Világosság, 1951. július-szeptember (7. évfolyam, 152-228. szám)

1951-07-02 / 152. szám

2 A kínai munkásosztály minden erejét latba veti Ázsia és az egész világ békéjének megvédése érdekében Tömeggyűlés Pekingben a Kínai Kommunista Párt megalakulásának 30. évfordulója alkalmából PEKING, július 2. (TASZSZ) Június 30-án este a pekingi köz­ponti stadionban tömeggyűlést tartot­tak a Kínai Kommunista Párt meg­alakulásának 30. évfordulója alkal­mából. A stadionban körülbelül ötven­ezer ember gyűlt össze. Este 6 órakor megjelent a tribünön Mao Ce Tung elv­társ, a Kínai Kommunista Párt elnöke, a kínai nép vezére. Vele együtt jelent meg a tribünön Csu Te, Liu Sao Csi, a Kínai Kommunista Párt Központi Bi­zottsága és a kínai központi népi kormány tagjai, a kínai demokratikus pártok vezetői. Percekig tartó éljen­zés fogadta a Kínai Kommunista Párt , a kínai nép harcos élcsapatának vezetőit és vezérét, Mao Ce Tungot. A gyűlést Pin Csen, a pekingi pártbizottság titkára nyitotta meg. Ezután Liu Sao Csi miniszterelnök­helyettes tartott nagy beszédet. Liu Sao Csi beszédében rámutatott, hogy a Kínai Kommunista Párt, amely soraiban 5.800.000 tagot tömö­rít, az ország hatalmas vezető ereje. — Pártunk az egész kínai nép ve­zetője. Pártunk és a kínai forradalom győzelme — mondta Liu Sao Csi — elválaszthatatlan Pártunk vezérének, Mao Ce Tungnak helyes, marxista­­leninista vezetésétől. A marxizmus­­leninizmus az egyetlen helyes ideoló­giai fegyver és ezzel felfegyverezve Pártunk és népünk egységesen harcol és győz az ellenség felett. Mao Ce Tung a marxizmus-leninizmus kiváló ismerője, aki mesterien használta fel a marxizmus-leninizmus elméletét a kínai forradalom valamennyi kérdésé­nek megoldásához. Liu Sao Csi be­szédében rámutatott a kínai nép győzelme szempontjából a Nagy Ok­tóberi Forradalom, valamint Marx- Engels-Lenin és Sztálin tanításának jelentőségére. Hangsúlyozta a kínai és a szovjet nép, valamint a világ minden orszá­gának dolgozó népe közti testvéri szo­lidaritás óriási jelentőségét. Befejezésül Liu Sao Csi felhívta a kínai kommunistákat, ne csökkentsék erőfeszítéseiket és minden energiáju­kat és képességüket összpontosítsák az elért eredmények megszilárdításának biztosítására. Ezután a népi demokratikus egy­ségfronthoz tartozó kínai demokrati­kus pártok vezetői üdvözölték a Kínai Kommunista Pártot. A továbbiakban felszólalt Li Jun, a Munka Hőse. Kijelentette, hogy a kí­nai munkásosztály minden erejét latba­veti az új Kína építése, Ázsia és az egész világ békéjének megvédése ér­­tekében. Kuo Csun Tian, a Koreában küzdő ön­kéntes osztagok képviselője, a kínai nép törhetetlen elszántságáról beszélt, hogy megvédelmezi harcokban kivívott szabadságát és nemzeti függetlenségét és arról a törekvéséről, hogy harcol a béke győzelméért az egész világon. A gyűlés az Internacionálé hangjai­val ért véget. „A békét követeljük és el is fogjuk érni!" Megnyílt Chicagóban az Országos Békevédelm­ Kongresszus CHICAGO, július 2. (TASZSZ) Június 29-én Chicagóban megnyílt az Országos Békevédelmi Kongresszus. Már a kongresszus megnyitásáig az ország különböző részeiből körülbelül ötezer küldöttet vettek jegyzékbe. Kö­rülbelül kétezer küldött képviseli a CIO-hoz és az AFL-hez tartozó alsóbb szervezeteket, valamint a független szakszervezeteket. A kongresszust Richardson, az Amerikai Békemenet nevű szervezet egyik vezetője nyitotta meg. — Azért jöttünk ide — mondotta a hallgatóság viharos lelkesedésétől kí­sérve —, hogy kifejezésre juttassuk szilárd békeakaratunkat. A békét kö­veteljük és el is fogjuk érni! — Malik, a Szovjetunió képviselője az Egyesült Nemzetek Szervezetében — folytatta Richardson — nemrégi­ben elmondott rádióbeszédében meg­mutatta a koreai kérdés békés rende­zésének útját. Mi támogatjuk ezt a javaslatot. A kongresszus részvevői lelkesedés­sel fogadták Dubois neves amerikai tudós felszólalását, akit a reakció börtönbe akar vetni békevédelmi te­vékenysége miatt. — Az Egyesült Államokat — mon­dotta Dubois — ma a legnagyobb ipari trösztök vezetik. Ez az ipari oligarchia, amely a legutóbbi tíz évben 145 milliárd dollár hasznot zsebelt be, ellenőrzi a kormányt és diktálja az Egye­sült Államok bel- és külpolitikáját. — Az országon belül — mutatott rá Dubois — ez az oligarchia kiépíti a militarizmust, megsemmisíti a pol­gárjogokat és a demokráciát, titkos­­rendőrséget állít fel, hazug propagan­­dával igyekszik elrejteni az amerikai nép elől az igazságot. Fokozzák a po­litikai terrort, a titkosrendőrség tevé­kenységét. Az utolsó évtized folyamán a tit­kosrendőrség fenntartására fordí­tott összeg az Egyesült Államok­ban 26,5-szeresére emelkedett. Uphaus lelkész, a Béke Világtanács tagja, az amerikai haladó mozgalom neves személyisége, a résztvevők tapsa mellett jelentette ki, hogy az amerikai nép követeli a hadművele­tek haladéktalan beszüntetését Koreá­ban. Az amerikai kormánynak haladék­talanul ki kell vonnia csapatait Koreából — mondotta. A kongresszus küldöttei viharos lel­kesedéssel fogadták Paul Robeson fel­szólalását. Robeson számos ténnyel bizonyította a békemozgalom erősödé­sét az Egyesült Államok minden ré­szében. — Országunk minden részéből — mutatott rá — arról érkeznek hírek, hogy a nép tiltakozik az Egyesült Államok kormányának jelenlegi poli­tikája ellen és követeli a baráti kap­csolatok megteremtését a szocializmus országaival. — Kormányunknak — jelentette ki Robeson — nem sikerülhet leigáznia Ázsia népeit, amelyek hősiesen védik szabadságukat Fél esztendeje, 1949. július­­ 2-án hunyt el hosszú és sú­lyos betegség után Georgi Mihaj­­lovics Dimitrov elvtárs, a nemzet­közi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, a Bolgár Kommunista Párt főtitkára, Sztálin elvtárs hű­séges barátja és tanítványa. Ret­tenthetetlen harcos volt, akinek a háború és a fasizmus elleni küz­delmei, a dolgozók érdekeiért vívott harcai, egész működése példaként áll a béke, demokrácia és szocia­lizmus ügyének valamennyi híve előtt. ★ A­z egész világ tiszteletét, megbe­­csülését és szeretetét 1933-ban, a lipcsei perben, a fasiszta bíróság előtt tanúsított bátor magatartásával vívta ki. „Büszke vagyok arra, hogy a bolgár munkásosztály fia vagyok" — jelentette ki vádlói előtt, akik a bol­gár nép nemzeti méltóságát gyaláz­­ták. — „... Sötét balkáni figurának, vad bolgárnak neveztek és emellett nem­ mehetek el szótlanul... Az a nép, amely ötszáz éven át idegen járom alatt élt, anélkül, hogy nyelvét és nemzeti jellegét elvesztette volna, munkásosztályunk és parasztságunk, melyek a bolgár fasizmus ellen és a a kommunizmusért harcoltak és har­colnak — ez a nép nem barbár és nem vad...” A lipcsei per idején Dimitrov elv­társ már túl volt ötvenedik életévén. 1882. június 18-án született Kova­­csevszki faluban, a szántóföldön, ahol anyja, mint mezőgazdasági munkásnő robotolt. Éppen arattak, a világra jövő Georgij munkától fáradt paraszti ke­zek göngyölték be a kemény rögökön valami ruhadarabba. ★ A munkásmozgalomban nőtt fel és útja töretlenül vezetett a Kommunista Párthoz, amelynek Bul­gáriában alapítója volt. 1923-tól 1933-ig emigrációban és illegalitásban töltötte tevékeny idejét. Hazájában a fasiszta bíróság két ízben is — az 1923. évi szeptemberi felkelés letörése után és 1926-ban, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága vezetői ellen folyó perben — halálos ítéletet hozott ellene. 1933-ban a német-fasiszta bíró­ság akart ítélkezni felette. Azzal vá­dolták, hogy részes a Reichstag, a bi­rodalmi gyűlés palotájának felgyújtá­­sában. A tárgyalás előtt hat hónapig szerkesztették a fasiszták a vádiratot és tanították be a tanuk szerepét játszó detektíveket. Ezalatt Dimitrov elvtársat éjjel-nappal bilincsbe verve tartották a börtönben. A „tanuk” első csoportját rendőr­tisztek alkották. Köztük Vogt, a per vizsgálóbírója, (akinek neve különös véletlenségből azonos a hírhedt ameri­kai „filozófus”, az emberirtó kannibál­terv kidolgozójának nevével). Dimitrov elvtárs a következőket írta be róla naplójába: „Vogt zömök jezsuita. Csak apró bűnügyek vezetésére alkalmas, de a világ közvéleménye előtt pergő történelmi perhez törpe, kicsinyes idió­ta." A tárgyaláson Dimitrov bebizo­nyította, hogy a Vogt által felvett vizsgálóbírói jegyzőkönyvek hamisítá­sok. Hiába volt Ranger törvényszéki elnök minden tiltakozása — többször veszettül ordította Dimitrov felé: „Ki itt az elnök, ön vagy én?" — a fa­siszta bíróság nem tudta megakadá­lyozni, hogy a vádlott vádlóként lép­jen elő. Nem segített a gyakori szó­megvonás, az sem, hogy többször is ki­vezették a tárgyalóteremből. Dimitrov elvtárs volt az, aki a tárgyalást ve­zette és bebizonyította, hogy a Reichs­tag épületét a fasiszták gyújtották fel, s maga Gőring adott erre utasí­tást. Gőring és Goebbels is tanúként sze­repelt a perben. Mikor Gőring öklét rázva, önuralmát elvesztve üvöltötte, hogy a Kommunista Pártot meg kell semmisíteni, Dimitrov elvtárs megkér­dezte tőle: van-e tudomása arról, hogy ez a párt a földkerekség egy­­hatodán, a Szovjetunióban uralkodó párt. S így folytatta: „A bolsevik vi­lágnézet uralkodó világnézet a Szovjet­unióban, a világ legnagyobb és leg­jobb országában, itt Németországban pedig millió és millió híve van a német nép legjobb­ fiainak személyé­ben " ★ Domitrov elvtárs kiállása, bámu­­latos erővel folytatott tárgya­lásvezetése, felszólalásainak, védőbe­szédének szervező és agitatív ereje, megvetette alapját a különböző meg­győződésű emberek széleskörű együtt­működésének a fasizmus elleni harc­ban. A nagy fasisztaellenes világfront állásfoglalása valamint Dimitrov ki­­szabadulása erőteljes lendületet köl­csönzött a nemzetközi proletariátus öntudatában annak a gondolatnak, hogy a dolgozók egységes frontja a kommunisták vezetésével erősebb, mint a fasizmus és meg tudja azt semmisíteni. ★ Tyimitrov elvtárs egész életében igen sokat segített a Jugoszláv Kommunista Pártnak. Harcolt a párt­ban fennálló frakciós viszályok ellen. Minden erejét megfeszítette, hogy megvalósítsa Sztálin elvtárs tanácsait, amelyeket 1925 március 30-án a Kom­intern jugoszláviai bizottságának adott. Sztálin elvtárs ezen az ülésen megállapította, hogy a nemzeti kérdés elválaszthatatlanul összefügg a prole­tárforradalom kérdésével és a proletár­­diktatúra kérdésének egy részét al­kotja. Sztálin elvtárs tanácsai rendkí­vül nagy jelentőségűek voltak vala­mennyi balkáni kommunista párt szá­mára és Dimitrov elvtárs fáradhatat­lanul harcolt nemcsak a jugoszláv, hanem a fiatal albán, görög, dobru­­dzsai és horvát nemzeti felszabadító mozgalmak sikeréért is. Már abban az időben arra tanította a balkáni kommunista pártokat, hogy minden párton belüli kérdésben az SZK(b)P példájára támaszkodjanak és arra, hogy mérjenek megsemmisítő csapást a soraikba befurakodó ellenforradalmi trockizmusra és jobboldali opportuniz­musra, az ellenség, a fasizmus ügy­nökeire. Amikor a Szovjetunió a második vi­lágháborúban döntő csapást mért a fasizmusra és felszabadította a bal­káni országokat, Bulgáriát éppúgy, mint Jugoszláviát, Dimitrov elvtárs töretlenül harcolt tovább a lenini­sztálini politika maradéktalan érvé­nyesítéséért . "Ülete utolsó évében, már súlyos -*-­ betegen, mikor a Szovjetunió­ban tartózkodott gyógykezeltetése cél­jából, nemcsak figyelemmel kísérte az aljas áruló, Tito-bérenc Rosztov ügyét, hanem idejében és kérlelhetetlen szi­lárdsággal lépett közbe, hogy a bol­gár népet, az egész világot rávezesse a Rosztov-ügy helyes megítélésére. Egyik levelében ezt írta: „...Miután megismerkedtem a teljes ülés jegyző­könyvével ... véglegesen meggyőződ­tem arról, hogy nem csupán egy tu­dálékoskodó individualistával és min­den hájjal megkent karriervadásszal, hanem aljas, elvetemült, megátalko­dott gazemberrel van dolgunk, akinek nem lehet helye egy valóban bolsevik pártban.” Ez állásfoglalás után zárták ki Rosztovot a pártból, tartóztatták le és fény derült Tito bandája és az össze­esküvő Rosztov aljas terveire. Di­mitrov elvtárs, aki teljes súlyával lé­pett fel Titóék fasiszta bandája ellen, megtanította a bolgár kommunistákat hogy legyenek éberek és maradjanak mindig hűek Lenin és Sztálin nagy ügyéhez. Tanítása minden kommunis­tának szól: „Pártunk, amely tevéke­nyen részt vesz a Kommunista és Mun­káspártok Tájékoztató Irodájának munkájában, büszke arra, hogy a vi­lág kommunistáinak nagy családjához tartozik. Ennek a családnak élén a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja és Joszif Visszarionovics Sztá­lin, az egész haladó emberiség nagy vezére áll." DIMITROV ELVTÁRS TANÍTÁSA Világosság HÉTFŐ, 1951. JÚLIUS 2. Helyi jelentőségű harcok Koreában A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadseregének főparancs­noksága jelenti július 1-én. A néphadsereg egységei szoros együttműködésben a kínai önkénte­sekkel, az egész arcvonalon helyi je­lentőségű harcokat vívnak és ember­ben és hadianyagban továbbra is sú­lyos veszteségeket okoznak az ameri­kai-angol beavatkozók és a K­szinman­­féle hadsereg csapatainak. Július 1-én a repülőgépre vadászó lövészek három ellenséges repülőgépet lelőttek. Július elején jelenik meg Sztálin elvtárs összegyűjtött műveinek hatodik kötete Sztálin elvtárs összegyűjtött művei­nek hatodik kötetét, úgy mint az elő­zőket, 100.000 példányban adja ki a Szikra. Ez a kötet Sztálin elvtárs 1924-ben írott műveit tartalmazza. A kötetet „A vitáról” című nyilatkozat és a XIII. pártkonferencián „A pártépítés soron lévő feladatairól” mondott elő­adói beszéd vezeti be. E munkákban­­ Sztálin elvtárs leleplezve a trockista ellenzék pártbomlasztó tevékenységét, a Bolsevik Párt eszmei és szervezeti egységét védelmezi. Ez a kötet tartalmazza a többi között Sztálin elv­társ Lenin halálakor mondott esküjét. A hatodik kötetben szerepel „A leninizmus alapjairól” című mű is és Sztálin elvtárs számos más nagyfon­tosságú írása. A kötetet „Az Októberi Forradalom és az orosz kommunisták taktikája” című mű zárja be. A hágai nemzetközi bíróság megkezdte Anglia Irán ellen emelt „panaszának" tárgyalását Irán képviselői nem vesznek részt az ülésen HÁGA, július 2. (TASZSZ) A nemzetközi bíróság június 30-án tartotta első ülését annak a „panasz­nak” megtárgyalására, amelyet Anglia emelt az iráni kormánynak a volt An­gol-Iráni Olajtársasággal kapcsolatos eljárása miatt. Irán hivatalos képvise­lői nem is vettek részt az ülésen, mert a kormány nem tartja illetékesnek ezt a bíróságot az államosítás ügyének tárgyalására. Az ülésteremben azonban jelen volt két iráni állampolgár, aki­ket megfigyelőkül küldtek Hágába. A nemzetközi bíróság ülésén ismer­tették Angliának az iráni kormánnyal szemben emelt „igényeit”. Ezzel kap­csolatban az „Ates” című teheráni lap felháborodással emlékezik meg ar­ról, hogy az angol kormány minden lehető módon fenyegeti Iránt: hadi­hajói ágyúinak csövét iráni terület felé fordítja, angol katonákat tart ké­szenlétben Basrában és ejtőernyősöket Cyprus szigetén, gazdasági és pénz­ügyi blokád alatt tartja Iránt és ugyanakkor a nemzetközi bíróságnál „panaszkodik”. Ha a nemzetközi bíró­ság azért alakult, hogy nemzetközi szélhámosokat támogasson, akkor mi sohasem ismerjük el határozatainak érvényességét — írja a lap. Morrison angol külügyminiszter fenyegető levelet intézett az iráni kormányhoz TEHERÁN, július 2. (TASZSZ) Shepherd angol nagykövet átadta a külügyminiszternek Morrison angol külügyminiszter levelét. Ebben a le­vélben a brit külügyminiszter azt ál­lítja, hogy az iráni kormány intézke­dései állítólag „az iráni hatóságok beavatkozását jelentik az Angol—Iráni Olajtársaság normális munkájába”. Morrison szerint az államosítás ügyét „vizsgálat alatt állónak” kell tekin­teni mindaddig, amíg azt a hágai nemzetközi bíróság megvitatja. Közli még: Minden tartályhajónak megpa­rancsolták, hogy hagyja el Abadant, mégpedig azért, mert a tartályhajók kapitányától elismervényeket kértek az olaj átvételéről. Morrison levele fenyegetéseket tar­talmaz az iráni kormány felé. „Az iráni kormány mostani politikája — írja Morrison — komoly következmé­nyekre vezet." A teheráni sajtó arról ír, hogy a Mauritius angol cirkáló továbbra is iraki vizeken, az abadani olajfinomé­­val szemben lévő kikötőben horgo­nyoz. Az angol cirkáló és az iráni part között horgonyt vetett a Peleng nevű iráni hadihajó. Az iráni partvédelem megakadályozta az angol cirkáló tiszt­jeinek egyikét abban, hogy motorcsó­nakról iráni partra lépjen. Imperialista országokban élő jugoszlávok harca a Tito-banda ellen Tito uralomra jutása óta Jugoszlá­viában egyre növekszik a kivándorlás. Az összegyűjtött statisztikai adatok­ból kiderül, hogy napjainkban körülbelül kétmillió jugoszláv ál­lampolgár él a föld minden táján, Belgiumban, Franciaországban, az USA-ban, Kanadában, a latin-amerikai államokban, Ausztráliában, Új-Zéland­­ban, Olaszországban. A belgrádi klikk külföldi képviseletei göbbelsi módsze­rekkel igyekeznek a hazájuktól távol élő jugoszlávokra a hazug titóista propagandát ráerőszakolni. Az alábbi adatok mutatják, hogy milyen „siker­rel”. Belgiumban a haladó gondolkodású jugoszlávok elhatározták, hogy bojkottálják azokat a mozikat, amelyek a Tito-bandát dicsőítő belgrádi „dokumentfilmeket"* játsz­­szák. Amikor a brüsszeli követség észre­vette, hogy ezeket a filmeket senki sem nézi meg, azzal fenyegette meg a Belgiumban élő jugoszláv állam­polgárokat, hogy megvonja tőlük „vé­delmét” és szükség esetén az állam­­polgárságot is. Az argentínai hatóságok Tito kül­ügyi képviseletének követelésére betil­tották a „Kivándoroltak Szava" című lapot, amely az ottani haladó jugo­szlávok központi tanácsának közlönye. Ez történt Párizsban is. Új-Zélandban a titóista konzulátus konferenciára hívta meg az ott élő jugoszlávok küldötteit. Ebből a konferenciából parázs Tito-elle­­nes demonstráció lett. A konferencia olyan határozatot ho­zott, amilyenre a konzul úr nem szá­mított: Tito­ Rankovics klikkjét a ju­goszláv nép elárulójaként és a nem­zetközi munkásosztály esküdt ellensé­geként bélyegezte meg. Az Uruguay­on élő jugoszláv békeharcosok Bratsztovo nevű szervezete legutóbbi határozatában ugyancsak súlyosan megbélyegezte a kizsákmányolt és el­nyomott jugoszláv nép árulóját. A Pittsburgban (USA) megjelenő Na­­rodni Glasznik című jugoszláv lap számos cikkben leplezte le a belgrádi klikk gaztetteit. A Kanadában meg­jelenő Jedinsztvo megírta, hogy a kanadai jugoszláv követség az imperialista háborús uszítók kém­­központjává alakult át, amelynek egyik nagyon óhajtott célja az is, hogy viszályt szítson a hazá­juktól távol élő honfitársak soraiban és megnyerje őket Tito népáruló po­litikájának. De a világuralomra törő amerikai háborús uszítók és belgrádi lakásaik törekvései hiábavalók — foly­tatja a cikk —, mert a kivándoroltak is, az otthon sínylődő tömegek is, sze­retik apáik és nagyapáik földjét, népét és éppen ezért fokozott erővel foly­tatják a harcot a béke megőrzéséért és a Tito-klikk gyalázatos uralmának megdöntéséért.

Next