Világosság, 1951. július-szeptember (7. évfolyam, 152-228. szám)

1951-09-13 / 214. szám

2 Leleplezés és figyelmeztetés Szeptember 11-én, ugyanazon a napon, amelyen a három nyugati külügyminiszter megkezdte tanács­kozásait Washingtonban a nyugat­német zsoldos hadsereg felállításá­nak meggyorsításáról, Visinszkij elvtárs, a Szovjetunió külügyminisz­tere, jegyzéket nyújtott át Francia­­ország ideiglenes moszkvai ügy­vivőjének. Ez a jegyzék leleplezi azokat a kísérleteket, amelyek ál­cázva akarják újjáteremteni a Wehrmachtot Nyugat-Németország­­ban és figyelmezteti a francia kor­mányt a német imperializmus és militarizmus újjáélesztésével kap­csolatos felelősségre. A Szovjet­unió kormánya ismét megmutatta, k°gy egyetlen alkalmat sem mu­laszt el a háborús banditák tervei­nek leleplezésére, egyetlen alkal­mat sem mulaszt el, hogy a világ népei elé tárja az amerikai kanni­bálok valódi szándékait, bármilyen ködfüggöny mögé akarják is azo­kat rejteni.­ ­ A P­e­ven-terv: eszköz a népek éberségének elaltatására Müven álcázó manőverekkel dolgoz­nak az USA urai a nyugatnémet zsol­doshadsereg felállítása ügyében? Mint a szovjet jegyzék megállapítja, 1950 október 24-én a francia kor­mány nyilvánosságra hozta az úgyne­vezett Pleven-tervet. Ezt a tervet Franciaország kormányának tulajdo­nítják, de senki számára sem titok, hogy mögötte az USA kormánya áll. A Pleven-terv lényege az, hogy a Nyugat-Németországban alakuló német hadsereget bekapcsolja az „európai hadseregbe”, mint­­ annak szerves részét. Azt­­a benyomást igyekszik kelteni, hogy ha Nyugat- Németország újonnan szervezett fegyveres erőit bekapcsolják az ilyen egyesített hadsereg kötelékébe, akkor ez nem jelenti majd a német hadsereg feltámadását. Világos, hogy ez a trükk a népek éberségének elaltatására szolgál. A szovjet jegyzék rámutat arra, hogy az egykori hitleri táborno­kok már most uralmi helyzetet igyek­szenek teremteni a német hadse­reg részére az „európai hadse­regen"’ belül. Ebben Eisenhower is tá­mogatja őket. A bonni bábkormánnyal és annak katonai tanácsadóival, Speidel és Heusinger volt hitlerista táborno­kokkal folytatott megbeszélések ered­ményeképpen megállapodás jött létre, hogy a német fegyveres erők egyelőre tizenkét hadosztályból állnak, amelye­ket páncélos- és légiegységekkel egé­­szítenek ki. Ma 250.000 katonából álló nyugatnémetországi hadsereget hoz­nak létre — hangoztatja a Szovjet­unió jegyzéke —, de holnap ez a had­sereg már többszörösére növekedik. Minden értelmes ember láthatja, hogy a Pleven-tervvel álcázott új nyugat­német hadsereg felállítása veszélyes fenyegetést jelent az európai béke számára. A német imperializmus újjáélesztésének törvényesítése A szovjet kormány jegyzéke le­rántja a leplet a Schuman-tervről, mint a Pleven-terv egyenes kiegé­szítéséről is. A Schuman-terv Nyu­­gat-Németország hadiipari potenciál­jának helyreállításához vezet, olyan feltételeket hoz létre, amelyek bizto­sítják a Ruhr-vidéki iparmágnások­nak, hogy uralkodó helyet foglaljanak el Nyugat-Európa fegyver- és hadi­anyag-gyártásában. Ez megfelel az amerikai monopóliumok céljainak. A Schuman-terv segíti Nyugat-Német­ország militarizálásának meggyorsí­tását, törvényesíti a német imperia­lizmus újjáéledését, amely imperializ­mus agresszivitását az egész világ ismeri. A szovjet jegyzék kemény szavak­kal figyelmezteti a francia kormányt: a népek emlékezetében még elevenen élnek a második világháború ször­nyűségei. Európa népei megfogadták, hogy megakadályozzák a harmadik világháborút. Mindenki emlékszik ar­ra, milyen politikát követett az USA az utóbbi világháborút megelőző idő­szakban, mindenki emlékszik az an­gol-amerikai uralkodó körök politiká­jára, amely megkönnyítette Hitlernek a második világháború kirobbantását. Ma Franciaország, valamint az USA és Anglia kormánya visszatért a régi útra. A szovjet kormány szükséges­nek tartja, hogy újból felhívja a francia kormány figyelmét arra, hogy az előállott helyzetből és e helyzet következményeiből kifolyólag milyen felelősség hárul reá. A ,,kellemetlen" szovjet jegyzék A Szovjetunió jegyzéke újabb nagy­jelentőségű cselekedet abban a világ­méretű küzdelemben, amely a béke megvédelmezéséért folyik. A londoni rádió ma reggel közölte az angol la­pok kommentárjait, amelyek ,,kellemet­lennek" nevezik a szovjet jegyzéket. Már ez is mutatja, milyen nagy ha­tást keltett a nyugati népek körében a szovjet kormány világos és félreérthe­­tetlen figyelmeztetése. Valóban „kelle­metlen” a Fehér Ház urai és az őket kiszolgáló angol és francia lakájkor­mányok részére, hogy a békefront ve­zetője szétfújja a ködfüggönyt és­ megmutatja az egyszerű embereknek: a Pleven-terv és a Schuman-terv, ezek a szépen hangzó „tervek”, valójában újból ki akarják szolgáltatni a népe­ket az SS-gyilkosoknak. És valóban „kellemetlen” az, hogy a szovjet kor­­mány már jóelőre megállapítja ezért az aljas gaztettért az USA-kom­ány, valamint a lakájkormányok felelőssé­gét. ___________________________ A Szovjetunió jegyzéke olyan idő­szakban látott napvilágot, amikor az amerikai vezérkar olyan intézkedést hozott, amely beláthatatlan következ­ményekkel járhat Franciaország jövő­jére. Az úgynevezett „European Com­mand” elhatározta, hogy Francia­­országot felvonulási területté alakítja át. A jelenleg Nyugat-Németországban lévő nagy lőszerraktárakat, kórházakat és más katonai berendezéseket nyu­gat felé vonják vissza. Nyugat-Német­országban csupán a harci egységek, a tábori kórházak és a gyorsan áthe­lyezhető javítóműhelyek maradnak. Most fordul elő először, hogy békeidőben megjelennek egy állam te­rületén idegen csapatok, teljes beren­dezésükkel és felszerelésükkel. Franciaország hármas szerepe az USA-kormány terveiben Franciaországnak az amerikai vezér­kar elgondolása hármas szerepet szán: 1. döntő kiinduló támaszpontja az amerikai nehézbombázóknak, 2. az európai hadsereg száraz­földi támaszpontja, 3. hadianyag ki­es berakodó­ bázisa azok felé az or­szágok felé, amelyeknek az ágyútöl­teléket kell szállítaniuk. Ez azt jelenti, hogy az amerikai csapatok Cherbour­­got, La Rochellet, Bordeauxt és más francia kikötőket hadianyag kiraká­sára használják fel; hatalmas hadi­­anyagraktárakat állítanak fel, (mint például Charente-Maritime megyé­ben, ahol negyvenezer gépkocsit szán­dékoznak összegyűjteni a hozzátar­tozó benzinraktárakkal együtt); sür­gősen kiépítik a katonai repülőterek hálózatát; átvonulási területté alakít­ják át Franciaországot (a francia ál­lamvasutakat átadták az amerikaiak­nak, külön utakat és olajvezetékeket építenek az USA-hadsereg számára); amerikai gyámság alá helyezik a francia közigazgatást, hivatalosan is felállítják az országban az amerikai Gestapot, az FBI-t. A francia nép egyre keserűbben ta­pasztalja, mit jelent a megszállás. A dolgozókat kikergetik házaikból. Be­zárják az iskolákat, amelyeket ka­szárnyákká alakítanak át. A szántó­földeken egyik napról a másikra meg­jelennek a gépek és amerikai repülő­terek építését kezdik meg. Amilyen mértékben fokozódnak az amerikai katonai készülődések, olyan mértékben növekszik a francia nép nyomora. De ugyanilyen mértékben erősödik a fran­­■cia nép, ellenállása is. A Szovjetunió jegyzéke, amely félreérthetetlenül megmutatja, mit tervez az amerikai imperializmus a francia nép és a töb­bi nép ellen, ismét újabb lendületet ad a békeharcosok ellenállásának és azt a bizonyosságot nyújtja minden dol­gozó számára, hogy a világ legerősebb országa, az az ország, amelynek had­serege egyszer már szétzúzta a fasiz­must, vezeti a népek harcát, amely nem engedi, hogy a háborús gyújto­gatók megint lángtengerbe borítsák a világot. A BÉKE BÁTOR HARCOSA Kolena Péter, a Csavarárugyár népnevelője I­­olena Péter, a Csavarárugyár szerszámlakatosa, minden reg­gel már jóval műszakkezdés előtt bent van a gyárban és beszélget a szaktársakkal. Ezek a beszélgetések termelésről, külpolitikai helyzetről, újonnan érkezett szovjet gépekről,­­ ■ komolyak és tartalmasak. Annyira be­lemerülnek, hogy bizony sokszor csak a „fújás" ugrasztja szét őket. Kolena Péter pártonkívüli. Az alap­szerv békebizottságának elnöke. Jó szakmunkásnak tartják a gyárban. Valóban jól dolgozik, hiszen augusz­tus 11-én már teljesítette 1951. évi tervét. — Amikor hazamentem, mondtam is a feleségemnek: készítheted a szil­veszteri vacsorát. Azóta 1952. évi, ter­vemet teljesítem. Pártonkívüli vagyok — de nagyon becsülöm azt, amit öt párt tesz. Ezért is ajánlottam fel hogy a vezetőségválasztás idejére már április 4-i tervemet fogom teljesí­­teni. T­eljesen beszél a szerszámké­szít­és munkájáról: szív kell ahhoz, hogy valaki jó szerszámot ké­szítsen. Nincs is hiba munkájában Onelletier,­­ ami annyit jelent, hogy az ő munkadarabjait a MEO már nem ellenőrzi. Úgy érte ezt el, hogy a gyár indított egy háromhónapos kam­pányt. Aki a három hónap alatt egyetlen selejtes munkadarabot sem készített, az önellenőr lett — Nem. Nem nyertem a sorsoláson — válaszol újabb kérdésünkre —, de itt van ez a nagyszerű szovjet gép ,, mellette a többi gépek. Mind meg­könnyítik a munkánkat. Nem jelent ez főnyereményt? Ezzel a szovjet maró géppel 367 százalékot értem el. Ez a gép maga sztaliánovipla! De Kolena Péter nemcsak maga dolgozik jól, hanem igyekszik máso­kat is rászoktatni a pontos, alapos munkára. Mellé osztották be Sipták Erzsébet szerszámlakatos-tanulót. — Látod, megint hoztak a mű­he­lyünkbe egy új gépet — mondja neki — Magunk vettük, nem kértünk köl­csönt senkitől. Gazdagodik a mi kis műhelyünk és gazdagodik az ország is. Ugye, te jársz szabadságharcos kiképzésre, mert tudod, milyen fontos a béke. De ne csak általában harcol­ a békéért, itt a műhelyben is a mun­káddal. Jobban szeresd a szerszám­készítést! A műhelyben sok szó esik Titó­­ról, Koreáról, a békéről és a békebizottság elnökének mindenütt, minden kérdésre felelnie kell. Ezért is foglalkozik alaposan külpolitikai ese­ményekkel, rendszeresen olvas újsá­got, napról napra figyeli, mi történik a világban. Így a felmerülő kérdé­sekre pontos választ tud adni. — Parázs vitát szoktunk rendezni reggelenként — mondja Kolona Pé­ter. — Számunkra, akik tudjuk, mit jelent a háború, nem közömbös, mire készülnek az imperialisták. Tudni akarjuk, hol és milyen terveket sző­nek, tudni akarjuk, mire biztatják hű alattvalójukat, Titót. Ezért is ismer­tetek társaimmal minden kis ese­ményt, amelyről olvastam. És ha a háborús veszély növekedése kerül szó­ba, rögtön fel szoktam hívni a fi­gyelmet, hogy: „Te, szaktárs és te is, ha pontosabban és gyorsabban dolgoz­nál, sokban segítenéd a békeharcun­kat!" Jó békeharcos Kolena Péter. Nemcsak látja az összefüggést a termelő munka és a béke megvédé­se közt, hanem eszerint is­ dolgozik. Meggyűlölteti az imperialistákat, is­merteti az imperialisták háborús ter­veit, méltatja a béketábor erejét, be­szél a nagyszerű szovjet gépekről, tervének teljesítéséről és nemcsak mondja, hanem a maga munkáján át példázza is, hogyan lehet szívvel és kemény akarattal harcolni a békéért. Világosság CSÜTÖRTÖK, 1951 SZEPTEMBER 13. Fasiszta banditák meggyilkolták a lengyel rádió bemondóját VARSÓ, szeptember 13. (MTI) Szeptember 9-én fasiszta banditák orvul meggyilkolták Stefan Martyka ismert lengyel színművészt és rende­zőt, a rádió dolgozóját. Stefan Mar­tyka a lengyel rádió ..49. hullámhosz­­szá’’-nak volt a bemondója. A „49. hullámhossz” egész Lengyelországban nagy népszerűségre tett szert. A len­gyel nép százezrei ismerték Stefan Martyka-t, aki kíméletlenül ostorozta Lengyelország és a dolgozó nép el­lenségeit, könyörtelenül leleplezte a háborús uszítókat, az Amerika Hang­ja, a BBC és a titóista ügynökségek hazugságait, a Wehrmachtot újjáélesztő amerikai és angol imperialistákat, akik a dolgozók vérét akarják dollár­rá változtatni. .Stefan Martyka a népi Lengyelor­szágról az igazságot mondta el. is­mertette, hogyan építik a lengyel dol­gozók az új városokat, gyárakat, la­kónegyedeket, hidakat, vasutakat, uta­kat. A „49 hullámhossz”-on sugárzott igazság felkeltette a lengyel nép külső és belső ellenségeinek gyűlöle­tét. Nem tudták elviselni, hogy Martyka az­­ igazságot ismerteti a lengyel dolgozó tömegekkel. Gyilko­sai a nép igazi ellenségei közül ke­rültek ki és ugyanaz a kéz pénzelte és irányította őket, amely újjáéleszti a fasizmust Nyugat-Németországban, amely szabadon bocsátja a háborús bűnösöket, amely gyilkolja a koreai népet és amely újabb lángtes­gerbe akarja­­ borítani az egész világot. A lengyel sajtó hosszú cikkekben foglalkozik a gaztettel. A Trybuna Ludu rámutat, hogy a lengyel nép ellenségei az ország ha­talmas fejlődésével szemben érzett tehetetlen dühükben követték el ezt a gyilkosságot. Ez a támadásuk azonban nem tudja megállítani a lengyel dolgozó tömegeket a győzel­mes előrehaladás útján. NEKÜNK BÉKE KELL! A Szovjetunióban megkezdődött az aláírásgyűjtés az öt nagyhatalom közötti békeegyezményt követelő felhívásra. Képünk B. Belopolszkij festőművész plakátját mutatja be. „Nekünk béke kell!'' — hirdeti a plakát felirata. Húsz százalékkal több szavazatot kapott a görög baloldali koalíció, mint a tavalyi választásokon SZÓFIA, szeptember 13. (ETA) A görög monarchofasiszta belügy­minisztérium által közzétett választási eredmények szerint az Egységes Demo­kratikus Baloldali Koalíció, az EDA, a 3861 választókörzetben — a 3910 vá­lasztókörzet közül — 177.622 szava­zatot kapott, vagyis az eddig össze­számolt szavazatok 11,5 százalékát. Az EDA a jelenlegi választásokon 20 százalékkal több szavazatot kapott, mint az 1950. március 5-i választásokon. Athénban az EDA az eddig össze­­számlált 181.955 szavazat közül 32.995-öt kapott. ■A választási eredmények közzététe­lének módja semmi kétséget sem hagy afelől, hogy Papagosz felbérelt ügynökei és Venizelosz bizalmi embe­rei még a számlálás után is megha­­misítják a választási eredményeket. A végleges eredményeket az ígért szerda este helyett csak öt-hat nap múlva fogják közzétenni. A koreai néphadsereg sikeresen visszaverte az ellenség támadásait A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadseregének főparancs­noksága szeptember 12-én közölte, hogy a koreai néphadsereg alakulatai, a kínai népi önkéntesekkel szorosan együttműködve, valamennyi fronton sikeresen visszaverik az ellenség tá­madásait, mind emberben, mind hadi­anyagban nagy veszteséget okoznak neki. A keleti fronton a Jangutól északra fekvő körzetben a néphadsereg egy­ségei sikeresen visszaverték a nép­hadsereg védelmi vonalát áttörni pró­báló ellenség több mint tíz támadá­sát. . Szeptember 12-én a néphadsereg légvédelmi egységei és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek lelőt­ték az ellenség nyolc repülőgépét, amely részt vett Phenjan, Vonszan, Szári­von, Hvancsu, Szohin és Ancsu barbár bombázásában és lövésében. A BUDAPESTI JEGYZETEK 233 lánytanuló rögtönzött különvillamosa A hajdúmegyei tanács munkaerőgazdálkodási osztálya értesítette a Munkaerőtartalékok Hi­vatalát, hogy szeptem­ber 5-én hetven fiatal falusi lány érkezik Bu­dapestre vasipari tanu­lónak. Az MTH úgy döntött, hogy az érkező leányokat az újpesti ipari tanuló leányott­honban helyezi el és erről értesítette az ott­hon igazgatóságát. Hét másodéves ipari tanuló leány ment az otthonból a hetven „újonc" fogadására a Nyugatiba. Amikor a vonat befutott, nagy meglepetés érte őket. Már jóval több mint hetven lány állt a pá­lyaudvaron, de még mindig egymásután szálltak le a lányok a vonatról. Kétszázhu­­szonhatan érkeztek , hetven helyett. A fo­gadóbizottság szinte el­veszett a hatalmas tö­megben, mert az ipari tanulók csoportját még az érkező utasok is növelték, akik szeretet­­t teljes érdeklődéssel áll­ták körül a fiatalokat. Az első percek örö­mébe csakhamar kis za­var vegyült. „Hogyan jutunk ki most az ott­honba? — tette fel a kérdést aggodalmasan a fogadóbizottságot ve­zető szőke ipari tanuló­lány . Nem gondos­kodtunk ennyi gyerek számára kocsiról." Néhány percig ta­nácstalanul álltak. Ek­kor azonban az érdek­lődők közül egy villa­mosvasúti ellenőr lépett a csoporthoz. „Semmi baj elvtársnő — szólí­totta meg az iparitanuló­egyenruhás vezetőt — állítsa csak össze a csoportot és vezesse őket utánam." A felsorakozott lá­nyok elindultak az el­lenőr után. A falusi kis­lányok vidáman, biza­kodva lépegettek, ke­zükben kosarakkal, bő­röndökkel. Az első so­rokban a fogadóbizott­ság tagjai mentek, s iz­gatottan gondoltak ar­ra, mi is lesz ebből. A villamosellenőr az újpesti villamosok Kis József­ utcai végállomá­sához vezette a 233 lányból álló csapatot. „Várjanak itt elvtársak — mondotta — mind­járt lesznek kocsik." A szolgálatot teljesítő ko­csirendezőhöz lépett. Néhány szót váltottak, a rendező meglepetten nézett a lányok felé, előbb összevonta a szemöldökét, de aztán vidáman elmosolyodott: „Persze, segíteni kell nekik, hiszen szaktársak lesznek. ” Még két végállomási dolgozót vontak be a rö­vid tanácskozásba. Né­hány pillanat múlva be­futott a 90-es jelzésű villamos. A négy villamosvas­úti dolgozó a kocsik feljáróihoz sietett.­­ A vasipari tanuló­lányok különvonata — szólt az egyik — tessék felszállni! A lányoknak több sem kellett, vidám kacagás közben helyezkedtek el a villamoskocsikban. „Köszönjük a gondos­kodást elvtársak, ígér­jük, hogy jó munkával háláljuk meg” — bú­csúzott tisztelegve a fo­­gadóbizottság vezetője. A négy villamosellen­­őr sapkájához emelte kezét: „Különvonatként kezelendő — szól fel a vezetőnek a rendező —, indulhat." Végig a Váci­ úton a villamoskalauzok az épülő Budapest szépsé­geit mutogatták a falusi kislányoknak. Az egyik állomáson egy fiatal, ti­­zennyolc éves kalauznő leszállt a kocsiról és a megállónál virágot áruló asszonytól két csokrot vásárolt. „Ezzel a Fő­városi Villamos Vas­utak dolgozói köszöntik az új vasipari tanuló­lányokat” —­ adta át a csokrokat. Az újpesti hídnál a fogadóbizottság tagai kiadták az utasítást: „Készülődni, átszállunk a 87-esre.” Az állomá­son azonban nem en­gedték leszállni a lá­nyokat. Egy ellenőr lé­pett a kocsi mellé: „A villamos a 87-es vona­lon megy tovább — mondotta. — A Nyuga­titól telefonáltak, hogy irányítsuk a kocsikat az ipari tanulóotthonhoz, nem akarjuk, hogy az átszállásnál csomagja­ikkal bajlódjanak.” Így fogadták szep­tember 5-én az értesí­téstől az étkezésig het­venről kétszázhuszon­hatra szaporodott új ipari tanulólánycsopor­tot. Lehet, hogy nem volt egészen „szabály­szert” ”, de a lányok­nak nagyon jólesett.

Next