Világosság, 1950. április-június (6. évfolyam, 77-148. szám)

1950-05-19 / 115. szám

Budapest legszebb tere lett az egykori korzó T­­árosrendezésünk során gyönyörű­­ parkká változtatták dolgos ke­zek a pesti Lánchídfőtől kezdve a Mo­­lotov-térig a Dunapartot. Ott, ahol valaha villamos kanyarodott, úttest volt, aztán a dunaparti luxusszállodák sora következett — most zöld pázsit ragyog, virágágyak, kicsi fenyőfák ör­vendeztetik a játszó gyerekeket. Fehér kavics és aranysárga homok a sétány, 40 vadonatúj barátságos paddal. A padoknak olyan a színe, mint a friss vadgesztenyének; fényes, barnapiros, és valamennyi padon nagymamák, fiatal anyák ülnek, akik a homokozó­ban zsivajgó kicsikékre vigyáznak. Itt valamikor „dámák és urak” korzóztak. Ennek az emléke is eltűnt. Szellős, hatalmas tér lett, egyike Budapest legszebb tereinek, az új Eötvös-tér. Lebontották a Mária Valéria-utcának egy részét, csak két ház maradt meg. A Dunapartról egyenesen odalát az ember a Dorottya-utcába, egészen a Légiforgalom irodájáig. A Dorottya­­utca és a­­volt Mária Valéria­ utca kö­zén jókora üres terület maradt. Gon­dosan felsolakozva, előkészítve: mese­beli játszótér kerül ide, a legváloga­­tottabb torna- és játszószerekkel, min­dennel, ami gyermekszívnek kedves. Az új Eötvös-tér fölött őrködik a Gel­­lért-hegy és rajta a Szabadság-szobor. A napfény bearanyozza a szovjet har­cos alakját és a gyermekekre mosolyog a felszabadulás magasba nyúló, pál­mát tartó jelképe. Megjelent Gorkij cikkgyűjteménye a kultúráról A minap jelent meg a Szikra kiadá­sában Gorkij válogatott újságcikkei­nek, tanulmányainak és szatíráinak gyűjteménye „Az igazi kultúra" cím­mel. A könyvben megjelent cikkek leg­főbb témája a Szovjetunió és a nyu­gateurópai imperialista országok — s természetesen Amerika — kritikai összehasonlítása, elsősorban a kultúra terén, de politikai és gazdasági szem­pontból is. Gorkij szembeállítja a ka­pitalizmus szellemi és erkölcsi téren hanyatló, mind értéktelenebbé váló kultúráját az igazi kultúrával, a Szov­jetunió szocialista kultúrájával. Ez a gyűjtemény a régi és az új embert mutatja meg. A cikkek könyörteten­ erővel leplezik le a háborús uszítókat, a fasizmust. Maxim Gorkij nagyszerű gyűjteménye elé B. I. Burszov írt be­vezető tanulmányt. Moszkvai levél a Tretjakov-képtárról Egy vasárnapi látogatásnál a Tretjakov-képtárban, a tapasztalat­lan külföldinek úgy tűnik, min­tha fél Moszkva programjára tűzte volna aznap a képtár megtekinté­sét. Pedig rendes vasárnapi látvány a sokezres tömeg a Tretjakov-galé­­riában. Felejthetetlen a benyomás a szov­jet emberek kultúrszomjáról: a kép­tár előtt az utcán többszáz ember áll sort, bebocsátásra várva, mert egyszerre „csak" 4000 embert en­gednek be. Külön kiállítás van az utóbbi két év szovjet képzőművészeti alkotásai­ból, többségében fiatal szovjet fes­tők és szobrászok műveiből. Kiragadott három kép, amely témaválasztásban és színeiben a leginkább megragadja a nézőt. A „Levél Sztálinhoz" — egy üzemrész munkásait ábrázolja, amint a munkások egyik társuk köré csoportosulva, diktálják neki Sztálinhoz szóló jelentésüket. Mind­egyik arc él, mozdulataik kifejezik, hogy átérzik munkájuk jelentőségét és azt, hogy a levél el is jut Sztálinhoz! Az „Ők látták Sztálint” — a mosz­kvai hídon a május 1-i felvonulás­ból visszatérő néhány gyereket és ifjúmunkást ábrázol, kezükben ösz­­szecsavart zászló, trombita, arcukon boldog izgalom, amint egymásnak a nagy élményt mesélik. A „Szeminárium”­­ című kép azért kapja meg a nézőt, mert cso­dálatos egyszerűséggel és mégis művészi eszközökkel dolgozza fel a művész ezt a nehéz témát. Nem for­dulatos esemény, csak egy egyszerű szeminárium, mégis az arcokból, az alakok elhelyezéséből, a színek megválasztásából, az ablakon át lüktető város képéből — maga a valóságos élet szól. Ezeknek a szovjet művészeknek a képeit látva, pontosan lemérhető az igazság, hogy csak az az igazi művészet, amely mindenki számára egyformán érthető. Úgy vagyunk vele, mint amikor Sztálin elvtárs műveit, beszédeit olvassuk; érezzük, hogy ezt a bizonyos gondolatot egy­szerűbben ,és érthetőbben nem is lehetett volna kifejezni! Ez az ér­zés tükrözi leginkább gondolatain­kat a Tretjakov-képtárban. V. J. Naponta 150 látogató a Fővárosi Könyvtár ifjúsági fiókjában, ahol a gyerekek 10.000 könyv között válogathatnak A Királyi Pál­ utca II. számú ház sarkán zománctábla hirdeti: Fővárosi Könyvtár 14. számú A belépőt rend, tiszta­­ság és hatalmas könyv­­erdő fogadja. A két ut­­cára néző könyvtárhe­lyiségben délelőttönként csend van. Itt csak délután kezdődik az élet, amikor a gyerekek kijönnek az iskolából és mielőtt hazamennének, be­ugranak egy kis böngészésre, váloga­tásra, cserélésre. Ilyenkor aztán olyan zsivaj van, mintha nem is könyvtár­ban, hanem játszótéren lennénk. A könyvtárnak 1600 olvasója van és na­ponta 150-160 gyerek látogatja. A legkülönbözőbb korosztály keres ma­gának olvasnivalót a polcokon, ahol az óvodás gyermekeknek való mesés­könyvtől kezdve, komoly filozófiai mun­kákig, mindent megtalálhatunk. A polcokon tízezer kötet sorakozik katonás rendben. A könyvtár egyik ré­szében a gyerekek keresgélnek, válo­gatnak a könyvek között, a másik rész­ben viszont azok a könyvek vannak, amelyek a tulajdonképpeni könyvtár anyagát képezik. A faliújságot is a gyerekek készítik Rados Ottóné, a könyvtár vezetője, szívesen beszél a könyvtár életéről, olvasóiról. — Tanulságos és nagyon szórakoz­tató dolog gyerekekkel dolgozni. Fel­nőtt emberre — véleményem szerint — soha nem hat úgy egy könyv, mint gyerekre. Ha egy-egy példány különö­sen megtetszik nekik, hetekig tár­­gyalják, vitatkoznak róla, ajánlgatják egymásnak. Itt az előtérben — ahová a gyerekeket beengedjük válogatni — mindig gondosan elkészítjük előre az anyagot. Gyerekeink egész otthonosan mozognak nálunk, hiszen itt van pél­­dául a fali újságunk is, amit már közel egy éve kizárólag nyer-''-’: hisz’.r::rb Kezdetben — amikor a kötvn.t felhí­vott bennünket, hogy kész’isü­nk fali újságot — csak pay •­ szó­­lunk a gyerekeknek, hogy akinek kedve van, írjon egy cikket. A legjob­baknak könyvjutalmat is ígértünk. Azóta már nincs szükség arra, hogy ajándékot helyezzünk kilátásba. A gye­rekek az egész fali újságot elkészítik, sőt önként jelentkeznek állandóan,­­akik írni akarnak. — Rendezünk könyvankétokat is, ame­lyeken átlag 50—60 gyerek vesz részt, érdeklődéssel és kriti- , — L kai érzékkel. Eleinte a gyerekek érdeklő- S/fe­dési köre meglehető­­sen egyirányú volt, j­.-gst/V de ma már megelege- Vp'-v déssel állapíthatjuk \' meg, hogy olvasó-­­ közönségünk minden vjgjgj­­ iránt fogékony. Ha a kis olvasók figyelmét fel akarjuk hívni egyes példányokra, akkor bemegyünk az iskolába, részleteket olvasunk fel a könyvből és aztán megkérdezzük, hogy tetszett-e és akarják-e a folyta­tást ismerni A külső kerületekben is meg kell valósítani . Rengeteg ismeretterjesztő köny­vünk van és ezeknek a­ könyveknek főleg a fiúgyerekek körében nagy si­kerük van. Az idősebb korosztály — 16 és 18 év között — már komoly ideológiai könyveket is kér tőlünk. Vannak bizonyos könyvek például, amelyekben komoly hiányokat szenve­dünk. Ilyenek az életrajzok, amelyek Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak éle­tével foglalkoznak. Végigsétálva a könyvtárhelyiségen, meg kell állapítanunk, hogy a Bel­város ifjúságának valóban jól felsze­relt könyvtára van. A Fővárosi Könyv­tár most minden fiókjában nyit­­ az ifjúság részére olvasótermeket, ame­lyeket ifjúsági könyvekkel lát el. Hasznos és üdvös dolog lenne, ha Budapest külső kerületeiben, a mun­kásgyerekekhez is hasonlóan felszerelt könyvtárakat juttatnának el. Reméljük, hogy rövidesen megnyílnak ilyen ifjú­sági könyvtárak, amelyek a­ tanulásra és szépségekre éhes munkásgyerekek számára hasonlóan gazdag, gondosan válogatott anyaggal rendelkeznek. Csók István jubiláns kiállítás nyílik Szombaton délben a Szépművészeti Múzeumban a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége megnyitja a Csók István születésének nyolcvan­ötödik évfordulója alkalmából rende­zett jubiláns kiállítást. A megnyitón Csillag Miklós elvtárs, a népművelő­dési minisztérium művészeti főosztá­lyának vezetője mond beszédet. Egymillió ember nézi meg hetenként a Magyar Filmhíradót A Magyar Filmhíradót, amely jelen­leg negyven kópiával készül, hetenként átlag egymillió ember nézi meg az ország filmszínházaiban. Híradóink természetesen hatalmas változáson mentek keresztül és ma már nemcsak krónikás ötéves tervünk eredményeinek, egyben agitátorai és propagandistái is. A híradó készítői a munkássajtó min­tájára ki akarják építeni munkásle­­velező hálózatukat, hogy a dolgozók megírják véleményüket, bírálatukat a híradóról és tanácsokkal, útmutatások­kal segítsék elő a Magyar Filmhíradó dolgozóinak munkáját. 216 szövetkezeti mozit kap a dolgozó parasztság Az ötéves terv első negyedévében negyven új szövetkezeti mozit létesí­tettek a falvakban: Komárom megyé­ben 6, Győr—Sopronban­­15, Vas me­gyében 1, Szabolcs—Szatmárban 8, Borsod—Zemplén—Abaúj megyében pedig 10 helyen. A második negyedévben újabb öt­­vennel gyarapítják a falusi mozik szá­mát, az év végéig pedig összesen 216 helyen létesül állandó filmszínház, 97 körzeti mozi vándorvetítőgépe pedig 658 község dolgozó parasztságának vetít majd filmeket. Az ötéves terv harmadik évében már minden falunak lesz rendes vagy kes­­kenyfilm-vetítő gépe. Megszüntették a hibákat: a Bagi Ilona-kollégiumban most már jó munkával készülnek a szakérettségire A Bagi Ilona szakérettségis kollé­giumban már az érettségi előtti „izga­lom” uralkodik. Nagy szorgalommal, vidáman készülnek a munkás- és pa­rasztfiatalok a közeledő vizsgákra. Nem volt azonban ilyen jó a hangulat itt a közelmúltban, a tanulók sem voltak ennyire jókedvűek. A VKM bűnös mu­lasztása és bűnös tevékenysége érez­tette itt is akkoriban káros hatását. Hogyan? Úgy például, hogy a tanáro­kat állandóan cserélgették. Mire a nö­vendékek megszokták az egyik peda­gógus tanítási módszerét, máris levál­tották és mást küldtek helyette.. S ha egyes tárgyaknál hosszabb ideig ma­radt egy-egy tanár, akkor a tanterv állandó megváltoztatásával gondoskod­tak a tanítás, a tanulás megnehezíté­séről. A régi tanmenetek heti 43 órás isko­lai tanítási időt írtak elő, ami túlzot­tan igénybe vette a szakérettségizőket. Akadályozta a munkát azelőtt a tan­könyvhiány is. Matematika könyvből például hat hónapig egyetlen darabot sem kaptak s mire mégis megérkezett, már túlhaladták a benne foglalt anya­got, tehát számukra használhatatlanná vált. Sportfelszerelést is kértek akko­riban a VKM-től — persze hiába. Sós Erna a szociológia tanára lesz Ilyen és ezekhez hasonló mulasztá­sokkal, bürokratikus huzavonákkal igyekeztek megnehezíteni a munkát a kultuszminisztérium különböző osztá­lyain, de a Központi Vezetőség hatá­rozata óta majdnem teljes egészében megszüntették ezeket a hibákat és most már simán folyik a kollégium munkája. Állandó tanárokat neveztek ki, a tan­menet 43 óra helyett heti 35 órás taní­tási időt ír elő, megfelelő tankönyvek­hez jutottak és teljesítették sportfel­szerelési kérésüket is. Meglátogattuk a Bagi Ilona kollé­giumot. Éppen ebédidő van. Világos, szépen terített asztalokkal teli helyi­ségben folyik az étkezés. Sós Ernával beszélgetünk, aki hét elemit járt a múltban, majd segédmun­kás lett. Legutóbb a MOKÉP-nél dol­gozott " —. Szavakkal ki sem fejezhetem, mennyire örülök, hogy alkalmam van tanulni — mondja. — Azelőtt gondolni sem mertem volna, hogy valaha egyetemre kerülhetek, hogy a szociológia tanára lehet majd belőlem. Hogyan is gondoltam vol­na erre? Még nem voltam hatéves, amikor édesapám — nyomdász volt — meghalt. Azon túl anyám tartott el testvéreimmel együtt. Negyvenöt pengőt keresett havon­­ta. Házbérünk 25 pengő volt. El­képzelhető, milyen körülmények között éltünk... Mindez azonban már a múlté. És hogy soha többé ne éljenek úgy a dol­gozók, ezért­ tanul ma végtelen öröm­mel Sós Erna is. Ezért volt­ az elsők között, akik résztvettek a május else­je előtti békeagitáción, ezért írta alá elsők között a békefelhívást Hetenként egyszer irodalmi ankét Barks Éva parasztszülők gyermeke. A pécsi püspöki birtokon cselédeskedett tizenkétéves korától. Az állatokkal lakott az istállóban. Hajnaltól éjsza­káig megszakítás nélkül dolgozott és félig korpából, félig kukoricából készült, kenyérnek csúfolt ragacsot evett... Ma boldogan készül a szakérettségire és szeptemberre már egész biztosan egyetemi hallgató lesz, így beszél: — Hogyne lennék boldog! Soha ilyen jó dolgom nem volt, mint most. Naponta ötször étkezünk s akinek gyenge a gyomra, diétás kosztot kap. Ellátnak bennünket könyvvel, tanszerrel és még havi 100—300 forint ösztöndíjat is ka­punk. Igen jó most itt a kollektív szellem! Minden jobb tanuló egy kevésbé jó előmeneteli­ társával foglalkozik. Hét végén moziba, színházba, vagy kirándulni me­gyünk. Hetenként egyszer irodalmi ankétot tartunk,­­ legutóbb Gor­kij: Anya című könyvét beszéltük meg, ezen a héten pedig Puskin: „Kapitány lánya” című könyvével foglalkozunk. Az üzemek és földek dolgozó fiataljai nagy érdeklődés­sel figyelik életünket. Úgy látszik, a legközelebb meginduló szak­­érettségi tanfolyamra még többen jelentkeznek, mint tavaly. A Bagi Ilona szakérettségi kollégium­ban nemrég megalakult az MDP párt­­szervezet is. Ez újabb lendületet adott a munkának. A tanulmányi eredmény azóta 30 százalékkal emelkedett. A pártszervezet minden egyes növendék problémáival foglalkozik és minden segítséget megad számukra. A párt­­szervezet gondoskodik arról is, hogy a kiváló előmenetelű tanulókból tagjelöl­tek lehessenek. A Bagi Ilona szakérettségi kollé­giumban is vidáman, boldogan, jó munkával készülnek az ifjak az érett­ségire, az egyetemi életre. Színházak és Mozik Műsora Operaház: Figaro házassága (C. 13., 7). — Nemzeti: Jövedelmező állás (7). —■ Városi: Pillangókisasszony (V. sz. 6., 7). — Magyar: Bányászok (Csepreghy-bér­let. 7). — Madách: Villa a mellékutcá­ban (7). — Belvárosi: Mélyszántás (Ta­kács-bérlet. 7). — Fővárosi Operett: Sza­bad szél (Tapolczay—Dóczy-bérlet, 7). — Vidám: Vadnyugat (fél 8). — Ifjúsági: Legény a talpán (7). — Állami Bányász Színház: Rászedett Kádl, Fortunio dala. Eljegyzés lámpafénynél (fél 8). — Út­törő: Becsület (fél 8). — Bábszínház: Rosszcsontország bajban van (Ludas Matyi-bérlet 3. Kiskakas-bérlet 5). — Fő­városi Varieté: Májusfa (8). — Kamara Varieté: Értekezletünk tárgya . . . (8). — Optimisták: Száraz lábbal átkeltünk (9). Rádió: Szöktetés a szerálybe! (Petőfi: 19.40). — Főváros Nagycirkusz: Köszön­tünk Budapest (4, 8). DZSINGIZ KAN UTÓDA (történelmi film): SZIKRA (Teréz­ krt. 60.) 5. negyed 8. fél 10. DÓZSA (Róbert K.-körút 61.) fél 6. 8. v. 3. MÁJUS 1. (Mártírok- Utca 55.) 6. fél 9. sz. v. fél 4. BRI­GÁD (Plőrinc) fél 6. fél 8. vas. fél 4. FELSZABADULÁS (Flórián-tér 3.) 6. fél 9. sz. v. fél 4. KÖRZŐ (Újpest) 6. fél 9. sz. v. fél 4. MUNKÁS (Ká­polnám. 31.) 6. fél 9. v. fél 4. RO­YAL (Kispest) 6. 8, v. 4. TÁNCSICS (Csepel) fél 6. fél 8. v. fél 4. TÁTRA (Pesterzsébet) 6, negyed 9. v. 4. VIDÁM VÁSÁR (színes, zenés vígjáték): VÖRÖS CSILLAG (Erzsébet­ körút, 45.): fél 5. 7, fél 10. URÁNIA (Rákóczi­­út 21.) 4. fél 7, 9. TENGERÉSZBECSÜLET: DUNA (Fürst Sándor-u. 7.) 5, 7, 9. CORVIN (Kis­­faludi-köz) 4, 6, 8. FORUM (Kossuth L.-u. 18.) fél 5, fél 7, fél 9. CSÓKOS HUSZÁROK (színes operett): PEST (Váci-U. 1.) 4, 6, 8. RÁKÓCZI (Kölcsey-u. 2.) 6, fél 9, sz. v. fél 4. FARKASVÉR (Jack London regénye nyomán): ÚTTÖRŐ (Bajcsy-Zsilinszky­­út 38.) 4, 6, v. fél 10. 2, 4, 6. A JÖVŐ MUZSIKUSA! (zenés document­­film): FÁKLYA (Teréz-krt. 28) fél 5- től este 11-ig, vas. fél 11-től este 11 ig folytatólag. Becsületbíróság (magyarul beszélő szov­jet film): BÁSTYA (Erzsébet-krt. 8.) 11, fél 2, 5, fél 1, 9. BETHLEN (Beth­­len-tér 3.) 4, fél 7, 9. SAVOY (üllői­út 4.) fél 5, fél 7, fél 9. Párttitkár (partizánfilm): ÚJLAKI (Bé­csi-út 69.) 4, 6, 8. ARIN­KA (vígjáték): ASTORIA (Szent László-tér 14.) %S, s/48, v. %4. Biciklitolvajok (társadalmi dráma): ADY (Somogyi Béla-út 3.) 4, 6, 8. JÓZSEF ATTILA (Kálvária-tér 7.) 6. fél 9, sz. v. fél 4. KOSSUTH (Váci-út 14.) fél 5, s 7. 9. SZABADSÁG (Bartók Béla-út 64.) fél 5, fél 7, fél 9, vas. fél 3. TINÓDI (Nagymező-u. 8.) 5, 7, 9. ZUGLÓI (Angol-u. 26.) fél 5, fél 7, fél 9, v. fél 3. Szerelmem (zenés filmvígjáték): KA­MARA (Dohány-u. 42.) 6. fél 9. sz. v. fél 4. PÁTRIA (Népszínház-utca 13.) 4, 6, 8. Ludas Matyi (színes film): BÉKE (Szent László-út 48.) fél 5. fél 7. fél 9. HA­ZAM (Váci-út 150.) fél 5. fél 7. fél 9. vas. fél 3. Úri muri (Móricz Zsigmond regénye): ELIT (Szt. István-krt. 16.) 6. fél­ 9. sz. v. fél 4. Aranykulcsocska (zenés bábfilm): BODOGRAF (József­ körút 63.) fél 5. fél 7, fél 9. PARTIZÁN (Üllöi­ út 101.) 4, 6, 8. Dicsőség útja: ÉVA (Erzsébet királyné, útja 36­.) 4, 6, 8. Az új tűz: PETŐFI (Rottenbiller­ U. 37.) fél 5. fél 7, fél 9. OLYMPIA (Erzsébet­­körút 26.) fél 5, fél 7, fél 9. Világ ifjúsága (magyarul beszélő szí­nes film): ELDORADO (Népszínház­utca 31.) 4, 6. 8. HUNNIA (Bartók Béla-út. 130.) 4, 6. 8. Szárny nélküli emberek (ellenáll, film­): KULTÚR (Kinizsi-u. 28.) 4, 6. 8. Negyedik periszkóp (tengerészfilm): ÓBUDA (Selmeci-u. 14.) fél 5. fél 7. fél 9. Éset vándorai (hindu film): VESTA (Er­zsébet­ körút 39.) 10. 12. 2, 4, 6 8. Csók a stadionban (vígjáték): STUDIO (Akácfa-u. 4.) 4, 6, 8. Híradó mozi: 1. Magyar filmhíradó. 2. Róka Miska pórul jár (színes cseh ra­jzfilmrepriz. .3. Csehszlovák paraszt­­küldöttség Moszkvában (szovjet doku­­mentfilm). 4. Szovjet sporthíradó. 5. Életmentők (műt­ész! magyar doku­mentfilm). 6. Szovjet híradó. SIPTZSIKA rendezései: TARKA VIDAMEST 20-án, 7. 8. KOVÁCS NÓRA—RAB ISTVÁN balettestje 21-én, vasárnap. Városi Szín­ház 8. Közr.: Operai zenekar. Fodor János, Garay György. Vez.: Kenessey, Lukács Miklós, Hollay. Nagyzenekari XIV. 22-én. Városi Sz. Vez.: Bródy Tamás. Közr.: Joviczky, Fodor János, FISCHER ANNIE—ZATHURECZKY II. szonáta­ est 24-én.

Next