Világosság, 1949. július-szeptember (5. évfolyam, 150-227. szám)

1949-09-20 / 218. szám

tatalmai Seregtömd­^f^f i Wesök­terén, — a két fasiszta terrorista, Rajk és Pálffy ,még akkor is a gyilkos ter­vet forgatta a fejében. „A felvonulás alatt — hangzik Pálffy vallomása —, amikor lementünk a tribün mögé, akkor arról beszéltünk, hogy most már s­em lehet továBB ha­logatni a puccs kirobbantását. Rajk ekkor azt mondta, hogy feltétlenül ki fogja eszközölni a jóváhagyást Ranko­­vicstól május végére, vagy június első nap­jaira .. Sürgős volt a dolog, de akármilyen­ sürgős is volt a számukra, a végre­hajtására már nem került sor. Rákosi Mátyás és a Párt ébersége leleplezte aljas összeesküvésüket, amelyért a gyilkos politikai útonállóknak most egyenként kell számot adni a magyar nép bírósága előtt. Brankov, a főrezidens, elmondja, hogy már a háború alatt hogyan készültek az amerikaiak és Tito mai összeesküvéseikre Pálffy György után Brankov Lá­zárt állítják oda a­ fogházőrök Jankó tanácselnök elé. Amikor a sötétruhás, alacsony férfi megáll a mikrofonnal szemben, a pillanatnyi mély csendben színre hallani lehet a gyűlölettel tele szívek dobogását. A tárgyalás közönsége, a széksoro­kat megtöltő nők és férfiak mere­ven, lélekzetvisszafojtva nézik azt az embert, aki, mint a kémbanda főösszekötője, Magyarországon él­hetett, vendégjogát a magyar nép hátbatámadására használta fel és az imperialisták szolgálatában meg­kísérelte önállóságunk, szabadsá­gunk és függetlenségünk megsem­misítését. Brankov Lázár magyarul vála­szol a tanácselnök kérdésére. ,,Elis­merem a bűnösségemet” — mondja, aztán rövid szünet után azonnal hozzáteszi: „Részben ... nem telje­sen ...” Mint aki tudja, milyen mérhetetlen bűn terheli a lelkét, igyekszik kibúvót találni, de ered­ménytelenül. Hiába beszél lassan, hiába keresi megfontoltan a szava­kat — vallomásából így is iszonya­tos mértékben derül ki az imperializ­mus és a Tito-banda nemzetközi maffiájának bűnsorozata. Először önmagáról beszél: 1945- ben jött Magyarországra, mint a jugoszláv katonai misszió tagja, ké­sőbb, 1947-ben, a katonai misszió vezetője lett és még ugyanebben az évben követségi tanácsos. Az UDR nek, a jugoszláv állambiztonsági­ hatóságnak 1947-től 1948 szeptem­beréig „főrezidense” volt Magyar­­országon és közvetlen felettese Mi­­lics altábornagy és Rankovics bel­ügyminiszter volt. A „főrezidens44 felsorolta az ügynökök névsorát Az elnök kérdésére ezután rögtön arról beszél, hogy 1945 óta kik voltak azok a jugoszláv diplomaták, akik hiva­tali beosztásuknál fogva, ennek fel­­használásával, Magyarországon kém­­tevékenységet, romboló munkát foly­tattak. „... 1945-től kezdve — hangzik a megdöbbentő vallomás — Cirmil ezre­des, a katonai misszió akkori vezetője, Jávorszky őrnagy, Kovács őrnagy, ké­sőbb Mrázovics, Jugoszlávia budapesti követe, én, Szmiljanics őrnagy, aki ké­sőbb a konzulátusi osztály vezetője lett, Dvecsics, a konzulátusi osztály vezetője, Joanovics tanácsos, dr. Gavri­­lovics kereskedelmi attasé, Csacsino­vics és Jovics, a kereskedelmi attasé helyettesei, Tolbica Lázár, Grek Nikola követségi tisztviselő, foglalkoztak hír­szerzéssel Magyarország területén Tito és Rankovics részére.” „A kémszolgálat 1945-ben kezdődött — folytatódik a vallomás —, amikor az első jugoszláv katonai misszió Magyar­­országra érkezett. A katonai misszió arra használta fel tagjait, hogy kém­­tevékenységet folytassanak Magyaror­szág területén. Ezt Rankovics szer­vezte meg és mielőtt a misszió elin­dult Belgrádból, a katonai misszió ak­kori vezetője, Cirmil ezredes, Titótól személyesen kapott utasításokat.” Tito­k jó kapcsolatai44 az amerikaiakkal A THótól kapott utasítások felsoro­lása után a felad­atokról esik szó. Er­ről így szól Brankov vallomása: „Amikor Magyarországra jöttünk, akkor Cicmil elfed és megosztotta a feladatokat, kik­ek mivel kell foglalkoz­nia. Cicmil foglalkozott azzal, hogy fel­vegye a kapcsolatokat az angol és amerikai megbízottakkal a Szövetséges Ellenőrző Bizottságban. Ő már azelőtt, még a háború alatt, jó kapcsolatokat vett fel az akkori amerikai és angol katonai misszió tagjaival, akik a há­ború alatt Tito fővezérkaránál voltak az Adria mentén... Jávorszky őrnagy akkor az UDB és Rankovics belügymi­niszter főrezidense és megbízottja volt Magyarországon. Neki az volt a fel­adata, hogy szervezze meg a hírszer­zést Magyarországon, építsen ki kém­hálózatot az ország területén. Aztán neki is feladata volt, hogy kémkedjék a Szovjet Hadsereg ellen... Engem azzal bízott meg, hogy jóvátételi dol­gokkal foglalkozzam és gazdasági kér­désekkel .. A kémek „módszerei44 Ezután a módszerekről szól Bran­kov vallomása: „Lehet nyugodtan mondani, hogy ezek a módszerek macchiavellista mód­szerek voltak, mert Rankovics olyan utasításokat adott, hogy a cél eléré­sére mindent szabad megtenni, fontos, hogy siker legyen. És ennek alapján a misszió tagjai így is dolgoztak. Például a módszerek olyanok voltak, hogy em­bereket beszervezés érdekében leleple­zéssel fenyegettek, aztán pénzt, állá­sokat ígértek, sőt erőszakos módszere­ket is alkalmaztak, embereket vittek el, raboltak el Magyarország területé­ről.” A Rajk-banda A vallomás ezután új fordulatot vesz. A jugoszláv főkém most arról beszél, kiket szerveztek be a magyar állampolgárok közül a kémhálózatba, kik váltak a jugoszláv kémszervezet tagjává. „Először is a legnagyobb ügy szá­munkra Rajk volt — mondja Bran­kov. — Rajk belügyminiszter, később külügyminiszter. Aztán a második volt Pálffy György altábornagy, a honvé­delmi miniszter helyettese .. Azután Szalai András, Justus Pál, Horváth Zoltán, Szebenyi Endre, Cse­resnyés Sándor, Horváth Königsberg Ottó, Ognyenovits Milán, Hegedűs Jó­zsef, Rex József, Srondi Ferenc és Roth Antal neve hangzik el a mikrofon előtt. Brankov a részletekre is kitér. Rajk László beszervezéséről például ezt mondja: „Rajkkal kapcsolatban voltunk már 1945-ben és ezek a kapcsolatok nagyon barátiak voltak. Én és Jávorszky őr­nagy és Cirmil ezredes sokszor talál­koztunk Rajkkal, beszéltünk vele és előttünk már akkor ismeretes volt Rajknak nacionalista beállítottsága és törekvése az egyéni uralomra Magyar­­országon. Erre vágyott. Tudtuk az­után, hogy ő nincs jó viszonyban Rákosival, Farkassal és Gerővel és vele nyíltan beszéltünk. Ő az egész idő alatt baráti alapon viselkedett, úgy­hogy nem volt semmi titok, amelyről ő nem beszélt előttünk, vagy nem volt olyan kérés, követelés részünkről, amelyet ő ne teljesített volna annak­idején. De formálisan Rankovics bel­ügyminiszter szervezte be őt.. Hirdessen a VIlÁGOSSÁG­ban! Han­gosság Beszervezik Pálffyt, Szalait, Justust... Ugyanilyen részletességgel tárul fel a vallomásban Pálffy, Szalai és Justus beszervezése is. ügye volt... Szalai Andrást Szmilja­nics őrnagy szervezte be, tudott arról, hogy Szalai 1944 márciusában Sátor­aljaújhelyen, ahol hetven politikai fo­goly, jugoszláv és magyar kommunis­ták, kitörést készítettek elő a börtön­ből, elárulta a tervet... Justus be­szervezéséről annyit tudok mondani, hogy őt Jávorszky őrnagy szervezte be 1945-ben vagy 46 elején. Jávorszky akkor az SJDB főrezidense volt. Kém­hálózatán keresztül megtudta, hogy Jus­tus, aki akkor a Szociáldemokrata Párt központi vezetőségi tagja volt, a ma­gyar trockisták vezetője is. Azután a jugoszláv hírszerző szolgálatnak Fran­ciaországban sikerült adatokat szerez­nie arról, hogy a háború előtt Justus a horthysta rendőrség besúgója volt, a magyar horthysta követségen tartott kapcsolatot a horthysta rendőrség egyik képviselőjével. Ezeknek az ada­toknak alapján akkor beszervezték Justust.. A banda adatokat ad, Cicmil eljuttatja Edgecombe-nak A kémcsoport természetesen „kitűnő munkát”’ végzett, amelynek — mint Brankov vallomásában beismeri — sikerült az államapparátus minden fontos szervezetébe benyomulni és a a legbizalmasabb ,­­ gazdasági, po­litikai és katonai titkokat megszerezni. Az értesüléseket és kémjelentéseket, a „megszerzett anyagot’­ azonban nem­csak a jugoszlávok használták fel. „Úgy tudom - mondja erről Bran­kov vallomása —, „hogy a legfonto­sabb anyagot már 1945-től kezdve ki­cserélte Ch­mil Edgecombe tábornok­­kal és tudom, hogy Popovics hadnagy, aki Cirmil adjutánsa volt, a konkrét adatokat zárt borítékban vitte Edge­combe tábornoknak. Én nem láttam, hogy az anyag pontosan milyen volt és mi volt benne. De egy másik alka­lommal megtudtam, hogy itt fontos, titkos anyagról van szó, amelyet a jugoszláv hírszolgálatnak sikerült Ma­gyarországon összeszednie, ezt kiválo­gatta abból az anyagból és eljuttatta Edgecombe tábornoknak.” Tito még a háború alatt engedélyt adott... A mikrofon előtt álló bandita még több ilyen esetet mond el az angol­amerikai és jugoszláv kémszervezetek „együttműködéséről'', de ki győzné fel­sorolni a vallomásban szereplő összes angol-amerikai nevet és hírszerző cso­portot, amellyel a Tito-féle banditiz­­mus összeszűrte a levet a Szovjet­unió és a népi demokráciák elén. „Tito még a háború ideje alatt, 1944- ben, vagy lehet, hogy még 1943-nak a végén, engedélyt adott arra, hogy az angol és amerikai missziók az ő fő­­vezérkarához jöhessenek jugoszláv te­rületre.” Tito, Kardelj, Rankovics, Gyilasz amerikai szolgálatba lép Brankov ezután, mint a vízfolyás, újabb két tucat angol, nevet sorol fel és hozzáfűzi: ezeket a tapasztalt hír­szerzőket azért helyezték a vezékar­­hoz, hogy befolyásuk alá vonják az akkori jugoszláv vezetőket. „Ők még a háború alatt arra töre­kedtek, hogy Jugoszláviát, azután a közeli államokat, Bulgáriát, Romániát, Magyarországot az angol-amerikai be­folyás alá helyezzék és főtörekvésü­k az volt, hogy megakadályozzák a Szovjetunió befolyását és ezt a befo­lyást csökkentsék, mert ők nagyon jól tudták, hogy a jugoszláv nép nagy többsége a Szovjetunió mellé áll, hogy szereti a szovjet népet. Nekik akkor az volt a tervük, hogy a katonai misz­­sziók tagjain keresztül először meg­nyerjék ezekhez a tervekhez Titót, Kardeljt, Rankovicsot, Gyilaszt és ezen keresztül Jugoszláviát, a jugoszláv né­pet helyezzék befolyásuk alá és Jugo­szláviát egy gyarmat, vagy félgyarmat állapotába helyezzék .. Ez sikerült is. Jugoszlávia mai ve­zetői már a hábor­ú alatt angolszáz kémszolgálatba léptek. „Már előbb is mondtam — folytatja Brankov —, hogy ezek tapasztalt hír­szerzők voltak és hogy nekik sikerült sok jugoszláv tisztet és vezetőt akkor befolyásuk alá keríteni vagy beszer­vezni is. Cirmil nekem azt állította, hogy különösen Kardelj, Gyilasz és Rankovics voltak azok, akiknek sike­rült az angol-amerikaiaknak szolgála­tukba állítani még a háború alatt. De 1947-ben és 1948-ban, amikor én let­tem főrezidense az LDB-nek, módom volt betekinteni az UDB titkos irataiba és ott megláttam azt, hogy vannak so­kan a jugoszláv vezetők és tisztek között, akik úgy vannak feltüntetve, hogy a háború alatt és a háború után is kapcsolatokat tartanak az angol­amerikai hírszerző szolgálattal. Emlék­szem a nevekre is .. A tárgyalás közönsége, elkábul az egymásután következő nevektől és alig tud eligazodni az egyes kémcsoportok szövevényes hálózatán, amelyről Bran­kov fennakadás nélkül és olyan magá­tól értetődően beszél, hogy az szinte már félelmetes. És ezen a félelmetes szövevényes kémhálózaton mindenütt az a terv húzódik keresztül, hogy Jugoszlávia központi állam legyen Kö­­zép-Európában és hogy ezeknek a ter­veknek hátterében az angol-amerikai imperialisták állanak. Bérgyilkosok sietnek Rajk segítségére Ebbe a tervbe illesztették bele a Magyar Népköztársaság megbuktatá­sának kísérletét is, ehhez szervezték meg Rajk és a többi hazaáruló ban­dita összeesküvését, akiknek felada­tukká tették, hogy eltávolítsák a mai magyar kormányt és a Párt vezetőit. Rajk és Rankovics kelebiai és paksi titkos találkozásának kimerítő ismer­tetéséről esik megint szó, a puccs elő­készítésének újabb mozzanatairól, azu­tán az elvetemült jugoszláv kémban­dita a Rákosi Mátyás elleni merénylet­terv eddig ismeretlen részletét mondja el. „Ismeretes — szól vallomásának ez a része —, hogy Rajknak az volt a feladata: szervezze meg a Rákosi, Far­kas és Gerő elleni merényletet. Mivel Rajk nagyon lassan dolgozott, Ranko­vics nem volt a munkájával megelé­gedve és ezért meg akarta sürgetni a dolgot. Ebből a célból szakértőkként ő c^zikra köiujwejbúJt liítföiM, izeptcmher 19-tsi kezd he aisjzaköLt&zútt miiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Qóziej!-körút 5. íz. alá küldött Jugoszláviából két UDB-em­­bert, akik tapasztaltak, járatosak vol­tak a politikai gyilkosságokban. Ezek Jovanovics és Jojkics voltak, az UDB ügynökei. Ők 1948 októberében Buda­pestre érkeztek és figyelték Rákosi la­kását, különösen Rákosi személyével foglalkoztak. Meg akarták figyelni, hogy például Rákosi, ha nem megy autóval, ha gyalog megy, hogyan őr­zik, hányan vannak és hasonló adato­kat, amelyeket ők szükségének tartot­tak ...” „, megtudtam, h­ogy ilyen tervek vannak más népi demokratikus orszá­gokban is”4 . Brankov ezután arról beszél, hogy a jugoszláv kémszolgálatoknak a népi ,demokratikus országokban az volt a feladatuk, hogy a Balkán Szövetség létesítését megkönnyítsék és előmozdít­sák. A Tito-terv tehát nemcsak Ma­gyarországot, hanem minden népi de­mokratikus államot is fenyegetett. „Amit erről konkréten mondani tu­dok — szól a vallomás —, azt beszél­getéseimből tudtam meg. Többször be­szélgettem Rankoviccsal, Gyilasszal, Cirmillel, Oroviccsal, tehát azokkal, akik jól voltak beavatva ezekbe a ter­vekbe, különösen Ránkoviccsal. És mi­kor ő nekem utasításokat adott Ma­gyarországra vonatkozólag, akkor szo­kása volt megemlíteni, hogy más or­szágokban milyen a helyzet, hogy ott jobban vagy rosszabbul dolgoznak. Eb­ből én megtudtam, hogy ilyen tervek vannak más népi demokratikus orszá­gokban is.” „Rankovics említette — folytatja Brankov —, hogy Romániában is volt ilyen terv, de az a terv ott nem telje­sen sikerült. Említette Patrascanu ak­kori igazságü­gyminisztert, aki ugyan­úgy Tito vonalán volt és Tito terveit akarta megvalósítani Romániában, de a romániai Párt Központi Vezetősége ide­jében eltávolította és elszigetelte őt a Párttól. Mondotta: újra folytatni kell a munkát ott is. Konkréten tudom, hogy ezzel foglalkozik Zec Ranko kö­vetségi tanácsos és később odaküldték Lampar Mihajlot, aki a háború alatt Svájcban volt Tito megbízottja. Mon­dotta, hogy ők ketten Bukarestben van­nak és foglalkoznak hasonló tervvel. Lengyelországban, emlékszem, amikor az a Gomulka-eset volt, akkor nagy reményt fűztek hozzá, hogy Gomulka megvalósítja Tito elgondolásait Len­gyelországban és várakozó állásponton voltak. Emlékszem arra is, hogy nem akartak olyan közvetlenül oda hatni, bekapcsolóini, azt hitték, hogy Gomul­­kának sikerül ez az akció...” „Volt Bulgáriában is ilyen terv — szól tovább a vallomás. — Ott nem emlékszem, hogy valaki konkrét sze­mélyt említett, csak arról volt szó, hogy ott is fáradoznak, hogy ezt a tervet végrehajtsák. Albániában is volt egy ilyen komoly kísérlet, hogy az al­bán kormányt megbuktassák, de ez meghiúsult. Ott Djordja Josip és Zla­­tics Szavo voltak Tito-megbízottak, akik dolgoztak ezen a terven. Ezt nagyrészben Rankovicstól, azután Gyi­­lasztól és Milics altábornagytól hallot­tam, akik ugyanúgy jól be voltak avatva ezekbe a tervekbe .. Kémek Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában „Ennek a tervnek megvalósítására 1946—47-ben Tito küldte megbízottait a népi demokratikus országokba, kon­kréten Magyarországra és őket nevez­ték meg, mint a Jugoszláv Kommu­nista Párt központi vezetőségének képviselőit azokban az országokban. Én Ignis, Duranit GYUJTÓGYENTYÁK valamint PER TUIK* J­­EE se nr asset ént e k* k u tön­leges antilt­elepek k n p h ti t­fi k is kerékpár, varrógép és rhotorkerékpár ÉRTÉKESÍTŐ KV Budapesten: VII., Király-utca 57. VI., Lehel­ utca 2. VI., Liszt Ferenc­ tér 2. Vidéken: Szeged Miskolc Debrecen Pécs Győr Székesfehérvár Nagykanizsa Szolnok Békéscsaba Eger Szombathely

Next