Világosság, 1950. április-június (6. évfolyam, 77-148. szám)
1950-05-27 / 122. szám
Tudósítások az épülő országról II. ÖT NAGY ÉPÜLETTÖMB.. Milyen lesz a diósgyőri iparostanuló-város (A Világosság kiküldött munkatársától.) Még egészen haloványkék az ég, mikor elindulunk Diósgyőr-vasgyár most épülő iparostanuló-városának megtekintésére. Az utcák élénkek. Reggel, délben, este csak a fények változnak Nagymiskolcon, a forgalom ugyanolyan. Összefügg ez a jelenség valószínűleg azal is, hogy a legtöbb helyen két, sőt három műszakban dolgoznak. Az előttük álló hatalmas feladatokat máskép nem tudnák megoldani a miskolciak. A tanulóváros építkezése messziről élénk, üdítő, mozgalmas képet ad. A már elkészült és a most készülő épületek, az állványrengeteg között nem lehet kísérő nélkül eligazodni. Már az első pillantra látja az ember, hogy nagy tervek valósulnak meg a Vasgyár régi műhelyeivel szemközt, a széles út másik oldalán, de hogyan, miképp közelebb kell menni a válaszért. Bizonyos, ha csak az első benyomások után adna az ember beszámolót, büszkén jelentené, hogy ötéves tervünk újabb győzelemre készül — és ez igaz is, — de közelebb érve, a részletekbe beletekintve észre kell venni azokat a hiányosságokat is, amelyek a győzelmet késleltetik. Nekünk pedig nem mindegy, mennyi időbe telik a győzelem.. A tanműhelyben már zúgnak a gépek Az építkezés színhelyére érve, a legelső mondat, ami fülünket megüti: panasz. — Mindjárt leéltünk, — jelenti egy építőmunkás a munkavezetőnek. — Elfogyott a cement. Tegnap negyven mázsa jött, kellene száznegyven. Egy érdekes alakú, boltozatos épület alagsorában állunk. Ez lesz a tanulóváros konyhája, ebédlője, kultúrháza. Az épület emeletéről, a leendő kultúrateremből előkerül Baranyi István párttitkár. Ő ad a kérdésekre nyílt, őszinte választ, amely reflektorként világítja meg az országépítésnek ezt a szakaszát. Szinte napról-napra nő szemközt a sztahanovistáiról híres diósgyőri gyár. Ezzel egyenes arányban nőnek az igények a munkásokkal szemben, számban, súlyban egyaránt. Tanulni, tanulni, tanulni, minél több, jól képzett embert állítani az országépítés szolgálatába! Ezt a célt szolgálja Miskolc legtöbb építkezése, a tanulóváros is. Öt nagy épülettömbből áll majd a munkásifjúság városa. Ezek közül kettőn már csak csinosítási munkálatok folynak. Az egyik az iparostanuló-iskola, melynek padjaiban már vígan folyik a tanítás. A másik a tanműhely, ahol már versenyt zúgnak a gépek és a fiatalság varázsa fűti át a termet. Tetszetős külsejű, jól berendezett épület mind a kettő, látszik, hogy gonddal, szeretettel épült. Az iskola az előirányzott időre pontosan elkészült, a tanműhely kicsit késett Mi akadályozta a munkaversenyt A többezer személy testi- és szellemi étkeztetésére alkalmas konyhaebédlő és kultúrépület elkészítési határideje július 15. — A munkaversenynek szép eredményei voltak — mondja Baranyi István — és mi sokkal előbb befejeztük volna az épületet, ha ... Igen, a munkaversenyek szépen folytak, amíg megadták ehhez a lehetőséget. Május elsejére mindenki tett felajánlást az épületen: 137-ről 150-re, 150-ről 165-re, ilyen és hasonló százalékemeléseket vállaltak a dolgozók. Akadtak kiemelkedő eredmények. Varga János például vállalta, hogy százalékát 137-ről 200-ra emeli és elért 223-at. Rudi Lajos öttagú segédmunkás brigádja 128 százalékot vállalt és elért 200-at. A munkaversenyek lendületét azonban először megtörte az, hogy nem jött időben a csatorna terve, aztán nem jött időben a kátránypapír, majd a bélaapátfalvai cement váratott magára. Ma is hiányzik a konyhából a gépházba vezető alagút terve. Mindazonáltal a dolgozók bizakodnak: — Csak kapjunk cementet, skiccekből is befejezzük az épületet. Ha előbb nem is, legalább a határidőre... Két kihasználatlan betonkeverőgép A tanulóváros negyedik, mennyezetablakos épülete a kovácsműhely. Erről nem sokat beszél kísérőnk: június 15 az átadás határideje és már az utolsó simításoknál tartanak. De van, illetve lesz még egy épület a telepen: a tanuló-otthon. Az építkezés határán Baranyi István rejtélyesen mosolyog és sietve közli, hogy ez nem az ő területe: itt más vállalat működik. 1950 január 16-án a Gyárépítő NV kezdte meg az építkezést, majd március 27-én a Diósgyőri Magasépítőipari NV vette át. Keressük a pártszervezetet: nincs. Keressük a műhelybizottságot: nincs. De van két nagyteljesítményű — egy 500 literes és egy 375 literes — betonkeverőgép — kihasználatlanul. Cementhiány miatt 50 embert küldtek szabadságra. Az építésvezető gyorsan tudtunkra adja, hogy ő ma érkezett az építkezéshez, semmiért nem felel. Azért sem, hogy november 30-án át kellene adni az épületet és még az alapozásnál tartanak. Azért sem, hogy nemrég bevezették az építkezésen a darabbérrendszert, aztán a dolgozóknak más munkát adtak ki, mint ami a munkalapon szerepelt... A Hunfalvi ipari gimnázium Aztán — vigasztalásul — megmutatja a tervrajzon, milyen szép lesz a tanulóotthon, ha elkészül — mert elkészül, nem vitás. Négyemeletes lesz, a földszinti ablakokat, egészen az első emeletig terméskőbe ágyazzák. Vasbetonvázból készül az egész épület és az oszlopokat vasbetonfödém fogja össze. Hossza 85 méter. A diósgyőri iparostanulók szép munkájukhoz méltó otthont kapnak. A diósgyőri tanulóváros mellett Nagymiskolc iparváros egyik büszkesége lesz még a Lillafüred felé vezető úton épülő Hunfalvi ipari gimnázium. Itt ősszel megkezdik a tanítást. A gim-názium három épületszárnyból áll. Az egyik a 12 tanterem, a másik az igazgatóság, a harmadik a tornaterem szárnya. Június 26-án kell átadni és addig el is készül, mert már csak a vakolás, festés, mázolás hiányzik. Jegyezzük fel két sztahanovista kőműves nevét, akik legjobban hozzájárultak, hogy a miskolci ipari gimnazisták ősszel megkezdhessék a tanulást. Az egyik Nagy Mihály, aki május 1-én 409 százalékot, a másik Lóver István, aki 323 százalékot ért el. A Hunfalvi-gimnázium mellett megkezdték a diósgyőri kohóipari gimnázium építését is. És betetőzi majd az ipari képzést az Avas alján épülő nehézipari műszaki egyetem, a Magyarországon soha nem látott méretű egyetemi város. Rege Imre * (Holnap: a Nehézipari Műszaki Egyetem építkezése.) Részlet a diósgyőri iparostanuló-város nagyszabású építkezéséről Ma reggel elindultak az első gyermekvonatok az üdülőhelyekre Ma, pénteken reggel indultak az első gyermekvonatok, telve vidám, apró néppel, az üdülőhelyek felé. Már a kora reggeli órákban hangos volt a Keleti pályaudvar a gyerekzsivajtól. Egymásután érkeztek a mamák az apró hátizsákokkal megpakolt kicsikékkel, akiket aztán a népjóléti minisztérium és a Szaktanács megbízottai vettek át. A MÁV gyönyörű, szellős, bőrüléses termeskocsikat bocsátott a gyermekek rendelkezésére, óvónők és orvosok mentek minden csoporttal A Keletiről hét óra 10 perckor indult 120 gyerek Sikondára. Utána 30 perccel 130 gyermek Parádra. A sikondaiakkal kilenc, a parádiakkal nyolc kísérő volt. Néhány perccel a parádi gyors után indult el Miskolc—Tapolca felé a harmadik, 80 gyermekből álló csoport. A Keleti pályaudvaron a népjóléti minisztérium gyermekvédelmi osztálya részéről Kami Gyula jelent meg, aki a Szaktanács megbízottjával együtt ügyelt az elutazás zavartalanságára. De nemcsak a Keleti pályaudvarról, a Déli pályaudvarról is indult 6 óra 52 perckor egy 75 gyermekből álló csoport Tihanyba és a nap folyamán még Lillafüredre, a Szabadsághegyre is irányítanak üdülő gyermekeket, délben tizenkettőkor pedig a Keletiről indul a nagy gyermekvonat, amely 1600 gyermeket visz a Balaton mellé. Ugyanakkor a Molotov-téri hajóállomásról kétszáz gyerek megy Horányba. A vidékről érkező gyermekeket az összes budapesti pályaudvarokon, sőt még a Buda—Császárfürdő HÉV-állomáson is megbízottak várják, akik autóbuszokkal viszik védenceiket arra a pályaudvarra, ahonnan a vonatjuk indul. Mindegyik kicsikét skarlát- és diftériaoltással látták el jelentkezéskor és közvetlenül az elutazás előtt pedig szűrővizsgálaton mentek keresztül. A Sikondára, Parádra és Tapolcára induló gyermekek már 11 órakor megérkeznek az üdülőbe, a vidékiek, akik Lillafüredre mennek, ebédet kapnak az Utasellátó NV- ben és a déli balatoni vonattal utazók kiadós tízórait. A Keletiről induló gyermekvonatoknál az apróságok beszállása percek alatt megtörtént. A kicsikék örömmel és kíváncsian készülődtek az utazásra. Némelyik nagyüzem részéről rendkívül ügyesen oldották meg a gyermekek beszállítását is, így például a Magyar Fonó gyermekei nem hazulról, hanem az óvodából indultak. Benn aludtak a napköziben és reggel az óvónéni kísérte ki őket a vonathoz. Mindegyik gyermekcsoport három hétig tartózkodik a kijelölt üdülőhelyen. rast duld Sfy A termelés fokozásával és minőségjavítással készülnek az üzemi ifjúmunkások az egyesítő kongresszusra Ifjúságunk egyre lendületesebb munkával készül az egyesítő kongreszszusra. Az Ajkai Erőmű NV ifjúmunkása, Bálint Imre az olajfelfogó edények készítését 6 óra helyett 4,5 óra alatt végezte el. A Sajómelléki Szénbányák edelényi bányaüzemében a héttagú aknaszállítóbrigád felajánlotta: olyan ütemben dolgozik, hogy biztosítsa a munkahelyi csapatok folyamatos munkáját. Pusztai Mátyás ifjúmunkás kovácssegéd és Szegedi Barna, a csillejavító brigád tagjai vállalták, hogy átlagteljesítményüket 150 százalékra emelik. A Szentgotthárdi Kasza- és Kovácsművek ifjúmunkása, Balog Ákos termelése fokozását ajánlotta fel s munkáját már most 200 százalékon felül teljesíti. A Hungária Vegyiművek illatosúti telepén az ifjúmunkások már most élenjárnak a többi dolgozók között a termelésben: a mai napig Berta János 205 százalékot, Albert Béla 163 százalékot, Herczeg Gábor 156 százalékot, Biró Kálmán 150 százalékot ért el. A Ganz Hajógyár NV ifjúmunkásainak 90 százaléka tett felajánlást. Lelkesedésük az idősebb dolgozókat is magával ragadta a munkaverseny további fokozására és ennek köszönhető, hogy a Ganz Hajógyárban 700 ifjúmunkás és 54 idősebb dolgozó teljesít felajánlást. A villamosműhelyben megalakult egy önköltségcsökkentő brigád, mely vállalta, hogy munkáját 30 százalékban hulladékanyagból készíti el és a selejtett 2 százalékról 0,7 százalékra csökkenti. Megalakult továbbá a minőségi brigád is, amely célul tűzte ki, hogy 100 százalékig minőségi munkát végez és az 5 százalékos selejtet teljesen megszünteti. A felajánlásban szerepelt még a munkafegyelem 100 százalékig való megszilárdítása. A Magyar Lakkfestékipari NV ifjúmunkásai közül a Cell ifjúsági brigád vállalta, hogy az üzem átrendezése alatt is 100 százalékig teljesítik munkájukat. Paksi István hetenként 50 kg fa megtakarítását vállalata. Többen vállalták, hogy bekapcsolódnak a Vorosin tisztasági mozgalomba, hogy a minőségi munkát elősegítsék. Cikhard László és Simon Éva a laboratóriumi vizsgálat módszereire betanítják Kazup Anna segédmunkást. A Kismotor- és Gépgyár AV'-ben Dudás János lakatos évi tervének befejezését szeptember 30-ra, Nagy IV. László szerelő pedig november 11-re vállalta. A SZIT-vezetőség a hiányos agitációs munka kiküszöbölésére vállalta, hogy június 18-ig duplájára emeli a népnevelők számát. Az Energiagazdálkodási NV-ben a „Davidov" és „Kandó Kálmán"-brigádok tettek jelentős felajánlásokat. A Kandó Kálmán-brigád vállalása évi 20.000 forint megtakarítást jelent népgazdaságunknak. EGY KONGRESSZUSI KÜLDÖTT A GANZ VILLAMOSSÁGIBÓL Az ifjúmunkás, akit bemutatunk, Erdős Benő. Magas, ''sötétbarna hajú mosolygósarcú fiatalember. Ma már nemcsak arról ismerik a Ganz Villamosságiban, hogy 240—300 százalék körül van teljesítménye, hogy szorgalmas falujáró, legjobb ifi sajtos, s hogy a kongresszusi felajánlását 30 százalékkal máris túlteljesítette, hanem arról is, hogy a trafómrhely ifjúsági gyűlésén küldöttnek választották. Ki ez a fiatal elvtárs, aki a transzformátorműhely ifjúságát képviseli majd a Dolgozó Ifjúság Szövetsége megalakulásának előkészítő munkáiban? Múltjában sok az árnyék, a sivárság, a jelenében annál több a fény, s a jövője még sugarasabb lesz, mint minden dolgozó, tanuló fiatalnak. ★ örömében szólni sem tudott, csak felugrott, körbenyargalt az udvaron, megkergette lompos kutyájukat is, amikor megtudta, hogy többé nem kell mezei munkát végeznie, hanem mesterséget megy tanulni G. Biró József géplakatoshoz. Nehezen határozták el ezt szülei, akik ceglédi szegényparasztok. Bizony a mesterségtanulás még annyi fizetést sem jelentett akkor, mintha a más földjén dolgozik. De már másnap ott is volt a műhelyben. Tágra nyílt szemekkel, szeretettel nézte a szerszámokat, a javításra hozott gépeket. Este boldogan ment haza, le sem akarta mosni magáról a fekete olajfoltokat. * Sokat tanult. De sokkal többet tanult volna, ha hagyja a „mester úr”, aki azonban azon igyekezett, hogy ő minél nehezebb munkát végezzen s ide-oda szaladgáljon reggeltől estig. Egyre jobban szerette a gépeket, a szerelést és egyre jobban gyűlölte a mestert. S ez így volt ,a többi öt segédnél, „tanoncnál” is. Egyszer szombaton nem kapott fizetést, pedig nagyon szeretett volna pár fillérért venni valamit ,a vásáron. Mert akkor Cegléden a Piactéren, sátrakat vertek a vásározók, forgott a körhinta is, pukkantak a céllövölde régimódi puskái... „Gyere be holnap korán reggel, tesz munka, utána megkapod a béred” — mondta a mester, s a nagyobb nyomaték kedvéért bevágta maga mögött a műhely ajtaját. Másnap, miután délutánig dolgozott, hazaindulása előtt újra a fizetését kérte. Ezen a „merészségen” annyira felbőszült a mester, hogy feleletül egy pofon csattant a kis Erdős-fiú arcán. „Ez a fizetésed” — sziszegte. Később, mikor elment a gyerek, gondolkodott egy kicsit, hiszen 1947-et mutatott a naptár, de azután megnyugtatta magát, nem mer ez a „buta paraszt” még panaszkodni sem. ★ Kimondhatatlanul nagy élmény volt számára, amikor először lépett be a Ganz Villamossági gyárba. Tudta addig is, hogy G. Bíró műhelyénél van nagyobb is, de azért a látvány sokáig elbűvölte. Később azután már nemcsak a gépeket, szerelőcsarnokokat, kultúrtermet, ebédlőt, zuhanyozót „fedezte fel", hanem azt is, hogy „más" emberek dolgoznak itt, mint a ceglédi műhelyben.- Milyen kicsi volt ott a műhely, mégis milyen egyedül érezte magát, milyen hatalmas ez a gyár és mégis mindenfelé barátokra, segítőkre, elvtársakra talál. Mennyit magyarázott neki például Németh szaktárs, a csoportvezető, ezt így kell megfogni, így kell csinálni ... A műhely párttitkára, aki rendszeresen beszélgetett vele, egyszer megkérdezte tőle, hogyan képezi magát. Nem válaszolt mindjárt, nem merte elmondani régi vágyát, hogy gimnáziumba szeretne járni s utána a műszaki egyetemre. De azután mégis kibuggyant belőle a szó — és azóta esténként a dolgozók iskolájába jár. A legjobb tanulók közé tartozik. ★ Nem hiába beszélgetett a párttitkár elvtárs Erdős Benővel. S nem hiába segítették, tanították a szaktársak, egyre jobb eredményeket ért el. Munkájában döntő nap volt a sztálini műszak. Ekkor minden erejét, tudását beleadta a munkába. Szépen kivirulta életét, azt, hogy többé nem nélkülöző, lenézett, megvetett tanonc, hanem szabad, öntudatos, jómódú dolgozó — ezt akarta megköszönni ezen a napon. Kétszáz százalékos teljesítményt ért el! A sztálini műszak után elgondolkozott, kiknek is köszönheti fejlődését? Azoknak — állapította meg magában —, akik minden munkában élenjárnak, a kommunistáknak!... Háromszor is letisztázta, azután gondosan összehajtotta életrajzát, mielőtt odaadta a párttitkár elvtársnak. Az első taggyűlés, amelyen részt vett, mindig emlékezetes marad számára. Lehet-e elfelejteni azt a pillanatot, amikor az elnök ezt mondta: „Aki Erdős elvtárs felvételi kérelmét elfogadja, nyújtsa fel a kezét". Ritkán ír haza, de a taggyűlés után hatoldalas levélben számolt be élete legnagyobb eseményéről. ★ Ez hát Erdős Benő élete, amely teljesen megváltozott a felszabadulás óta. Egyre magasabban lendülő élete általános sorsa ma ifjúságunknak. Egy újarcú ifjúmunkás ő a százezer közül, aki világosan érzi, hogy mindent, ami szép az életében a Párt nyújtott neki. S ez a tudat erősíti, megacélosítja, amikor a transzformátorműhelyt képviseli az egységesítő ifjúsági kongresszus előkészítő munkáiban. (bodnár) JAVASLAT A DISZ JELVÉNYRE A Magyar Ifjúság Népi Szövetségének Elnöksége ,az egységesítő kongresszusnak javaslatot tesz majd a Dolgozó Ifjúság Szövetségének jelvényére. Az új jelvény nemzetiszínű zászló, közepén aranyszegélyű, ötágú vörös csillaggal, aranyozott betűkkel az Ifjúsági Szövetség nevének rövidítése: DISZ.