Világosság, 1951. július-szeptember (7. évfolyam, 152-228. szám)

1951-07-14 / 163. szám

SZOMBAT, 1951 JÚLIUS 14. Világosság A BUDAPESTI PÁRTÉLETBŐL Ahol a pártszervezet nem törődik a termeléssel, ott veszélyben a tervteljesítés — Szívesen tennék munkafelajánlást augusztus 20-ra, — mondta Raska Imre elvtárs, a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyára gépműhelyében, miközben esztergapadja fölé hajolva figyelmesen nézte az alakuló munkadarabot, — de a május elsejei vállalásomat is csak 82 százalékra teljesítettem, szégyelem is magam érte. Nem az én hibám volt, mert 180—200 százalékot is elérek, ha megadják a lehetőséget. Továbbiakban elmondta Raska elvtárs, hogy a gyártáselőkészítés egyféle munkadarab elkészítéséhez szükséges időt annyiféleképpen állapítja meg, ahányszor leadja a munkadarabot A hibák ellen „megnyugtató” szavak és ígéretek — Nem is lehet így dolgozni — toldja meg Bagó Károly elvtárs, hiszen hiába teszek vállalást augusztus 20-ra, ha munkát nem kapok, hogyan teljesíthetném? Sokszor állunk munkahiány miatt, úgy van nálunk, hogy például 25-én kapjuk megmunkálásra azokat az alkatrészeket, amelyeket a szerelőműhelyben már 31-en szerelni akarnak, ilyenkor jön aztán a hónapvégi hajrázás. Hányszor beszéltünk taggyűlésen és különböző értekezleteken ezekről a hibákról. Mi egymás között azt mondjuk egy-egy értekezlet, gyűlés előtt: ma megint siránkozhatunk! Ez azért van így, mert az értekezleteken válaszul mindig kapunk egy-két „megnyugtató” szót, hogy „a felvetett problémákat jegyzőkönyvezzük és az illetékeseknek továbbítjuk”. Ez megismétlődik minden egyes esetben, de a hibák kijavítására még mindig nem történt semmi. A beszélgetés végére Jávor Rudolf elvtárs, az alapszerv titkárhelyettese is odajött. Csak az utolsó mondatot hallhatta, mert bennünket is igyekezett megnyugtatni. — „A hibák rövidesen megszűnnek. Nemrég volt taggyűlés. A tagság panaszait felvettük jegyzőkönyvbe. A pártvezetőség valószínűleg foglalkozik már vele. Legutóbb a kollektív szerződés ismertetésénél a szakszervezeti bizottság is megígérte a dolgozóknak, hogy levélben ad választ sérelmeikre.” Az elvtársak sokat hallhatnak a bürokráciáról. Nem veszik észre, hogy ez a módszer, ahogy a gépműhely termelését akadályozó hibákat kezelik, szintén bürokratizmus, méghozzá a javából. Az alapszervi pártszervezetnek nem az a feladata, hogy adminisztrálja a termelési eredményeket vagy hibákat, hanem az, hogy szem előtt tartsa: az alapszerv dolgozói száz százalékig oldják meg termelési feladataikat. Joga és kötelessége, hogy ellenőrzést gyakoroljon az alapszerv termelési munkája felett. A termelést gátló körülményekbe nem nyugodhat bele. Ha a műhely saját hatáskörében nem tudja elintézni, hogy zavartalanul menjen a munka, akkor az alapszerv forduljon a felsőbb pártszervezethez és bírálatával ostromolja az ott dolgozó elvtársakat nemtörődömségük, felelőtlenségük miatt A hibák feltárásában sok segítséget nyújtanak a dolgozók. Megállapításaikból kitűnik, hogy szívesen tennének vállalásokat augusztus 20-ra, alkotmányunk megünneplésére, de a jelenlegi körülmények között nincs sok értelme, mert nem tudnák végrehajtani. Azért fordulnak bizalommal a pártszervezethez, tegyen lépéseket, hogy ezt a helyzetet megszüntessék. Nincs gazdája a gépműhelynek Az alapszervi pártvezetőség munkájának hiányosságaiért a felelősséget senki nem vállalja. Furcsán hangzik, de így van. Ha Schiller Andorné elvtársnőhöz, az alapszervi párttitkárhoz fordulunk, arra hivatkozik, hogy fenn dolgozik az irodában. Nem tudhat mindenről, ami a gépműhelyben történik. Jávor elvtárs a helyettese. Ő biztosan jobban érti a gépműhely dolgait — gondolnánk. Jávor elvtárs viszont azt mondja, ő nemrégen helyettes, még idegenül mozog funkciójában, de Schiller elvtársnő a titkár, ő talán többet tud mondani. Ilyen labdázás a felelősséggel, súlyos pártszerűtlenség. A két felelős között a gépműhely termelési problémája „a pad alá esik”. Jávor elvtárs magatartása különösen figyelmet igényel: minden erejével igyekezett palástolni a gépműhely hibáit és később bevallotta, nem akarta „köztudomásra” bocsátani. Félt, hogy az üzem felsőbb szerveitől „fejmosást” kap. Ha Jávor elvtárs végre akarja hajtani a kongresszus határozatát a termelés pártellenőrzéséről, akkor meg kell tanulnia, hogy a kommunisták soha sem félnek feltárni a hibákat. A kendőzgetéssel, szépítgetéssel, könynyen cinkostársaivá válhat azoknak, akik a hibát előidézték. Az ötéves tervünk végrehajtását veszélyeztették Az üzemi pártszervezet felelősségéről is beszélni kell. A jegyzőkönyvek útja idevezet, de a benne felsoroltak nem intéződnek el, mert a pártszervezet erőtlen ahhoz, hogy leküzdje a nehézségeket. Titkár már egy éve nincs a pártszervezet élén. Simonek Gyula elvtárs személyesít meg több funkciót egy személyben, ő végzi a titkári teendőket és egyben önmagának helyettese, valamint szervezőtitkár is, ugyancsak ennek helyettese. Simonek elvtárs most elkerül az üzemből és örökét ismét egyetlen elvtárs, a káderes veszi át Ezért a tűrhetetlen állapotért a felelősség jelentős mértékben a X. kerületi pártbizottságban dolgozó elvtársakat terheli. Tűrték, hogy egy évig vezetőerő nélkül működjék egy üzemi pártszervezet. Nem gondoltak arra, hogy az ötéves terv teljesítését, jövőnk megvalósítását akadályozzák ezzel a nemtörődömséggel? A Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyára is része annak a nagy közösségnek, amely nap mint nap küzd a termelés frontján. Egy harcos , egy gyár, vagy üzemrész lemaradása a termelésben a többi sikerét is akadályozza. A sürgős intézkedéseket ezeknek átgondolásával tegye meg a X. kerületi pártbizottság. CSERÉLJÜK KI TAPASZTALATAINKAT! Beszámoló a IV/10-es lakókörzet társadalmi ellenőreinek munkájáról Amikor ez év elején a tanács újraszervezte a közellátási aktívahálózatot, én is társadalmi ellenőr, majd rövid idő múlva munkatársaim bizalmából brigádvezető lettem. Tudom, hogy Budapest minden kerületében működnek társadalmi ellenőrök, de nem tudom, hogyan végzik munkájukat, mint ahogy azt sem tudom, hogy nálunk, a IV. kerületben jól végezzük-e mi, társadalmi ellenőrök, feladatainkat? Éppen ezért úgy gondolom, jó lenne tapasztalatainkat kicserélni, mert — mint a munka bármely területén — a tapasztalatcsere itt is előrehaladást, fellendülést, a hiányosságok felszámolását eredményezné, feladataink megoldásához hatalmas segítséget nyújtana. Mi — itt, a IV. kerületben — a tanács kereskedelmi osztályával szorosan együttműködve végezzük feladatainkat. Minden lakókörzet területén egy-egy brigád alakult, amely 10—15 tagból áll és a tagok egymás között felosztják a területen lévő KÖZÉRT, és a még magánkézben lévő üzleteket ellenőrzés végett. Ankét a KÖZÉRT-dolgozókkal A kerületi tanács havonta egyszer közös ankétot rendez a KÖZÉRT-dolgozók és a társadalmi ellenőrök bevonásával. Az első ilyen ankét kissé megdöbbentett bennünket. Úgy tűnt fel, mintha két „ellenséges tábor” állna szemben egymással és nem egy lenne a célunk: a szocialista kereskedelem fejlesztése, a hibák feltárása, felszámolása, a dolgozók zavartalan, jó ellátása. Brigádunk megbeszélte az ankéton felmerült kérdéseket, megállapítottuk, hogy legfontosabb feladatunk: szívós, kitartó politikai felvilágosító munka mind a KÖZÉRT dolgozói, mind a vásárlóközönség felé. A legközelebbi ankétünkön már megmutatkozott munkánk eredménye. Azóta pedig mind gyakrabban hangzanak el a KÖZÉRT dolgozói részéről is olyan megnyilvánulások, hogy a társadalmi ellenőrök megkönnyítik az ő munkájukat is. Vannak azonban még üzletvezetők, akik ellenségesen fogadnak bennünket, mert leleplezzük nemtörődömségüket, hanyagságukat, melyek a dolgozó nép érdekeit sértik. Ilyen például az 1338-as számú IOSZERT-fiók vezetője, akinek figyelmét már többször felhívtuk az üzlet nem megfelelő tisztaságára, a vevőkkel való udvariasabb bánásmódra, de eddig még nem javított a hibákon. Brigádom főleg pénteken és szombaton van munkában, amikor legtöbb a vásárló. Ilyenkor ütemterv szerint a fontosabb üzleteket látogatjuk. Ellenőrizzük az üzletek tisztaságát, a mérés pontosságát. Az áruellátás rendszertelenségére felhívjuk a tanács, esetleg a KÖZÉRT-vezetőség figyelmét. Előfordult, hogy a 199. számú HÚSKÖZÉRT-ben napokon keresztül nem volt zsír és mikor erre felhívtuk a figyelmet, azonnal küldtek ki elegendő mennyiségben. Eredményes tanfolyam A társadalmi ellenőrök munkájában is vannak még hiányosságok. Ennek oka, hogy nem kaptunk idejében kellő oktatást, sok társadalmi ellenőr nem tudta pontosan, mi a feladata. Ezért indított a kerületi tanács a közelmúltban tanfolyamot, amelyet brigádunk is örömmel fogadott és végzett el. Szükséges volna, hogy a következő oktatási évben minden társadalmi ellenőr politikai oktatásban is részesüljön. A tanács azonban addig is indíthatna még egy tanfolyamot azok részére, akik a múlt tanfolyamon nem vettek részt. A tapasztalat szerint ugyanis a tanfolyam elvégzése után a társadalmi ellenőrök munkája határozottan fellendült, így dolgozunk mi, a IVIIO. lakókörzet társadalmi ellenőrei. Szeretnénk, ha a többi kerület társadalmi ellenőrei is beszámolnának eddig végzett munkájukról, hogy okulva a tapasztalatokból, még jobb, még eredményesebb munkánkkal járulhassunk hozzá a tanács feladatainak elvégzéséhez. A IV/10. körzet brigádja nevében Krausz Imréné IV., (Újpest) Tó utca 7. szám. A IV/10-es lakókörzet társadalmi ellenőrbrigádjának néhány tagja a kora reggeli órákban a piacra érkező főzelékfélék frisseségét ellenőrzi. Nagy segítséget nyújtanak a népnevelő-szobák A VI/23-as körzet népnevelő-szobájában esténként összegyűlnek a népnevelők, hogy megbeszéljék a napközben szerzett tapasztalataikat. Gyakran előfordul, hogy munkájukban olyan szakaszhoz érnek, hogy segítségre volna szükségük. Ilyenkor felkeresik este a népnevelő szobában a körzet ágit. prop. titkárát és tanácsot kérnek tőle. Képünkön: Surányi Rezső, Deli Jánosné és Schweitzerné elvtársakkal Sinkó Gyula ágit. prop. titkár megbeszéli a következő feladatokat. 3 A FÉNYSZÓRÓ Jgozsik József elvtárs párttitkár a forgácsolóműhelyben járva, megállt az egyik gép mellett. Figyelte a munkás gyakorlott, szakavatott mozdulatait, aztán a gépbe helyezett munkadarabot nézte meg alaposabban. Eszébe villant, hiszen a gépen készülő munkadarab nem az újtípusú esztergapad alkatrésze! Hogyan lehetséges ez? A műhely dolgozóiazért versenyeznek, hogy az előírt mennyiségnél többet készítsenek el ebből a gépfajtából az alkotmány ünnepére. Miért nem annak az alkatrészein dolgoznak hát? Rövid megbeszélés után kiderült: a műhely dolgozóinak versenylendületét szervezetlenség fékezi. Rossz a kooperáció más műhelyekkel és más gyárakkal is, zavarok vannak az anyagellátás terén. Egyszóval: a műszaki vezetés gyengéi, hibái okozzák, hogy számos gépen olyan munkadarab formálódik, amelyik bizony még ráérnek és nem a sürgős darabok, az újfajta esztergapadokba való alkatrészek készülnek. Bozsik elvtárs, a Fémáru- és Szerszámgépgyár párttitkára, elgondolkozva ment vissza a pártirodára. Terve gyorsan megszületett: másnap reggel megbeszélésre hívja össze a forgácsolóműhely művezetőit. Bozsik elvtárs eljutott az első, nagyon fontos állomáshoz a munka megjavításáért folytatott harc útján. A termelés ellenőrzése közben felfedte a hibát. Felfedhette azért, mert szívén viseli a kongresszus iránymutatását, mert cselekedeteit az a tudat irányítja, hogy a kommunisták elsősorban felelősek mindazért, ami az üzemben történik. Felelős ezért a kommunisták választott vezetője, a titkár. Bozsik elvtárs meglátta a hibát, mert nem feledkezett meg róla, hogy békeharcunk legfontosabb területe a termelőmunka, az ötéves tervünk megvalósításáért indított küzdelem. Pártszervezeteink megtisztelő joga és felelősségteljes kötelessége ellenőrizni a munka menetét, a hibák felfedésével és kijavításával úgy vezetni a dolgozók harcát, hogy minden gép minden fordulata, minden elkészült munkadarab közelebb vigyen bennünket a győzelemhez, a terv teljesítéséhez. Jozsik elvtárs nem állt meg az első lépésnél. A művezetők értekezletén a szakértő alaposságával rámutatott a hibákra, az anyagellátás, a munkaszervezés zavaraira. Elmondta, hogy a művezetők a termelés tényleges irányítása helyett sokszor maguk futkosnak munkalapokért, ami nem az ő dolguk. A munkások mérgelődnek, mert nem tudnak nyugodtan, folyamatosan dolgozni. A művezetők között pedig vannak, akik csak panaszkodnak. A párttitkár beszéde nevelt és utat mutatott. Hangja keményen csengett: a vezetők mutassanak példát. Ne veszítsék el a fejüket a nehézségek miatt, dolgozzanak úgy, hogy munkájuk követésreméltó példa legyen. Az értekezlet eredményeképpen még aznap komoly változások történtek a műhelyben. A marósciklus művezetője megbeszélésre ült össze a lakatosok vezetőjével. Megállapodásuk eredményeképpen hat lakatos azonnal hozzálátott a munkadarabok előkészítéséhez , és néhány óra múlva már tervszerűen ment a munka. Az újtípusú esztergapad alkatrészei készültek a marógépeken és kerültek további megmunkálásra más gépekre. Augusztus 20-a után teherautók állnak majd a Fémáru- és Szerszámgépgyár udvarára. Csillogótestű, vadonatúj esztergapadokat szállítanak el az üzemekbe. Új gépek készülnek majd a padokon, az új gépeken pedig több ruha, cipő és ezerféle más áru. A művezetőkkel tartott értekezletnek is része lesz benne, ha a tervezettnél több gép kerül a teherkocsikra. De, hogy hány esztergapad készül el addig összesen, az attól is függ, hogyan ellenőrzi és segíti az üzem pártszervezete ezután is, napról napra a termelőmunkát. „A végrehajtás jól megszervezett ellenőrzése — ez az a fényszóró, mely segítségünkre van abban, hogy apparátusunk munkájának állapotát bármikor megvilágíthassuk ...” — figyelmeztetett Sztálin elvtárs. Ha a pártellenőrzés fényszórója felfedi a hibákat — a Fémáruban és minden üzemünkben — és ha ez a fényszóró megvilágítja a követendő, a járható utat, akkor minden gyárunkban több lesz a termelőmunka eredménye. Népünk ezt várja pártszervezeteinktől, a kommunistáktól.