Világosság, 1950. április-június (6. évfolyam, 77-148. szám)

1950-05-27 / 122. szám

Tudósítások az épülő országról II. ÖT NAGY ÉPÜLETTÖMB.. Milyen lesz a diósgyőri iparostanuló-város (A Világosság kiküldött munkatár­­sától.) Még egészen haloványkék az ég, mikor elindulunk Diósgyőr-vasgyár most épülő iparostanuló-városának megtekintésére. Az utcák élénkek. Reggel, délben, este csak a fények vál­toznak Nagymiskolcon, a forgalom ugyanolyan. Összefügg ez a jelen­ség valószínűleg azal is, hogy a legtöbb helyen két, sőt három műszakban dol­goznak. Az előttük álló hatalmas fel­adatokat máskép nem tudnák megol­dani a miskolciak. A tanulóváros építkezése messziről élénk, üdítő, mozgalmas képet ad. A már elkészült és a most készülő épü­letek, az állványrengeteg között nem lehet kísérő nélkül eligazodni. Már az első pillantra látja az ember, hogy nagy tervek valósulnak meg a Vas­gyár régi műhelyeivel szemközt, a szé­les út másik oldalán, de hogyan, mi­kép­p közelebb kell menni a vála­szért. Bizonyos, ha csak az első be­nyomások után adna az ember beszá­molót, büszkén jelentené, hogy ötéves tervünk újabb győzelemre készül — és ez igaz is, — de közelebb érve, a rész­letekbe beletekintve észre kell venni azokat a hiányosságokat is, amelyek a győzelmet késleltetik. Nekünk pedig nem mindegy, mennyi időbe telik a győzelem.. A tanműhelyben már zúgnak a gépek Az építkezés színhelyére érve, a legelső mondat, ami fülünket megüti: panasz. — Mindjárt leéltünk, — jelenti egy építőmunkás a munkavezetőnek. — Elfogyott a cement. Tegnap negyven mázsa jött, kellene száznegyven. Egy érdekes alakú, boltozatos épület alagsorában állunk. Ez lesz a tanuló­város konyhája, ebédlője, kultúrháza. Az épület emeletéről, a leendő kultúra­teremből előkerül Baranyi István párt­titkár. Ő ad a kérdésekre nyílt, őszinte választ, amely reflektorként világítja meg az országépítésnek ezt a szakaszát. Szinte napról-napra nő szemközt a sztahanovistáiról híres diósgyőri gyár. Ezzel egyenes arányban nőnek az igé­nyek a munkásokkal szemben, szám­ban, súlyban egyaránt. Tanulni, ta­nulni, tanulni, minél több, jól képzett embert állítani az országépítés szol­gálatába! Ezt a célt szolgálja Miskolc legtöbb építkezése, a tanulóváros is. Öt nagy épülettömbből áll majd a munkásifjúság városa. Ezek közül ket­tőn már csak csinosítási munkálatok folynak. Az egyik az iparostanuló-is­­kola, melynek padjaiban már vígan folyik a tanítás. A másik a tanműhely, ahol már versenyt zúgnak a gépek és a fiatalság varázsa fűti át a termet. Tetszetős külsejű, jól berendezett épü­let mind a kettő, látszik, hogy gond­dal, szeretettel épült. Az iskola az előirányzott időre pontosan elkészült, a tanműhely kicsit késett Mi akadályozta a munkaversenyt A többezer személy testi- és szel­lemi étkeztetésére alkalmas konyha­­ebédlő és kultúrépület elkészítési ha­tárideje július 15. — A munkaversenynek szép ered­ményei voltak — mondja Baranyi Ist­ván — és mi sokkal előbb befejeztük volna az épületet, ha ... Igen, a munkaversenyek szépen foly­tak, amíg megadták ehhez a lehetősé­get. Május elsejére mindenki tett fel­ajánlást az épületen: 137-ről 150-re, 150-ről 165-re, ilyen és hasonló szá­zalékemeléseket vállaltak a dolgozók. Akadtak kiemelkedő eredmények. Varga János például vállalta, hogy százalé­kát 137-ről 200-ra emeli és elért 223-at. Rudi Lajos öttagú segédmun­kás brigádja 128 százalékot vállalt és elért 200-at. A munkaversenyek lendületét azon­ban először megtörte az, hogy nem jött időben a csatorna terve, aztán nem jött időben a kátránypapír, majd a bélaapátfalvai cement váratott ma­gára. Ma is hiányzik a konyhából a gépházba vezető alagút terve. Mind­azonáltal a dolgozók bizakodnak: — Csak kapjunk cementet, skiccek­ből is befejezzük az épületet. Ha előbb nem is, legalább a határidőre... Két kihasználatlan betonkeverőgép A tanulóváros negyedik, mennyezet­ablakos épülete a kovácsműhely. Erről nem sokat beszél kísérőnk: június 15 az átadás határideje és már az utolsó simításoknál tartanak. De van, illetve lesz még egy épület a telepen: a tanuló-otthon. Az építke­zés határán Baranyi István rejtélye­sen mosolyog és sietve közli, hogy ez nem az ő területe: itt más vállalat működik. 1950 január 16-án a Gyár­­építő NV kezdte meg az építkezést, majd március 27-én a Diósgyőri Ma­­gasépítőipari NV vette át. Keressük a pártszervezetet: nincs. Keressük a műhelybizottságot: nincs. De van két nagyteljesítményű — egy 500 literes és egy 375 literes — beton­keverőgép — kihasználatlanul. Ce­menthiány miatt 50 embert küldtek szabadságra. Az építésvezető gyorsan tudtunkra adja, hogy ő ma érkezett az építkezéshez, semmiért nem felel. Azért sem, hogy november 30-án át­ kellene adni az épületet és még az alapozásnál tartanak. Azért sem, hogy nemrég bevezették az építkezésen a darabbérrendszert, aztán a dolgozók­nak más munkát adtak ki, mint ami a munkalapon szerepelt... A Hunfalvi ipari gimnázium Aztán — vigasztalásul — megmu­tatja a tervrajzon, milyen szép lesz a tanuló­otthon, ha elkészül — mert el­készül, nem vitás. Négyemeletes lesz, a földszinti ablakokat, egészen az első emeletig terméskőbe ágyazzák. Vas­­betonvázból készül az egész épület és az oszlopokat vasbetonfödém fogja össze. Hossza 85 méter. A diósgyőri iparostanulók szép munkájukhoz méltó otthont kapnak. A diósgyőri tanulóváros mellett Nagymiskolc iparváros egyik büszke­sége lesz még a Lillafüred felé vezető úton épülő Hunfalvi ipari gimnázium. Itt ősszel megkezdik a tanítást. A gim-­­­názium három épületszárnyból áll. Az­­ egyik a 12 tanterem, a másik az igaz­gatóság, a harmadik a tornaterem szárnya. Június 26-án kell átadni és addig el is készül, mert már csak a­­ vakolás, festés, mázolás hiányzik. Je­­­gyezzük fel két sztahanovista kőmű­ves nevét, akik legjobban hozzájárul­tak, hogy a miskolci ipari gimnazisták ősszel megkezdhessék a tanulást. Az egyik Nagy Mihály, aki május 1-én 409 százalékot, a másik Lóver István, aki 323 százalékot ért el. A Hunfalvi-gimnázium mellett meg­kezdték a diósgyőri kohóipari gimná­zium építését is. És betetőzi majd az ipari képzést az Avas alján épülő ne­hézipari műszaki egyetem, a Magyar­­országon soha nem látott méretű egye­temi város. Rege Imre * (Holnap: a Nehézipari Műszaki Egyetem építkezése.) Részlet a diósgyőri iparostanuló-város nagyszabású építkezéséről Ma reggel elindultak az első gyermekvonatok az üdülőhelyekre Ma, pénteken reggel indultak az első gyermekvonatok, telve vidám, apró néppel, az üdülőhelyek felé. Már a kora reggeli órákban hangos volt a Keleti pályaudvar a gyerek­zsivajtól. Egymásután érkeztek a ma­mák az apró hátizsákokkal megpakolt kicsikékkel, akiket aztán a népjóléti minisztérium és a Szaktanács meg­bízottai vettek át. A MÁV gyönyörű, szellős, bőrülé­ses termeskocsikat bocsátott a gyermekek rendelkezésére, óvónők és orvosok mentek minden csoport­tal A Keletiről hét óra 10 perckor in­dult 120 gyerek Sikondára. Utána 30 perccel 130 gyermek Parádra. A sikon­­daiakkal kilenc, a parádiakkal nyolc kísérő volt. Néhány perccel a parádi gyors után indult el Miskolc—Tapolca felé a harmadik, 80 gyermekből álló csoport. A Keleti pályaudvaron a népjóléti mi­nisztérium gyermekvédelmi osztálya részéről Kami Gyula jelent meg, aki a Szaktanács megbízottjával együtt ügyelt az elutazás zavartalanságára. De nemcsak a Keleti pályaudvarról, a Déli pályaudvarról is indult 6 óra 52 perckor egy 75 gyermekből álló csoport Tihanyba és a nap fo­lyamán még Lillafüredre, a Szabad­sághegyre is irányítanak üdülő gyermekeket, délben tizenkettőkor pedig a Keletiről indul a nagy gyermekvonat, amely 1600 gyermeket visz a Balaton mellé. Ugyanakkor a Molotov-téri hajóállo­másról kétszáz gyerek megy Horányba. A vidékről érkező gyermekeket az összes budapesti pályaudvarokon, sőt még a Buda—Császárfürdő HÉV-állomáson is megbízottak várják, akik­ autóbuszokkal viszik védenceiket arra a pályaudvarra, ahonnan a vo­natjuk indul. Mindegyik kicsikét skarlát- és diftéria­oltással látták el jelentkezéskor és köz­vetlenül az elutazás előtt pedig szűrő­vizsgálaton mentek keresztül. A Sikondára, Parádra és Tapolcára induló gyermekek már 11 órakor meg­érkeznek az üdülőbe, a vidékiek, akik Lillafüredre mennek, ebédet kapnak az Utasellátó NV- ben és a déli balatoni vonattal utazók kiadós tízórait. A Keletiről induló gyermekvonatok­nál az apróságok beszállása percek alatt megtörtént. A kicsikék örömmel és kíváncsian készülődtek az utazásra. Némelyik nagyüzem részéről rendkívül ügyesen oldották meg a gyermekek be­szállítását is, így például a Magyar Fonó gyermekei nem ha­zulról, hanem az óvodából indultak. Benn aludtak a napköziben és reggel az óvónéni kísérte ki őket a vonathoz. Mindegyik gyermekcsoport három hétig tartózkodik a kijelölt üdülőhe­lyen. rast duld Sfy A termelés fokozásával és minőségjavítással készülnek az üzemi ifjúmunkások az egyesítő kongresszusra Ifjúságunk egyre lendületesebb mun­kával készül az egyesítő kongresz­­szusra. Az Ajkai Erőmű NV ifjúmun­kása, Bálint Imre az olajfelfogó edé­nyek készítését 6 óra helyett 4,5 óra alatt végezte el. A Sajómelléki Szénbányák edelényi bányaüzemében a héttagú aknaszállító­­brigád felajánlotta: olyan ütemben dolgozik, hogy biztosítsa a munka­helyi csapatok folyamatos munkáját. Pusztai Mátyás ifjúmunkás kovács­segéd és Szegedi Barna, a csille­javító brigád tagjai vállalták, hogy átlagteljesítményüket 150 száza­lékra emelik. A Szentgotthárdi Kasza- és Kovács­­művek ifjúmunkása, Balog Ákos termelése fokozását ajánlotta fel s munkáját már most 200 százalékon felü­l teljesíti. A Hungária Vegyiművek illatosúti telepén az ifjúmunkások már most élenjárnak a többi dolgozók között a termelésben: a mai napig Berta Já­nos 205 százalékot, Albert Béla 163 százalékot, Herczeg Gábor 156 száza­lékot, Biró Kálmán 150 százalékot ért el. A Ganz Hajógyár NV ifjúmunkásai­nak 90 százaléka tett felajánlást. Lelkesedésük az idősebb dolgozó­kat is magával ragadta a munka­­verseny további fokozására és ennek köszönhető, hogy a Ganz Hajógyárban 700 ifjúmunkás és 54 idősebb dolgozó teljesít felaján­lást. A villamosműhelyben megalakult egy önköltségcsökkentő­ brigád, mely vál­lalta, hogy munkáját 30 százalékban hulladékanyagból készíti el és a se­lejtett 2 százalékról 0,7 százalékra csökkenti. Megalakult továbbá a minő­ségi brigád is, amely célul tűzte ki, hogy 100 százalékig minőségi munkát végez és az 5 százalékos selejtet teljesen megszünteti. A felajánlásban szerepelt még a munka­­fegyelem 100 százalékig való meg­szilárdítása. A Magyar Lakkfestékipari NV ifjú­munkásai közül a Cell ifjúsági brigád vállalta, hogy az üzem átrendezése alatt is 100 százalékig teljesítik mun­kájukat. Paksi István hetenként 50 kg fa megtakarítását vállalata. Többen vállalták, hogy bekapcso­lódnak a Vorosin tisztasági moz­galomba, hogy a minőségi munkát elősegítsék. Cikhard László és Simon Éva a labo­ratóriumi vizsgálat módszereire beta­nítják Kazup Anna segédmunkást. A Kismotor- és Gépgyár A­V'-ben Dudás János lakatos évi tervének be­fejezését szeptember 30-ra, Nagy IV. László szerelő pedig november 11-re vállalta. A SZIT-vezetőség a hiányos agitá­­ciós munka kiküszöbölésére vállalta, hogy június 18-ig­ duplájára emeli a népnevelők számát. Az Energiagazdálkodási NV-ben a „Davidov"­ és „Kandó Kálmán"-bri­gádok tettek jelentős felajánlásokat. A Kandó Kálmán-brigád vállalása évi 20.000 forint megtakarítást jelent nép­gazdaságunknak. EGY KONGRESSZUSI KÜLDÖTT A GANZ VILLAMOSSÁGIBÓL Az ifjúmunkás, akit bemutatunk, Erdős Benő. Magas, ''sötétbarna hajú mosolygósarcú fiatalember. Ma már nemcsak arról ismerik a Ganz Villa­mosságiban, hogy 240—300 százalék körül van teljesítménye, hogy szorgal­mas falujáró, legjobb ifi sajtos, s hogy a kongresszusi felajánlását 30 száza­lékkal máris túlteljesítette,­­ hanem arról­ is, hogy a trafóm­rhely ifjúsági gyűlésén küldöttnek választották. Ki ez a fiatal elvtárs, aki a transz­­formátorműhely ifjúságát képviseli majd a Dolgozó Ifjúság Szövetsége megalakulásának előkészítő munkái­ban? Múltjában sok az árnyék, a si­várság, a jelenében annál több a fény, s a jövője még sugarasabb lesz,­­ mint minden dolgozó, tanuló fiatal­nak. ★ örömében szólni sem tudott, csak felugrott, körbenyargalt az udvaron, megkergette lompos kutyájukat is, amikor megtudta, hogy többé nem kell mezei munkát végeznie, hanem mes­terséget megy tanulni G. Biró József géplakatoshoz. Nehezen határozták el ezt szülei, akik ceglédi szegényparasz­tok. Bizony a mesterségtanulás még annyi fizetést sem jelentett akkor, mintha a más földjén dolgozik. De már másnap ott is volt a műhelyben. Tágra nyílt szemekkel, szeretettel nézte a szerszámokat, a javításra hozott gé­peket. Este boldogan ment haza, le sem akarta mosni magáról a fekete olajfoltokat. * Sokat tanult. De sokkal többet tanult volna, ha hagyja a „mester úr”, aki azonban azon igyekezett, hogy ő minél nehezebb munkát végezzen s ide-oda szaladgáljon reggeltől estig. Egyre job­ban szerette a gépeket, a szerelést és egyre jobban gyűlölte a mestert. S ez így volt ,a többi öt segédnél, „tanonc­­nál” is. Egyszer szombaton nem kapott fizetést, pedig nagyon szeretett volna pár fillérért venni valamit ,a vásáron. Mert akkor Cegléden a Piac­téren, sát­rakat vertek a vásározók, forgott a körhinta is, pukkantak a céllövölde régi­módi puskái... „Gyere be holnap ko­rán reggel, tesz munka, utána meg­kapod a béred” — mondta a mester, s a nagyobb nyomaték kedvéért bevágta maga mögött a műhely ajtaját. Más­nap, miután délutánig dolgozott, haza­­indulása előtt újra a fizetését kérte. Ezen a „merészségen” annyira felbő­szült a mester, hogy feleletül egy po­fon csattant a kis Erdős-fiú arcán. „Ez a fizetésed” — sziszegte. Később, mi­kor elment a gyerek, gondolkodott egy kicsit, hiszen 1947-et mutatott a nap­tár, de azután megnyugtatta magát, nem mer ez a „buta paraszt” még pa­naszkodni sem. ★ Kimondhatatlanul nagy élmény volt számára, amikor először lépett be a Ganz Villamossági gyárba. Tudta addig is, hogy G. Bíró mű­helyénél van nagyobb is, de azért a látvány sokáig elbűvölte. Később azután már nemcsak a gépeket, sze­relőcsarnokokat, kultúrtermet, ebéd­lőt, zuhanyozót „fedezte fel", ha­nem azt is, hogy „más" emberek dolgoznak itt, mint a ceglédi mű­helyben.- Milyen kicsi volt ott a műhely, mégis milyen egyedül érezte magát, milyen hatalmas ez a­­ gyár és mégis mindenfelé bará­tokra, segítőkre, elvtársakra talál. Mennyit magyarázott neki például Németh szaktárs, a csoportvezető, ezt így kell megfogni, így kell csi­nálni ... A műhely párttitkára, aki rendszeresen beszélgetett vele, egyszer megkérdezte tőle, hogyan képezi magát. Nem válaszolt mind­járt, nem merte elmondani régi vá­gyát, hogy gimnáziumba szeretne járni s utána a műszaki egyetemre. De azután mégis kibuggyant belőle a szó — és azóta esténként a dol­gozók iskolájába jár. A legjobb ta­nulók közé tartozik. ★ Nem hi­á­ba beszélgetett a párttitkár elvtárs Erdős Benővel. S nem hiába segítették, tanították a szaktársak, egyre jobb eredményeket ért el. Mun­kájában döntő nap volt a sztálini műszak. Ekkor minden­ erejét, tudá­sát beleadta a munkába. Szépen ki­­virulta életét, azt, hogy többé nem nél­külöző, lenézett, megvetett tanonc, ha­nem szabad, öntudatos, jómódú dol­gozó — ezt akarta megköszönni ezen a napon. Kétszáz százalékos teljesít­ményt ért el! A sztálini műszak után elgondolkozott, kiknek is köszönheti fejlődését? Azoknak — állapította meg magában —, akik minden mun­kában élenjárnak, a kommunistáknak!... Háromszor is letisztázta, azután gondo­san összehajtotta életrajzát, mielőtt odaadta a párttitkár elvtársnak. Az első taggyűlés, amelyen részt vett, mindig emlékezetes marad számára. Lehet-e elfelejteni azt a pillanatot, amikor az elnök ezt mondta: „Aki Erdős elvtárs felvételi kérelmét elfo­gadja, nyújtsa fel a kezét". Ritkán ír haza, de a taggyűlés után hatoldalas levélben számolt be élete legnagyobb eseményéről. ★ Ez hát Erdős Benő élete, amely tel­jesen megváltozott a felszabadulás óta. Egyre magasabban lendülő élete ál­talános sorsa ma ifjúságunknak. Egy újarcú ifjúmunkás ő a százezer közül, aki világosan érzi, hogy mindent, ami szép az életében a Párt nyújtott neki. S ez a tudat erősíti, megacélosítja, amikor a transzformátorműhelyt kép­viseli az egységesítő ifjúsági kon­gresszus előkészítő munkáiban. (bodnár) JAVASLAT A DISZ JELVÉNYRE A Magyar Ifjúság Népi Szövetségé­­nek Elnöksége ,az egységesítő kon­gresszusnak javaslatot tesz majd a Dol­gozó Ifjúság Szövetségének jelvényére. Az új jelvény nemzetiszínű­ zászló, kö­zepén aranyszegélyű, ötágú vörös csil­laggal, aranyozott betűkkel az Ifjúsági Szövetség nevének rövidítése: DISZ.

Next