Világosság, 1949. július-szeptember (5. évfolyam, 150-227. szám)
1949-09-20 / 218. szám
tatalmai Seregtömd^f^f i Wesökterén, — a két fasiszta terrorista, Rajk és Pálffy ,még akkor is a gyilkos tervet forgatta a fejében. „A felvonulás alatt — hangzik Pálffy vallomása —, amikor lementünk a tribün mögé, akkor arról beszéltünk, hogy most már sem lehet továBB halogatni a puccs kirobbantását. Rajk ekkor azt mondta, hogy feltétlenül ki fogja eszközölni a jóváhagyást Rankovicstól május végére, vagy június első napjaira .. Sürgős volt a dolog, de akármilyen sürgős is volt a számukra, a végrehajtására már nem került sor. Rákosi Mátyás és a Párt ébersége leleplezte aljas összeesküvésüket, amelyért a gyilkos politikai útonállóknak most egyenként kell számot adni a magyar nép bírósága előtt. Brankov, a főrezidens, elmondja, hogy már a háború alatt hogyan készültek az amerikaiak és Tito mai összeesküvéseikre Pálffy György után Brankov Lázárt állítják oda a fogházőrök Jankó tanácselnök elé. Amikor a sötétruhás, alacsony férfi megáll a mikrofonnal szemben, a pillanatnyi mély csendben színre hallani lehet a gyűlölettel tele szívek dobogását. A tárgyalás közönsége, a széksorokat megtöltő nők és férfiak mereven, lélekzetvisszafojtva nézik azt az embert, aki, mint a kémbanda főösszekötője, Magyarországon élhetett, vendégjogát a magyar nép hátbatámadására használta fel és az imperialisták szolgálatában megkísérelte önállóságunk, szabadságunk és függetlenségünk megsemmisítését. Brankov Lázár magyarul válaszol a tanácselnök kérdésére. ,,Elismerem a bűnösségemet” — mondja, aztán rövid szünet után azonnal hozzáteszi: „Részben ... nem teljesen ...” Mint aki tudja, milyen mérhetetlen bűn terheli a lelkét, igyekszik kibúvót találni, de eredménytelenül. Hiába beszél lassan, hiába keresi megfontoltan a szavakat — vallomásából így is iszonyatos mértékben derül ki az imperializmus és a Tito-banda nemzetközi maffiájának bűnsorozata. Először önmagáról beszél: 1945- ben jött Magyarországra, mint a jugoszláv katonai misszió tagja, később, 1947-ben, a katonai misszió vezetője lett és még ugyanebben az évben követségi tanácsos. Az UDR nek, a jugoszláv állambiztonsági hatóságnak 1947-től 1948 szeptemberéig „főrezidense” volt Magyarországon és közvetlen felettese Milics altábornagy és Rankovics belügyminiszter volt. A „főrezidens44 felsorolta az ügynökök névsorát Az elnök kérdésére ezután rögtön arról beszél, hogy 1945 óta kik voltak azok a jugoszláv diplomaták, akik hivatali beosztásuknál fogva, ennek felhasználásával, Magyarországon kémtevékenységet, romboló munkát folytattak. „... 1945-től kezdve — hangzik a megdöbbentő vallomás — Cirmil ezredes, a katonai misszió akkori vezetője, Jávorszky őrnagy, Kovács őrnagy, később Mrázovics, Jugoszlávia budapesti követe, én, Szmiljanics őrnagy, aki később a konzulátusi osztály vezetője lett, Dvecsics, a konzulátusi osztály vezetője, Joanovics tanácsos, dr. Gavrilovics kereskedelmi attasé, Csacsinovics és Jovics, a kereskedelmi attasé helyettesei, Tolbica Lázár, Grek Nikola követségi tisztviselő, foglalkoztak hírszerzéssel Magyarország területén Tito és Rankovics részére.” „A kémszolgálat 1945-ben kezdődött — folytatódik a vallomás —, amikor az első jugoszláv katonai misszió Magyarországra érkezett. A katonai misszió arra használta fel tagjait, hogy kémtevékenységet folytassanak Magyarország területén. Ezt Rankovics szervezte meg és mielőtt a misszió elindult Belgrádból, a katonai misszió akkori vezetője, Cirmil ezredes, Titótól személyesen kapott utasításokat.” Titok jó kapcsolatai44 az amerikaiakkal A THótól kapott utasítások felsorolása után a feladatokról esik szó. Erről így szól Brankov vallomása: „Amikor Magyarországra jöttünk, akkor Cicmil elfed és megosztotta a feladatokat, kikek mivel kell foglalkoznia. Cicmil foglalkozott azzal, hogy felvegye a kapcsolatokat az angol és amerikai megbízottakkal a Szövetséges Ellenőrző Bizottságban. Ő már azelőtt, még a háború alatt, jó kapcsolatokat vett fel az akkori amerikai és angol katonai misszió tagjaival, akik a háború alatt Tito fővezérkaránál voltak az Adria mentén... Jávorszky őrnagy akkor az UDB és Rankovics belügyminiszter főrezidense és megbízottja volt Magyarországon. Neki az volt a feladata, hogy szervezze meg a hírszerzést Magyarországon, építsen ki kémhálózatot az ország területén. Aztán neki is feladata volt, hogy kémkedjék a Szovjet Hadsereg ellen... Engem azzal bízott meg, hogy jóvátételi dolgokkal foglalkozzam és gazdasági kérdésekkel .. A kémek „módszerei44 Ezután a módszerekről szól Brankov vallomása: „Lehet nyugodtan mondani, hogy ezek a módszerek macchiavellista módszerek voltak, mert Rankovics olyan utasításokat adott, hogy a cél elérésére mindent szabad megtenni, fontos, hogy siker legyen. És ennek alapján a misszió tagjai így is dolgoztak. Például a módszerek olyanok voltak, hogy embereket beszervezés érdekében leleplezéssel fenyegettek, aztán pénzt, állásokat ígértek, sőt erőszakos módszereket is alkalmaztak, embereket vittek el, raboltak el Magyarország területéről.” A Rajk-banda A vallomás ezután új fordulatot vesz. A jugoszláv főkém most arról beszél, kiket szerveztek be a magyar állampolgárok közül a kémhálózatba, kik váltak a jugoszláv kémszervezet tagjává. „Először is a legnagyobb ügy számunkra Rajk volt — mondja Brankov. — Rajk belügyminiszter, később külügyminiszter. Aztán a második volt Pálffy György altábornagy, a honvédelmi miniszter helyettese .. Azután Szalai András, Justus Pál, Horváth Zoltán, Szebenyi Endre, Cseresnyés Sándor, Horváth Königsberg Ottó, Ognyenovits Milán, Hegedűs József, Rex József, Srondi Ferenc és Roth Antal neve hangzik el a mikrofon előtt. Brankov a részletekre is kitér. Rajk László beszervezéséről például ezt mondja: „Rajkkal kapcsolatban voltunk már 1945-ben és ezek a kapcsolatok nagyon barátiak voltak. Én és Jávorszky őrnagy és Cirmil ezredes sokszor találkoztunk Rajkkal, beszéltünk vele és előttünk már akkor ismeretes volt Rajknak nacionalista beállítottsága és törekvése az egyéni uralomra Magyarországon. Erre vágyott. Tudtuk azután, hogy ő nincs jó viszonyban Rákosival, Farkassal és Gerővel és vele nyíltan beszéltünk. Ő az egész idő alatt baráti alapon viselkedett, úgyhogy nem volt semmi titok, amelyről ő nem beszélt előttünk, vagy nem volt olyan kérés, követelés részünkről, amelyet ő ne teljesített volna annakidején. De formálisan Rankovics belügyminiszter szervezte be őt.. Hirdessen a VIlÁGOSSÁGban! Hangosság Beszervezik Pálffyt, Szalait, Justust... Ugyanilyen részletességgel tárul fel a vallomásban Pálffy, Szalai és Justus beszervezése is. ügye volt... Szalai Andrást Szmiljanics őrnagy szervezte be, tudott arról, hogy Szalai 1944 márciusában Sátoraljaújhelyen, ahol hetven politikai fogoly, jugoszláv és magyar kommunisták, kitörést készítettek elő a börtönből, elárulta a tervet... Justus beszervezéséről annyit tudok mondani, hogy őt Jávorszky őrnagy szervezte be 1945-ben vagy 46 elején. Jávorszky akkor az SJDB főrezidense volt. Kémhálózatán keresztül megtudta, hogy Justus, aki akkor a Szociáldemokrata Párt központi vezetőségi tagja volt, a magyar trockisták vezetője is. Azután a jugoszláv hírszerző szolgálatnak Franciaországban sikerült adatokat szereznie arról, hogy a háború előtt Justus a horthysta rendőrség besúgója volt, a magyar horthysta követségen tartott kapcsolatot a horthysta rendőrség egyik képviselőjével. Ezeknek az adatoknak alapján akkor beszervezték Justust.. A banda adatokat ad, Cicmil eljuttatja Edgecombe-nak A kémcsoport természetesen „kitűnő munkát”’ végzett, amelynek — mint Brankov vallomásában beismeri — sikerült az államapparátus minden fontos szervezetébe benyomulni és a a legbizalmasabb , gazdasági, politikai és katonai titkokat megszerezni. Az értesüléseket és kémjelentéseket, a „megszerzett anyagot’ azonban nemcsak a jugoszlávok használták fel. „Úgy tudom - mondja erről Brankov vallomása —, „hogy a legfontosabb anyagot már 1945-től kezdve kicserélte Chmil Edgecombe tábornokkal és tudom, hogy Popovics hadnagy, aki Cirmil adjutánsa volt, a konkrét adatokat zárt borítékban vitte Edgecombe tábornoknak. Én nem láttam, hogy az anyag pontosan milyen volt és mi volt benne. De egy másik alkalommal megtudtam, hogy itt fontos, titkos anyagról van szó, amelyet a jugoszláv hírszolgálatnak sikerült Magyarországon összeszednie, ezt kiválogatta abból az anyagból és eljuttatta Edgecombe tábornoknak.” Tito még a háború alatt engedélyt adott... A mikrofon előtt álló bandita még több ilyen esetet mond el az angolamerikai és jugoszláv kémszervezetek „együttműködéséről'', de ki győzné felsorolni a vallomásban szereplő összes angol-amerikai nevet és hírszerző csoportot, amellyel a Tito-féle banditizmus összeszűrte a levet a Szovjetunió és a népi demokráciák elén. „Tito még a háború ideje alatt, 1944- ben, vagy lehet, hogy még 1943-nak a végén, engedélyt adott arra, hogy az angol és amerikai missziók az ő fővezérkarához jöhessenek jugoszláv területre.” Tito, Kardelj, Rankovics, Gyilasz amerikai szolgálatba lép Brankov ezután, mint a vízfolyás, újabb két tucat angol, nevet sorol fel és hozzáfűzi: ezeket a tapasztalt hírszerzőket azért helyezték a vezékarhoz, hogy befolyásuk alá vonják az akkori jugoszláv vezetőket. „Ők még a háború alatt arra törekedtek, hogy Jugoszláviát, azután a közeli államokat, Bulgáriát, Romániát, Magyarországot az angol-amerikai befolyás alá helyezzék és főtörekvésük az volt, hogy megakadályozzák a Szovjetunió befolyását és ezt a befolyást csökkentsék, mert ők nagyon jól tudták, hogy a jugoszláv nép nagy többsége a Szovjetunió mellé áll, hogy szereti a szovjet népet. Nekik akkor az volt a tervük, hogy a katonai miszsziók tagjain keresztül először megnyerjék ezekhez a tervekhez Titót, Kardeljt, Rankovicsot, Gyilaszt és ezen keresztül Jugoszláviát, a jugoszláv népet helyezzék befolyásuk alá és Jugoszláviát egy gyarmat, vagy félgyarmat állapotába helyezzék .. Ez sikerült is. Jugoszlávia mai vezetői már a háború alatt angolszáz kémszolgálatba léptek. „Már előbb is mondtam — folytatja Brankov —, hogy ezek tapasztalt hírszerzők voltak és hogy nekik sikerült sok jugoszláv tisztet és vezetőt akkor befolyásuk alá keríteni vagy beszervezni is. Cirmil nekem azt állította, hogy különösen Kardelj, Gyilasz és Rankovics voltak azok, akiknek sikerült az angol-amerikaiaknak szolgálatukba állítani még a háború alatt. De 1947-ben és 1948-ban, amikor én lettem főrezidense az LDB-nek, módom volt betekinteni az UDB titkos irataiba és ott megláttam azt, hogy vannak sokan a jugoszláv vezetők és tisztek között, akik úgy vannak feltüntetve, hogy a háború alatt és a háború után is kapcsolatokat tartanak az angolamerikai hírszerző szolgálattal. Emlékszem a nevekre is .. A tárgyalás közönsége, elkábul az egymásután következő nevektől és alig tud eligazodni az egyes kémcsoportok szövevényes hálózatán, amelyről Brankov fennakadás nélkül és olyan magától értetődően beszél, hogy az szinte már félelmetes. És ezen a félelmetes szövevényes kémhálózaton mindenütt az a terv húzódik keresztül, hogy Jugoszlávia központi állam legyen Közép-Európában és hogy ezeknek a terveknek hátterében az angol-amerikai imperialisták állanak. Bérgyilkosok sietnek Rajk segítségére Ebbe a tervbe illesztették bele a Magyar Népköztársaság megbuktatásának kísérletét is, ehhez szervezték meg Rajk és a többi hazaáruló bandita összeesküvését, akiknek feladatukká tették, hogy eltávolítsák a mai magyar kormányt és a Párt vezetőit. Rajk és Rankovics kelebiai és paksi titkos találkozásának kimerítő ismertetéséről esik megint szó, a puccs előkészítésének újabb mozzanatairól, azután az elvetemült jugoszláv kémbandita a Rákosi Mátyás elleni merényletterv eddig ismeretlen részletét mondja el. „Ismeretes — szól vallomásának ez a része —, hogy Rajknak az volt a feladata: szervezze meg a Rákosi, Farkas és Gerő elleni merényletet. Mivel Rajk nagyon lassan dolgozott, Rankovics nem volt a munkájával megelégedve és ezért meg akarta sürgetni a dolgot. Ebből a célból szakértőkként ő c^zikra köiujwejbúJt liítföiM, izeptcmher 19-tsi kezd he aisjzaköLt&zútt miiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Qóziej!-körút 5. íz. alá küldött Jugoszláviából két UDB-embert, akik tapasztaltak, járatosak voltak a politikai gyilkosságokban. Ezek Jovanovics és Jojkics voltak, az UDB ügynökei. Ők 1948 októberében Budapestre érkeztek és figyelték Rákosi lakását, különösen Rákosi személyével foglalkoztak. Meg akarták figyelni, hogy például Rákosi, ha nem megy autóval, ha gyalog megy, hogyan őrzik, hányan vannak és hasonló adatokat, amelyeket ők szükségének tartottak ...” „, megtudtam, hogy ilyen tervek vannak más népi demokratikus országokban is”4 . Brankov ezután arról beszél, hogy a jugoszláv kémszolgálatoknak a népi ,demokratikus országokban az volt a feladatuk, hogy a Balkán Szövetség létesítését megkönnyítsék és előmozdítsák. A Tito-terv tehát nemcsak Magyarországot, hanem minden népi demokratikus államot is fenyegetett. „Amit erről konkréten mondani tudok — szól a vallomás —, azt beszélgetéseimből tudtam meg. Többször beszélgettem Rankoviccsal, Gyilasszal, Cirmillel, Oroviccsal, tehát azokkal, akik jól voltak beavatva ezekbe a tervekbe, különösen Ránkoviccsal. És mikor ő nekem utasításokat adott Magyarországra vonatkozólag, akkor szokása volt megemlíteni, hogy más országokban milyen a helyzet, hogy ott jobban vagy rosszabbul dolgoznak. Ebből én megtudtam, hogy ilyen tervek vannak más népi demokratikus országokban is.” „Rankovics említette — folytatja Brankov —, hogy Romániában is volt ilyen terv, de az a terv ott nem teljesen sikerült. Említette Patrascanu akkori igazságügyminisztert, aki ugyanúgy Tito vonalán volt és Tito terveit akarta megvalósítani Romániában, de a romániai Párt Központi Vezetősége idejében eltávolította és elszigetelte őt a Párttól. Mondotta: újra folytatni kell a munkát ott is. Konkréten tudom, hogy ezzel foglalkozik Zec Ranko követségi tanácsos és később odaküldték Lampar Mihajlot, aki a háború alatt Svájcban volt Tito megbízottja. Mondotta, hogy ők ketten Bukarestben vannak és foglalkoznak hasonló tervvel. Lengyelországban, emlékszem, amikor az a Gomulka-eset volt, akkor nagy reményt fűztek hozzá, hogy Gomulka megvalósítja Tito elgondolásait Lengyelországban és várakozó állásponton voltak. Emlékszem arra is, hogy nem akartak olyan közvetlenül oda hatni, bekapcsolóini, azt hitték, hogy Gomulkának sikerül ez az akció...” „Volt Bulgáriában is ilyen terv — szól tovább a vallomás. — Ott nem emlékszem, hogy valaki konkrét személyt említett, csak arról volt szó, hogy ott is fáradoznak, hogy ezt a tervet végrehajtsák. Albániában is volt egy ilyen komoly kísérlet, hogy az albán kormányt megbuktassák, de ez meghiúsult. Ott Djordja Josip és Zlatics Szavo voltak Tito-megbízottak, akik dolgoztak ezen a terven. Ezt nagyrészben Rankovicstól, azután Gyilasztól és Milics altábornagytól hallottam, akik ugyanúgy jól be voltak avatva ezekbe a tervekbe .. Kémek Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában „Ennek a tervnek megvalósítására 1946—47-ben Tito küldte megbízottait a népi demokratikus országokba, konkréten Magyarországra és őket nevezték meg, mint a Jugoszláv Kommunista Párt központi vezetőségének képviselőit azokban az országokban. Én Ignis, Duranit GYUJTÓGYENTYÁK valamint PER TUIK* JEE se nr asset ént e k* k u tönleges antiltelepek k n p h ti tfi k is kerékpár, varrógép és rhotorkerékpár ÉRTÉKESÍTŐ KV Budapesten: VII., Király-utca 57. VI., Lehel utca 2. VI., Liszt Ferenc tér 2. Vidéken: Szeged Miskolc Debrecen Pécs Győr Székesfehérvár Nagykanizsa Szolnok Békéscsaba Eger Szombathely