Világosság, 1949. július-szeptember (5. évfolyam, 150-227. szám)

1949-09-22 / 220. szám

t­ik, mire goromba szavakra került sor és dulakodásra. Dulakodás közben el­vesztettem a fejemet és rálőttem Mrá­­zovics pisztolyából. Moris ennek kö­­vetkeztében meghalt. ..” Ezután szembesítésre kerül sor. Egy pilanatra izgalom támad a teremben. Boarov vallomásával szemben Brankov azt állítja, hogy ő maga is ellene volt Moics Milos „likvidálásának". A nem­zetközi politikai alvilág két banditája szemben áll egymással a népbíróság emelvénye előtt, de a szembesítés nem hoz eredményt. Boarov továbbra is ál­lítja, hogy Brankov nem ellenezte a gyilkosságot. A Szőnyi-csoport tagjai vallanak az amerikai és jugoszláv kémek együttműködéséről Földi Iván a következő tanú. Szőnyi Tibor ellen tesz súlyosan terhelő val­lomást mindarról a kémtevékenységről, amelyet ő és kémcsoportja a jugoszlá­­vok, illetve az amerikaiak javára vég­zett. „Szőnyi Tibor — szól a vallomás — 1942 végén Svájcban, Zürichben a po­litikailag ingadozó magyar emigránsok­ból csoportot szervezett, amelynek élére állt. Ennek a csoportnak lettem én is tagja. 1944 tavaszán Szőnyi Genf­­ben személyes kapcsolatba lépett Field Noellal, az amerikai kémszolgálat tag­jával, majd Lampar Misának, a jugo­szláv kémszervezet svájci vezetőjének kezdeményezésére és aktív közremű­ködésével Bernben Dulles Allannel, az amerikai stratégiai kémszolgálat euró­pai közvetítőjével Dulles Szőnyi Tibort az amerikai kémszolgálat ügynökeként­­szervezte be.” ;­ „Dulles — folytatódik a vallomás —1­­944 őszén azzal bízta meg Szőnyit, hogy szervezze meg és bonyolítsa le kémcsoportjának Magyarországra való átdobását, egyben arra is utasította Szőnyit, hogy amikor kémcsoportja a Vörös Hadsereg által felszabadított ma­gyar területre ér, kezdje meg kémke­dését, káros tevékenységet a magyar kormány érdekei ellen, szabotálja a népgazdasági terveket és általában az állami és gazdasági élet minden terü­letén fejtsen ki romboló munkát. Ezzel az amerikai kémszolgálatnak az volt a célja, hogy a kialakult népi demokra­tikus államrendet és annak törvényes kormányát megdöntsük és ezáltal az országot az Egyesült Államok által ve­zetett háborús imperialista blokk tag­jává tegyük.” Földi ezután az amerikai és jugoszláv kémszolgálatok szoros együttműködé­séről és kapcsolatáról számol be és többek között elmondja, hogy már a háború alatt Lampar jugoszláv kém volt az, aki kapcsolatot teremtett kém­­csoportjuk és az amerikai kémszolgá­lat szervei között. Ugyancsak jelentős, sőt döntő szerepet játszottak a jugo­szláv kémek az amerikai kémszolgálat­tal, együttműködve a kémcsoportnak Magyarországra való átdobásában. Dr. Kajmán András, a következő tanú, ugyancsak Szenyi Tibornak az amerikai és jugoszláv hírszerző szer­vekkel való kémkapcsolatáról, aztán a magyar államrenddel­ szembeni akna­munkájáról, kémtevékenységről számol be, végül részletesen ismerteti a Szőnyi-féle kémcsoport Svájcból való hazatérésének körülményeit, amelyhez a jugoszláv DZNA döntő segítséget nyújtott. Szalai régi főnökei, a pécsi detektív és a börtönparancsnok a bíróság előtt Réti Miklóst, a Horthy-rendőrség po­litikai csoportjának volt pécsi vezető­jét a váci fegyintézetből vezették elő a Rajk-tárgyalásra. Az egykori detek­­tívfelügyelő azonnal felismeri a vád­lottak padján ülő egyik legh­itványabb banditát, Szalai Andrást, aki 1933-ban önként rendőrkézre adta a pécsi ille­gális munkásmozgalom több tagját. „A szervezkedés résztvevőit — hang­zott Réti Miklós vallomása — a bíró­ság súlyosan megbüntette. Az ítélet után Szalait figyelmeztettem, hogy ke­ressen fel néha a hivatalban és szá­moljon be a magatartásáról. Erre ő azt felelte nekem: „Kérem, nem kell en­gem félteni, mert nekem már elegem van a kommunizmusból és áttértem a józanabb polgári világszemlélet vona­lára.” Álláspontjának az igazolására önként, a saját kezdeményezéséből fel­ajánlotta a besúgói szolgálatot. Én, ké­rem, mint rendőr, ezt nem utasíthattam vissza, elfogadtam .. A következő tanú Lindenberg Lajos, a honvédvezérkar főnöke sátoraljaúj­helyi fogházának volt parancsnoka, szin­tén felismeri Szalai Andrást, aki an­nak idején mint besúgó közölte vele a börtön politikai foglyainak kitörési szán­dékát. „A kitörés 1944 március 21-én tör­tént és akként zajlott le, hogy a szerb politikai foglyok megtámadták és le­fegyverezték az Őrséget és kifeszítet­ték a kapukat. A kifeszített kapukon a szökni készülő elítélteknek azonban csak egy része távozott el, mert a ké­szenlétbe helyezett utászalakulatok csapatai közben a fogházhoz érkeztek, feltartóztatták a kitörni készülő fog­lyok nagy részét és visszaszorították a zárkájukba. Ezek után a már kapun kívül lévő hetvenhat elítéltnek az elfo­gására indultak és ezek üldözése köz­ben ötvennégy foglyot mészároltak le. Elfogtak és visszahoztak a fogházba huszonegyet, akik közül március 28-án a katonai honvédtörvényszék vészbíró­sága tizenegyet halálra ítélt és kivé­geztetett.” Justus és cimborái A következő tanú Vándori Györgyi nyelvtanárnő. Elmondja, hogy a két munkáspárt egyesülése előtt Justus utasította, szervezzen egy illegális csoportot, hogy Justus folytathassa azt a trockista kádernevelést, amelyet már előzőleg a Szociáldemokrata Pártban elkezdett. Az illegális csoport minden tagja további illegális csoportokat kel­lett, hogy szervezzen. Vándori Györgyi húsz emberből álló csoportot szervezett, amelynek illegá­lis összejövetelein Justus többször tar­tott külpolitikai beszámolót. Ezekben szembehelyezkedett a kormány politi­kájával, támadta a Szovjetuniót és a magyar népi demokráciát. Utasította a csoport tagjait, hogy a felülvizsgáló bizottság előtt úgy viselkedjék, mintha egyetértenén­ek a kormány és a Párt politikájával. „Egyre nyilvánvalóbbá vált” — hangzik tovább Vándori Györgyi val­lomása —„hogy Justus harcra készül a rendszer ellen. A nyugati hatalmak­tól és Titótól várt segítséget...” Végül Fleischer Lászlóné, Justus Pál titkárnője kihallgatására kerül sor, aki Vadas és Justus kapcsolatáról beszél majd elmondja, hogy Gachot, a fran­cia követség budapesti beosztottja gyakran kereste fel Justust irodájában és ilyenkor hosszan, négyszemközt tár­gyaltak. BÉCSI DIÁKOK a Fővárosi Operett­­színházban Az újjászervezett Fővárosi Operett­színház első bemutatója kétségtelenül az igényesség jegyében született, a színház munkaközössége Obernyik Ká­roly múlt századbeli író egyik olyan ötletét dolgozta fel operetté, amely alkalmas arra, hogy a műfajt jellemző romantika mellett a korszerű mondani­való is érvényesüljön. A „Bécsi diá­kok” kissé vékony cselekményű, épp ezért helyenként vontatottan ható, de jól megkomponált daljáték, s a negy­vennyolcas forradalmi Bécs levegőjét időnként valóban érzékelteti. A humor vonalán több frissesség és a líla vonalán kevesebb szirup nem ártott volna, ám minden kezdet nehéz és az indulás feltétlen bizonyítéka a színház magára találásának, helyes célkitűzésé­nek és nívóra való törekvésének. A bemutató publikuma mindezt méltá­nyolta is: sokat nevetett, sokat lap- , sóit s a látottak és hallottak alapján az operett nagy sikernek ígérkezik. Strauss muzsikájával kissé mostohán bántak a darab szerzői, több zenét vár­tunk akár a szöveg terjedelmének ro­vására is, s ez a darabnak feltétlen jót tett volna. Ettől eltekintve, a zenét­­ összeállító Majorossy Aladár jó mun­kát végzett s külön sikere van meg­zenésített Petőfi-dalával is. A rendkí­vül szép kiállítású előadásban egész sereg élvonalbeli színészünk játszik kisebb-nagyobb szerepet, valamennyi őszinte lelkesedéssel vesz részt a já­tékban. Elég a névsort mutatnunk: Honthy Hanna, Ajtai Andor, Latabár­­ Kálmán, Bilicsi Tivadar, Mezey Mária, Fejes Teri mellett is igen jól sikerült néhány fiatal színész: Petress Zsuzsa, Szentessy Zoltán, Hadics László be­mutatkozása. Rátonyi Róbert, Antalffy József, Homm Pál, Dajbukát Ilona, Várad­i Pál és mások egészítik ki jól az együttest. Marton Endre rendezése és Fü­löp Zoltán díszletei nem kis mértékben já­rulnak az előadás sikeréhez. A kar­mester tisztét Váradi László töltötte be kifogástalanul. (d. sz.) L. J.­ ­ Borisz Polevoj: Egy igaz ember Mi a magyarázata annak, hogy a négy évig tartó Nagy Honvédő Hábo­rúban a német fasiszta hadigépezet legkeményebb csapásai alatt sem tört meg egy pillanatra sem a Vörös Had­sereg s hogy végül bőven maradt ereje arra, hogy „a fasiszta fenevadat saját barlangjában törje össze?” Ha elolvas­suk azokat a könyveket, amelyeket er­ről a diadalmas hadseregről és hősei­ről írtak, mindent megértünk. S hogy ezek a történetek nem mesék és nem az íróasztalnál kiagyalt „csodák”, azt többek között Boris Polevoj regényé­nek, az „Egy igaz ember”-nek élő hőse Alexej Mareszjev is bizonyítja, aki nemrég Magyarországon volt, mint a DIVSZ-komgresszus szovjet küldöttsé­gének egyik tagja. A regény írója je­lenleg Budapesten tartózkodik, a Prav­dát tudósítja a hazaáruló Rajk-banda ügyében folyó bírósági tárgyalásról. Az Egy igaz ember története olyan, amire régente azt mondták volna: ki­tűnő fantáziája van az írónak. Itt azonban egy Valójában megtörtént esetről olvasunk, az akaraterő olyan csodájáról, amelynek párját csak az elmúlt háborúban láthattuk a szovjet emberektől. A regény hőse, Alexej Me­­reszjev repülőfőhadnagy egy légiharc silán lezuhant és súlyos sérüléssel, fisz­­kesödő lábbal, étlen-szomjan tizenegy napig bolyongott az erdőben. Ez alatt mintegy 30 kilométeres utat tett meg félhottan az ellenséges vonalak mögött, hogy visszakerüljön csapattestéhez. Midőn kórházba került és a lábát am­putálni kellett, mindent elkövetett, hogy felgyógyulása után ismét vadászrepülő lehessen, aki tovább harcol a népéért A legkeményebb edzésekkel igyekezett ezt elérni. Felettesei sem hitték el, hogy Meresztevnek sikerül tettes ér­tékű­ emberré válnia, de az amputált lábú tiszt bebizonyította, hogy a szov­­jet emberek előtt nincs lehetetlen. A hős „egy igaz ember”, de sokkal inkább megfelelne az „egy szovjet ember’­’­név. Mert csak a szovjet k­eo tudott ilyen és ehhez hasonló hősöket kitermelni, olyan embereket, akik az igazi hazafiság és közösségi szellem példaképei. Ez a regény is mindenki előtt világossá teszi, hogy az a szov­jet hadsereg, amelynek ilyen hősei vannak, mint Mereszjev, legyőzhetet­len. (Athenaeum kiadás.) . Mivel nyit Budapest legújabb mozija: a Fáklya-filmszínház? Szombattól kezdve a Décsi-mozi helyén új nevet hirdetnek majd a fénybetűk: megnyílik a Fáklya, Buda­pest első dokument-filmszínháza, amely kétforintos egységhelyárak mellett a haladó rövidfilmek legjavát — első­sorban természetesen a szovjet doku­­ment-filmművészet alkotásait­­ vetíti majd a dolgozóknak. Kultúréletünk egyik jelentős eredmé­nye ez a filmszínház, legfontosabb feladata lesz a Szovjetuniónak, a szocialista szovjetember hatalmas mun­kájának és a szovjet nép életének megismertetése dolgozó népünkkel. Nemcsak a szovjet dokumentfilm fel­sőbbrendű művészetét hirdeti majd egy-egy filmalkotás, hanem bemutatja a dolgozóknak azt a Szovjetuniót, amely mindenben példaképünk, amely­nek munkája, élete, kultúrája a leg­gazdagabb forrás valamennyiünk szá­mára. Ha csak az első két bemutatandó szovjet rövidfilmre gondolunk, máris képet alkothatunk a Fáklya-mozi jö­vendő kitűnő műsorairól. Szombaton az „Egy gyűrű története” című szov­jet rövidfilm kerül a közönség elé, az, amelyik a marianske-laznei filmfesti­­valon ámulatba ejtette az ott összegyűlt filmmunkások mindegyikét. Ehhez hasonlót aligha találhatunk, hiába is keresnek a világ bármely más országának filmjei között. Egy gólya­­családról szól a film és a vándor­madarak életét mutatja be, csodálatos élethűséggel. Páratlan felvételei ismét a szovjet operatőrök nagyszerűségét bizonyítják, olyan az egész, mint egy drámai cselekményű, szabályos játék­film, minden képe,­­minden jelenete valószerű és természetes. Az „Egy gyűrű története” tanít, nevel, de az erkölcsi és társadalmi tanulság nincs odabiggyesztve a végére, hanem benne gyökeredzik a filmben. Az építő mun­ka, a család védelmének gyönyörű példája csillog ebből a gólyafilmből, az a munkás­élet, amelyet a fasiszták akartak lerombolni. A film gólyapárjá­nak egyikét is a náci­ támadás öli meg, fészkét lerombolja , de új fészek épül, új élet, új munka kezdődik. Nem kevésbé nagyszerű élmény az „Ural” című színes rövidfilm, az Ural történetét ismerhetjük meg belőle, nemcsak a gyönyörű színekben pompázó, vadregényes tájakat, az Ural természeti kincseit, hanem azt is, hogyan varázsolt iparvárosokat, hatalmas gyárakat, kultúrpalotákat és virágzó életet a szovjet ember alkotó munkája a sziklák és őserdők helyén. Impozáns felvételekben gyönyörködhe­tik a néző, az óriási kohókban izzó for­mákká váló érctömegek útját láthatja egészen a gépek elkészüléséig. Ezek és ezekhez hasonló filmek vár­ják a magyar dolgozókat a Fáklya filmszínházban. Népünk a film­ eszkö­zével még jobban megismeri a nagy Szovjetuniót, amelynek létét, építő munkáját és békéjét köszönheti, egy­ben erős fegyverhez jut a szocializ­musért, a haladásért és békéért vívott harcban, olyan fegyverhez, amelyet mindig felhasználhat békénk és függet­lenségünk külső és belső támadói ellen. ^ XCV/D£H A Budapesti Világifjúsági Találko­zón szerepelt szovjet művészek nagy­sikerű hangversenyt adtak a moszkvai szabadtéri színpadon. Kocsemaszov, a Komszomol titkára, a küldöttség veze­tője, bevezető szavaiban elmondotta, hogy a Budapesti Világifjúsági Talál­kozón a világ demokratikus ifjúsága meggyőzően bizonyította, hogy erői egyre növekednek a békéért, a de­mokráciáért és a népek függetlensé­géért vívott harcban. A hangverseny keretében felléptek a moszkvai Sztálin-gépkocsigyár ének­kara, Igor Ojsztrah, a VIT zenei ver­senyének díjat nyert szereplője, a moszkvai 24. ipariskola népi hangsze­reken játszó zenekara és a leningrádi Fjodorov-nővérek. A moszkvai ifjúság és a helyi Kom­­szomolszervezetek nagy lelkesedéssel ünnepelték a Budapesti Világifjúsági Találkozón résztvett szovjet küldöttsé­get.­ ­ A „Moszkvai jellem” új szereplőinek méltatásánál lapunkból kimaradt Sallay Kornélia neve. Kruzskovát, a munkás­képviselőnőt alakítja. Nőiesen kedves, ha kell fegyelmezett és szigorú, hűséges tagja a Pártnak, amelynek eredményeit köszönheti. Alakítása egyike a legjob­baknak, meggyőző, emberi, őszinte.­­ Paul Strand, a „Szülőföldem“ című haladó amerikai film kitűnő rendezője, Parisba érkezett. Egyelőre ugyan film­mel nem foglalkozik, csupán fényké­pezőgépével járja a várost és csak gondolatban tervezgeti, hogy egyszer még Amerikában is lehet majd olyan filmeket csinálni, amelyek nem hazud­nak, hanem a valóságot ábrázolják. Erről nyilatkozott Strand Parisban, ahol már jól­­ismerik a haladószellemű filmesek, filmmunkások körében. Film­je, a „Szülőföldem", az igazi Ameri­káról szól, arról, amelynek valóságos arcát az amerikai propaganda álcázni szeretné — sikertelenül. Lysiane Sarah Bernard, a nagy fran­cia tragika unokája, cikket írt az egyik francia filmlapban s beszámol leg­utóbbi hollywoodi útjáról, amikor a leg­különbözőbb amerikai sztárok kívánták Sarah Bernard alakját filmre vinni. Ügy­nökök tömege hitegette a nagy színész­nő unokáját, különböző filmtrösztök ne­vében, Bette Davis Sarah Bernard-frizu­­rában jelent meg lakásán, de jelentke­zett Garbo, Hepburn, Elisabeth Bergner és Greer Garson is. Az ügynökök termé­szetesen a „budd­­e-titkok” iránt érdek­lődtek, míg végül a francia vendég meg­unta Hollywoodot, mert — mint írja — elképzelte, hogy hangzanának a new­­yorki orrhangú kiejtéssel, a hollywoodi sztárok szájából Racine halhatatlan sza­vai, amelyeket a nagy francia tragika tett felejthetetlenné. Gyorsan elhagyta te­hát Hollywoodot. Ez 1941-ben történt, azóta Amerikában nem filmesítették meg Sarah Bernard életét, de mint az írónő­unoka írja , Parisban rövidesen filmre kerül a némafilm első nagy színésznőjé­nek, a kiváló tragikának alakja, Miche­line Presle tolmácsolásában. PAUL ROBESON énekel. W 5 JÖN! HOLNAPTÓL! H Szülőföldem ! (NATIVE LAND) H ­ A Mozgóképüzemi Nemzeti Vállalat a nyolc legnagyobb budapesti és pe­remvárosi moziban páholyokat tart fenn a termelés hősei, az émmunkások számára. A nagyüzemek legkiválóbb dolgozóit a Szakszervezeti Tanács vé­leményezése alapján hívják meg a filmszínházakba. A nyolc filmszínház­ban mától kezdve egy-egy négyszem­é­­lyes feldíszített páholy áll a kitünte­tett dolgozók rendelttetésére s azt a megbecsülést jelképezik, amelyben a népi demokrácia dolgozóinak legjobb­jait részesíti. SZÍNHÁZAK MŰSORA: Operaház: Borisz Godunov (fél 7). — Nemzeti: Ahogy tetszik (fél 8). — Madách: A kertész kutyája (fél 8). — Magyar: Dohányon vett kapitány (fél 8). — Vidám (volt Pesti)­ Filmcsillag (fél 8). — Bel­városi: Moszkvai jellem (fél 8.) — Fővá­rosi Operett: Bécsi diákok (fél 8). — Kamara varieté: Szarvasbika (8). — Royal Varieté: Annabál (8). — Optimis­ták: Kacagért (9). — Fővárosi Nagycir­kusz: Szeptemberi műsor (4, három­negyed 8). ­ HŐSÖK HAJÓJA Magyarra szinkronizált szovjet film. HOLNAPTÓL.

Next