Világosság, 1949. július-szeptember (5. évfolyam, 150-227. szám)

1949-09-18 / 217. szám

Rajny György is beismerte b Onlisságát a kémbanda perének második napján Az első tárgyalási nap a bandafőnök Rajk részletes, beismerő vallomásával telt el I/K­i tudná megszámolni, hogy­­MV 1949 szeptember 16-án, pén­teken este hányszor mondták Buda­­dapesten, hogy ,,feneketlen”. ..mér­hetetlen aljasság”, „minden képze­letet felülmúló hitványság”. S akik kimondták az új pontházakban, az angyalföldi lakásokban, a Teréz­városban, vagy a Víziváros apró házaiban, rögtön utána hozzátették: nem, ez a jelző mind kevés, nincs szó a magyar nyelvben, amely ki tudná fejezni mindazt, ami tegnap délelőtt tizenegy órától délután há­rom óra negyven percig a Vasas szakszervezet nagytermében a világ előtt kibontakozott. Aki ott volt a tárgyaláson, vagy aki a rádió előtt hallgatta ennek a Rajk László nevű banditának ékes­szóló előadását, azóta reménytelenül keresi rá a jelzőt a magyar nyelv­ben. Cinikus? Persze, hogy cinikus, de mi ez a cinizmusnak ahhoz a tengeréhez, ami ebből a vallomásból kiderül. Hisz cinikus a kis sikkasztó is, aki a pénztárból elemelt ezer­kétezer forintot. Elvetemült? Persze, hogy elvetemült. Elvetemült úgy, mint kevesen előtte a világon. De hát elvetemült a rablógyilkos is, aki éjszaka besurran a lakásba és há­tulról ledöf valakit. Gonosztevő? Persze, hogy gonosztevő, az újkori történelem egyik legnagyobb go­nosztevője. De hát gonosztevő sok van és egyáltalában nem fedi a való helyzetet, ha ezzel a jelzővel akarjuk elintézni Rajkót. Cinikus? Elvetemült? Gonosztevő? Feneket­lenül aljas? Mindez igaz, m­indez együttesen megilleti az árulót, de mindezt sokkal egyszerűbben és sokkal világosabban ki lehet fejezni. Így: imperialista ügynök. A­z imperialista ügynök ott áll el a népbíróság felőtt. "A terem­ben égnek a lámpák és a szép mo­zaikablakokon néha áttör a szeptem­beri napsugár. Rajk László hátra­kulcsolja kezét, azután kicsit előre­dől, kinyújtott két kezével az előtte álló kis asztalkára támaszkodik, iszik egy korty vizet és szenvtelenü­l előadja, hogyan akarta visszafelé forgatni az idő kerekét. Mögötte a vádlottak padján most még nem ül senki, hisz ő az elsőrendű vádlott, a cinkosokat az ő vallomása meg­kezdésekor kivezették a teremből. De ahogy Rajk beszél, ahogy­­egy­másután leplezi le megbízóit, szép sorban ráfekszik a teremre Tito. Rankovics, Chapin amerikai követ. Kovács alezredes, Him­ler amerikai ezredes sötét árnyéka. Rajk minden kert­elés nélkül, mint a világ legtermészetesebb dolgát, leplezi le megbízóit. Formás, vilá­gos mondatokban közli, hogyan győzték meg őt az elmúlt esztendők tényei egymásután arról, hogy nemcsak jugoszláv trockista cinko­sait adta át a Gestapo kézenfogva az amerikai hírszerzőknek, hanem hogy maga Tito az imperializmus terveinek legfőbb végrehajtója Jugo­szláviában. A népi demokráciákban épült az új új világ. Reggel zsúfolt vil­lamosok vitték a munkájukat Buda­pesten, Varsóban, Bukarestben, Prágában és persze Belgrádban is a gyárukba. Megfeszültek az izmok a gépek mellett, a mérnökök a ter­vek fölé hajoltak, saját földjére hul­lott a paraszt verejtéke, a nép a föld egy hat­oda után itt is ura lett saját hazájának. A föld alatt pedig ismét gyüle­kezni kezdtek a sötét erők. Himmler tárgyalt Rujkkal, Chapin követ meg­beszélést folytatott Rujkkal, azután Cidm­il jugoszláv ezredes, Mrazovics követ és Brunkov ügyvivő jelent meg az áruló magyar miniszter szobájában és megbeszélték, mit kell tenni, hogy a feszülő munkásizom az amerikai pénzeszsákot tömje, az emberek millió kezére ismét felkerül­jön a bilincs, az időközben gyermek­otthonná vált kastélyokat ismét az urak bokacsattogása, poharak csen­gése, haszontalan nők részeg kaca­gása verje fel. És végül is az egész jól kiagyalt gépezetet azután szembe fordítsák azzal a hatalommal, amely nem is olyan régen vette le a bilin­cset legyőzhetetlen erejével a kapi­talizmus közép- és keleteurópai rab­szolgáinak a kezéről. Körülbelül ez volt a „koncepció” és persze ilyen koncepció végre­hajtásához Rajk-féle fenevadakra van szükség. Ezek a banditák Ma­gyarországon és a határon túl per­sze igen jól ismerik egymást és így alkalmuk volt sűrűn eszmét cse­rélni. Hol Abbáziában, hol egy kor­mányvonaton. Persze, adták ők alább is. Amikor kezdett rosszul menni az üzlet, az abbaziai fluxus­villát vagy a termeskocsi elegáns bársonyfoteljeit kitűnően helyettesí­tette a paksi csőszkunyhó is. Egyébként is a színhely mellékes volt. Jó volt a francia internáló­tábor is egyidőben. Rajk László az internálótáborban eltöltött hónapjai­­ról beszél. A tárgyalóterem közön­sége ■ szinte­ kópé meredten hall­gatja, hogyan fogadta az internáló­táborban a különböző szervezetek ügynökeit Rajk László. Ti Hier tárgyalt Mussolinival. * * min­dketten.. tárgyaltak. Pé­­tainnal, előbb tanácskoztak időn­kként Chamberlainnel, Dav adier­-el. Utána kommünikék jelentek meg a világsajtóban, fényképészek dolgoz­tak és lassan így született meg a második világháború. Városok pusztultak el, milliók váltak földön­futókká, a pokol minden szenvedése árasztotta el a világot. Közben mások is tárgyaltak. Itt persze már nem jelentek meg a fényképészek és a megbeszélés vé­gén a nemzetközi hírügynökségek nem adták le a diplomácia törvényei szerint a szokásos kommünikét. — Megjelent nálam a „2­ieme Bureau”-nak egy tisztje... Megje­lent nálam egy­­'Gestapo őrnagy ... Felkeresett Mr. Field, az amerikai kémszervezet középeurópai főnö­ke .. Igen, mialatt égett a világ, tár­gyaltak az imperializmus kémei Azért, hogyha majd a tűz kialszik, legyen, aki újra lángra lobbantsa. Rajk László a Költői Anna­ utcában kicsit előredűl és ismerteti e tár­gyalások anyagát. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, az árulás, a népek leigázása, elnyo­mása, a munkanélküliség, a kenyér­­telenség, a beesett mellű proletár­gyerek, mintha a legtermészetesebb dolog lenne a földön a gyilkosság.­ Rajk kicsit meg is sértődik, hogy ezt­ bárki is kétségbe meri vonni, hisz ő politikus, ő tisztában van mindezzel. A tolmácsok fordítanak, a vi­­lágsajtó jegyez, Rajk pedig simán, gördülékenyen elmondja, hogy véleménye szerint a Tito­­tervben szereplő fasiszta és jugo­szláv egységek mit csináltak volna M­agyarorszá­gon. — Mindenesetre a legmesszebb­menő kegyetlenség, mészárlás azok­kal a demokratikus erőkkel szem­ben, amelyek őket az országból ki­szorították, a kapitalizmust fokoza­tosan likvidálták, a földeket felosz­tották, az üzemeket, bankokat álla­mosították és így tovább. *Erre nyil­vánvalóan gondoltam, hiszen politi­kus ember vagyok, az ábécéjét isme­rem a politikának. A tolmácsok lefordították, a vi­lágsajtó feljegyezte a mondatot és Rajk Lászlót illeti az a kétes dicső­ség, hogy ilyen szabatosan, ilyen félreérthetetlenül sikerült megfogal­maznia az imperializmus ábécéjét. A legmesszebbmenő kegyetlenség, mészárlás... Az ügynök szavai simán, gördülékenyen, minden kü­lönösebb hangsúly, vagy indulat nélkül peregnek. Pontosan úgy, ahogy Te például azt mondanád a feleségednek: „Égi­ órával koráb­ban legyen kész az ebéd, nagyon sietek haza a hivatalból.” Majdnem négy órát beszélt teg­nap Rajk László a népbíróság z­s hi­­posztós emelvénye előtt. De ebből a négy órából ez a félperces mon­dat volt talán a legjellemzőbb. Szovjetellenesség, hazaárulás, az államosítás és a földreform visszacsi­nálása, a Tito-féle katonai, blokk, az amerikai fennhatóság, mindez ennyit jelent: „a legmesszebbmenő kegyetlenség, mészárlás”. Jankó tanácselnök föláll, fölemel­kednek helyükről a népbírák, Rajk engedelmesen, mintha ez is a világ legtermészetesebb dolga lenne, fegy­­őrei közé lép. Az elnök enund­alja: — A tárgyalást holnap reggel ki­lenc órakor folytatjuk. Nem érezhetik valami jól magu­kat a belgrádi ügynökök és ameri­kai gazdáik. M­egkezdődik a kém­banda tárgyalásának második napja A­­Vasas­, szakszervezet Költői Anna utcai székházában ma reggel folytat­ták, a hazaárulók, Rajk László és hit­vány kémbandájának főtárgyalását. A tárgyalás 9 órakor kezdődik, a Vasas székház előcsarnoka, mint a tegnapi­­tárgyaláson, ma is már 8­ óra után benépesedik. Elsőnek megint, a gyárak és üzemek képviselői jönnek, a mun­káskerületek és külvárosok legjobb dol­gozói, akik a tárgyalás megkezdése előtt a legnagyobb felháborodással tár­­­gyalják­­Rajk László tegnapi vallomá­sának­­ megdöbbentő és gyalázatos részleteit. Az asztalok mellett ott ülnek a kül­földi és magyar újságírók, akik kö­zött szintén az, előző­­ napi tárgyalás­ból esik a legtöbb szó. A hallgatóság számára fenntartott részén már jóval 14 óra előtt táblás ház van. A hallga­tóság között számos dolgozó nő is he­lyet foglal, néhány katonaruha­­is lát­ható, keményarcú férfiak mellén pedig itt­­ is, ott is megvillan a fényes él­­munkás-jelvény". .. Pontosan kilenc órakor­­bevonulnak a védők, akiket a vádlottak szabadon, választották. Rajk Lászlót dr.­­Kaszó Elek,­ Pálffy Györgyöt dr. Kovács­ István, az Ügyvédi Kamara alelnöke, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára, Brankov Lázárt dr. Névai, László,­a Magyar Jogász Szövetség elnökségé­nek tagja védi.' Szőnyi Tibor ügyvédje dr. Csanádi György jogtanácsos, »Szá­lai­­Andrásé dr. Somfai László jogta'-'.­anácsos. Korondy­ Béla vádlott­­ dr. Alács Ferencet, a­­ Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelemi tanácsának tagját, Ognyek­ovics Milán vádlott dr. Zaru­­bay Emilt,­ a Nemzeti Parasztpárt ügyészét és végül Justus Pál­ vádlott dr. Nehéz-,Possony Józsefet, ,a Függet­■H­lenségi Kisgazdapárt V. kerületi szer­vezetének elnökét, tb. vármegyei fő­ügyészt­ választotta védőjéül. . . Itt van dr. Alapi Gyula, a­ buda­pesti államügyészség elnöke, aki a vá­dat képviseli. Egy-két perc múlva ,Jankó Péter el­nök vezetésével a népbírák, Simon Lajos, bőripari munkás, volt alpolgármester, Kapta Gyuláné gyárimunkás, Barcs Sándor hírlapíró, országgy­űlési­ képvi­selő és Czéh" József"földműves, ország­gyűlési képviselő­ elfoglalják helyüket a zöld posztóval­­takart asztal mellett. A népbíróság vezetője kiadja az utasítást, hogy­ vezessék­ be Ra­jk László vádlot­tat­, akit­ a fogházőrök azonnal bírái elé állítanak. ' • Ra­jk • László­­megáll a magyar nép ítélőszéke előtt —­ megkezdődik a nagy­­per második napja. ’ •

Next