Világosság, 1951. július-szeptember (7. évfolyam, 152-228. szám)

1951-08-09 / 185. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR DOLGOZOK PARTJA BUDAPESTI PA­RT BIZOTT­S­ÁGÁNAK LAPJA ARA 60 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1951 AUGUSZTUS 9. VIK­. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM Megkezdik a vízszintes alagút építését a földalatti vasút vérmezői munkahely építői — Jó szerencsét!—mosolyog felénk Bábiczky Ilona szivattyúkezelőnő. Nemrégiben még gépész-átképzés volt, időközben azonban vizsgázott, még­pedig kitűnő­ eredménnyel. Szinte perzsel a nyári nap, árnyék­ban is forró a levegő. Ilonka azon­ban nem mozdul a szivattyú mellől. „Nagyon lelkiismeretesen végzi mun­káját. Az a műszakja alatt soha sincs baj a szivattyúval” — mondja Miklós Károly mérnök. A felvonóberendezés állványzata alatt állunk, a ponyva árnyékában, le­szállásra készen. • megtekintjük a Föld­alatti Vasútépítő Vállalat déli vasúti munkahelyét. — Esernyőt is vigyenek, elvtársak! szól felénk a tréfás leányhang. A sziklafal között A következő pillanatban már el­nyel bennünket az óriásakna, létrákon haladunk a szédítő mélység felé. Az akna hűvösen ásít, mellettünk su­han el a „kiblc”, betonozáshoz szál­lít anyagot a lenti munkatérbe. Már hallani a vizcsobogást, földalatti pa­takok kénes karsztvize, csorog a sziklafalon lefelé. A mérnök megáll egy pillanatra: — A Vérmező alatt repedezett szik­lás talaj van s a sziklák közötti üre­gekből zuhog erre a sok víz. Csak most tudjuk igazán méltá­nyolni Bábiczky Ilona jó munkáját. Fontos szerepe van a szivattyúnak, percenként ötszáz liter, óránként pe­dig harmincezer liter vizet kell kiszi­vattyúzni átlagban ebből a hatalmas kü­tből. A­ napi vízmennyiség — 720.000 liter! — fedezhetné egy hét­ezerkétszáz lakosú helység vízszük­ségletét, amennyiben minden lakos száz liter vizet pocsékolna. Esernyőre azért nincs szükség, a vájárok és az ácsok kátránypapírok­­kal irányítják a vizet a lenti gyűjtő­­medencébe. A vízgyűjtőmedence fölött erős pilléreken nyugvó állványzaton folyik a munka: a munkahely legjobb brigádja, Bencze László lőmester bri­gádja éppen az aknafal betonozását végzi. Fülsiketítően berreg a betonl­öntő vibrátor, csattog az ácsok sze­­kercéje, erősítik az állványzatot. A többemeletes mélységben nappali vi­lágosságot árasztanak a villany,égők, hűvös, nedves a levegő. — Már a kitörési csonk vasalásán dolgozunk, miután elértük a szükséges mélységet — mondja Bencze brigád­vezető. Ez azt jelenti, hogy augusztus 10-e táján megkezdhetik a záróhaj­tást, vagyis a vízszintes irányú alag­út építését a Délivasút irányában.­­ Minthogy itt sziklás a talaj, az alagút nem fúrópajzs segítségével készül, hanem bányász­ módszerekkel, robban­tással, légkalapáccsal és csákányok­kal. Az aknát is így építettük Harmadik helyen a versenyben Nehéz munkát végeznek itt a festő­munkások és az ácsok, sok bánya­fára lesz szükség még a dúcoláshoz. Május 21-én kezdték a munkát, s ahogy telik az idő, úgy edződnek hozzá a dolgozók ehhez a különleges munkához, úgy nő a tervteljesítés •arányszáma. Júliusban ez• a­­ munka­hely már jól előretört az alkotmány ünnepére indult munkaversenyben, az összes munkahelyek közül a harmadik helyre került 145 százalékos terv tel­jesítésével. Valahol fent megindítják a venti­látort; a felszíniek gondoskodnak róla, hogy a vájárok és ácsok minél tisz­tább levegőben végezhessék nehéz munkájukat. Visszatérve ismét az aknából, a fel­színen már ott találjuk indulásra ké­szen a váltóbrigádot. — A „Petőfi” ifi-brigád — mutat a nyolctagú csoport felé a mérnök. Az akna szája felé indulnak, újabb rohamra a sziklafalak közé, hogy folytassák ötéves tervünk egyik leg­­nagyobbszabású békealkotását, a bu­dapesti Metro építését. A­ „Petőfi" ifi-brigád leszállásra készül. Békehéten készülnek vasutasaink a vasutasnapra A vasút dolgozói felkészülnek az augusztus 12-i vasutasnapra. Békehetet tartanak a vasutasnap befejeztéig. A szegedi 16-os pályamesteri szakaszon a Petőfi-brigád vállalta, hogy normáját a vasutasnapra I­I0 százalékról 125 százalékra emeli. A brigád tagjai teg­nap már 129 százalékot értek el. A kiskunhalasi sűtőh­ázban Németh Vince oktatótiszt az őszi forgalom sikeres le­bonyolítása érdekében vállalta, hogy a segédkezelő személyzetet augusztus 12-re előkészíti a vonat­vezető vizs­gákra. Komló állomás komplex­ brigádja a vasutasnapon kilenc irányvonatot in­dít. Miskolcon ezen a napon reggel hét órakor ünnepélyes keretek között békevonatot indítanak Ózdra. A hatvani fűtőház dolgozói a vasu­tasnap tiszteletére vállalták, hogy he­­tenkint két békevonat helyett négy békevonatot indítanak és heti 500 mázsa szén helyett 800 mázsát takarí­tanak meg. A munkafegyelem megszilárdításával a Magyar Pamut fonodája behozza lemaradását a versenyben A Magyar Pamutipar a kongresz­­szusi versenyben a Kistext után a második helyre tört. Ez év második negyedében azonban visszaesett üze­münk, különösen a fonoda, amely júliusban például csak 91 százalékra teljesítette készáru-tervét. A minisz­tertanács augusztus 20-i vándorzász­lajáért folyó versenyben fonodánk a legújabb értékelés szerint, erősen le­maradt. A lemaradás fő oka: a termelés­ből kieső órák nagy száma. Ezeket egyrészt a műszaki előfeltételek hiányos biztosítása okozza, másrészt a laza munkafegyelem. A fonodas dolgozóknak havonta mintegy 16 százaléka maradt távol különböző okok miatt. P­edig ha két dolgozónak nyolc órán keresztül áll a fonógépe, az máris 46—48 kiló­ fonalkiesést és 1058 forint kárt jelent. Sok hiányosság tapasztalható még művezetőink munkájában. Egyesek még nem érzik át azt a felelősséget, ami népi demokráciánkban a vezető munkájához szükséges. Ha egy-két százalékkal kevesebb a prémium, mint amennyit vártak, akkor „elked­vetlenednek" és jóformán alig törőd­nek a munkával. Ilyen például Lo­vász főművezető, aki ugyan jó ered­ményeket ér el, ha egy-egy jutalom­mal járó kampány­műszakot kell megszervezni, de különben nem tel­jesíti teljes mértékben a reábízott feladatokat. A minisztertanács hatá­rozata a művezetők munkájáról ja­vulást hozott ezen a téren, de még mindig nem elegendőt. A tervnemteljesítés következtében 60.000 kiló fonallal vagyunk adósai a szövödéknek. Ezt a mulasztást most be akarjuk hozni. A népnevelők leg­utóbb megbírálták a műszaki veze­tést. Ugyanakkor megfogadták, hogy határidőre teljesítik az augusztus 20. tiszteletére tett vállalásokat és moz­gósítják erre a többi dolgozót is. Megmagyarázzák, milyen nagy kárt jelent az országnak a sok hiányzás és késés., A vállalat jutalomban ré­szesíti azokat a mestereket is, akik­nek munkahelye hetenként, teljesíti a 100 százalékot, így akarjuk megja­vítani helyezésünket az­ alkotmá­nyunk tiszteletére folyó versenyben. Elmondta: Vajda Andor, a Ma­gyar Pamutipar műszaki igaz­gatója. Minden hétfőn békeműszak a Népstadion építkezésén A Népstadion építkezésén gyakran előfordult, hogy pénteken este a dol­gozók egy része hazautazott és hét­főn későn, vagy csak dél­után kezdte meg a munkát. A legutóbbi termelési értekezleten az építkezés dolgozói kö­vetelték a munkafegyelem megszilárdí­tását. Elhatározták, hogy maiden hét­főn békeműszakot tartanak. A legjobb népnevelők, Vaj, és Némedi elvtársak megmagyarázzák a fegyelmezetlen dolgozóknak, ha egy brigádból két ember hiányzik, mennyi kárt jelent ez népgazdaságunknak, ugyanakkor a brigád is — csupán egy szombati há­romórás hiányzásnál — több, mint száz forintot veszít. EGY HÉTTEL HATÁRIDŐ ELŐTT FEJEZTÉK BE az Egyesült Izzó üvegolvasztó kemencéjének átépítését Az Egyesült Izzó üveggyárának ol­vasztókemencéje a felszabadulás előtt mandössze nyolc hónapig volt egyhu­zam­ban , alkalmas az olvasztásra, utána pedig négy-öt hétig átépítésre szorult. A felszabadulás után a ke­mence tartósságát­ jó karbantartással 10, majd 12 hónapra növelték. A gyár dolgozói az alkotmány ünnepére fel­ajánlásaikat­ már úgy tették meg, hogy a kemence 14 hónapos tartóssá­gát vették számításba. Az üzem ol­­vasztárai azonban, még ezt az időpon­tot is túlszárnyalták. A kemenceépítő dolgozók az ózdi kemenceépítők pél­dájára az átépítés munkáját egy hétte­l a határidő előtt befejezték. A szovjet tapasztalatok alkalmazásával egyszer­re két oldalon kezdték meg a kemence építését. Ennek eredményeként először építették újjá három hét alatt a száz­tonnás kemencét. Budapesten augusztus 19-én osztják ki az Országos Kultúrverseny díjait a legjobb csoportok közt Az Országos Kultúrverseny üzemi és városi 1. szakaszának díjkiosztása augusztus 19-én és 20-án, alkotmá­nyunk ünnepén lesz a fővárosban és a megyeszékhelyeken. Budapesten 19-én délelőtt, a MEMOSZ-székház nagyter­mében adj­ák­ át a legjobb fővárosi üzemi és,­területi énekkaroknak, szín­játszó- és tánccsoportoknak, valamint a legjobb patterrálóknak a népművelési minisztérium, a SZOT és a Fővárosi Tanács jutalmait. Vésett ezüstserlegek, Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak nagyméretű portréi, új életünket ábrá­zoló festmények, dísz­kidvesek, hímzett selyemzászlók, szakkönyvtárak, hang­szerek és színpadi kellékek szerepelnek az „értékes jutalmak között. Ugyancsak ezen a napon szabadtéri ünnepségeken osztják ki­ a díjakat a kerületek ,leg­jobb csoportjainak, a X. kerületi végre­hajtó bizottságok elnökei és a Szak­­tanács képviselői. -j Pedagógusaink készülnek az új tanévre Vázlatot készítettem jövő évi munkámhoz Vakáció! — Ez az a bűvös szó, mely minden diák és mondjuk meg őszintén, a nevelők szívét is megdo­bogtatja, hiszen a szünidőben lehet a legjobban élvezni a nyár minden örö­mét, szépségét. A vakáció erőgyűjtés a tanár és a tanuló részére egyaránt. De míg a gyermekeknél ez főleg fizi­kai, nálunk elsősorban szellemi erő­gyűjtést jelent, felkészülést az új, kö­zeledő tanévre. Hogyan készülök az új tanévre? Most olvasom el azokat a könyveket, tanulmányokat, amelyekre télen nem jutott­ elég időm, így fejlesztem ideoló­giai és szakmai tudásomat. Mint iro­dalomszakos, különösen az új magyar irodalom termékeit és a szovjet szép­irodalmat olvasom. Már most megje­lölöm, kiírom azokat a részleteket, melyekre majd felhívom tanulóim fi­gyelmét. Ezzel egyben készülök a szak­köri munkámra is. Megállapítottam már egész évi munkám menetét, váz­latát és összeállítottam a hozzá szük­séges irodalmat. A tanév folyamán el­készített jegyzeteket most rendezem, a hiányosakat kiegészítem és újakkal gyarapítom, így készülök, az új tan­évre, hogy még több, még alaposabb tudást nyújtsak tanítványaimnak. Peskó Lívia, IV. ker. Szent István-téri általá­nos leányiskola pedagógusa: Alkalmazom a szovjet pedagógia eredményeit Júliusban többedmagammal kéthetes továbbképző tanfolyamon vettem részt. Így szakmai, módszertani, pedagógiai és ideológiai tudásunkat fejlesztettük. Délelőttönként a legkiválóbb előadók és pedagógusok tartottak előadást, me­lyet mindig konzultáció követett. A legkülönbözőbb problémákat vetettük fel és mindenre értékes, kielégítő vá­laszt kaptunk. Komoly, értékes isme­retekkel gyarapítottuk tudásunkat. Megismertük a szovjet pedagógia, leg­újabb eredményeit, igyekeztünk azt mindjárt a mi munkánkra alkalmazni. Alaposan áttanulmányoztuk Kairov és Goncsarov könyveit. Az év folyamán már sokszor forgat­tuk e két könyv lapjait, de akkor nem tudtunk olyan elmélyülten foglalkozni velük. Na­gyon értékes módszertani útmutatáso­kat kaptunk, amelyek kétségkívül megkönnyítik majd iskolai munkánkat. Ez a tanfolyam számunkra hasznos és eredményes volt. Aradi Jenő, IV. kerületi Szent István-téri ált. fiúiskola pedagógusa. A Pári nekünk is segített Az elmúlt évek nyári szünetei sok kétséget és bizonytalanságot hoztak nekünk, pedagógusoknak. A tanköny­vek késedelmes megjelenése, a mód­szertani útmutatások és irányító tan­menetek hiánya sokszor keservessé tették munkánkat. De a Párt szeme nyitva volt. Felismerte a bajokat, meg­látta a hibákat és világos helyzetet teremtett közoktatásunk vonalán. Ép­pen ezért, ma már nem érzek bizony­talanságot, amikor iskolai munkám megkezdésére gondolok. Tudom, mit vár tőlem a dolgozó nép országa és tudom azt is, hogy legjobb képessé­geim kifejtésében számíthatok a fele­lős vezetők támogatására, a Párt, va­lamint a társadalmi szervezetek segít­ségére. Azért, hogy az iskolaévben jó eredményt tudjak elérni, komolyan, tervszerűen készültem fel munkámra. Vándor Andor, XIV. ker. Miskolci­ úti ált. isk. pedagógusa. Boldog gyermekek a Városi Tanács napközijében A népi demokrácia gondoskodása folytán egyre több napközi és óvoda épül. Az eredetileg előirányzott hat­ezer napközi 1954-re több, mint ötszö­rösére emelkedik. A Budapesti Városi Tanács is nyitott üzemi óvodát és napközit a dolgozók gyermekei ré­szére. A központi városháza épületé­ben az óvoda és­ napközi vízmedencé­vel is rendelkezik, aminek, mint ké­pünk is bizonyítja, igen örülnek a vi­dám apróságok. Elől látható: Morvát Julika, Bíró Andris, Buska Kati, Ga­lambos Margit, Demeter Teri, hátul: Körös Andris, Dániel Marika, Barta Tamás és Ország Józsi élvezik a ki­adós fürdőt.

Next