Világosság, 1951. április-június (7. évfolyam, 77-151. szám)

1951-04-16 / 88. szám

4 mmmmmm Filmhét Prágában és Budapesten B­efejeződött a Csehszlovák Film­hét Magyarországon. Amíg a m­agyar filmszínházak a csehszlovák filmművészet alkotásait vetítették, Prá­gában és más csehszlovák városokban a mi filmjeink szerepeltek a mozik műsorán. Két baráti népi demokrati­kus ország mutatta be egymásnak az elmúlt héten filmművészetének leg­újabb alkotásait, amelyek a szocialista kultúra fejlődéséről tettek bizonysá­got. Láthattuk a csehszlovák filmgyártás négy új művét, s meggyőződhettünk arról, hogy a baráti népi demokrácia filmművészei magukévá tették nagy pártjuk, a Csehszlovák Kommunista Párt 1950-es határozatát a film kér­déseiről. E négy filmből felmérhettük azt, milyen megtermékenyítően hat a szovjet kultúra a csehszlovák filmmű­vészetre is. Különböző témájú filme­ket láttunk a filmhéten. Az Antonin Zápotocky elvtárs regényéből készült „,Új harcosok születnek” a csehszlovák munkásmozgalom születésének nap­jaiba vezeti el a nézőt s bemutatja azokat a történelmi hősöket, akik méltó elődjei a szocializmust építő mai csehszlovák munkásosztály hőseinek. A „Csapda" című film a fasiszta meg­szállás idején játszódik s maradandó emléket állít a szabadság és a béke csehszlovák hőseinek, az ellenállási mozgalom alakjainak. Hőseiről ezt írta M. Fries, a film rendezője: „Ezek az emberek barátai Julius Fu­­csiknak, aki a nép érdekeiért, nemzeti és szociális szabadságáért harcolt. Ezek az emberek bátran félredobják a régit, hogy valami újat és nagyszerűt alkossanak. Nagy harcuk megihletett bennünket. Dicső alakjait örökíti meg filmünk.” A két új, most bemutatott csehszlovák filmvígjáték a felsza­badult csehszlovák nép mai, boldog munkáséletét ábrázolja. A „Májusban történt” derűs, vidám cselekménye arra tanít, hogy le kell győznünk az emberekben meglévő kispolgári ön­zést, mert úgy érhetünk el magasabb eredményeket. A „Győztes szárnyak" vidám történeten keresztül a szocia­lista sport nemesítő hatását és igazi célját mutatja be. Dolgozó népünk szeretettel fogadta a baráti Csehszlovákia filmművészeté­nek ezeket az alkotásait, amint nagy sikert arattak Csehszlovákiában is a mi bemutatott filmjeink. A két filmhét kölcsönösen kiegészíti egymást. A két baráti népi demokrácia együtt halad a békéért és a szocializmusért vívott harc útján és ennek a harcnak egyik jelentős fegyvere az izmosodó, fejlődő szocialista kultúra. Művészeteinket el­zárta egymástól a múlt népelnyomó, kizsákmányoló rendszere — most a két szabad ország kultúrájával ismer­kedik a két felszabadult nép. Magyar művészcsoport nagy sikere Moszkvában A Moszkvában tartózkodó magyar művészcsoport nagy sikert aratott a moszkvai Csajkovszkij hangversenyteremben. Képünk a magyar művészeket ábrázolja a hangverseny után szovjet művészekkel. Orfeumból kultúrotthon­ ­. Félévszázadon át nem érhette csa­lódás a Jókai-tér 4. sz. alatt levő „szín­házba” betérő polgárt. Szórakoztatás címén hajszálpontosan ugyanazokat az ordenáré „szellemességeket” tálaltak elébe, noha a műintézet elnevezése olykor változott. Ám mindegy volt, minek hívták ezt a „patinás’ szóra­kozóhelyet: Kis Komédiának, Komédia Orfeumnak, vagy Medgyasszai Szín­háznak, a lényeg mindig maradt. Táncban, dalban, szövegben a tömény pornográfia elevenedett meg. Még a felszabadulás után is meg­dönthetetlennek látszott az útszéli humornak ez a Jókai­ téri fellegvára. Ekkor írták cégévül a színház homlok­zatára a kitűnő képességű, méltán nép­szerű sanszonénekesnő, Medgyasszai Vilma nevét, hogy azután továbbra is a „Francia pezsgő” és egyéb, három­felvonássá kerített egyértelmű helyze­tek „nyűgözzék le" a színház törzs­­közönségét. A művésznő adta a nevet, a tőkés a pénzt és utóbbi minden­­hatóságát érvényesítve igyekezett „korszerűsíteni” az ízléstelen kupiék steinhardti otthonát. ★ Időközben azonban szüntelenül zajló kultúrforradalmunk rendet csinált a Jókai-téren is. S a változás talán­­sehol sem olyan szembetűnő, mint itt, az alvilági múzsák e hajdani olimpu­­szán, ahol a megvénült orfeum helyén most a Postásszakszervezet Központi Kultúrotthona áll. Huszonhat kocsi szemetet hordtak ki a helyiségekből sz átalakítás alkalmával, ez a meny­­nyiség azonban elenyésző ahhoz a pi­szokhoz képest, amelyet szellemi vona­lon számoltak fel. Ám a „kézzelfog­ható” koszosság igen jól jellemezte azt a fajta színházvezetést, amely minden létező nyílást az évtizedek alatt felgyülemlett szeméttel tömött be. A színpad alatt, azóta felszedett néző­téri faburkolat mélyén, ablaknyílások­ban, mindenütt, ahol egy kis rés akadt, a piszok ült or­giát s az átalakítást végző munká­sokat valósággal megdöbbentette a talált kacatok sokfélesége. Még karóra is akadt, amely valamelyik részeg ven­dég csuklójáról kerülhetett a mélybe. Hiszen a „mindent egy helyen” or­feumi értelmezésének megfelelően az alagsorban terült el az Uhu-bár is, a pénzes „aranyifjúság” népszerű lokálja. Az építész annak idején kitett magáért és a mulató rendeltetésének megfelelően színház, bár, nézőtér, öl­tözők valósággal „egybefolytak", sőt közvetlenül az öltözők mellett kompo­nálta meg azt a helyiséget, ahova a tőkés is gyalog járt. Azóta persze megszüntették az épít­ménynek ezt a „családias” jellegét. Vasajtó került a színpad és a nézőtér közé, olvasóterem lett a hajdani lokál­ból, s az egykori bretli-kabaré helyén február 25-én a pártkongresszus tisz­teletére megnyílt a Postásszakszerve­zet Központi Kultúrotthona. „Néhány évvel ezelőtt — mondotta Révai elvtárs kongresszusi beszédében — még 1948 körül, művészeti életünk tele volt mindenféle burzsoá sze­méttel. Burjánzott a formalizmus, a nyugati dekadens művészet után­zása. A szocialista realizmus hí­vei, a felszabadult dolgozó nép, a munkásosztály művészetének kép­viselői kisebbségben vagy defenzívá­ban voltak. Elmondhatjuk, hogy ezen a területen is döntő változás történt." Ennek a döntő változásnak figye­lemreméltó bizonyítéka a mulató he­lyén megnyílt szép és elvtársias szel­lemet árasztó kultúrotthon is, ahol a Posta dolgozói és a kultúra egyaránt otthont találtak. írók és dolgozók közös ankétja a művekről A múlt hónapban a fővárosi üze­mekben, valamint a Szikra Sztálin­ úti és váci úti kultúrtermében közel száz könyvankétot rendeztek, amelyeken a dolgozók elmondották véleményüket a legújabb könyvekről. Április 19-én érdekes kezdeménye­zés színhelye lesz a Szikra Sztálin-úti kultúrterme. Szovjet példára ekkor tart majd Magyarországon először meg­beszélést az író a közönségével a még meg nem jelent művéről. Örkény Ist­ván ismerteti majd a dolgozók előtt a rádió- és filmváltozatban már jól­ismert „Becsület és dicsőség" című regényét Világosság HÉTFŐ, 1951. ÁPRILIS f®. ÚJ TEHETSÉGEK MUTATKOZTAK BE A FIATAL ÍRÓK ESTJÉN A Fiatal írók Munkaközösségének tizenegy legtehetségesebb, legsokat igé­­rőbb tagja mutatkozott be a nagy proletárköltő, József Attila 46-ik szü­letésnapjának előestéjén a Zeneművé­szeti Főiskolán. A napjainkban el­induló fiatal­ írók számára a „tőke szennyében gázoló” hányatott és ön­­gyilkosságba menekült költő élete örök emlékeztető marad s rajta keresztül jobban fel tudják mérni, mit jelent az, hogy őket ma a társadalom meg­becsüli és szereti. Az ország vezető ereje, a Párt is szeretettel fordul fe­léjük. „Művészeti életünk valamennyi ágában új tehetségek jelentkeztek, új erők bontakoztak ki, akik ha még nem is tették le a vizsgát zsenialitásból, de próbálgatják oroszlánkörmeiket” — mondotta Révai elvtárs a pártkon­gresszuson. Révai elvtárs szavait igazolja a most bemutatkozott tizenegy fiatal író is. Egytől egyig a dolgozó nép gyermekei. Egyik zsellérlakásban ne­velkedett, másik a gép mellett, ma azonban már mindenféle foglalkozása akad köztük: földműves, gimnazista diák, egyetemi hallgató, újságíró, fa­lusi tanító, honvédtiszt. Hangjuk bátor, öntudatos. Témájuk sokféle: nemcsak a megújuló magyar életet, vagy a magyar múltat öleli fel, hanem a nemzetközi proletárszolidari­­tás alapján állva, közelebb hozza az elnyomott népek harcát is. A felsza­badító szovjet katonákról, a kommu­nista példamutatásról, írni tanuló 70 éves analfabétáról, repülő fiatalokról, a forradalom mártírjairól, földfoglaló olasz parasztokról és a Tito ellen har­coló jugoszláv népről szólnak a ver­sek és novellák. Nehéz volna rangsorba állítani eze­ket a tehetséges fiatalokat. Nem tud­nánk megmondani, hogy Kiss Károly­­nak „A kenyér” című verse megrá­­zóbb-e, amelyben a felszabadulás nagyszerű perceit mondja el, vagy Kövesi Endre „Terra rossa"-ja, a föld­foglaló olasz parasztok hősköltemé­nye? Szalai János és Szabó József közvetlen, magyar nyelvünk gazdagsá­gát tükröző stílusukkal tűntek fel. Zó­lyomi Erzsébet Hámán Katóról szóló versének mélysége, Takács Imre köl­teményeiből feltörő, szikrázó életöröm kapott meg bennünket. A többiek is: Fülöp János, Gergely Mihály, Szécsi Margit, Boda István és József Far­kas — komoly ígéretei irodalmi éle­tünknek. Gergely Mihály esztergályos volt a Diósgyőri Vasgyárban, a felszabadu­lás után újságíró, majd a Rádió mun­katársa lett. „Harc az üveggyárban” című első regényét Pártunk lapja, a Szabad Nép éles kritikával illette. A kritika hatásáról kérdezzük. — Igazi, elvtársi bírálat volt, éppen azért tudok tanulni belőle. Nem tört le a kritika, hanem fokozott munkára serkentett — mondja a megfontolt szavú fiatalember. — Tudom, hogy az érés időszaka karccal jár, meg kell verekedni, ha az ember író akar lenni, olyan író, aki a Párt szavát tol­mácsolja. Három hold régi és négy hold jutta­tott földön gazdálkodik ma is Rába­­sömjénben Takács Imre tanácstag, a DISZ Kongresszus „Felszabadulás” pályázatának győztese. Versei sokfelé megjelentek már. Tervei iránt érdek­lődünk. Szerényen válaszolja, nincs más terve, mint tanulni, és rímekbe önteni mindazt, ami a dolgozó pa­rasztság és különösen az ifjúság egyre szépülő életét jelenti. Melegen ünnepelte Szalai János fő­hadnagy bajtársát a hallgatóság, ami­­kor befejezte felolvasását. Novellája egy öreg parasztról szól, aki kisuno­­kájától titokban tanulja meg leírni a nevét, hogy a békeívet aláírhassa. Szalai János sohasem lehetett volna író a múlt rendszerben. A kis lelencgyerekből kanász, béres, majd kosárfonó lett. Harcolt a fasiszták el­len, a Szovjet Hadsereghez egész szá­zadot vitt át. Ma néphadseregünk fő­hadnagya. Két ifjúsági regénye áll ki­adás előtt. Mindkettő a hadsereg éle­téről szól. „Garai Mária főtörzsőrmes­ter” az egyik, „Fegyver és becsület” a másik. Felolvasott novellája után ítélve, úgy véljük, regényei komoly visszhangra találnak majd az ifjúság körében. Minden egyes előadott mi külön­­öröm volt számunkra, mert megmu­tatta, hogy fiatal íróink szívesen, bát­ran és frissen nyúlnak új életünk új témáihoz. Ami azonban a nézőtér képét illeti: a Zeneművészeti Főiskola nagyterme szinte kongott az ürességtől. Mivel magyarázzuk, hogy csupán négy-öt írót láttunk a közönség soraiban? Mi az oka, hogy az üzemi és diákfiatalok tömegei távolmaradtak? Az Írószövet­­ség tagjainak közömbössége és az ifjú közönség mozgósításával megbízott nagybudapesti DISZ-bizottság hanyag előkészítő munkája nem segíti elő, hogy a fiatal írók megtalálják a kap­csolatot az írótársadalomhoz és a széles olvasóközönséghez. ★ Csehszlovák zeneművészek sajtófogadása a Kultúrka­pcsolatok Intézetében A Kultúrkapcsolatok Intézete szom­bat délben sajtófogadást rendezett a Csehszlovákiából hazánkba érkezett két zeneművész: Karel Ancerl kar­mester és Milos Sádlo tiszteletére. Karel Ancerl a prágai rádió zene­karának, majd a múlt évtől a Prágai Filharmóniának is vezető karmestere. A Prágai Filharmónia programjáról szólva elmondotta, hogy Dvorák, Sosztakovics, Arufjunjan, Prokofijev és Bartók műveinek előadására ké­szülnek. Milos Sádlo gordonkaművész könyv -­kötőmunkás volt, aki a véletlennek köszönheti, hogy 30 éves korában Sádlo, a híres gordonkaművész fel­fedezte művészi tehetségét és tanítani kezdte. A könyvkötőmunkásból lett művész házából felvette mestere ne­vét. Csehszlovákia felszabadulása után Milos Sádlo a Szovjetunióban és más országokban is nagy sikerrel hang­versenyezett. A Prágai Zeneművészeti Főiskola tanára és a Prágai Filhar­mónia szólistája Budapesten játssza el először Hacsaturján cselló-koncert­jét. ________________ MAGYAR KARIKATURAMOVE-szek vándorkiállítása nyílt meg Pécsett. A kiállítás iránt nem­csak az egyéni látogatók érdeklődnek tömegesen, hanem számos üzem és vállalat dolgozói csoportosan is meg­tekintik. Amíg egy kultúrgárda eljut a versenyig Az Országos Kultúrverseny kihirde­tésekor lázas sürgés-forgás támadt vállalatunk, a Hidroxigén-gyár kultúr­berkeiben, amely berek ebben az idő­ben csak három tagból állt, mert a negyedik illa berek, nádak erek, ál­landóan meglépett a megbeszélésekről. A szereposztásnál is voltak némi ba­jok, mert a színjátszógárda régi tag­jai már nagyrészt elkerültek a válla­lattól, viszont kapóra jött a DISZ kultúrfelelőse, aki közölte, hogy van egy kész műsoruk, amellyel hét nap múlva falnra mennek vendégszere­pelni. A vendégszereplés szép sikerrel le is zajlott. Igaz, a szereplők egy ki­csit akadoztak, mert falun nincs olyan kitűnő színpadvilágítás, mint a gyári kultúrteremben. Ennélfogva a színmű­vészetnek az az egészen egyéni felfo­gása, amellyel a szereplő az asztalra könyökölve, a maga elé helyezett el­­rongyolódott szövegkönyvből pus­kázza” ki a szerepét, némi látási ne­hézségekbe ütközik és ez az úgyneve­zett alakításon is megérződik. Viszont a kultúrgárda szavaló jártál határozot­tan jól jött, hogy nem tudta a verset, mert pártatlan megfigyelők szerint úgyis sokat szokott hadonászni és ezt a kezében tartott papírlap jótékonyan lefékezte, így azután a szereplők meg voltak­ elégedve teljesítményükkel, melyről persze a közönségnek is lett volna egy-két mondanivalója, dehát „kit érdekel a falusiak véleménye?“ így zajlott le a „vendégjáték”. Ez­után az öregebbek kézbevették az egész társulatot és megkezdték az átgyúrást, hogy kissé versenyképessé tegyék a produkciót. A helybeli DISZ viszont elhatározta, hogy tőkét ková­csol a befektetett fáradságból és ezzel a műsorral egybekötött táncmulatsá­got rendez, amelyet, mint jól sikerült DISZ-báli fog az utókor elkönyvelni. Egyszerre soha nem tapasztalt sürgés­forgás támadt. Az eddig passzívan viselkedő DISZ-tagok fiatalságuk tel­jes lendületével vetették rá magukat a báli előkészületekre és elmentek a Párt kultúrpolitikai és a szakszervezet kultúrfelelőséhez, mondván: a műsor megválasztásánál elfelejtettek ugyan hozzájuk fordulni tanácsért, de most szükségük van egy kis művészeti ta­pasztalatcserére. Mennyi bor, mennyi mignon, likőr, feketekávé és szend­vics szokott elfogyni, satöbbi. „Végre mozog a DISZ!” — ujjongtak az öre­gek és tudásuk, valamint tárházuk egész kincseskamráját a fiatalok ren­delkezésére bocsátották. A színpadi produkció is szépen feljavult, egész sikeres bál zajlott le és Ügyes, a gyár szemfüles pulikutyája is feketekávét ivott volna, de csak szendvicsmaradé­kot kapott, utána pedig lehajtott egy­két fröccsöt. Úgy látszik, a gyár DISZesei ezzel mindent ki is adtak magukból. Ugyanis a nagynehezen összeverbuvált társulat két legagilisabb tagját, a DISZ-titkárt (a könyöklőt) és a szavalót (a papír­lappal) elvezényelték normatanfo­lyamra, a többi felszívódott és senki sem akadt nyomukra többé. Egyszer még állítólag látta őket a sportintéző, éspedig akkor, amikor a kultúrveze­­tőség a verseny elődöntőjének időpont­­ját kihirdetve felszólította a DISZ ve­zetőségét, hogy a kult­úraktív­okat to­borozza össze. Ekkor össze is verőd­tek és abbeli művészeti igényüknek adtak kifejezést, hogy szeretnének sportcsapatot létesíteni. Evégből ke­resték fel a gyár futballcsapatának intézőjét (ő látta utoljára őket) és röviden értésére adták, hogy sürgősen szerezzenek be nekik két röplabda-csa­patra való dresszt a hozzávaló torna­cipőkkel, melegítővel és labdával. A dolog sürgős, nem tűr halasztást, mert lassan megkezdődnek az Európa Kupa mérkőzések és addig még meg is kell tanulni röplabdázni. A kultúrverseny napja viszont vé­szesen közeledett s minthogy a DISZ- re nem lehetett számítani (az olim­­piászra való előkészületeivel lévén el­foglalva), az öregebbek összeálltak és betanultak egy teljesen új műsort. Úgy látszik jól dolgoztak, mert a húszas-harmincas létszámú gárdák kö­zött is továbbjutottak a versenyben. A középdöntőben viszont nem szégyen­kezhetnek öttagú gárdájukkal, tehát újrakezdődik a sziszifuszi munka: ösz­­szeszedni a DISZ-tagokat, akik simán tudomásul veszik, hogy az öregekben több a lelkesedés, és az önzetlenség. Hát ez történt az említett gyárban a kultúrverseny és a DISZ körül. a t. SZÍNHÁZAK ÉS MOZIK MŰSORA Operaház: Az operaházi DISZ-szerve­­zet rendezésében operaest (fél 8). — Nemzeti: Harcban nőtt fel (NKO. II., 7). — Városi: Nincs előadás. — Madách: Rokonok (7). — Magyar: Titkos háború (Megyeri:Réti-bérlet, 7). — Belvárosi: Nincs előadás. — Ifjúsági: Sorsdöntő na­pok (Palágyi-bérlet, 7). — Fővárosi Ope­rett: Palota-szálló (NKO. I., 7).— Vidám: Gál Anna diadala (Csillag-bérlet, 7). — Úttörő: Erős János (4). — Bábszínház: Tavaszi virág (3, 5). — Kamara Varieté: Akinek nem inge . .. (7). — Fővárosi Varieté: 7 vidám nap (fél 8). — Rádió: Bánk bán (Kossuth, 21.00). BECSÜLET ÉS DICSŐSÉG: Doni n3, 18, M, 9 (prol.), Szabadság 4, n7, 19 (prol.), CRANIA 4, n7, 19 (prol.), Regal (Kispest) h4, 6, n9. MUSZORGSZKIJ: Szikra 12, 4, f1, K­­ár­én 14. 6, 19. Május is nS, IS, h7, 9. Karzé (Újpest) 4, n7, 19. SZEMBESÍTÉS: Dózis n3, 15, h7, 1. Minkáé 3, n6, 18, Táncsics (Csepel) 13, 5, 18, Tátra (P.­erzs.) 3, 16, 8. ÚJ HARCOSOK SZÜLETNEK: Téres Czil­lag 13, 15 h7 9 (prol. ,. Rákóczi (Csepel) n4, 16, h6 MÁJUSBAN TÖRTÉNT: Brigád (P.-szth Irine) n4, 16, KS. GYŐZTES SZÁRNYAK: Kessath hí, 4, BT, 19 (prol.), Glória 2, 4, n7, 19. CSAPDA: Forum 12, 4, n7, 19 (prol.), Fel­­szabadulás 12, 14, h6, 8, Jóságs Attila (Rá­kospalota) 4, n7, 19. SZÍNES MESEVILÁG: Ot­tó­ró 10, 2, 4, 8 (prol.). SZTAHANOVISTA MUNKAMÓDSZEREK AZ ÉPÍTŐIPARBAN: Fáklya d. e. ill-től este ll-ig folytatólag. MOTOROS TEREPVERSENY: Kísérőfilm a Forum és a Felszabadulás mozikban. EGY KERECSENSÓLYOM TÖRTÉNET*: Kí­sérőfilm a Wekerle (Kispest) moziban. Felszabadult föld: Bethlen 2, 4, 17, 19, Ár­pád (Soroksár) 4, 8, 8, Kossuth (P.-erzs.) 14, 16 Hl. Csillag (Cs.-hegy) 4, 6, 8. Különös ajság: Savoy 4, n7, 19 (prof.), József Attila 4, n7, 19, Elit n4, 15, h7, 9, Óbuda 13, 15, 17, 19 (prol), Ady 14, h6, 8 (prol.), Zsukovszkij, Zuglói n5, 17, h9. Bátor emberek: Bástya 10, 12, n3, 15, h7, 9 (prol.), Marx 14, h6, 8, Újlaki 2, 4, 8, 8, Világosság (P.-erss.) 14, 16, 18. Hatalmas erő: Cgocsa 4, n7, 19, Szabadság (Újpest) 4, 17, 19, Tavasa (Rákospalota) 4, 6, 8. Nagy hasat! I.n. rész: Peter 1­1, 17, Perum (P.-sztlőrine) 13, 7, Kossuth (B.-eztubhály) csak 18-kor, Pestszentimre csak 18-kor. Titkár megbízatás: OLympia 1, 4,­­, 18. Firkalterem: Studie 13, 14, 8, 1é. Kis Katalin házassága: Cerkia (P.-erss.) 4, 8, 8, Hungária (Kispest) 14, 16, 18. A trubadúr: Pátria 14, 8, Bt (prof.), Admirál 2, n6, 17, de (prod.), Hunnia 4, a7, 19, Sziget (Csepel) 14, 16, 18, Béke (Rákos­palota) 14, 18, 18. Vihar Grúziában I. rész: Tátra 4, a7, 19. Vihar Grúziában I. rész: Erzsébet (P.-erzs ) 4, 6, «. Petyemkrta páncélos: Béke 4, n7, fi. Tarkakeckás: Tinódi 4, nT, ff, Beds gráf N, M, 18, Razy fii, fi, «, 18, 17, 1». Terr (P.-újhely) 14, 8, Bt. Berlin eleste I. rész: Otthea (Serekrer) 14, 16, 18. Berlin eleste n. rése: Psrilsan 18, 18, 17, 19. ördögszakadék: Phönix n, L, 1, 8, 7, 9 (prolongálva). Világos út: Hazám 1, 4, 8, 8. Istenek tanácsa: Vesta », fi, », K, 8, Vin­­dér (újpest) 4, g, t. Támadás s.ís­ker: Árpád 14, M. 18. Ladar Matyi: Astoria 14, 1«, fg. Legény a talpán: Ottken 4, nt, 1», Wekerle (Kispest) 14, ff, 18. Kszka: Ipell 3, 4, 4, t. Blelkiszelvasele: Stefánia (Kispest) 4, 1­, 19. Vörös nyakkendő (ifjúsági film): Előre (De­­lej­ u. 41.) 6, 8, 1, 4 (hétfőn szünnap). Két pajtás: Pints (Kerepesi­ út 44.) 4, 4, 8, t. 2. Parklagér (­Jack London regénye nyomán): Eva (Erzsébet királyné­ útja 36.) 4, 6, 8, T. 1. Bemmel­web (német film): Oderádé (Nép­színház-u. 31.) 4, 8, 8, r. 2. Janika (vígjáték): Krisztina (Krisztins­körút 155.) 4, 6, 8. ötszázasak (vígjáték): Alkatúr (Alketve-n. 11.) 15, 17, 19, r. 18. Hiradó bmsi: 1. Magyar és szovjet hiradó, 3. ABLAK A LÁTHATATLAN VILÁGBA, 3. A PART LAPJA, 4. VÉN TÖLGY MESÉJE. Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. Pény (Újpest): 1. Magyar és szovjet hiradó, 2. OROSZ PENT, 3. RENDET A MŰHELY­BEN, 4. CSEH ERDŐK YHIAGA, 6. VIDÁM VETEMÉNYESKÉRT.

Next