Világosság, 1951. április-június (7. évfolyam, 77-151. szám)

1951-05-18 / 114. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK. A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ARA 60 FILLÉR PÉNTEK, 1951. MÁJUS 18. VIH. ÉVFOLYAM, 114. SZÁM Látogatás a csepeli gyorsvasút női forgalmistáinál — Halló! 717-es vissza, 712-es előre! Köszönöm, vettem — jegyzi a jelentést a csepeli gyorsvasút Boráros téri állomásának forgalmistája, Hoffinger Anna. Egyensapkája alól egy rakoncátlan kis szőke hajfürt homlokára hull, megigazítja, majd elindul a jelzőberendezés felé. Egy gombnyomás és máris zöldet jelez a váltólámpa. Szabad az út, mehet a hétpercenkint közlekedő csepeli gyorsvasút. Odalép a mikrofonhoz, figyelmezteti az utasokat a vonat indulására. — Kicsit frissebben elvtársak, mindjárt indul a vonat. Ajtókat becsukni, a lépcsőn ne tartózkodjon senki! Hoffinger Anna nem is olyan régen még kalauz volt a HÉV cinkotai vonalán. Körülbelül hét hónappal ezelőtt jelentkezett a forgalmista esti tanfolyamra. Csoportjukban tizenheten tanultak, köztük négy nő. — Bizony eleinte kinevettek a férfiak bennünket — mondja —, hogy sohasem lesz belőlünk forgalmista De mi nem hagytuk magunkat, hanem szorgalmasan tanultunk. A tanfolyam végén aztán nem nevettek, amikor megtudták, hogy a három legjobb tanuló nő. A tanfolyam elvégzése után férfi forgalmista felügyelete alatt végezték munkájukat, majd a csepeli gyorsvasút megnyitása után önállóan végezték a külső és belső forgalmista teendőket. Büszkék vagyunk, hogy az ország első olyan állomásán teljesíthetünk szolgálatot, ahol egy kivételével mind dolgozó nő. Nagy megbecsülést jelent ez számunkra, jutalma annak a komoly, felelősségteljes munkának, amelyet mi nők különböző munkaterületen igen jól ellátunk. Kollégáim, Lugmayer Mária, Iváncsov Klára, Kovács Stefánia, Lujber Adrien és én mind azon igyekszünk, hogy minél több nődolgozóval ismertessük meg munkánk szépségét és komoly feladatunkat, hogy a többi állomáson is minél nagyobb számmal végezzék nők a forgalmista és egyéb állomásvezetési munkákat. A mi állomásunkon ugyan még van egy férfi forgalmista, Simor II. József, de már nem sokáig, mert a most befejeződő forgalmista tanfolyamról már jön hozzánk egy külső forgalmistanő. Újabb szerelvény érkezett, mutatja a jelzőkészülék. Höffinger Anna elindul, hogy a menetlevél átvevése után elindítsa a következő vonatot.... Szabad az út mehet a 712-es szerelvény — indít Hoffinger Anna, a csepeli gyorsvasút Boráros téri állomásának forgalmistája. Újabb tübbing-szállítmány érkezett a Szovjetunióból a földalatti gyorsvasút számára A Szovjetunió minden segítséget megad a budapesti földalatti gyorsvasút megépítéséhez. A gyorsvasút alagútjának belső burkolatához szükséges öntöttvas-tübbingek egyik típusának szállítását megkezdte a szovjet ipar. Az első szállítmány megérkezése után a napokban újabb nagymennyiségű tübbing érkezett Budapestre. A Szovjetunió a tübbing-szállítmányt határidő előtt szállította le. Most várják a további szállítmányok érkezését. A tübbingeket hajóval szállították és a Földalatti Vasútépítő Vállalat lágymányosi telepén már megkezdték a kirakodást. Egy népnevelő új ötéves tervünktől élutáni műszakban dolgoztam !á szerdán s igen megörültem, amikor reggel megláttam Vas elvtárs beszédét az újságban a módosított ötéves tervről. Volt időm alaposan elolvasni és mivel népnevelő vagyok a Hungária Vegyiművek sósavüzemében, a délelőtt folyamán felkészültem arra, hogyan beszélgetek majd dolgozótársaimmal. Az első Bartl József volt, akivel összetalálkoztam. Ő most az elektrolízis-cellasornál dolgozik, abban az üzemrészben, amelyet ötéves tervünk első évének eredményeként megnagyobbítottunk. Arról beszélgettünk, mit jelent majd a szép, új, tágas műhelyben dolgozni és Bartl József még hozzátette: ,,De azért nemcsak ennek örülök, tudod, hanem annak is, hogy az enyvgyár is kibővül. Ez éppen úgy az enyém, pedig nem dolgozom benne”. Dunai Imre annak is örült, hogy módosított tervünk végén az ő lakásában is lesz majd villany. Vidékről jár be dolgozni s eddig az esti tanulását nagyban akadályozta, hogy petróleumlámpa mellett böngészze a könyveket. Dunai Imre most fejezi be az egyéves művezető-tanfolyamot. Arról beszélgettünk, hogy tervünk végrehajtásához az ő szaktudása már ebben az évben hozzájárul majd. Ő jobb művezető lesz, mint például Sárberényi Lajos volt, akit egy hónappal ezelőtt távolítottunk el az üzemből. Sárberényi olyan „Irodából vezető” szakember volt, nem járt a dolgozók közé, könyörögni kellett a segítségéért, mert gyűlölte a munkásembert. A régi rendszer dédelgetett kedvence volt ebben a gyárban azelőtt s most adta a „jó fiút”, amikor arról volt szó, hogy fegyelmet, rendet kellene tartani az üzemben. Eltűrte a naplopást, fegyelmezetlenséget. Persze, nem azért, mert „vajszíve” volt, hanem mert ellensége volt a mi országépítő nagy tervünknek. Ezekről mondotta Vas elvtárs„ hogy ötéves tervünk megvalósítása „megköveteli, hogy még nagyobb éberséget ’ tanúsítsunk a belső és külső ellenséggel szemben”. A mi dolgozóink tudják ezt és nemcsak jobb munkával, hanem éberséggel is segítik nagy tervünk megvalósítását. A mi üzemünk él üzem, s ez még inkább kötelez bennünket,a jó munkára. Ezért határozta el például Strobel Mihály is — aki nemrég jött üzemünkbe dolgozni — azt, hogy tanulni fog, szemináriumra is eljár, hogy még több tudással segítse nagy tervünk megvalósítását. Beszélgettem Szabó Kálmán mü-A-s vezetővel is, aki igen jó szakember, de politikai oktatásba nem akar bekapcsolódni, azt mondja, hogy „nem érdekli a politika”. Megmagyaráztam neki szerdán, mit mondott Aprós elvtárs arról, milyen jelentős szerepük van a művezetőknek szocializmusunk építésében. Ha ő nem érti meg ennek politikai jelentőségét, hogyan tehet meg mindent megvalósításáért? Hogyan tartozhat ahhoz a „parancsnoki karhoz”, amelynek jó munkáján is múlik, milyen hamar valósítjuk meg ötéves tervünket? , I Fos elvtárs azt mondta, hogy felemelt tervünk megköveteli a még fokozottabb áldozatkészséget. Azt hiszem, ebben nekünk, népnevelőknek, kell jó példával előljárnunk. Én megfogadtam, hogy még jobban, mint ezentúl, példát mutatok munkámmal dolgozó társaimnak. Sebők István népnevelő, Hungária Vegyiművek. Törvénnyé lett a módosított ötéves terv Ma a büntető perrendtartásról szóló törvényjavaslatot tárgyalja az országgyűlés Az országgyűlés csütörtöki ülésén Rákosi Mátyás elvtárs, Rónai Sándor elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke, Dobi István, a minisztertanács elnöke és a kormány több tagja jelenlétében az országgyűlés elfogadta a módosított ötéves tervről szóló törvényjavaslatot. A vitában Nánási László az ötéves tervnek a dolgozó parasztság életszínvonalemeléséhez adott hatalmas segítségéről beszélt, Balogh István dolgozó népünk békevágyáról szólt, hangsúlyozva, hogy olyan békét akarunk, amely lehetővé teszi számunkra az ötéves terv teljes megvalósítását. Mekis József elvtárs, a Rákosi Mátyás Művek Kossuth-díjas vezérigazgatója felszólalásában hangsúlyozta, hogy tervünk sikeres teljesítésének előmozdítására szükség van a legszigorúbb tervfegyelemre, valamint az üzemek közötti együttműködés kiszélesítésére. Kanda Zsófia elvtársnő, a magyar dolgozó asszonyok nevében fogadta meg, hogy a férfiakkal egy sorban harcolnak azért, hogy tervünk diadalmas valósággá váljék. Tóth Mihály elvtárs, Kossuthdíjas géplakatos, a munkásosztály felelősségérzetéről és a jövő szakmunkásainak neveléséről szólt, Szalai Béla elvtárs pedig az ifjúság helytállásáról beszélt tervünk, a béke tervének megvalósításában. Fás Zoltán elvtárs miniszter, az Országos Tervhivatal elnöke ezután javasolta, hogy a beérkezett módosító indítványokat fogadják el. Ezek szerint a másodvetés területét 1954-ben 1.480.000 katasztrális holdra kell emelni, a csecsemőférőhelyek számát 6000 helyett 30.000-re kell emelni és a tervidőszak folyamán Csepelen mintegy harmincmillió költséggel kultúrpalotát kell építeni. Az országgyűlés ezután elfogadta a törvényjavaslatot. Ezután került sor dr. Tóth Endre képviselő előadói beszédére, aki az új büntető perrendtartásról szóló törvényjavaslatot ismertette. A javaslat tárgyalását az Országgyűlés mai ülésén folytatják. Vasárnap tartják az öntők országos sztahanovista munkaértekezletét A kohó- és gépipari minisztérium és a Vasas Szakszervezet május 20-án, vasárnap délelőtt fél 9 órai kezdettel egésznapos országos öntő-sztahanovista munkaértekezletet rendez a Vasas Szakszervezet központi székházában (Budapest, VIII., Baross u. 90.). Az értekezleten Csergő János elvtárs, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese „Öntödéink termelési kérdései” címmel tart előadást. Hatszázmillió helyett kétmilliárd forint a földalatti gyorsvasútra Pósa elvtárs sztahanovista keszonos három újítással segített, hogy nagyobb lendülettel építhessünk „A tartalékok feltárásának legfőbb eszköze a dolgozók egyre szélesedő szocialista versenymozgalma, a mindjobban kiterjedő Sztahanovmozgalom, az újító mozgalom, az anyagtakarékosság s mindaz, amit a „munkához való megváltozott viszony” fogalmában fejezünk ki. Ma már egész dolgozó népünk számára nyilvánvaló, hogy szocialista társadalmunk építésében jóval többre vagyunk képesek, mint amit az ötéves népgazdasági tervről szóló 1949. évi XXV. törvény számai számunkra előírtak.” (Vas Zoltán elvtársnak az ötéves terv módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál mondott beszédéből.) Kispest, Hunyady utca 37. szám. Itt lakik Pósa István elvtárs, a Földalatti Vasútépítő Vállalat Márkusparki munkahelyének pártbizalmija, aki mint keszonos brigádvezető az április 4-i munkaverseny során lett sztahanovista. A szoba-konyhás társ bérlette hátul van, a gyönyörűen gyepesített udvarban. Késő estébe hajlik már az idő, amikor becsöngetünk. Pósa elvtárs is, a felesége is itthon van. — Mindketten szabadságon vagyunk , ráadásul mindkettőnknek ma van születésnapja — mosolyog Pósa elvtárs. — Ezt a szép cigarettatárcát kaptam születésnapi ajándékul — lelkendezik a fiatalasszony. — Én jobban jártam: új pipát és ezt a zippzáras pipatartót kaptam — dicsekedik Pósa elvtárs. — Hát az a négy új könyv, amit ma vettél? — Az már közös: a tied is, meg az enyém is. Alig ismertünk rá Pósa elvtársra, habár már igen-igen sokszor találkoztunk egymással. Láttuk, amikor vidáman indult munkába, találkoztunk olyankor is, amikor a jól végzett munka után, nyakig sárosan kiszállt a zsilipből; hallottuk, amikor lendületes szavakkal magyarázta meg dolgozótársainak a sztálini tanítást, hogy a munkaverseny a szocializmus építésének kommunista módszere és tanúi voltunk Pósa elvtárs örömének, amikor április 27-én, az ünnepi termelési értekezleten az Északborsodi Mélyépítő Vállalat diósgyőri építkezésének küldöttsége átadta a márkusparki munkahely dolgozóinak a MEMOSZ vándorzászlaját, amelyet addig ők őriztek. Az Országos „Élüzem" címért folyó versenyben ugyanis 1951. első negyedében a kis munkahelyek közül a márkusparki munkahely lett második. Találkoztunk akkor is, amikor a munkahelyen a keszonosok közül hatan lettek sztahanovisták: Pósa István, Bencze László, Farkas Gyula, Suhajda István, Kelemen József, Szabó Lendvai Pál s osztoztunk Pósa elvtárs örömében a minap, amikor, mint a mélyépítőipar harmadik legjobb keszonosa, oklevelet kapott, ő azonban nem annyira az oklevélnek, hanem annak a hírnek örült meg legjobban, hogy a márkusparki munkahely az első negyedévben tervét 196 százalékos átlaggal teljesítette , hogy a teljesítménybérben ledolgozott órák és összórák viszonya 92,5 százalék, ami szép eredménynek számít, továbbá, hogy az anyagtakarékosság terén 6,7 százalékos megtakarítást értek el. Igen, alig ismertünk Pósa elvtársra: overall helyett vadonatúj ünneplő ruhát viselt s a békés családi otthon szelíd, meghitt hangulata tükröződik szemében. ★ Beszélgetünk s közben szó kerül a tegnap látott filmről, a „Távol Moszkvától” című darabról. Pósa elvtárs szeme felcsillan. — Vas elvtárs beszédében olvastam, hogy a földalatti gyorsvasútra hatszázmillió forint helyett kétmilliárd forintot irányoztak elő az új tervtörvényben s hogy a közlekedés jellegű mélyépítő iparnak több, mint háromszor annyi termelést kell elvégeznie az ötéves terv utolsó évében, mint 1949-ben. Hogy még termelékenyebb legyen munkánk, szeretném megmondani, mire tanít a többi között a „Távol Moszkvától” című film. Arra, hogy a mérnökök ne fecséreljék el idejüket adminisztrálgatással, felesleges irodai munkával, felesleges értekezletekkel. Pósa elvtárs elgondolkozik. Hosszú utat tett meg, amíg a borsodi , szénmedence egyik nádfedeles kis házából elérkezett az ízlésesen berendezett saját otthonába, ahol gyakran gondol vissza egy kis bányakocsisra ... A bányakocsisból azóta sztahanovista keszonmester lett, aki szívvel-lélekkel harcol munkahelyén a módosított ötéves terv győzelméért. Megkérdezzük még, hogy a Pósa-családnak van-e saját ötéves terve s hogy mi szerepel benne. — Egy fiú! — Válaszol röviden • Pósa elvtárs és összemosolyognak... A fémgyűjtés kétnapi eredménye Budapesten: 753.5 tonna vas- és fémhulladék A kohó- és gépipari minisztérium jelenti: május 15-én, a fémgyűjtő hét első napján a Vas- és Fémhulladékforgalmi Vállalat Budapesten 105.2 tonna vashulladékot, 46.67 tonna öntvénytöredéket és 134.9 tonna lemezhuladékot gyűjtött össze. A második napon Budapesten 74.56 tonna fémhulladékot, 208.5 tonna vashulladékot, 24.5 tonna öntvénytöredéket és 159.17 tonna lemezhulladékot gyűjtöttek be. Az üzemekben nagy lendülettel folyik a fémhulladékgyűjtés. A Rákosi Mátyás Művekben a központi DISZ- brigád eddig 326 kiló bronzot, 434 kiló könnyűfémet és 5,2 tonna vasöntvényhulladékot gyűjtött be. A gyárban az első két napon összesen 5644 kiló fémhulladékot, 29.500 kiló kovácsoltvas-hulladékot és 5200 kiló öntöttvastöredéket gyűjtöttek. Az Elektromoskészülékek és Anyagok Gyárában a DISZ és Szabadságharcos Szövetség együttes munkával mozgósította a dolgozókat a gyűjtési hét sikeréért. Az „Április 4.” gépgyárban a begyűjtés eddigi eredménye” 30 tonna vasanyag, 50 kiló ólom és 135 kiló egyéb fémhulladék. Egyes üzemek azonban, a gyenge előkészítő munka folytán lemaradtak a gyűjtésben. A Hofherr-gyárban a DISZ-bizottság elkésett a szervezéssel. Ennek tudható be, hogy az üzemben eddig mindössze 20 tonna vashulladékot gyűjtöttek, holott itt sokkal nagyobb lehetőségek rejlenek a gyűjtésre. Lemaradt a Magyar Acéldrót és Drótkötélgyár is. Vontatottan indult a begyűjtés a Telefongyárban, a második napon aztán az üzem DISZ-szervezete javított munkáján. Ha ezek az üzemek megjavítják felvilágosító munkájukat, mozgósítják a gyűjtőbrigádokat, a hét végéig még behozhatják le- maradásukat!