Világosság, 1950. január-március (6. évfolyam, 1-75. szám)

1950-02-12 / 37. szám

„SOHA MI REJTJÜK A BUDAPESTET...“ Külföldi fiatalok válasza a MINSZ újévi üdvözleteire Újévkor a MINSZ üdvözlőlapokat küldött a VIT-en­­ résztvett külföldi fiataloknak. Az üdvözlésekre igen sok válasz érkezett. „Soha nem felejtjük el Budapestet és a magyar ifjúságot — írja többek között Belgiumból Lisotio Alots. „ Együtt harcolunk veletek a békéért, a világ demokratikus erőinek győzel­méért Reméljük, nemsokára, mi is olyan meleg fogadtatásban részesíthe­tünk benneteket a népi demokratikus Belgiumban, mint amilyen fogadtatás­ban Budapesten nekünk részünk volt”. Marcel Pyronot francia ifjú írja: „Magyar barátaink, építsétek a szo­cializmust, Rákosi Mátyás bölcs veze­tésével, a nagy Sztálin segítségével. Húszéves vagyok, néhány hónap múlva katona leszek, de ünnepélyesen megfogadom nektek: soha nem fogok fegyvert a népi demokráciák és a Szovjetunió ellen.­“ A párizsi Roger Genet arról ír: budapesti tartózkodá­suk még fokozottabb harcra buzdította a francia ifjakat, hogy megszabadul­janak kizsákmányolóiktól. J. Eisen­­berg így ír: „Kormányunk a nép és az ifjúság ellensége. Részt veszünk a szabadságért, a békéért folytatott küz­delemben, így akarjuk kiérdemelni a Szovjetunióban és a népi demokráciák­ban élő testvéreink megbecsülését.“ A bori rézbánya és a Timok-vidéki kőbányák dolgozói tömegesen hagyják el munkahelyüket Egyre fokozódik az ellenállás a Tito-banda vadállati terrorja ellen A Rabotnicseszko Delo, a Bolgár Kommunista Párt központi lapja közli Ivan Cokovics és Danilo Ognyeno­­vics jugoszláv politikai emigránsok cikkét, amely a Timok­­vidéken dühöngő kegyetlen titóista terrorról számol be. A Keletszerbiában lévő Timok-vidéken a titóista ter­ror két rettegett alakja Zsivan Vasziljevics-Marko, a titóista területi bizottság titkára és Zsivota Szavics- Szrba UDB-főnök. Óriási méreteket ölt a kommunisták és más hazafiak letartóztatása és meggyilkolása. Az újab­ban letartóztatottak száma meghaladja az ezret. Negotinban Dragoljub Radiszavljevics, a német meg­szállók elleni felkelés egyik szervezője, országgyűlési kép­viselő, a Negotin-vidéki pártbizottság titkára volt — a kínzásoktól megőrült a börtönben. Letartóztatták édes­anyját is, mert nem volt hajlandó megtagadni fiát. Letar­tóztatták feleségét is, mert nem volt hajlandó elválni férjétől és mert nyiltan helyeselte a Tájékoztató Iroda határozatát. Csoda Zsikicset, a városi népbizottság tagját, a má­sodik kerület párttitkárát, azért tartóztatták le, mert egy pártgyűlésen meg merte említeni milyen nehéz gazdasági helyzetben vannak a munkások és a dolgozó parasztok. Zajecsárban Dragoljub Cocovicsot, a helyi pártbizott­ság pénztárosát és a Zsitopromet-cég igazgatóját, Jovan Panicsot a timoki kőbányák kereskedelmi igazgatóját, Milan Cekovicsot, a timoki kőbányák tervezési igazgató­ját, Nikola Jovanovicsot, a Picopromet vállalat igazga­tóját, Miodrag Cocovicsot, a Krajna-cég igazgatóját tar­tóztatták le. Csupán Rogotina községben több mint száz parasztot tartóztattak le. Knyazsevácon bebörtönözték Zsigárovics gimnáziumi igazgatót azért, mert nem volt hajlandó előadásaiban rá­galmazni a Szovjetuniót. Az itt letartóztatottak között számos bányásziskolai növendék is van. Borban letartóztatták a többi között Milan Sztojicsot, a városi népbizottság titkárát, Dusán Ilicset, a JuKP területi bizottságának tagját, Miodrag Jolicsot, a testne­velési szövetség elnökét. Letartóztatták továbbá a bori, kladovoi, majdapeki és bolováci bányaiskola több növen­dékét. A letartóztatottakat állati kínzásoknak vetik alá. Homokzsákokkal ütlegelik őket és villanyáramot ereszte­nek rajtuk keresztül. Naponta falatka kukoricake­nyeret és egy üres bablevest kapnak csupán. Mind­ ágynemű nélkül a köves földön alszanak. A letartóztatot­tak családtagjait vagy hozzátartozóit bántalmazzák. Az asszonyokat arra kényszerítik, hogy váljanak el letartóz­tatott férjüktől. Vagyonukat elkobozzák. Az UDB­ tagjai beköltöznek a letartóztatottak lakásába és eltulajdonítják a lakások berendezését. A legszörnyűbb terror sem tudj­a azonban megfélem­líteni a jugoszláv hazafiakat. Egyre nagyobb azoknak a száma, akik csatlakoznak az új, még föld alatt működő kommunista párthoz. A bányászok a Timok-vidéki kőbá­nyákban és a bori rézbányában elhagyják munkahelyüket és még azzal sem lehet megfélemlíteni őket, hogy ilyen esetekben megvonák tőlük az élelmiszerjegyeket és el­veszik személyi okmányaikat. A Hungária Jacquardban versenyeznek a minőségi brigádok , a fogyasztó is a győztesek­ között van! Az áruházak és üzletek újabb jelen­tései mind arról számolnak be, hogy a dolgozók ma már inkább a jobb hol­­mikat keresik az olcsóbb, silányabb áruk helyett. Ezért és az export szem­pontjából nagyon fontos a minőség ál­landó javítása. Rákosi Mátyás már ré­gebben figyelmeztetett bennünket arra: „A szocialista ipar fölényének a minő­ségben is meg kell mutatkoznia." Legutóbb pedig a Központi Vezetőség határozata mutatott rá arra, hogy a pártszervezeteknek, szakszervezeti cso­portoknak fel kell karolniok a dolgo­zók helyes kezdeményezéseit a munka­­verseny területén, így egyebek közt azt is, melynek célja a jobb minőség elérése. Amikor január vége felé a Hungária Jacquardban elterjedt a hír, hogy egyes textil­gyárakban minőségi brigá­dok megalakításával kezdenek foglal­kozni, szinte egyszerre jelentkezett Szücsné, Ráchelné, Kabáné, Némethné, majd mások is, hogy minőségi brigádo­kat akarnak alakítani, összeültek a termelési felelőssel, számoltak, meg­vitatták együtt a kérdés minden olda­lát. A gyárban az elsőrendű, tehát tel­jesen hibátlan áru aránya még csak 60 százalék körül jár. Ezen segíteni kellett. Rövid idő alatt nyolc minőségi brigád alakult, aztán újabb négy. Egy­­egy brigád két egymást váltó és ugyanazon gépen dolgozó munkásnő­ből áll.­­ Létrejöttek a versenyszerződések. Minden brigádnál meghatározták ki­indulópontként a két tag minőségi át­lagszázalékát. Németh Jánosivá és Zankó Józsefné vállalták, hogy a mi­nőségi teljesítést, nyolcvan százalékról kiindulva, havonta három százalékkal emelik. Homoláné és Appelné vállal­ták, hogy hatvanötszázalékos minó­­■'nf tiflfetUícOh­etju hónap múlva het­venszázalékos, két hónap múlva het­­venötszázalékos lesz. Vállalta ezen­felül minden brigád, hogy a két tag kölcsönösen támogatja egymást. S el­kezdődött a verseny a „legjobb minő­ségi brigád" címéért. Azóta a tisztázóban még élesebb sze­mekkel ügyelik, milyen áru érkezik a gépekről, kinek a selyme jobb, hibátla­nabb, mert három hét múlva eldől, melyik brigádhoz kerül először a ván­­dorzászló. Zankóné a legutóbbi héten százszá­zalékos minőségi teljesítést ért el. Tel­jesen hibátlan áru került ki a keze alól. Máris tizenhét százalékkal telje­sítette túl az első hónapra vállalt mi­nőségi átlagot! Azt kérdezzük tőle, ho­gyan sikerült ez? — Csupa kis aprósággal — vála­szolja és megigazítja gépe egyik „hajóját”. Amikor reggel bejön, gon­dosabban vizsgálja meg gépét, a fona­lat és így tovább ... Ilyen „apróságo­kon” múlik az, hogy jobb áruval ren­delkezzünk, hogy gazdagabbak, erő­sebbek legyünk. Ezeket a kis aprósá­gokat tudatja a váltásnál társával, Némethnével, aki még nyolcvanhárom százaléknál tart, tehát „csak” elérte az egy hónapra kitűzött célt: Szűcs Györgyivé is nyolcvanhárom százalékot vállalt, nyolcvanhét száza­léknál tart. Brigádtársa, Rächel Lász­­lóné egy százalékkal megelőzte. Sül­ieiné pedig most jelentette be, hogy nagyobb, négytagú brigádot akar ala­kítani, amely célul tűzi ki azt is, hogy segít a többi brigádnak, elter­jeszti legjobb munkamódszereket . Régen, ha vásárolni mentünk — mondja —, csak azt néztük, hogy mi­nél kevesebbet kelljen fizetni. Ma már a jobb kell nekünk. De ezt magunknak kell elősegítenünk. J. L Nagy panama a svájci katonai építkezéseknél BERN, február 11. A svájci fővárosban pénteken közöl­ték, hogy Svájc bírósága eljárást indít mintegy 30 magasrangú katonatiszt el­len, mert súlyos hanyagságokat követ­tek el néhány alpesi ütegállás elkészí­tésével kapcsolatban. Az egyik kipróbált kísérőbön úgy ta­pasztalták, hogy egy páncélos elhárító löveg lövedéke egy méterre hatolt bele az előírás szerint 25 centiméter he­lyett. Az ötödik lövésre az egész állás szétroncsolódott. Engster ezredes kije­lentette, hogy a kérdésben érintettek egyike-másika jelentős hasznot vágott zsebre az építkezésekkel kapcsolatban. A vizsgálat eredményeként elhatároz­ták, hogy Svájc egész védelmi rend­szerét felülvizsgálják. Egn? hét diatt 203 vagon élelmiszert 111 a 75 filléres tojás A hét folyamán a budapesti Nagy­­vásártelepre — a hét eleji szigorú fagy ellenére — 203 vagon áru érkezett, a környékbeli termelők autóit és­ kocsifuvarjait nem számítva. A bur­gonyafelhozatal 99 va­gont tett ki, húsz va­gon volt a tojás-, 15 a kelkáposzta-, 13 az alma- és 12 a baromfifelhozatal. Ma — szombaton — 53 vagon áru érkezett a Nagyvásár­­telepre. A tojás osztályozásával ismét ol­csóbbodás állott be a piacon. A tojás árának alsó határa 5 fillérrel olcsóbbo­dott, amíg az elsőosztályú tojás meg­tartotta 85 filléres eddigi árát. A mai piaci árak: Gülbaba 60, Ella 54, kelkáposzta 146—195, káposzta 195, petrezselyem 224—268, sárgarépa 120, sütőtök 66—80, alma 135—378, körte 280—310, tojás 75—85 fillér. SZÍNHÁZAK MŰSORA Operaház: szombat: Aida (7), vasár­nap délelőtt: Traviata (11), este: Bánk bán (7). — Nemzeti: szombat: Boldog­ság (Hevesi-bérlet, fél 8), vasárnap: Boldogság (Szacsvay-bérlet, fél 3). — Magyar: Karenina Anna (Jókai—Kán­torné-bérlet, 7), vasárnap: Karenina Anna (Pataki-bérlet, 7). — Városi: szom­bat Fővárosi Zenekar hangversenye (8), vasárnap d. e.: Fővárosi Zenekar ifjú­­sági előadás (11), délután: Denevér (B/6. bérlet, 4). — Madách: szombat, vasárnap nincs előadás. — Vidám: szombat: Göm­böc úr (Boér Emma-bérlet, fél 8), vasár­nap délután 4 órakor Gömböc úr, este: Gömböc úr (Toldy-bérlet, fél 8). — Ifjú­sági: szombat Dzsomárt szőnyege (Mah­­ler-bérlet, 7), vasárnap: Dzsomárt sző­nyege (Noseda-bérlet, 7). — Úttörő: Ta­más bátya konyhója (fél 4, fél 8). — Bábszínház: Piroska és a farkas (3, 5, vasárnap délelőtt 11-kor is). — Fővárosi Operett: szombat: Gerolsteini nagyher­­cegnő (Arany-bérlet, 7), vasárnap dél­után: Montmartrei ibolya, Masenyka álma (3), este: Gerolsteini nagyhercegnő (7). — Belvárosi Színház: Hétköznapok hősei 17. vasárnap délután fél 4-kor is). — Kamara Varieté: Tótágas (8, vasárnap délután fél 5-kor is). — Fővárosi Va­rieté: Békehajó (8, vasárnap délután fél 6-kor is). — p - Nevetőhul­lám. 9). Hétfőn van Budapest felszabadulásának ötödik évford A Magyar Dolgozók Pártja Nagybudapesti Pártbizottsága és a főváros vezetősége Budapest fel­­szabadulásának 5. évfordulóján, f. hó 13-án d. e. 11 órakor a sza­badság téri és a Kossuth Akadémia előtti Szovjet Hősi Emlékműveknél koszorúzási ünnepséget tart. A Magyar Dolgozók Pártja Nagybudapesti Pártbizottsága és a Magyar-Szovjet Társaság Budapest felszabadulásának 5. évfordulója és a szovjet film 30 éves jubileumának megünneplése alkalmából f. hó 13-án este 8 órakor a Városi Szín­házban díszbemutatót rendez. Be­mutatásra kerül a Sztálingrádi csata című film II. része. Ünnepi szónok: Pongrácz Kál­mán, Budapest polgármestere. Johnson canterhury-i dékán: rmmernrnnmii» .......................... A kommunizmus százmilliók lelkét az élet és a munka iránti új lelkesedéssel tölti el Dr. Johnson cantenbury-i dékán hosz­­szú cikkben fejtegeti, hogy a kapita­lista rendszer nem fér össze Krisztus tanaival. A kapitalizmus jelszava: .Mindenki csak saját magáért, az ör­dög vigye el a leggyöngébbet." Johnson megállapítja: Olaszország­ban, ahol az egyház uralkodik, mun­kanélküliség és éhínség van. A Szov­jetunióban ezzel szemben megszüntet­ték a munkanélküliséget és óriási gaz­dasági fellendülés tapasztalható. A kommunizmus, ez az óriási hajtóerő, Prágától Berlinig az emberek száz­millióinak lelkét az élet és a munka iránt új lelkesedéssel tölti el és min­denütt megihleti az emberiséget. z a mű nem tu­dományos ér­tekezés, nem tan­könyv, hanem el­beszélés az em­berről, így hatá­rozzák meg köny­vük műfaját Iljin és Szegál. Hogyan lett a majomem­­­­berből óriás, aki­­ már nem rabszol­gája, hanem gaz­dája a természet­nek. Hozzávetőleg egymillió állatfaj van a világon, de mindegyikük a maga szűls el nem hagyható, láthatatlan börtönében él. Mert még a szabad madarat is a tájhoz, a vidékhez köti tápláléka. Az ember volt az egyetlen, aki el­indult és ki tudott szabadulni a ter­mészet börtönének láthatatlan falai közül. ...A világ minden élőlénye szolgai módon függ a természettől” — írja Iliin és Szegei. A földön minden állat­fajta a maga kis világában él, amely­hez hozzáidomul. Ahol az egyik szá­mára az van kiírva: „Tilos a beme­net”, a másik számára így hangzik a felírás: „Légy üdvözölve!” Az ember az egyetlen élőlény, aki mindenütt él. Alig maradt hely a földön, ahová ne tudna behatolni, ahol az lenne kiírva: „Embereknek tilos a bemenet”. Ha dél­ről északra kerül, nem pusztul el attól, hogy testét nem fedi szőrzet. A bunda, sapka, hócsizma éppen olyan jól meg­védik a hidegtől, mint az állatokat bundájuk. Az ember megtanult gyorsabban száguldani a földön, mint a ló és gyorsaban úszni a víz alatt, mint a hal, gyorsabban repülni, mint a madár és megtalálta a módját, hogy énjének megőrzésével áthágja a láthatatlan fa­lakat, amelyek az állatokat fogva tart­ják. Az ember egyformán megél a sík­ságon, erdőn, sztyeppén, hegyen, mert maga teremti meg saját magának a létfeltételeit egyre gyakrabban ra­gadja ki a természet kezéből és vál­toztatja meg a neki meg nem felelő feltételeket. tág tá­gul. Az ember egyre nagyobb utakat tesz meg a földön. Megismeri a távoli földeket, átlépi az óceán küszö­bét, eljut a tengerentúlra. Új száraz­földeket fedez fel. Hatalmas városokat épít. Tudását és ismereteit könyvek millióiban fekteti le. „Hétmérföldes csizmát húz“, távoli vidékre­­ jut el, mert mindent meg akar ismerni. Körül­­hajózza a földet, izgatottan figyeli a bolygókat. Kopernikus kibővítette a világot, Giordano Bruno tovább megy: „Bizonyítsd be az embereknek, hogy ez a világ nem egyedüli, ha­nem végtelen sok világ létezik. Tárd ki az ajtót, hogy mindenki láthassa a többi csillagokat, ame­lyek hasonlóak a napunkhoz.” A nagy szabadgondolkodót eretnek­ként máglyán égeti meg a reakciós papság. Még a máglyán sem tagadta meg az igazságot, amit megismert. _ Ezzel végződik a két szovjet író könyve. Giordano Brúnóig kísérték vé­gig az embert fejlődése útján. Az em­beriség fejlődése azonban terméé­szete­­sen itt nem ér véget. " Új fejezet az emle­riség történetében „Az új, leküzdhetetlen előretörését nem lehet megakadályozni", írja Sztá­lin. És éppen az a nagy érdeme en­nek a könyvnek, hogy az új előretö­résének ezt a megakadályozhatatlan folyamatát követi útján, amely egyben az emberiség történelmét jelenti. A könyv hőse az ember. A­z az ember, aki egymaga állat maradt volna s csak a közösségben alakult át, mun­kája révén emberré. Hívják Aristote­­lesnek, Piaidnak, Baconnak, Colum­bus Kristófnak, Nyikitinnek, Marco Pelónak vagy Giordano Brúnónak egy­­egy fejezet hősét,­­ az igazi főhős maga az emberiség. Ez az ál, ame­lyen az ember évezredeken át haladva eljutott odáig, hogy most már nem­csak ura tud lenni a természetnek, ha­nem át is alakítja azt, mint ahogyan azt a Szovjetunió tudósai, mérnökei, technikusai munkájukkal bebizonyít­ják az ámuló világnak és új fejezetet nyitnak az emberiség történetében. En­nek a fejezetnek a szovjet ember a hőse, aki előreviszi az emberiséget. A két szovjet szerző könyve ma­gyar fordításban több, mint öt és fél­száz oldal, de alig lehet letenni anél­kül, hogy az ember végig ne olvasná. Persze, ezt a könyvet nem elég egy­szer elolvasni, de ezt szinte felesleges mondanunk, mert aki egyszer elol­vasta — bizonyosan elovassa több­ször is. A Szikra Konyak adóé az érdem, hogy ízléses köntösben és ezúttal va­lóban jó fordításban adta ki ezt, a remik ’ö'dős és élvezetes köny­vet. Csapó György -H2ini"iiiiii,'iiiiii"iiiiii”iiiiii>Hiii!i,>)uniMiiiiii,'iiiii»,iiHiii',iiiii»’,iniiP’uuiiMiiiiii',iniii"iiBii,‘mm«iMiiF | ILJIN és SZEGÁL könyve:­­ I Hogyan lett | | az ember óriás? ! A természet rabszolgájából a természet barátja _ Hogyan lett a természet rabszolgá­jából a természet gazdájává az em­ber? Iljin és Szegál könyvében meg­találjuk erre a feleletet. Szerszámmal és munkával. Az állatok is elvégeznek bizonyos munkát, de szerszámmal csak az ember dolgo­zik. Ez a „szerszámkészítő állat” indult el valamikor, hogy úrrá legyen a termé­szeten.­­ Kis kövekkel kezdte, amelyek aztán élesedtek és fegyverré váltak a vadállatok elleni küzdelemben. Aztán, ahogy múltak az évszázadok, az em­ber szerszámai is egyre tökéletesebbek lettek. Ezek révén az ember lett a leg­hatalmasabb élőlény a világon. Iljin­­ Szegál könyve végigkíséri az ember útját a „szerszámkészítő állat­tól” a házépítő, hajóépítő emberen ke­resztül a tudományos emberig. A tu­domány „szétnyomja” a falakat, a vi­s

Next