Világosság, 1950. április-június (6. évfolyam, 77-148. szám)

1950-05-28 / 123. szám

Tudósítások az épülő országró(3­) EGYETEM­­VÁROS A NÁDASOK HELYÉN AZ ÚJ MŰSZAKI EGYETEM EGYIK SZÁRNYÁBAN MÁR NOVEMBER­BEN MEGKEZDŐDIK A TANÍTÁS Az ember áll, néz és az érzéseivel birkózik. Innen, a völgyet szegélyező domb gerincéről a látvány hatalmas, freskószerű. Széles, vadvirágos lapály terül el előtted, mint egy óriási aré­na­, de földhányásokkal tele. A .,küz­dőtéren” szerteszét kordé­t­ok, szeke­rek, csillék, teherautók, földvájó gé­pek és rengeteg ember. Középen két kotrógép hányja kifelé a földet a vá­rakozó teherautókra, oldalt barakokat épitenek, máshol feltöltik, egyengetik a föld gyűrődéseit, ismét máshol kö­vet törnek, Mat építenek ... Vonat szalad a domboldalon, az „Avason”, vonat szalad az Adás alján is más irányból, építőanyagokat szállít ide va­lamennyi. Kérdezz meg­ egy miskolci munkást, vagy egy vadvirágot szedő gyereket. Azt mondja majd: , — Ez a Dudujka völgye. Nádas volt itt azelőtt és vízililiom, a leg­kisebb esőzés után dagadni­­ kezdett a víz. Ezt a területet nem műveitől, meg soha. Parlagon hevert. De most itt épül fel, a lapályon és a domb­oldalon, Miskolc büszkesége: az egye­temi város, AZ ORSZÁG LEGNAGYOBB ÉPÍTKEZÉSE 9 Kérdezz meg egy építésvezetőt, bár­kit a területen dolgozó öt építkezési nemzeti vállalat építésvezetői közül és elmondja majd: — Ameddig a szem ellát, sőt még azon túl is,, a domb mögött, kereken 270 hold tartozik majd az egyetemi vá­roshoz. Az új egyetem legalább há­romszor akkora lesz, mint a budapesti műszaki egyetem. Három év alatt 442.000 légköbmétert építünk be. Még ebben az évben novemberig 35.000-et, 1951 tavasziig 70.000-et és folytatólag a többit. Gondoljuk el csak, 300.000 köbméter földet kell megforgatni, ami térfogatra a Kis-Gellért-hegy negyed­része ... Az ember kérdéseket tesz fel önma­gának is. Nem nehéz a felelet. — Hatalmas építkezés, Magyarorszá­gon még nem volt hasonló méretű. És ami a­­legfontosabb: nem hever, majd üres díszként­ parlagon, mint mondjuk a királyi vár, hanem fejlődésünket, vi­rágzó életünket biztosítja. Mint min­den,­­amit­ az ötéves terv létrehoz... ELŐSZÖR .4 GÉPEK VONULTAK FEL Május­­9-én kezdődött meg a fel­vonulás a munkához. Azelőtt ez úgy történt, hogy jött néhány kubikos, mo­­tyóját letétte, taligáját, ásóját mun­kába fogta és látástól vakulásig túrta a földet. Most legelőször a gépek, vo­nultak fel, hogy gyorsítsák a munkát, kíméljék­­ az embert. Mindenekelőtt két szovjet kotrógép, amely egy moz­dulattal kilenctized köbméter földet váj ki a kemény, iszapos talajból. De nemcsak kivájja, hanem fel is emeli terhét, mint­ a daru és belehelyezi a csillébe, vagy a teherautóba. Kezdet­től fogva­ három műszakban, napfény­nél és lámpavilágnál, dolgozott a gép és naponta kiemelt 700—800, majd 1000 köbméter földet, mindössze há­rom munkás részvételével. Bizony, sok kezdeti nehézséget kel­lett legyőzni. A Csatornázó és Kotró NV, a Vízépítő KV, a Teherfuvarozási KV, majd a Vasútépítő KV vonult fel, végül a Magasépítő NV, de utóbbi csak azért, hogy a magasépítési mun­kái­ megindulásáig elkészítse az építő­­munkások szállását. A sokféle nem­zeti vállalat nem találta meg nyomban a termékeny együttműködés lehetősé­geit. Először a csille hiányzott, aztán a sín, majd a talpfáival keresték hasz­talan. VON­A­TOKON ÉRKEZIK AZ ÉPÍTŐANYAG Azóta azonban nagy­ változások tör­téntek. Persze most is a kezdetén van­nak, naponta érkeznek újabb és újabb építőmunkás-csoportok erősítésre, de több mint 10.000 köbméter földet már kiemeltek. A szovjet kotrógépek öt méter mélyen dolgoznak a szint alatt, úgy, hogy a felszínen csak a mélység­ből felnyúló hatalmas karjuk látható. A nagy építkezés „küzdő--rén” 10 bordély, 30 kétlovas kocsi, 2­1 csille és 6 tehergépkocsi működik. Az utóbbi 11 közti­ egy úgynevezett billenő teher­autó, mely egy gombnyomásra le tudja dobni terhét. Folyamatosan, nagy tömegben é­l,ezek nap-nap utáll az építőanyag. A MÁV külön lerakodó pályaudvart létesített erre a célra. Már megszervezték a munkaverse­­nyeket, amelyek a tervfelbontás segít­ségével szép kezdeti e­redményeket hoztak. A­ Csatornázó és Kotró KV szemináriumán nagy lelkesedéssel fo­gadták el a javaslatot, hogy versenyt indítanak a legfőbb k­örök cím elnye­réséért.­­­gyanakkor szocialista munka­­versenyre hívják ki az ötéves terv má­sik hatalmas építkezésének, Komló Hl. telepének dolgozóit. Meralik Antal, a részletes tervrajzzal­­ segítségünkre siet, hogy a tájba pon­tosan be tudjuk helyezni a három év alatt felépülő egyetemi várost. — Ott, ahol most a szovjet kotró­gépek dolgoznak, lesznek a fizikai laboratóriumok, a rajztermi szárny és az előadóterem. Ezt a részt november elsején át kell adni, mert itt megkez­dik a tanítást. Ezer új hallgató, a jö­vendő új műszaki értelmiségének ezer tagja jár at munkához. Aztán, ahogy épül az egyetem, úgy szaporodik majd évről-évre a hallgatók száma.­­ Szemben a domboldalon, 1951- ben megkezdik és 1952-ben befejezik a kollégiumok építését. Hat kollégiumi épület áll majd­­ egymás mellett a domboldalon, megfelelő távolságban egymástól, hogy mindegyiknek bőven jusson az Avas ózondús levegőjéből. 1962-IG TART AZ ÉPÍTKEZÉS * — Még 1952-ben felépül a laborató­­­­riumi szárny folytatásaként az aula, a­­ geológia terme, az orvosi rendelő, a­­ kazánház, a konyha, az étterem, a rr.o- c­­soda és — az egyetemi városban erre­ is szükség van — az üzletek. Az úton­­ túl pedig, a rezgő nyárfák között épül fel 1931-ben, a nyílott és a fedett sport telep., valamjre!, a­z usz?da. Akkor köny­­nyű­benij.szót..Jfiaiá.magán. ..az. .fiínbej ilyen hőségben,’"njanya mostani". — És 1952-re ,mi­ marad? — A tervrajz szerint ekkor befejezik a kollégiumokat és az egyetemi épület még hátralévő tantermeit: a gépszer­kesztőn, mechanika, technika, kohászat­­ miért, és a nagy központi előadó­termit. Aztán hátra van még persze, a tereprendezés. A misko­c-tapolcai ma­kadámadat például teljesen át kell he­lyezni az építi­,­r­ések miatt. Az Egye­tem épületei előtt végig beldtuilat ké­szítenek ... Télen is folyik majd a munka. Min­denre felkészültek. Eső esetére készen állnak, a gumicsizmák, esőkabátok. Ha a teherkocsik, lovaskocsik beleragad­nak a sárba, beállítják a csilléket. A terv valóra válásában fennakadás, kése­delem nem lehet. Ezzel az ígérettel búcsúzunk a mis­kolci egyetem építkezésének dolgozói­tól. Rege Imre ★ (Kedden: „Földrengés“ Lillafüreden­) Munkában a szovjet kotrógép KEZDETBEN EZER HALLGATÓ — Sietnünk kell, — mondja Ol­brich Károly, a Csatornázó és Kotró MV építésvezetője, — június 10-ig még körülbelül 25.000 köbméter földet kell kiemelnünk, hogy átadhassuk a terepet a magasépítőknek. Megállunk a domboldalon, nézzük a tájat. Fejünkkel félfordulatot kell csi­nálnunk, hogy áttekinthessük az egé­szet. A­ Vízépítő NV építésvezetője. ­i „Anyag- és vajszolgál­ás“ új száma Megjelent az Anyag- és Adatszol­­gáltatás új szám­a. Vezércikként a Bolsevik című folyóirat cikkét közli „A béke híveinek leküzdhetet­len mozgalma'’ címen. Ez a cikk a júniusi elméleti pártnapok anyagához nyújt értékes szempontokat. Kaskarovnak, a Kovoje Vremjából átvett cikke a világ termelési statisztikáját elemzi. A „Szovjetunió és a népi demokrá­ciák országai“ című rovatban az Anyag- és Adatszolgáltatás Hruscsevnek a kolhozok megerő­sítéséről szóló cikkét, Asztafjev­­nek Kína gazdasági problémáival foglalkozó írását és Tyihomirovnak a munkás-paraszt szövetségről szóló tanulmányát közli. Számos értékes cikket tartalmaz az új szám a­ marxizmus-feninizmus kér­déseiről, valamint a pártmunka és az oktatás problémáiról. Külön kiemel­jük Grigorjevnek a „Párt és a Kom­­szomol" című cikkét, amely most, az ifjúsági egyesítő kongresszus előtt, rendkívül hasznos olvas­mány. Nagy érdeklődésre tarthat számot Kürti András cikke­ is„ az egyéni ta­nulás kérdéséről pártoktatásunkban. Egy hát­orús uszító portréja De Gasp az örök idegen alattvaló­n Alcide De Gasperi olasz miniszter­­elnök Trentoban született. A város akkor az osztrák monarchiához tar­tozott. De Gasperi tehát születése pillanatától idegen hatalom alatt­valója volt. Az is maradt mind­máig. Apja Ferencz József császár bi­rodalmának kishivatalnoka volt, olasz, aki hűséget esküdött Ausztria apostoli királyának. Később a fia is térdet hajtott ennek az uralkodó­nak, majd egy másiknak, aztán egy harmadiknak és így tovább, szériá­ban ... Az első világháború után Tren­tot visszacsatolták Olaszországhoz és Alcide De Gasperi idegen lett saját hazájában. Lehet, ez az oka, hogy oly könnyen tudta magát ké­sőbb is idegen uralomnak alávetni és talán ez az oka, hogy valahány­szor alkalma volt hazáját eladni, mindig hajlandónak mutatko­zott rá.­­ Az innsbrucki egyetem egyik szegény sorban élő diákja volt, amikor egy osztrák nacionalista tüntetésben vett részt. A naciona­lista tüntetők és a sztrájkoló mun­­­­kások egy csoportja között össze­ütközésre került sor. De Gasperi volt az első, aki futásnak eredt és az egyetlen, akit senki sem tudott utolérni. Ma is ilyen. Amikor Pal­­miro Togliatti ellen merényletet kö­vettek el és 8 millió olasz munkás nyilvánította akaratát, hogy véget akar vetni az idegen zsoldban álló kormány terrorjának, az egész akkori olasz kormány elbújt. De egyetlen miniszter sem volt olyan gyorslábú, mint De Gasperi. Azt beszélik, hogy ezekben a forró napokban a Vatikán pincéjében rej­tőzött. Ez csak feltevés. De egy bi­zonyos: ablaktalan helyiségben tar­tózkodott, mert ez volt az egyetlen mód arra, hogy ne kelljen látnia az utca forradalmi képét. De Gasperi később Bécsben foly­tatta egyetemi tanulmányait. A burzsoá­­életmód ellenállhatatlan vonzerőt gyakorolt rá, de szerény anyagi körülményei nem engedték meg, hogy kiélje vágyait. Beugrató ügynök lett. Eladta magát annak az osztálynak, amely előszeretettel gyakorolja a lelkek megvásárlásá­nak művészetét. Idézzük magát De Gasperit, amint beugrató ügy­nöki múltjáról beszél: ,,A­ munkásoknak, akiknek gyűlé­sein résztvettem, ,különleges tech­nikájuk’ volt. Amikor beszéltem hozzájuk, egyre közeledtek hoz­zám. Kérdéseket szegeztek nekem és hangjuk mind fenyegetőbbé vált. Ha a hátamat a falnak támasztot­tam, az a veszély fenyegetett, hogy a kezeik közé kerülök. Ezért vettem fel azt a szokást, hogy az ablak közelében beszéljek, háttal az ablaknak. Ennek két előnye volt számomra: szemtől szemben láthat­tam ellenségeim arckifejezését és kiugorhattam az ablakon, ha vészt­­jóslóan közeledtek felém.” Miután a burzsoáziának szüksége van efajta „harcosra”, De Gasperi bekerült az osztrák parlamentbe. Az első világháború után a volt osztrák képviselő belépett a szicí­liai pap, Don Luigi Sturzo párt­jába. A párt programját a Vatikán importálta Szicíliába. Aki valaha látta Alcide De Gas­perit, tudhatja, hogy igen hosszú az orra. Ebből kifolyólag jó a szagló­­érzéke is. Hamarosan megsza­golta, hogy a pápa Szicíliába im­portált programja nem is olyan tömjénszagú- Inkább a pénz illata árad belőle. De Gasperi szaglá­szott és várt. Amikor Don Sturzo váratlanul összeütközött Mussoli­nival és a pápa Mussolinit támo­gatta, Don Sturzo lemondott a párt vezetéséről és De Gasperi foglalta el a helyét. Végignézte Mussolini emlékezetes ,,Marcia su Roma”-ját, majd felkínálta pártját a Ducénak. Ilyen „jó fiú” volt De Gasperi. En­nek köszönheti, hogy amikor a szicíliai néppárt feloszlott és ő munkanélkülivé lett, XL Pius pápa megtette a Vatikán könyvtárosá­vá. Az egykori osztrák állampolgár felvette a vatikáni állampolgársá­got és szorgalmasan törölgette a port a pápa fóliánsainak fedeléről. Tíz évig törölte a port, közben is­meretséget kötött a pápai államban tartózkodó külföldi diplomatákkal és újságírókkal, akiknek csekély borravaló ellenében szintén felaján­lotta szolgálatait. A hitleri hordák sztálingrádi ve­resége után a pápa nyugtalan­kodni kezdett. Ekkor eszébe jutott könyvtárosa, De Gasperi térdet hajtott a szentatya előtt és a ke­resztény demokrata párt vezetője lett.Az 1946-os választások után De Gasperi megértette, hogy az olasz líra csengése, bizony, már eléggé tompa. Az új miniszterelnök el­kezdte füleit hegyezni az amerikai bankjegyek dallamosabb zenéjére. 1922-ben De Gasperi Mussolini­nak kínálta fel pártját, 1946-ban a Wall­­Street szolgálatába állította. 1922-ben a fasizmust szolgálta ki, 1946-ban az imperialisták szolgája lett. 1922-ben még csak egyszerű pártvezér volt, ma a kormány ve­zetője. Akkor csak szavazatokat táné­lhatott fel, most felajánlhatja az egész országot. A miniszterelnök ma már abban a kellemes helyzetben van, hogy nem kell kiugornia az ablakon, mert állig felfegyverzett zsoldosok őrzik a­ munkások ökölcsapásai ellen. De a régi félelem nem múlt el nyomtalanul- Beszédeit ma is előszeretettel a rádión keresztül intézi a hallgatókhoz. Az éter hul­lámai elválasztják a munkások ök­létől és a parasztok kaszájától. És Alcide De Gasperi beszél. Tár­sadalmi reformokról beszél, de vo­nakodik az agrárreformot törvénybe iktatni. Szabadságról beszél, és a kommunistáktól elvitatja ezt a jo­got. „Magasabbrendű” káróról be­szél, de nem a munkanélküliség elleni harcra gondol, az állam de­ficitje elleni küzdelemre, a nyomor és éhség elleni harcra,­­ hanem a fasizmus újjáélesztéséért, a bur­zsoázia uralmának és véres kizsák­mányolásának fenntartásáért foly­tatott küzdelemre. A miniszterelnök tajtékzik a düh­től, mert az Olasz Kommunista Párt az államosításért, a munká­sok jogainak tiszteletben tartásáért és a földtulajdon megváltoztatá­sáért harcol. Szűnni nem akaróan hangsúlyozza, hogy az Olasz Kom­munista Párt egy „nemzetközi moz­galom” résztvevője. Persze, elfelejti hozzátenni, hogy maga az olasz nép is résztvevője ennek a nemzet­közi mozgalomnak, méltó részt­vevője a forradalmi harcnak, amely az egész világon folyik a minden­fajta kizsákmányolok ellen. Alcide De Gasperi néhány koro­náért állampolgára és szolgája volt az­ osztrák monarchiának, néhány péterfillérért állampolgára és szol­gája a Vatikánnak. Igaz, most jó­val több dollárért adja el Olasz­országot Amerikának. De az állam­­polgársággal nincs hiba. Nem is olyan régen De Gasperi az Egye­sült Államok „tiszteletbeli” polgára lett. Ezt a tényt az USA polgárai valamikor pirulva emlegetik majd... Vasárnap 1950. V. 28.Világosság 3

Next