Világosság, 1951. április-június (7. évfolyam, 77-151. szám)

1951-05-18 / 114. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK. A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ARA 60 FILLÉR PÉNTEK, 1951. MÁJUS 18. VIH. ÉVFOLYAM, 114. SZÁM Látogatás a csepeli gyorsvasút női forgalmistáinál — Halló! 717-es vissza, 712-es előre! Köszönöm, vettem — jegyzi a jelentést a csepeli gyorsvasút Boráros­ téri állomásának forgal­mistája, Hoffinger Anna. Egyensap­­kája­ alól egy rakoncátlan kis szőke hajfürt homlokára hull, megigazítja, majd­ elindul a jelzőberendezés felé. Egy gombnyomás és máris zöldet je­lez a váltólámpa. Szabad az út, me­het a hétpercenkint közlekedő csepeli gyorsvasút. Odalép a mikrofonhoz, fi­gyelmezteti az utasokat a vonat indu­lására. — Kicsit frissebben elvtársak, mind­járt indul a vonat. Ajtókat becsuk­ni, a lépcsőn ne tartózkodjon senki! Hoffinger Anna nem is olyan régen még kalauz volt a HÉV cinkotai vo­nalán. Körülbelül hét hónappal ezelőtt jelentkezett a forgalmista esti tanfo­lyamra. Csoportjukban tizenheten ta­nultak, köztük négy nő. — Bizony eleinte kinevettek a fér­fiak bennünket — mondja —, hogy sohasem lesz belőlünk forgalmista De mi nem hagytuk magunkat, hanem szorgalmasan tanultunk. A tanfolyam végén aztán nem nevettek, amikor megtudták, hogy a három legjobb tanuló nő. A tanfolyam elvégzése után férfi for­galmista felügyelete alatt végezték munkájukat, majd a csepeli gyorsvasút megnyitása után önállóan végezték a külső és belső forgalmista teendőket. Büszkék vagyunk, hogy az ország első olyan állomásán teljesíthetünk szolgálatot, ahol egy kivételével mind dolgozó nő. Nagy megbecsülést jelent ez számunkra, jutalma annak a komoly, felelősségteljes munkának, amelyet mi nők különböző munkaterü­leten igen jól ellátunk. Kollégáim, Lugmayer Mária, Iváncsov Klára, Ko­vács Stefánia, Lujber Adrien és én mind azon igyekszünk, hogy minél több nődolgozóval ismertessük meg munkánk szépségét és komoly felada­tunkat, hogy a többi állomáson is mi­nél nagyobb számmal végezzék nők a forgalmista és egyéb állomásvezetési munkákat. A mi állomásunkon ugyan még van egy férfi forgalmista, Simor II. József, de már nem sokáig, mert a most befejeződő forgalmista tanfo­lyamról már jön hozzánk egy külső forgalmistanő. Újabb szerelvény érkezett, mutatja a jelzőkészülék. Höffinger Anna elindul, hogy a menetlevél átvevése után elin­dítsa a következő vonatot.... Szabad az út mehet a 712-es szerelvény — indít Hoffinger Anna, a cse­peli gyorsvasút Boráros­ téri állomásának forgalmistája. Újabb tübbing-szállítmány érkezett a Szovjetunióból a földalatti gyorsvasút számára A Szovjetunió minden segítséget megad a budapesti földalatti gyors­­vasút megépítéséhez. A gyorsvasút alagútjának belső burkolatához szük­séges öntöttvas-tübbingek egyik típu­sának szállítását megkezdte a szovjet ipar. Az első szállítmány megérkezése után a napokban újabb nagymennyi­ségű tübbing érkezett Budapestre. A Szovjetunió a tübbing-szállítmányt határidő előtt szállította le. Most vár­ják a további szállítmányok érkezését. A tübbingeket hajóval szállították és a Földalatti Vasútépítő Vállalat lágy­mányosi telepén már megkezdték a ki­rakodást. Egy népnevelő új ötéves tervünktől élutáni műszakban dolgoztam !á szerdán s igen megörültem, amikor reggel megláttam Vas elvtárs beszédét az újságban a módosított öt­éves tervről. Volt időm alaposan elol­vasni és mivel népnevelő vagyok a Hungária Vegyiművek sósavüzemében, a délelőtt folyamán felkészültem arra, hogyan beszélgetek majd dolgozótár­saimmal. Az első Bartl József volt, akivel összetalálkoztam. Ő most az elektrolízis-cellasornál dolgozik, abban az üzemrészben, amelyet ötéves ter­vünk első évének eredményeként meg­nagyobbítottunk. Arról beszélgettünk, mit jelent majd a szép, új, tágas mű­helyben dolgozni és Bartl József még hozzátette: ,,De azért nemcsak ennek örülök, tudod, hanem annak is, hogy az enyvgyár is kibővül. Ez éppen úgy az enyém, pedig nem dolgozom benne”. Dunai Imre annak is örült, hogy módosított tervünk végén az ő lakásában is lesz majd villany. Vi­dékről jár be dolgozni s eddig az esti tanulását nagyban akadályozta, hogy petróleumlámpa mellett bön­gészze a könyveket. Dunai Imre most fejezi be az egyéves művezető-tanfo­­lyamot. Arról beszélgettünk, hogy ter­vünk végrehajtásához az ő szaktudása már ebben az évben hozzájárul majd. Ő jobb művezető lesz, mint például Sárberényi Lajos volt, akit egy hó­nappal ezelőtt távolítottunk el az üzemből. Sárberényi olyan „Irodából vezető” szakember volt, nem járt a dolgozók közé, könyörögni kellett a segítségéért, mert gyűlölte a munkásembert. A régi rendszer dédelgetett kedvence volt eb­ben a gyárban azelőtt s most adta a „jó fiút”, amikor arról volt szó, hogy fegyelmet, rendet kellene tartani az üzemben. Eltűrte a naplopást, fegyel­mezetlenséget. Persze, nem azért, mert „vajszíve” volt, hanem mert ellensége volt a mi országépítő nagy tervünk­nek. Ezekről mondotta Vas elvtárs„ hogy ötéves tervünk megvalósí­tása „megköveteli, hogy még nagyobb éberséget ’ tanúsítsunk a­­ belső és külső ellenséggel szemben”. A mi dolgozóink tudják ezt és nemcsak jobb munkával, hanem éberséggel is segítik nagy tervünk megvalósítását. A mi üzemünk él üzem, s ez még inkább kö­­telez bennünket,­­a jó munkára. Ezért határozta el például Strobel Mihály is — aki nemrég jött üzemünkbe dolgozni — azt, hogy tanulni fog, szemináriumra is eljár, hogy még több tudással segítse nagy tervünk meg­valósítását. B­eszélgettem Szabó Kálmán mü-A-s vezetővel is, aki igen jó szak­ember, de politikai oktatásba nem akar bekapcsolódni, azt mondja, hogy „nem érdekli a politika”. Megmagyaráztam neki szerdán, mit mondott Apró­s elv­társ arról, milyen jelentős szerepük van a művezetőknek szocializmusunk építésében. Ha ő nem érti meg ennek politikai jelentőségét, hogyan tehet meg mindent megvalósításáért? Ho­gyan tartozhat ahhoz a „parancsnoki karhoz”, amelynek jó munkáján is múlik, milyen hamar valósítjuk meg ötéves tervünket? , I Fos elvtárs azt mondta, hogy fel­emelt tervünk megköveteli a még fokozottabb áldozatkészséget. Azt hi­szem, ebben nekünk, népnevelőknek, kell jó példával előljárnunk. Én meg­fogadtam, hogy még jobban, mint ezentúl, példát mutatok munkámmal dolgozó társaimnak. Sebők István népnevelő, Hungária Vegyiművek. Törvénnyé lett a módosított ötéves terv Ma a büntető perrendtartásról szóló törvényjavaslatot tárgyalja az országgyűlés Az országgyűlés csütörtöki ülésén Rákosi Mátyás elvtárs, Rónai Sándor elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke, Dobi István, a minisztertanács elnöke és a kormány több tagja jelenlétében az országgyűlés elfogadta a mó­dosított ötéves tervről szóló tör­vényjavaslatot.­ A vitában Nánási László az ötéves tervnek a dolgozó parasztság élet­­színvonalemeléséhez adott hatalmas se­gítségéről beszélt, Balogh István dol­gozó népünk békevágyáról szólt, hang­súlyozva, hogy olyan békét akarunk, amely lehetővé teszi számunkra az ötéves terv teljes megvalósítását. Mekis József elvtárs, a Rákosi Mátyás Művek Kossuth-díjas vezérigazgatója felszólalásában hangsúlyozta, hogy tervünk sikeres teljesítésének elő­mozdítására szükség van a leg­szigorúbb tervfegyelemre, valamint az üzemek közötti együtt­működés kiszélesítésére. Kanda Zsófia elvtársnő, a magyar dolgozó asszo­nyok nevében fogadta meg, hogy a férfiakkal egy sorban harcolnak azért, hogy tervünk diadalmas valósággá váljék. Tóth Mihály elvtárs, Kossuth­­díjas géplakatos, a munkásosztály fe­lelősségérzetéről és a jövő szakmun­kásainak neveléséről szólt, Szalai Béla elvtárs pedig az ifjúság helyt­állásáról beszélt tervünk, a béke ter­vének megvalósításában. Fás Zoltán elvtárs miniszter, az Országos Tervhivatal elnöke ezután javasolta, hogy a beérkezett mó­dosító indítványokat fogadják el. Ezek szerint a másodvetés területét 1954-ben 1.480.000 katasztrális holdra kell emelni, a csecsemőférőhelyek szá­mát 6000 helyett 30.000-re kell emelni és a tervidőszak folyamán Csepelen mintegy harmincmillió költséggel kul­túrpalotát kell építeni. Az országgyűlés ezután elfogadta a törvényjavaslatot. Ezután került sor dr. Tóth Endre képviselő előadói beszédére, aki az új büntető perrendtartásról szóló törvény­­javaslatot ismertette. A javaslat tár­gyalását az Országgyűlés mai ülésén folytatják. Vasárnap tartják az öntők országos sztahanovista munkaértekezletét A kohó- és gépipari minisztérium és a Vasas Szakszervezet május 20-án, vasárnap délelőtt fél 9 órai kezdettel egésznapos országos öntő-sztahano­­vista munkaértekezletet rendez a Va­sas Szakszervezet központi székházá­ban (Budapest, VIII., Baross­ u. 90.). Az értekezleten Csergő János elvtárs, a kohó- és gépipari miniszter első he­lyettese „Öntödéink termelési kérdései” címmel tart előadást. Hatszázmillió helyett kétmilliárd forint a földalatti gyorsvasútra Pósa elvtárs sztahanovista keszonos három újítással segített, hogy nagyobb lendülettel építhessünk „A tartalékok feltárásának legfőbb eszköze a dolgozók egyre szélesedő szocialista versenymozgalma, a mindjobban kiterjedő Sztahanov­­mozgalom, az újító mozgalom, az anyagtakarékosság s mindaz, amit a „munkához való megváltozott vi­szony” fogalmában fejezünk ki. Ma már egész dolgozó népünk számára nyilvánvaló, hogy szocialista társa­dalmunk építésében jóval többre va­gyunk képesek, mint amit az ötéves népgazdasági tervről szóló 1949. évi XXV. törvény számai számunkra előírtak.” (Vas Zoltán elvtársnak az ötéves terv módosításáról szóló törvényja­vaslat tárgyalásánál mondott beszé­déből.) Kispest, Hunyady­ ut­ca 37. szám. Itt lakik Pósa István elvtárs, a Föld­alatti­ Vasútépítő Vállalat Márkus­­parki munkahelyének pártbizalmija, aki mint keszonos brigádvezető az áp­rilis 4-i munkaverseny során lett sztahanovista. A szoba-konyhás társ bérlett­e hátul van, a gyönyörűen gye­pesített udvarban. Késő estébe hajlik már az idő, amikor becsöngetünk. Pósa elvtárs is, a felesége is itthon van. — Mindketten szabadságon vagyunk , ráadásul­ mindkettőnknek ma van születésnapja — mosolyog Pósa elv­társ. — Ezt a szép cigarettatárcát kap­tam születésnapi ajándékul — lelken­dezik a fiatalasszony. — Én jobban jártam: új pipát és ezt a zippzáras pipatartót kaptam — dicsekedik Pósa elvtárs. — Hát az a négy új könyv, amit ma vettél? — Az már közös: a tied is, meg az enyém is. Alig ismertünk rá Pósa elvtársra, habár már igen-igen sokszor találkoz­tunk egymással. Láttuk, amikor vidá­man indult munkába, találkoztunk olyankor is, amikor a jól végzett munka után, nyakig sárosan kiszállt a zsilipből; hallottuk, amikor lendületes szavakkal magyarázta meg dolgozó­társainak a sztálini tanítást, hogy a munkaverseny a szocializmus építé­sének kommunista módszere és tanúi voltunk Pósa elvtárs örömének, ami­kor április 27-én, az ünnepi termelési értekezleten az Északborsodi Mély­építő Vállalat diósgyőri építkezésé­nek küldöttsége átadta a márkus­­parki munkahely dolgozóinak a MEMOSZ vándorzászlaját, amelyet addig ők őriztek. Az Országos „Él­­üzem" címért folyó versenyben ugyan­is 1951. első negyedében a kis mun­kahelyek közül a márkusparki munka­hely lett második. Találkoztunk akkor is, amikor a munkahelyen a keszono­­sok közül hatan lettek sztahanovisták: Pósa István, Bencze László, Farkas Gyula, Suhajda István, Kelemen Jó­zsef, Szabó Lendvai Pál s osztoztunk Pósa elvtárs örömében a minap, ami­kor, mint a mélyépítőipar harmadik legjobb keszonosa, oklevelet kapott, ő azonban nem annyira az oklevélnek, hanem annak a hírnek örült meg leg­jobban, hogy a márkusparki munka­hely az első negyedévben tervét 196 százalékos átlaggal teljesítette , hogy a teljesítménybérben ledolgozott órák és összórák viszonya 92,5 százalék, ami szép eredménynek számít, továb­bá, hogy az anyagtakarékosság terén 6,7 százalékos megtakarítást értek el. Igen, alig ismertünk Pósa elvtársra: overall helyett vadonatúj ünneplő ru­hát viselt s a békés családi otthon szelíd, meghitt hangulata tükröződik szemében. ★ Beszélgetünk s közben szó kerül a tegnap látott filmről, a „Távol Moszk­­vától” című darabról. Pósa elvtárs sze­me felcsillan. — Vas elvtárs beszédében olvas­tam, hogy a földalatti gyorsvasútra hatszázmillió forint helyett kétmil­liárd forintot irányoztak elő az új tervtörvényben s hogy a közleke­dés jellegű mélyépítő iparnak több, mint háromszor annyi termelést kell elvégeznie az ötéves terv utolsó évé­ben, mint 1949-ben. Hogy még terme­lékenyebb legyen munkánk, szeretném megmondani, mire tanít a többi között a „Távol Moszkvától” című film. Arra, hogy a mérnökök ne fecséreljék el idejüket adminisztrálgatással, felesle­ges irodai munkával, felesleges érte­kezletekkel. Pósa elvtárs elgondolkozik. Hosszú utat tett meg, amíg a borsodi , szén­medence egyik nádfedeles kis házából elérkezett az ízlésesen berendezett sa­ját otthonába, ahol gyakran gondol vissza egy kis­ bányakocsisra ... A bányakocsisból azóta sztahanovista ke­­szonmester lett, aki szívvel-lélekkel harcol munkahelyén a módosított ötéves terv győzelméért. Megkérdez­zük még, hogy a Pósa-családnak van-e saját ötéves terve s hogy mi szerepel benne. — Egy fiú! — Válaszol röviden • Pósa elvtárs és összemosolyognak... A fémgyűjtés kétnapi eredménye Budapesten: 753.5 tonna vas- és fémhulladék A kohó- és gépipari minisztérium jelenti: május 15-én, a fémgyűjtő hét első napján a Vas- és Fémhulladék­­forgalmi Vállalat Budapesten 105.2 tonna vashulladékot, 46.67 tonna önt­vénytöredéket és 134.9 tonna lemez­­hulad­ékot gyűjtött össze. A második napon Budapesten 74.56 tonna fémhulla­dékot, 208.5 tonna vashulladékot, 24.5 tonna öntvénytöredéket és 159.17 tonna lemezhulladékot gyűjtöttek be. Az üzemekben nagy lendülettel fo­lyik a fémhulladékgyűjtés. A Rákosi Mátyás Művekben a központi DISZ- brigád eddig 326 kiló bronzot, 434 kiló könnyűfémet és 5,2 tonna vasönt­­vényhulladékot gyűjtött be. A gyár­ban az első két napon összesen 5644 kiló fémhulladékot, 29.500 kiló ková­csoltvas-hulladékot és 5200 kiló öntött­vastöredéket gyűjtöttek. Az Elektromoskészülékek és Anya­gok Gyárában a DISZ és Szabadság­harcos Szövetség együttes munkával mozgósította a dolgozókat a gyűjtési hét sikeréért. Az „Április 4.” gépgyár­ban a begyűjtés eddigi eredménye” 30 tonna vasanyag, 50 kiló ólom és 135 kiló egyéb fémhulladék. Egyes üzemek azonban, a gyenge előkészítő munka folytán lemaradtak a gyűjtésben. A Hofherr-gyárban a DISZ-bizottság elkésett a szervezéssel. Ennek tudható be, hogy az üzemben eddig mindössze 20 tonna vashulladé­kot gyűjtöttek, holott itt sokkal na­gyobb lehetőségek rejlenek a gyűj­tésre. Lemaradt a Magyar Acéldrót és Drótkötélgyár is. Vontatottan indult a begyűjtés a Telefongyárban, a máso­dik napon aztán az üzem DISZ-szer­­vezete javított munkáján. Ha ezek az üzemek megjavítják felvilágosító mun­kájukat, mozgósítják a gyűjtőbrigádo­­­­kat, a hét végéig még behozhatják le-­­ maradásukat!

Next