Világosság, 1951. április-június (7. évfolyam, 77-151. szám)

1951-04-19 / 91. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VIK­. ÉVFOLYAM, 91. SZÁM. ARA 60 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1951. ÁPRILIS 19. Békeőrségen­ huszonnégy lelkes asszony Május 1-ig Istahlínovista szintre emelik szalagjukat a Férfiruh­ai­pari Vállalat .ÍZVOSZ asszo ugat A Férfiruhaipari Vállalat tiszta, szép, kertes udvarán a pirosra festett padok előtt jókedvűen „zakatolnak” a gyár dolgozói. Hogyne, lennének vi­dámak, nagy nap van ma, békemű­­szakot tart az üzem. Jó ez a kis mozgás bemelegítőnek, hiszen köz­tudomású, hogy aki jókedvvel, vidáman fog a dologhoz, annak kezében szinte röpül a munka. A műhely bejáratánál éjjel-nappal békeőrség fogadja az érkezőket. Miért áll őrséget Kahán Emma most, dél­után, hiszen ő az éjjeli műszakban dolgozik? Ugyanazért, amiért nap-nap után kimegy a kerületbe népnevelő munkára. — Nem­ akarok attól ret­tegni — mondja —, mikor hangzik fel a sziréna hangja. De elég volt ab­ból az életből is, amiben a háború előtt részünk volt. Én három évig tanulólány voltam, egy fillér fizetés nélkül. Szabadulásom után heti nyolc­­tíz pengőért robotoltam, ha ugyan volt munka, mert uborkaszezonban leg­többször állás nélkül maradtam. Kakán Emma arcát pirosra festi a lelkesedés, amikor arról beszél, hogy nemsokára az ő békeműszakuk követ­kezik. Akkor majd elmondja helyette minden öltöny, amellyel a szokottnál többet készít el, hogy milyen erős az elhatározása: soha senkinek nem adja oda azt az új, szép életet, amelyet a felszabadulás hozott számára. Nemcsak Kakán Emma gondolkodik így, ugyanezt mondják a többi dol­gozók is az üzemben, erről beszél Kántor Pálné is, az MNDSZ-szalag bizalmija. A huszonnégy lelkes asz­­szony valamennyi MNDSZ-tag. — Tudjuk, hogy a békeívet nem elég aláírni, hanem aláírásunk kötele­zettséget is jelent — mondja Kántor Pálné —, éppen ezért elhatároztuk, hogy május 1-ig az MNDSZ-szalagot sztahanovista szintre emeljük. — Félek, most nem sikerül, legjobb munkaerőnk, aki az ujravarrást vé­gezte, szülési szabadságra ment és akit helyette beállítottunk még gya­korlatlan, kevesebbet termel és ez visszatartja a többiek munkáját is — veti közbe a szalagvezető. De már innen is, onnan is felcsat­tan az asszonyok tiltakozó,felkiáltása­^ „Ha elvállaltuk, meg is lesz! Majd segítünk az új asszonytársnak, pótol­juk a hiányt!" — S mintegy bizony­ságul, még jobban rákapcsolnak a munkára, s a szalag végén gyors egymásutánban tűnnek fel az újabb és újabb kész öltönyök. Az MNDSZ-szalag asszonyai büsz­kék a csoportjukra és főleg arra, hogy mindig közös erővel dolgoznak, segí­tik egymást a munkában. — Ezért tudunk eredményeket elérni — mondja Kántor Pálné. — Ha vala­melyikünk látja, hogy a mellette dol­gozó kicsit lemaradt, segít neki, amíg utál nem éri a többieket. Nincs olyan asszony nálunk, aki ne azzal a gon­dolattal kezdené meg mindennap a munkáját: ma többet akarok elérni, mint tegnap! Minőségben is jól áll­tunk eddig is, de május 1-re el akar­juk érni, hogy az egészen apró hibá­kat is kiküszöböljük. Tudjuk, hogy a dolgozóknak jut mindaz, amit termelünk, s csak nem készíthetünk ré­szükre selejtes ruhákat? Mi sem örülnénk annak, ha a cipőnk talpa egy-kettőre leválna vagy ha csorba edényeket készítenének szá­munkra. Az üzem MNDSZ-asszonyai jó szá­zalékukon, minőségi munkájukon kí­vül úgy is harcolnak a békéért, hogy továbbképezik magukat szakmailag. Jelenleg ketten végeznek szalagvezetői tanfolyamot és tizenhat műszerészát­­képzés van az asszonyok között, köz­tük a barnahajú, kedvesarcú Lányi Mária is. — Én azért is igyekszem gyorsan és tökéletesen elvégezni a javításokat — mondja —, mert tudom, mit jelent rossz gépen, rossz szer­számmal dolgozni, hiszen mostanáig magam is gép mellett, ültem. Tudom azt is, ha munkámmal elősegítem, hogy az MNDSZ-szalag teljesíti má­jus 1-re tett vállalását, akkor a béke megvédéséért is harcolok. Beesteledett. A csupaablak Szemet, amely nappal navényben úszik, most neonfélig világítja meg. A délutáni műszak végefelé közeledik. Az ud­varon már vidáman „zakatolnak” az éjjeli műszak dolgozói, akik, akárcsak a délutániak, jó munkájukkal tesznek majd bizonyságot arról, hogy min­denkivel szemben megvédik békéjüket, szabad, szép életüket, gyönyörű, új gyárukat, amelyben öröm a munka, most épülő csecsemőotthonukat, kul­túrtermüket, klubhelyiségüket és meg­védik az egész országot, hazájukat, ahol most már minden értük és vala­mennyi dolgozóért történik. f. j. Kangi Mária gondosan javítja Kántor Pálné gépét, mert tudja, hogy csak jó géppel érheti el a szalag a sztahanovista szintet. A nyilaskeresztes párt helyi szervezetének elnöke volt,­­ ma szövetkezeti elnök Jugoszláviában PRÁGA, április 19. (MTI) Antun Novak, a prágai jugoszláv nagykövetség tisztviselője, aki a Tito­­banda politikája elleni tiltakozáskép­pen otthagyta állását, szerdán nyilat­kozott a csehszlovák és a külföldi sajtó képviselői előtt távozásának okairól. Novak hangsúlyozta: prágai műkö­dése során meggyőződött róla, hogy a belgrádi fasiszta banda a legalja­sabb módon elárulta azokat az eszmé­nyeket, amelyekért a jugoszláv parti­zánok vérüket ontották. Titóék — mondotta — ugyanakkor, amikor kép­mutató módon szocializmusról fecseg­tek, az angol-amerikai imperialisták­kal szövetkeznek a szocialista Szov­jetunió és a népi demokratikus orszá­gok ellen. Elmondta, hogy szülőfalu­jában, Vratisinecben csupán tíz család lépett be a földművesszövetkezetbe, amelynek élére egy kulák került. Ez a kulák Magyarországon a nyilaskeresztes párt helyi szervezetének elnöke volt. Az egyik újságíró kérdésére Novak azt válaszolta, hogy Milics, Titóék prágai ügyvivője, állandó kapcsolatot tart fenn az USA prágai nagykövetségével, amelytől rendszeresen pénzt és tanácsokat kap. Egy alkalommal el is dicsekedett vele, hogy az amerikai nagykövetség első titkárától annyi dollárt kaphat, amennyit csak akar. Az MTI prágai tudósítójának kér­désére Novak így válaszolt: „Jugo­szlávia népe tisztában van azzal, hogy a Tito-banda azért fegyverkezik, hogy fenntarthassa véres uralmát a jugoszláv nép egyre növekvő harag­jával szemben és hogy az imperialis­ták zsoldjában felkészüljön a Szovjet­unió és a népi demokráciák ellen irányuló agresszióra Most az Acélöntő- és Csőgyár vezet, de a Ganz Vagon megelőzheti... Az Acélöntő- és Csőgyár acélöntő műhelyének küldöttsége felkereste pá­ros versenytársát, a Ganz Vagongyár acélöntödéjét, hogy a márciusi ver­senyszakaszban elért eredményeket ki­értékeljék. Boldizsár György az Acél­öntő­ és Csőgyár versenyfelelőse el­mondta, hogy az Acélöntő dolgozói 118 százalékra teljesítették első ne­gyedévi tervüket. A Ganz Vagongyár acélöntői százszázalékos tervteljesíté­sükkel így lemaradtak az első negyed­évben. A második versenypontban is a Csőgyár dolgozói kerültek az élre. 97,8 százalkkal megelőzték tervszerű­ségben a Ganz-gyári acélöntők 92,7 százalékos eredményét. A Ganz-gyári acélmű dolgozói a márciusi versenyszakaszban 5-ről 4,78 százalékra szorították le a selejtet. A Csőgyári acélöntők selejtszázaléka magasabb ugyan, de márciusban 9,2 százalékos csökkentéssel ebben a ver­senypontban is megelőzték a Ganz­­gyáriakat. Az Acélöntő- és Csőgyáriak március­ban 145-ről 154 százalékra emelték átlagos teljesítményüket. Jól felhasz­nálták a kongresszusi verseny tapasz­talait, így ezen a téren is megelőzték a Ganz-acélmű dolgozóit, akik 142-ről mindössze 142,4 százalékra növelték termelésüket. A párosverseny márciusi szakaszá­ban így az Acélöntő- és Csőgyár dol­gozói kerültek ki győztesen. A Ganz­­gyári acélöntők azonban elhatározták, hogy­ tapasztalatcserére mennek az Acélöntő- és Csőgyárba, hogy átve­gyék a munkamódszereket, továbbá selejtmentes munkahetet terveznek, hogy a legközelebbi értékelés alkalmá­val ők legyenek az elsők. Gorkij-fasor lesz a Vilma királynő-út A Budapesti Városi Tanács végre­hajtó bizottsága április 17-én tartott ülésén határozatot hozott, hogy a Ma­gyar Írók Szövetsége első kongresszu­sának tiszteletére a Vilma királynő-út nevét Gorkij-fasorra változtatja. Nekünk béke kell, hogy Budapestünket egyre szebbé építhessük ,Kedves Elvtársak! Itt nálunk, a XX. kerületben, a 3-as tömb területén is, sok minden épült a második világháború óta. Felépültek az agyonbombázott házak, új cse­csemő- és napközi otthont kaptunk és a Vörösmarty­ utcai volt zárdában ma már ipari tanulók laknak. Nem lehet becsületes ember az, aki nem akarja ezeket az eredményeket megvédeni az angolszász „szuperman’’-októl és az ugrásra kész, titóista fenevadaktól. Ezért tömbünkben ■ a­­dolgozók a­ legtöbb helyen örömmel, szeretettel fogadták az aláírást gyűjtő népnevelő­ket és békebizottsági tagokat, akik megmagyarázták, nem elég a békeívet csupán, aláírni, a békéért harcolni is kell. Tömbünk egységes a béke meg­védésének kérdésében. Ez megmutat­kozott a takarékosság, a hulladék­gyűjtés terén is. Hoffer Antalné, Vö­­rösmarty­ u. 19. alatti fűszeres pél­dául az idén télen a fele tüzelőt meg­takarította. Most, amikor a békeívet aláírta, megfogadta, hogy ezentúl még jobban takarékoskodik, hogy ezzel is védje a békét. — Erikám iskolába jár és tovább akarom taníttatni, — mondta a többi között Hofferné, így van ez minden becsületes, hazaszerető emberrel. Ná­lunk és az egész világon. Emlékezünk még a szőnyegbombázásokra és nem akarjuk újra hallani a bombák süvíté­­sét. Nem akarunk második Korea lenni. Nekünk béke kell, hogy Buda­pestünket, kerületünket, saját házunk táját továbbra is egyre szebbé épít­hessük. Keszthelyi Péterné, XX/3-as tömbmegbízott Új ipari tanulóotthonok nyíltak Több új ipari tanulóotthont nyitott meg a Munkaerőtartalékok Hivatala az utóbbi hónapok során. Az Óhegy­ utca 2. szám alatt a Ganz Vagongyár fia­taljai kaptak 110 férőhelyes otthont. A XX. kerületben, Pesterzsébeten, a Vö­­rösmarty­ utca 30. szám alatt létesített vasipari fiú tanulóotthonban a Rákosi Művek és a Lampart tanulói laknak. Az Orczy-út 6. szám alatt 260 férő­helyes otthon a vasipari leánytanulók részére készült. A Huba­ utca 6. szám alatt építőipari fiúotthon létesült. A Villám­ utca 25. számú házban 40 leány lakik otthonban, akik vasipari szakmát tanulnak. Sok a sört­lősetek, olcsóbb mint tavaly JAVÍTSA MEG A KÖZÉRT AZ ELOSZTÁS MUNKÁJÁT A budapesti nagyvásártelep kora hajnalban zajos és élénk képet mutat. Tömött vagonok és teherautók soka­sága mutatja a tavaszi felhozatal gyors növekedését. Négy és félszer annyi paraj, mint a múlt évben Az elmúlt évekhez viszonyítva lé­nyeges emelkedés mutatkozik a felho­zatalban az idénycikkek területén. Pél­dául parajból 1950-ben április első fe­lében 83.000 kilogrammot hoztak fel, az idén 374.000 kilogramm volt a­z elszállítás. A paraj ára tavaly 1.85—2.45 forint (gyökeres és tisztított) volt, az idén 1.05—1.60 forint. A sóska ára 1950. április 15-én 2.20, az idén ugyanebben az időben 2.05 forint volt. A salátafelhozatal 1950 április első felében 334.000 fej, 1951 április első felében 841.000 fej volt. Ma és a továbbiakban naponta 100 méter mázsa citrom kerül forgalomba. A dolgozók növekvő szükségletét és igényeit elégíti ki a FŰZÉRT nagy­­vásártelepi apparátusa. A beérkezett áruk minőségileg igen jók, de talál­ható közöttük, például a Mezőkerttől küldött jónéhány rekesz réti sóska, amelyet fűvel együtt kaszáltak le. 2,05 az ára, de a kiválogatás többe kerül. Tizenkét ember 40 percig 6 kilogrammot válogatott ki, ebből 3 kilogramm volt a fű Ki a felelős az ilyen szállítmányokért? Látogatást tettünk néhány budapesti KÖZÉRT-üzletben, hogy a nagyvásár­­telepről kiindult zöldfőzelékek útját megnézzük. Tervszerűtlen az áruelosztás, de a fiókvezetők igénylései sem mindig tervszerűek A Tolbuchin-körúti csarnokban a KÖZÉRT Mirelit-üzlete is árul zöld­­főzeléket, persze feleslegesen, mert néhány méterre ettől áll a KÖZÉRT zöldségüzlet, s könnyen összetéveszti a vásárló a mirelitet a friss áruval. Az üzlet pultján elsatnyult 3—4 na­pos paraj tartja távol a vevőket. Az 1151-es KÖZÉRT elnök utcai üz­letében a vezető elmondja, későn kapják az árut, 10—12 órakor. Hogy vásároljanak ilyenkor a háziasszonyok? A múlt hét végén kevés parajt kért, de tíz ládával küldtek. Ma két ládá­val kért és egyet küldtek. A 1611 -es (Üllői­ út 120.) KÖZÉRT zöldségüzle­tére ráerőszakoltak háromszor egy­másután nagyobb mennyiségű kel virá­got. Megmutatott a vezető 30 kilo­gramm körüli elrothadt maradványt ebből. Sóskából ugyanitt a többnapos áru elöl van, a szép árut hátul el­tették, hogy majd előbb elfogy a fonnyadt s utána adják el a fris­set, de nyilván holnap már ez lesz a fonnyadt és elölről kezdődik az egész. Hiányosság mutatkozik több fiókvezető napi igénylése körül is, nem elég rugalmasak, s bizonyos áru­fajtákból szükségleten aluli mennyisé­get rendelnek. A szerdai nap például a Tomori­ téri KÖZÉRT-üzlet nem rendelt kellő mennyiségű kenyeret s így történt, hogy a dolgozók szükség­letét már napközben nem tudták ki­elégíteni. A fehérvári úti zöldségüzlet piszkos. Nagyobb gondot fordíthatna a KÖZÉRT a dolgozók egészségére. Szemben a Standard több ezer dolgo­zóval, mégis ide a mai nap csak 21 csomag hagyma jött. A hét elején több salátát kapnak, a hét végén több pa­rajt, holott éppen megfordítva kérték. Társadalmi ellenőrzést a KÖZÉRT munkája felett Megállapítható, hogy egyes KÖZÉRT- üzletek nem kezelik megfelelően a megérkezett árut, nem szellőztetik, egymásra rakják, a rekeszeket dobál­ják. Az ártáblák majdnem mindenütt hiányoznak. „Éppen most vittük be" — mindenütt ez az üres kifogás hang­zik. Az 1049-es árudában (Üllői­ út 124.) lebecsülik a vásárlókat, amikor hosszasan álldogálni hagyják. Hat alkalmazottból csak kettő foglalkozik a vevőkkel, a többi adminisztrál. Az árudavezetők fordítsanak na­gyobb gondot az igénylésekre és a zöldfőzelékek kezelésére. A KÖZÉRT árudákat fokozottabban ellenőrizzék a kerületi tanács állandó bizottságai és aktívái, a társadalmi ellenőrök.

Next