Világosság, 1949. július-szeptember (5. évfolyam, 150-227. szám)
1949-09-22 / 220. szám
tik, mire goromba szavakra került sor és dulakodásra. Dulakodás közben elvesztettem a fejemet és rálőttem Mrázovics pisztolyából. Moris ennek következtében meghalt. ..” Ezután szembesítésre kerül sor. Egy pilanatra izgalom támad a teremben. Boarov vallomásával szemben Brankov azt állítja, hogy ő maga is ellene volt Moics Milos „likvidálásának". A nemzetközi politikai alvilág két banditája szemben áll egymással a népbíróság emelvénye előtt, de a szembesítés nem hoz eredményt. Boarov továbbra is állítja, hogy Brankov nem ellenezte a gyilkosságot. A Szőnyi-csoport tagjai vallanak az amerikai és jugoszláv kémek együttműködéséről Földi Iván a következő tanú. Szőnyi Tibor ellen tesz súlyosan terhelő vallomást mindarról a kémtevékenységről, amelyet ő és kémcsoportja a jugoszlávok, illetve az amerikaiak javára végzett. „Szőnyi Tibor — szól a vallomás — 1942 végén Svájcban, Zürichben a politikailag ingadozó magyar emigránsokból csoportot szervezett, amelynek élére állt. Ennek a csoportnak lettem én is tagja. 1944 tavaszán Szőnyi Genfben személyes kapcsolatba lépett Field Noellal, az amerikai kémszolgálat tagjával, majd Lampar Misának, a jugoszláv kémszervezet svájci vezetőjének kezdeményezésére és aktív közreműködésével Bernben Dulles Allannel, az amerikai stratégiai kémszolgálat európai közvetítőjével Dulles Szőnyi Tibort az amerikai kémszolgálat ügynökekéntszervezte be.” ; „Dulles — folytatódik a vallomás —1944 őszén azzal bízta meg Szőnyit, hogy szervezze meg és bonyolítsa le kémcsoportjának Magyarországra való átdobását, egyben arra is utasította Szőnyit, hogy amikor kémcsoportja a Vörös Hadsereg által felszabadított magyar területre ér, kezdje meg kémkedését, káros tevékenységet a magyar kormány érdekei ellen, szabotálja a népgazdasági terveket és általában az állami és gazdasági élet minden területén fejtsen ki romboló munkát. Ezzel az amerikai kémszolgálatnak az volt a célja, hogy a kialakult népi demokratikus államrendet és annak törvényes kormányát megdöntsük és ezáltal az országot az Egyesült Államok által vezetett háborús imperialista blokk tagjává tegyük.” Földi ezután az amerikai és jugoszláv kémszolgálatok szoros együttműködéséről és kapcsolatáról számol be és többek között elmondja, hogy már a háború alatt Lampar jugoszláv kém volt az, aki kapcsolatot teremtett kémcsoportjuk és az amerikai kémszolgálat szervei között. Ugyancsak jelentős, sőt döntő szerepet játszottak a jugoszláv kémek az amerikai kémszolgálattal, együttműködve a kémcsoportnak Magyarországra való átdobásában. Dr. Kajmán András, a következő tanú, ugyancsak Szenyi Tibornak az amerikai és jugoszláv hírszerző szervekkel való kémkapcsolatáról, aztán a magyar államrenddel szembeni aknamunkájáról, kémtevékenységről számol be, végül részletesen ismerteti a Szőnyi-féle kémcsoport Svájcból való hazatérésének körülményeit, amelyhez a jugoszláv DZNA döntő segítséget nyújtott. Szalai régi főnökei, a pécsi detektív és a börtönparancsnok a bíróság előtt Réti Miklóst, a Horthy-rendőrség politikai csoportjának volt pécsi vezetőjét a váci fegyintézetből vezették elő a Rajk-tárgyalásra. Az egykori detektívfelügyelő azonnal felismeri a vádlottak padján ülő egyik leghitványabb banditát, Szalai Andrást, aki 1933-ban önként rendőrkézre adta a pécsi illegális munkásmozgalom több tagját. „A szervezkedés résztvevőit — hangzott Réti Miklós vallomása — a bíróság súlyosan megbüntette. Az ítélet után Szalait figyelmeztettem, hogy keressen fel néha a hivatalban és számoljon be a magatartásáról. Erre ő azt felelte nekem: „Kérem, nem kell engem félteni, mert nekem már elegem van a kommunizmusból és áttértem a józanabb polgári világszemlélet vonalára.” Álláspontjának az igazolására önként, a saját kezdeményezéséből felajánlotta a besúgói szolgálatot. Én, kérem, mint rendőr, ezt nem utasíthattam vissza, elfogadtam .. A következő tanú Lindenberg Lajos, a honvédvezérkar főnöke sátoraljaújhelyi fogházának volt parancsnoka, szintén felismeri Szalai Andrást, aki annak idején mint besúgó közölte vele a börtön politikai foglyainak kitörési szándékát. „A kitörés 1944 március 21-én történt és akként zajlott le, hogy a szerb politikai foglyok megtámadták és lefegyverezték az Őrséget és kifeszítették a kapukat. A kifeszített kapukon a szökni készülő elítélteknek azonban csak egy része távozott el, mert a készenlétbe helyezett utászalakulatok csapatai közben a fogházhoz érkeztek, feltartóztatták a kitörni készülő foglyok nagy részét és visszaszorították a zárkájukba. Ezek után a már kapun kívül lévő hetvenhat elítéltnek az elfogására indultak és ezek üldözése közben ötvennégy foglyot mészároltak le. Elfogtak és visszahoztak a fogházba huszonegyet, akik közül március 28-án a katonai honvédtörvényszék vészbírósága tizenegyet halálra ítélt és kivégeztetett.” Justus és cimborái A következő tanú Vándori Györgyi nyelvtanárnő. Elmondja, hogy a két munkáspárt egyesülése előtt Justus utasította, szervezzen egy illegális csoportot, hogy Justus folytathassa azt a trockista kádernevelést, amelyet már előzőleg a Szociáldemokrata Pártban elkezdett. Az illegális csoport minden tagja további illegális csoportokat kellett, hogy szervezzen. Vándori Györgyi húsz emberből álló csoportot szervezett, amelynek illegális összejövetelein Justus többször tartott külpolitikai beszámolót. Ezekben szembehelyezkedett a kormány politikájával, támadta a Szovjetuniót és a magyar népi demokráciát. Utasította a csoport tagjait, hogy a felülvizsgáló bizottság előtt úgy viselkedjék, mintha egyetértenének a kormány és a Párt politikájával. „Egyre nyilvánvalóbbá vált” — hangzik tovább Vándori Györgyi vallomása —„hogy Justus harcra készül a rendszer ellen. A nyugati hatalmaktól és Titótól várt segítséget...” Végül Fleischer Lászlóné, Justus Pál titkárnője kihallgatására kerül sor, aki Vadas és Justus kapcsolatáról beszél majd elmondja, hogy Gachot, a francia követség budapesti beosztottja gyakran kereste fel Justust irodájában és ilyenkor hosszan, négyszemközt tárgyaltak. BÉCSI DIÁKOK a Fővárosi Operettszínházban Az újjászervezett Fővárosi Operettszínház első bemutatója kétségtelenül az igényesség jegyében született, a színház munkaközössége Obernyik Károly múlt századbeli író egyik olyan ötletét dolgozta fel operetté, amely alkalmas arra, hogy a műfajt jellemző romantika mellett a korszerű mondanivaló is érvényesüljön. A „Bécsi diákok” kissé vékony cselekményű, épp ezért helyenként vontatottan ható, de jól megkomponált daljáték, s a negyvennyolcas forradalmi Bécs levegőjét időnként valóban érzékelteti. A humor vonalán több frissesség és a líla vonalán kevesebb szirup nem ártott volna, ám minden kezdet nehéz és az indulás feltétlen bizonyítéka a színház magára találásának, helyes célkitűzésének és nívóra való törekvésének. A bemutató publikuma mindezt méltányolta is: sokat nevetett, sokat lap- , sóit s a látottak és hallottak alapján az operett nagy sikernek ígérkezik. Strauss muzsikájával kissé mostohán bántak a darab szerzői, több zenét vártunk akár a szöveg terjedelmének rovására is, s ez a darabnak feltétlen jót tett volna. Ettől eltekintve, a zenét összeállító Majorossy Aladár jó munkát végzett s külön sikere van megzenésített Petőfi-dalával is. A rendkívül szép kiállítású előadásban egész sereg élvonalbeli színészünk játszik kisebb-nagyobb szerepet, valamennyi őszinte lelkesedéssel vesz részt a játékban. Elég a névsort mutatnunk: Honthy Hanna, Ajtai Andor, Latabár Kálmán, Bilicsi Tivadar, Mezey Mária, Fejes Teri mellett is igen jól sikerült néhány fiatal színész: Petress Zsuzsa, Szentessy Zoltán, Hadics László bemutatkozása. Rátonyi Róbert, Antalffy József, Homm Pál, Dajbukát Ilona, Váradi Pál és mások egészítik ki jól az együttest. Marton Endre rendezése és Fülöp Zoltán díszletei nem kis mértékben járulnak az előadás sikeréhez. A karmester tisztét Váradi László töltötte be kifogástalanul. (d. sz.) L. J. Borisz Polevoj: Egy igaz ember Mi a magyarázata annak, hogy a négy évig tartó Nagy Honvédő Háborúban a német fasiszta hadigépezet legkeményebb csapásai alatt sem tört meg egy pillanatra sem a Vörös Hadsereg s hogy végül bőven maradt ereje arra, hogy „a fasiszta fenevadat saját barlangjában törje össze?” Ha elolvassuk azokat a könyveket, amelyeket erről a diadalmas hadseregről és hőseiről írtak, mindent megértünk. S hogy ezek a történetek nem mesék és nem az íróasztalnál kiagyalt „csodák”, azt többek között Boris Polevoj regényének, az „Egy igaz ember”-nek élő hőse Alexej Mareszjev is bizonyítja, aki nemrég Magyarországon volt, mint a DIVSZ-komgresszus szovjet küldöttségének egyik tagja. A regény írója jelenleg Budapesten tartózkodik, a Pravdát tudósítja a hazaáruló Rajk-banda ügyében folyó bírósági tárgyalásról. Az Egy igaz ember története olyan, amire régente azt mondták volna: kitűnő fantáziája van az írónak. Itt azonban egy Valójában megtörtént esetről olvasunk, az akaraterő olyan csodájáról, amelynek párját csak az elmúlt háborúban láthattuk a szovjet emberektől. A regény hőse, Alexej Mereszjev repülőfőhadnagy egy légiharc silán lezuhant és súlyos sérüléssel, fiszkesödő lábbal, étlen-szomjan tizenegy napig bolyongott az erdőben. Ez alatt mintegy 30 kilométeres utat tett meg félhottan az ellenséges vonalak mögött, hogy visszakerüljön csapattestéhez. Midőn kórházba került és a lábát amputálni kellett, mindent elkövetett, hogy felgyógyulása után ismét vadászrepülő lehessen, aki tovább harcol a népéért A legkeményebb edzésekkel igyekezett ezt elérni. Felettesei sem hitték el, hogy Meresztevnek sikerül tettes értékű emberré válnia, de az amputált lábú tiszt bebizonyította, hogy a szovjet emberek előtt nincs lehetetlen. A hős „egy igaz ember”, de sokkal inkább megfelelne az „egy szovjet ember’’név. Mert csak a szovjet keo tudott ilyen és ehhez hasonló hősöket kitermelni, olyan embereket, akik az igazi hazafiság és közösségi szellem példaképei. Ez a regény is mindenki előtt világossá teszi, hogy az a szovjet hadsereg, amelynek ilyen hősei vannak, mint Mereszjev, legyőzhetetlen. (Athenaeum kiadás.) . Mivel nyit Budapest legújabb mozija: a Fáklya-filmszínház? Szombattól kezdve a Décsi-mozi helyén új nevet hirdetnek majd a fénybetűk: megnyílik a Fáklya, Budapest első dokument-filmszínháza, amely kétforintos egységhelyárak mellett a haladó rövidfilmek legjavát — elsősorban természetesen a szovjet dokument-filmművészet alkotásait vetíti majd a dolgozóknak. Kultúréletünk egyik jelentős eredménye ez a filmszínház, legfontosabb feladata lesz a Szovjetuniónak, a szocialista szovjetember hatalmas munkájának és a szovjet nép életének megismertetése dolgozó népünkkel. Nemcsak a szovjet dokumentfilm felsőbbrendű művészetét hirdeti majd egy-egy filmalkotás, hanem bemutatja a dolgozóknak azt a Szovjetuniót, amely mindenben példaképünk, amelynek munkája, élete, kultúrája a leggazdagabb forrás valamennyiünk számára. Ha csak az első két bemutatandó szovjet rövidfilmre gondolunk, máris képet alkothatunk a Fáklya-mozi jövendő kitűnő műsorairól. Szombaton az „Egy gyűrű története” című szovjet rövidfilm kerül a közönség elé, az, amelyik a marianske-laznei filmfestivalon ámulatba ejtette az ott összegyűlt filmmunkások mindegyikét. Ehhez hasonlót aligha találhatunk, hiába is keresnek a világ bármely más országának filmjei között. Egy gólyacsaládról szól a film és a vándormadarak életét mutatja be, csodálatos élethűséggel. Páratlan felvételei ismét a szovjet operatőrök nagyszerűségét bizonyítják, olyan az egész, mint egy drámai cselekményű, szabályos játékfilm, minden képe,minden jelenete valószerű és természetes. Az „Egy gyűrű története” tanít, nevel, de az erkölcsi és társadalmi tanulság nincs odabiggyesztve a végére, hanem benne gyökeredzik a filmben. Az építő munka, a család védelmének gyönyörű példája csillog ebből a gólyafilmből, az a munkásélet, amelyet a fasiszták akartak lerombolni. A film gólyapárjának egyikét is a náci támadás öli meg, fészkét lerombolja , de új fészek épül, új élet, új munka kezdődik. Nem kevésbé nagyszerű élmény az „Ural” című színes rövidfilm, az Ural történetét ismerhetjük meg belőle, nemcsak a gyönyörű színekben pompázó, vadregényes tájakat, az Ural természeti kincseit, hanem azt is, hogyan varázsolt iparvárosokat, hatalmas gyárakat, kultúrpalotákat és virágzó életet a szovjet ember alkotó munkája a sziklák és őserdők helyén. Impozáns felvételekben gyönyörködhetik a néző, az óriási kohókban izzó formákká váló érctömegek útját láthatja egészen a gépek elkészüléséig. Ezek és ezekhez hasonló filmek várják a magyar dolgozókat a Fáklya filmszínházban. Népünk a film eszközével még jobban megismeri a nagy Szovjetuniót, amelynek létét, építő munkáját és békéjét köszönheti, egyben erős fegyverhez jut a szocializmusért, a haladásért és békéért vívott harcban, olyan fegyverhez, amelyet mindig felhasználhat békénk és függetlenségünk külső és belső támadói ellen. ^ XCV/D£H A Budapesti Világifjúsági Találkozón szerepelt szovjet művészek nagysikerű hangversenyt adtak a moszkvai szabadtéri színpadon. Kocsemaszov, a Komszomol titkára, a küldöttség vezetője, bevezető szavaiban elmondotta, hogy a Budapesti Világifjúsági Találkozón a világ demokratikus ifjúsága meggyőzően bizonyította, hogy erői egyre növekednek a békéért, a demokráciáért és a népek függetlenségéért vívott harcban. A hangverseny keretében felléptek a moszkvai Sztálin-gépkocsigyár énekkara, Igor Ojsztrah, a VIT zenei versenyének díjat nyert szereplője, a moszkvai 24. ipariskola népi hangszereken játszó zenekara és a leningrádi Fjodorov-nővérek. A moszkvai ifjúság és a helyi Komszomolszervezetek nagy lelkesedéssel ünnepelték a Budapesti Világifjúsági Találkozón résztvett szovjet küldöttséget. A „Moszkvai jellem” új szereplőinek méltatásánál lapunkból kimaradt Sallay Kornélia neve. Kruzskovát, a munkásképviselőnőt alakítja. Nőiesen kedves, ha kell fegyelmezett és szigorú, hűséges tagja a Pártnak, amelynek eredményeit köszönheti. Alakítása egyike a legjobbaknak, meggyőző, emberi, őszinte. Paul Strand, a „Szülőföldem“ című haladó amerikai film kitűnő rendezője, Parisba érkezett. Egyelőre ugyan filmmel nem foglalkozik, csupán fényképezőgépével járja a várost és csak gondolatban tervezgeti, hogy egyszer még Amerikában is lehet majd olyan filmeket csinálni, amelyek nem hazudnak, hanem a valóságot ábrázolják. Erről nyilatkozott Strand Parisban, ahol már jólismerik a haladószellemű filmesek, filmmunkások körében. Filmje, a „Szülőföldem", az igazi Amerikáról szól, arról, amelynek valóságos arcát az amerikai propaganda álcázni szeretné — sikertelenül. Lysiane Sarah Bernard, a nagy francia tragika unokája, cikket írt az egyik francia filmlapban s beszámol legutóbbi hollywoodi útjáról, amikor a legkülönbözőbb amerikai sztárok kívánták Sarah Bernard alakját filmre vinni. Ügynökök tömege hitegette a nagy színésznő unokáját, különböző filmtrösztök nevében, Bette Davis Sarah Bernard-frizurában jelent meg lakásán, de jelentkezett Garbo, Hepburn, Elisabeth Bergner és Greer Garson is. Az ügynökök természetesen a „budde-titkok” iránt érdeklődtek, míg végül a francia vendég megunta Hollywoodot, mert — mint írja — elképzelte, hogy hangzanának a newyorki orrhangú kiejtéssel, a hollywoodi sztárok szájából Racine halhatatlan szavai, amelyeket a nagy francia tragika tett felejthetetlenné. Gyorsan elhagyta tehát Hollywoodot. Ez 1941-ben történt, azóta Amerikában nem filmesítették meg Sarah Bernard életét, de mint az írónőunoka írja , Parisban rövidesen filmre kerül a némafilm első nagy színésznőjének, a kiváló tragikának alakja, Micheline Presle tolmácsolásában. PAUL ROBESON énekel. W 5 JÖN! HOLNAPTÓL! H Szülőföldem ! (NATIVE LAND) H A Mozgóképüzemi Nemzeti Vállalat a nyolc legnagyobb budapesti és peremvárosi moziban páholyokat tart fenn a termelés hősei, az émmunkások számára. A nagyüzemek legkiválóbb dolgozóit a Szakszervezeti Tanács véleményezése alapján hívják meg a filmszínházakba. A nyolc filmszínházban mától kezdve egy-egy négyszemélyes feldíszített páholy áll a kitüntetett dolgozók rendelttetésére s azt a megbecsülést jelképezik, amelyben a népi demokrácia dolgozóinak legjobbjait részesíti. SZÍNHÁZAK MŰSORA: Operaház: Borisz Godunov (fél 7). — Nemzeti: Ahogy tetszik (fél 8). — Madách: A kertész kutyája (fél 8). — Magyar: Dohányon vett kapitány (fél 8). — Vidám (volt Pesti) Filmcsillag (fél 8). — Belvárosi: Moszkvai jellem (fél 8.) — Fővárosi Operett: Bécsi diákok (fél 8). — Kamara varieté: Szarvasbika (8). — Royal Varieté: Annabál (8). — Optimisták: Kacagért (9). — Fővárosi Nagycirkusz: Szeptemberi műsor (4, háromnegyed 8). HŐSÖK HAJÓJA Magyarra szinkronizált szovjet film. HOLNAPTÓL.