe­lyezett vetítővászon a világ minden részéből üzeneteket közvetít a kon­gresszus tagjainak. Az elnöki beje­lentés közben olvasom a vetítővá­szonról, hogy a moszkvai pátriárka képviselője Picassot keresi. Bejelen­tik, hogy Vanda Jakubovszka — az Utolsó állomás című­ű film híres ren­dezője — lengyel kiküldött megér­kezett. Amikor a terembe lép, nagy taps fogadja és az elnöki emelvény­re vezetik. A hatalmas teremben egyébként óriási hőség uralkodik, a küldöttek nagy része ingujjban ül a helyén. Amikor Bereczky református püspök megjelenik a szónoki emelvényen, nagyon meleg, viharos taps keletkezik. A filmoperatőrök és fotóriporterek is érzik az esemény különleges jelentőségét, hiszen Be­­reczky a kongresszus első egyházi felszólalója, megrohanják az emel­vényt, a nézők helyéről senkit sem látni azok közül, akik az emelvényen ülnek. Első mondata után, amelyben arról beszél, hogy „vezető egyházi ember vagyok", ismét felhangzik a taps és ezután, a magyar reformá­tus püspök beszédének majdnem minden mondatát megtapsolják. A tanácskozásokat hét óta tájban megszakították. Ilja Ehrenburg sajtófogadást rendezett a világ minden részéből egybesereglett új­ságíróknak. Az újságírók bárjában Ehrenburg órákig beszélgetett és vitatkozott a hírlaptudósítókkal. A magyar békedelegáció tagjai az amerikai küldöttek kezdeményezé­sére ma este együtt vacsoráznak a baloldali amerikai kiküldöttekkel. A világ asszonyai, a tudósok és a délamerikai népek képviselői szólaltak fel az illésen Páris, április 22. A párisi bérce-világértekezleten Fa­gyejev szovjet író és Bereczky Albert püspök után Eugenie Cotton asszony a párisi egyetem tanára, a nők demo­kratikus világszövetségének elnöke emelkedett szólásra. Ötvenhat ország nyolcvanmillió asszonya nevében üdvö­­­­zölte a béke híveinek párisi kongresz­­szusát. — A nők egyre nagyobb szerepet játszanak a társadalmi életben — mon­dotta. Példaként a kongresszuson jelenlévő Dragojcseva bolgár postaügyi minisz­tert és Anna Paukert, Románia minisz­­terelnökhelyettes külügyminiszterét idézte. Foglalkozott Cotton asszony azzal a kérdéssel, kit terhel a felelősség az új háború veszélyéért. Az amerikai de­­m­okratikus nők szervezésének egyik jelentéséből idézi, hogy az Egyesült Államok mindinkább a militarizmus útján haladnak. Az amerikai népet szovjet­ellenes propagandával igyekez­nek elhódítani. — A Demokratikus Nők Világszö­vetsége — folytatta madame Cotton — minden szervezete teljes szívvel támogatta Visinszkij külügyminiszter javaslatait. Idézte Thorezné asszony kijelenté­sét, amelyet akkor tett, amikor a bu­dapesti nőkongresszusró­ visszaérke­zett: „A francia anyák sohasem fogják fiaikat szovjetellenes háború cél­jaira odaadni.” Így gondolkoznak az amerikai anyák is.„A­ Szovjetunió az az­ ország, a­­ol a nők egyenjogúsága teljes mérték­ben megvalósult. Erre az" útra léptek "most a népi demokrácik is. Cotton asszony ezután a budapesti demokratikus női világkongresszus határozatát idézte: világ asszonyai, a világ többi de­mokratikus szervezetével együtt teremtsünk egységfrontot az em­beriség ellenségei, a háborús uszí­­tók ellen. Dombrovszky az atomkutatásról Ezután Dombrovszky lengyel bio­lógus, lotzi egyetem tanára szólalt fel. — Olyan tudós, aki a háború érde­kében abigázik, nem érdemli meg­ a tudós nevét — mondotta lelkes taps közepette a lengyel kiküldött. — A népie "demokráciák, közöttük Lengyel­­ország—­folytatta — nem tették ölükbe kezüket a háború után. A hatalmas eredményeket, amelyeket elértünk, egy újabb háború veszélye fenyegeti. Ezt a háborút a fegyvergyárosok, a nagy­­bankárok akarják. Pedig milyen szé­pek az atomerő körül tett legújabb felfedezések és milyen szép eredmé­nyekkel büszkélkedhetünk a bakté­riumkutatás terén.­ De a halál keres­kedői az atomerőt bombák gyártá­sára, a baktériumokat háborús cé­lokra akarják felhasználni. Éppen ezért a tudósok ma nem különíthetik el magukat a világ­tól, hanem részt kell venniük a nép életében. Lengyelországban például a felsza­badult tudomány gyönyörűen fejlődik mindezt békeszerető nép javára — mondotta befejezésül Dombrovszky. Ezután Lombardo Toledano, a­­dél­amerikai szakszervezetek elnöke emel­kedett szólásra. Beszédében hangsú­lyozta, hogy az Egyesült Államokat újabb gazdasági válság veszélye fenye­geti. A délamerikai Röpcrt ígérete — Az északamerikai imperializmus ellen vívott harcban a délamerikai né­pek ünnepélyesen ígérik a világ népei­nek­: kettőzött erővel folytatjuk har­cunkat a világbéke érdekében. Felolvasták Carmen Companysnak, a Katalán köztársaság mártír elnöke özvegyének a kongresszushoz intézett­­ levelét. Budapest készül m­áffa­m-m Mér számláljuk a napokat, ami­kor Budapest népe, mint égő folyam nemzetiszínű és vörös zászlókkal önti el a pesti utcákat. Az ötödik szabad május elsejéhez közeledünk. Budapesten és a peremvárosokban már megszervezték a május 1-i ke­rületi bizottságokat. Az üzemekben megalakultak az előkészítő bizottsá­gok. A lakógyűléseken szintén bi­zottságokat választottak­ .Ütemter­vek, elgondolások jelzik és mutat­ják, hogy ebben az esztendőben a békés építőmutrka mellett tüntetve a magyar munkásosztály hatalmas lelkesedéssel készül a szabad május 1. megünneplésére. A munka ünne­pére a főváros az utcák díszítésével készül. A Hősök­ tere ismét impozáns dí­szítéssel fog kiemelkedni. Feldíszí­tik a hidakat és mindazokat a helye­ket, ahol ünnepségek lesznek. Külön meglepetése lesz a májusi dekorá­ciónak,­ hogy a magas épületek tetejére hatalmas zászlókat helyez­nek el, amelyeket este kivilágítanak. Az eddigi jelekből megállapítható, hogy az idei május elseje sokkal díszesebb, sokkal nagyobb arányú lesz, mint az eddigiek voltak.

Next