Világosság, 1951. október-december (7. évfolyam, 229-304. szám)

1951-10-29 / 253. szám

7 NOVEMBER ELSEJÉN KEZDŐDIK A BÉKE VILÁGTANÁCS MÁSOD ÜLÉSSZAKA MOSZKVA, október 29. (TASZSZ) A Trud közli Guljajevnek, a Béke Világtanács titkárának cikkét a Béke Világtanács második ülésszakáról, amely november elsején Bécsben nyí­lik meg. Guljajev elemzi­­a népek békeharcának a berlini ülésszak óta elért sikereit. Nyolc hónap alatt — írja Guljajev — a béke hívei hatalmas méretű kampányt indítottak a békealáírás­­gyűjtéséért. Az eredmény eddig több mint 560 millió aláírás az öt nagyhatalom békeegyezményét követelő felhí­vásra. Isz arról tanúskodik, hogy a népek teljesen támogatják ezt a történelmi jelentőségű kezdeményezést. A béke­­aláírásgyűjtési kampány 69 országban indult meg és politikai aktivitásra ébresztette a tömegek millióit az egész világon. A békeegyezményt követelő felhívás aláíróinak száma már 60 millióval felülmúlta azoknak a szá­mát, akik ugyanennyi idő alatt alá­írták a stockholmi felhívást. Guljajev rámutat, hogy a békeharc­cal kapcsolatos fontos nemzetközi kér­dések megoldásába a Béke Világtanács nemzetközi értekezleteken keresztül a lakosság új rétegeit vonja be. Meg­kezdték az előkészületeket a moszkvai világgazdasági tanácskozás összehívá­sára. Ezen az értekezleten megvitatják az életkörülmények megjavításának és a népeik közötti gazdasági együttműkö­dés kiterjesztésének kérdéseit. Az olasz és francia orvosok kezdeményezésére összehívják a nemzetközi egészségügyi konferenciát, amely a háborús készülő­dések káros egészségügyi következ­ményei ellen folyó harc problémáival fog foglalkozni. Folynak az előkészü­letek az amerikai, skandináviai, közel­­keleti és északafrikai országok béke­értekezleteire. A legfontosabb kérdés, amelyet a békeegyezmény megkötése során ren­dezni kell, a fegyverkezés csökkentése A kapitalista országok népeire súlyo­san nehezednek a fegyverkezési ver­seny által rájuk mért hatalmas terhek. A Béke Világtartács irodája java­solta, hogy vitassák meg ezt a kérdést a bécsi ülésszakon. A Béke Világtanács ülésszaka foglal­kozni fog a népek követelésével, hogy rendezzék békés úton a koreai kon­fliktust,­ kössenek mindenoldalú béke­szerződést Németországgal és Japán­nal, amelyeket az imperialisták az­­ir háború veszélyes tűzfészkeivé alakí­tanak. Nagy feladatok állnak a béke­mozgalom vezető központja előtt a népek közötti kulturális kapcsolatok megerősítése és fejlesztése terén is. A Béke Világtanács november 1-én megnyíló második ülésszaka — fejezi be a cikkíró — nagyjelentőségű lesz a békeegyezményt követelő kampány sikere biztosításának, a népek szabad­sága és biztonsága, igaz ügye győ­zelmének szempontjából. Keszonban megalakították a megállapodások betartását ellenőrző hivatalt PEKING, október 29. (TASZSZ) Az Új Kína hírügynökség tudósí­tója közli Keszonból, hogy a küldött­ségek október 25-i megállapodásának megfelelően a két fél összekötő tiszt­jei október 28-án, reggel 9 órakor megalakították a közös hivatalt, hogy biztosítsák a megállapodások szigorú megtartását mindkét fél részéről és megakadályozzák az egyezmény meg­sértésének megismétlődését. A két fél összekötő tisztjeinek vasárnap tartott első együttes ülése kidolgozta az ér­tekezlet körzetének biztonságát szol­gáló intézkedések részleteit, valamint más adminisztratív problémákat. Az együttes ülés délelőtt 9 óra 50 perc­kor fejeződött be. Valamennyi arcvonalon visszaverte az ellenség támadásait a koreai néphadsereg A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadseregének főparancs­noksága jelenti október 28-án, hogy a koreai néphadsereg egységei, szoros együttműködésben a kínai népi önkén­tes osztagokkal, sikeresen visszaverik valamennyi arcvonalon az ellenség tá­madásait és nagy veszteségeket okoz­nak az ellenségnek emberben és hadi­anyagban. Október 27-én a nyugati arcvonalon Joncshon térségében a nép­hadsereg egységei sikeresen vissza­verték az ellenség több támadását. A keleti arcvonalon Janggutól északra az ellenség több mint ötven harckocsi tá­mogatásával több mint tíz rohamot in­dított. A néphadsereg egységei ezeket a rohamokat visszaverték. A néphadsereg légvédelmi egységei és az ellenséges repülőgépekre vadá­szó lövészek október 28-án lelőtték az ellenség négy repülőgépét, amely részt vett Szunjan, Vonszan és Anbon békés helységek barbár bombázásában és gépfegyverrel való tüzelésében. Amerikai „katonai tanácsadó csoport"Belgrádban, a „békekonferencia" légiákban Titóék háborús készülődése új szakaszba lépett. Ezt az új sza­kaszt az jellemzi, hogy a titóista hadsereg felett az amerikai vezérkar most már nyíltan, mondhatni hivata­losan gyakorolja az ellenőrzést. Két beszédes jelentés is tanúskodik erről. Mindkettőt a Reuter­ hírügynökség táviratozta meg Washingtonból. Az egyik jelentés értelmében az USA kormánya katonai segélynyújtási egyezményt köt Jugoszláviával és a szerződést a közeli napokban Belgrád­ban aláírják. Az egyezmény értelmé­ben Jugoszlávia még az eddiginél is több amerikai fegyvert és felszerelést kap. A másik jelentés szerint rövide­sen katonai misszió utazik Jugoszlá­viába­­ állandó tartózkodásra. Ezt a missziót „amerikai katonai tanácsadó csoportnak’­ nevezik. Hivatalosan be­vallott célja: ellenőrizni az amerikai fegyverek szétosztását Jugoszláviá­ban. A világ azonban már ismeri az az amerikai ,,katonai tanácsadó cso­portok’“ működésének valódi céljait -­­különösen a koreai rabló háború ki­robbantása óta. A Truman—Tito-féle katonai se­gélynyújtási egyezményt és az ameri­kai vezérkari kirendeltség Jugoszlá­viába költözését az imperialista há­borús gyújtogatók katonai szakértői­nek szemleútjai előzték meg. Edelsten angol admirális a Liverpool cirkáló fedélzetéről tartott szemlét a jugo­szláv tengerészeti erők hadikészültsége felett, Collins tábornok, az amerikai szárazföldi erők vezérkari főnöke pedig Tito szárazföldi hadseregének felkészültségét ellenőrizte. Az amerikai lapok az utóbbi idő­ben sokat írnak arról, hogy Titóék „támadás esetén” sokáig tudnák ma­gukat tartani, hiszen Közép-Jugoszlá­­via hegyes vidéke alkalmas terep a védekezésre. Collins tábornok azonban nem azt tekintette meg, milyen véde­kezési lehetőségei vannak a jugoszláv hadseregnek. Skopljéban, Szarajevó­ban és Ljubljanában támadó hadgya­korlatokon vett részt és utána kije­lentette: „Amint látom, Jugoszláviá­nak még több harckocsira és repülő­gépre van szüksége." Más szóval: fo­kozni kell a titóista hadsereg támadó­készültségét. A „Messaggero" című olasz lap Collins látogatásával kap­csolatban azt az értesülését közli, hogy az amerikai vezérkari főnök az olasz, jugoszláv és görög haderők terveinek ,,összehangolásáról" is tár­gyalt THóval. Ezt a feltevést alátá­masztja az a tény, hogy Collins bel­grádi útja előtt Rómában járt, ahol Paccardi hadügyminiszterrel és Farras vezérkari főnökkel folytatott megbe­szélést. Jellemző az is, hogy Edelsten admirális jugoszláviai látogatása után a Liverpool fedélzetén Egyiptomba hajózott, Collins pedig Belgrádból a távolkeleti frontra utazott. Nyilván­való, hogy a Tito-banda egyre fonto­sabb szerepet játszik az imperializmus egész világra kiterjedő támadó tervei­ben. A belgrádi hóhérbanda közben gör­csös erőfeszítéseket tesz valódi szerepe álcázására. Ezt a célt szolgálja az a „békekonferencia" is, amely október 23-án kezdődött meg Zágrábban. A horvát fővárosban, az úgynevezett­­,jugoszláv nemzeti békevédelmi bizott­ság" által rendezett cirkuszi előadá­son, a munkásáruló Ziliacusszal az élen, egész sor nyugateurópai munkás­­áruló, háborús ügynök vett részt. Min­den szónok habzó szájjal támadta a Szovjetuniót és a népi demokráciákat és „biztosította” a jugoszláv népet hogy Tito „marsall” a „béke és demo­krácia tántoríthatatlan híve”, — való­ságos békeangyal. A jugoszláv népet persze már nem téveszti meg ilyen átlátszó mes­terkedés­. A jugoszláv hazafiak béke­harcának — mint a legutóbbi jelenté­sek hírül adják — új lendületet adtak a középkeleti események. Az egyipto­mi szabadságmozgalom lángralobba­­nása nagy visszhangot keltett Jugo­szlávia hegyei között. A Magyaror­szágon élő jugoszláv forradalmi emi­gránsok lapja, a „Za Ljudsko Zmago" ezt írja: „A háborús uszító Collins és társai a legmélyebb gyűlöletet és megvetést olvashatták ki a jugoszláv katonák, az egész jugoszláv nép te­kintetéből. Saját szemükkel győződ­hettek meg arról, hogy, a hős jugo­szláv nép semmi­­közösséget sem vál­lal a gyilkos Tito-klikkel. Kiolvashat­ták a jugoszláv hazafiak megvető te­kintetéből: yankeek, pusztuljatok ha­za, különben ugyanolyan sors vár rá­tok, mint elődeitekre, a hitleristákra." Bizonyos, hogy a titóista háborús készülődések új szakasza még tovább fokozza a jugoszláv nép elszánt har­cát rabtartói ellen. Világosság HÉTFŐ, 1951 OKTÓBER 29. Nagyarányú imperialistaellenes tüntetések Szudánban KAIRO, október 29. (TASZSZ) Az Al Miszri és az Al Ahram tudó­sítói jelentik Khartumból, hogy októ­ber 26-án Szudánban újabb imperia­­listaellenes tüntetések zajlottak le. Nagyarányú tüntetések voltak Khar­­tumban, Szudán fővárosában és Om­­durmanban, Khartum elővárosában. Az angol katonák fegyvereket és könny­gáz-bombákat használtak a tüntetők ellen. Sok tüntető súlyosan megse­besült. Sok tüntetőt letartóztattak. A város valamennyi iskoláját bezár­ták. A diákok elhatározták, hogy na­ponta gyűléseket tartanak az angol imperialisták elleni harc megszerve­zése érdekében. A Szuezi-csatorna Részvénytársaság államosítását követelik Egyiptomban KAIRO, október 29. (MTI) Egyiptomi képviselők, valamint po­litikai, társadalmi és szakszervezeti szervek képviselői felszólították a kor­mányt, vigye keresztül a Szuezi-csa­­torna Részvénytársaság azonnali ál­lamosítását — közli az ADN tudósí­tója. A Reuter szerint a Szuezi-csatorna Részvénytársaság 400.000 részvényé­nek 52 százaléka a francia tőkések birtokában van. Az angol nagytőke a részvények 44 százaléka fölött rendel­kezik. Hazaérkezett a Kanadából hazatelepülő magyarok tizedik csoportja Vasárnap reggel a Keleti-pályaud­varra megérkezett a Kanadából haza­települő magyarok tizedik csoportja. A csoportban harmincöt magyar tért vissza hazájába. A hazaérkezett magyarok a pálya­udvari fogadtatás után a Béke­szállóba mentek, ahol Abelovszky József, a Magyarok Világszövetsége főtitkára üdvözölte őket. A hazaérkezettek ne­vében Petik János, a csoport vezetője válaszolt az üdvözlő szavakra, majd a csoport tagjai szállásaikra távoz­tak, hogy kipihenjék az utazás fára­dalmait s a pihenőnapok után meg­kezdjék munkájukat a szocializmus építésében (MTI). * Lehr bonni belügyminiszter bejelentette a munkások elleni terrorhadjáratot BERLIN, október 29. (MTI) Lehr, a bonni bábkormány hírhedt belügyminisztere egy bonni sajtóérte­kezleten megismételte néhány nap előtti kijelentését, hogy a szövetségi közigazgatási bíróságnál „kormány­­sértés’’ címén feljelentést tett a Né­met Kommunista Párt ellen. A bonni „kormány” remilitarizálási terveinek zavartalan végrehajtását a Kommu­nista Párt betiltásával akarja elérni. Lehr a sajtóértekezleten első ízben ismerte be a nyilvánosság előtt, hogy a bonni kormány „szövetséges kém­elhárító” szolgálatot szervezett, amely szorosan együttműködik a nyugati ha­talmak kémszolgálatával. Ez az intéz­mény nem más, mint a Gestapo leg­újabb változata, amelyre a munkás­ság üldözésével kapcsolatban „külön­leges feladatok” várnak. A csehszlovák nép nemzeti ünnepe .Harminchárom évvel ezelőtt, 1918. október 28-án a cseh és szlovák nép lerázta magáról a több évszáza­dos Habsburg uralmat és megterem­tette önálló államát. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása elválaszt­hatatlan a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól. A cseh és szlovák dol­gozók számára is 1917. november 7 adta meg azt a forradalmi lökést, amely 1918 október 28-hoz vezetett.­A forradalmi harc élén, már 1918 októ­berében is a munkásosztály állott, de a cseh burzsoázia, amelyet a jobb­oldali szociáldemokraták és a külföldi imperializmus támogatott, végül is győzött abban a harcban, amely az éppen megalakult Csehszlovák Köz­társaság jellegéért és birtokáért folyt. A csehszlovák munkásosztály forra­dalmi megmozdulásait a burzsoázia vérbefoj­totta és kezébe kaparintva az államhatalmat arra, az útra lépett, amely végül is odavezetett, hogy a hírhedt müncheni egyezmény folytán Csehszlovákia Hitler hordáinak fel­vonulási­ terepévé változott. A­hogy a Csehszlovák Köztársaság megszületése szorosan össze­függ a Nagy Októberi Szocialista for­radalommal, éppúgy újjászületése is elválaszthatatlan ezzel, az emberiség történelmében új korszakot nyitó ese­ménnyel. Miként bennünket, magyaro­kat, Csehszlovákia népét is Lenin és Sztálin katonái szabadították fel, és ezzel Csehszlovákia dolgozó millióinak is megadták a lehetőséget, hogy most már végérvényesen saját kezükbe ve­gyék sorsuk irányítását. A forradalmi hagyományokra támaszkodó Csehszlo­vák Kommunista Párt vezetésével­­ dolgozó nép élt a Szovjetunió adta le­hetőségekkel és kemény harcban csa­pást csapásra mért a külföldi és a ha­zai burzsoázia ügynökeire, akik mint 1918-ban, most is megpróbálták akna­munkájukkal aláásni a dolgozó nép új államát. 1948. február 28-ai után, amikor a csehszlovák nép életében be­következett a győztes fordulat, a szocializmus építésének beláthatatlan perspektívái nyíltak meg. A felsza­badult nép megváltozott viszonyának az államhoz, leghűbb visszatükrözője a termelékenység állandó emelkedése. 1947—1948. között 2,1 százalékkal emelkedett a munka termelékenysége és az elkövetkező évben, vagyis 1949- ben ez a szám már 10,7 százalékot ért el. 1949-ben 25 százalékkal volt magasabb a munka termelékenysége, mint 1937-ben és azóta is állandóan növekszik. A­z újjászületett Csehszlovák Köz­­társaság szomszédunk és bará­tunk. A két felszabadult nép, amelyet a felszabadulás előtt reakciós ural­kodó osztályaik mesterségesen szembe­állítottak egymása­, ma baráti kezet nyújt egymásnak, együtt halad, a szocializmus közös építésének útján. Egybeforrasztja őket nemcsak a szö­vetségi szerződéssel megpecsételt ba­rátság, hanem a béke védelmének kö­zös ügye is, amelyért vállvetve küz­denek a Szovjetunió vezette legyőzhe­tetlen béketáborban. A­ Pravda az angol parlamenti választások eredményeiről MOSZKVA, október 29. (TASZSZ) A Pravda „Az angol parlamenti vá­­lasztások eredményeihez” című vezér­cikke a többi között a következőket ír­ja: A választásokon a Konzervatív Párt 319, a Munkáspárt pedig 293 mandá­tumot kapott. A Munkáspárt bukása egyenes kö­vetkezménye annak a bel- és külpoli­tikának, amelyet a munkáspárti kor­mány fennállásának első napjaitól kezdve folytatott. Ismeretes, hogy az 1945-ös parlamenti választásokon a Munkáspárt olyan programmal lépett fel, am­ely magában foglalta az or­szág gazdasági helyzetének megjaví­tását, a lakosság életszínvonalának emelését és széleskörű társadalmi re­formokat a belpolitika terén, külpoliti­kai téren pedig a béke és a nemzet­közi együttműködés megszilárdítását. A munkáspártiak hangsúlyozták, hogy elsőrendű feladatuknak tartják a Mun­káspárt kormányra jutása esetén a ba­ráti kapcsolatok kiépítését a Szovjet­unióval. Az angol nép hitt ezekben az ígé­retekben és az 1945-ös választásokon a Munkáspárt jelöltjeire szavazott, akik akkor túlnyomó többségben ju­tottak be a parlamentbe. A munkás­párti kormány azonban nem váltotta be ígéreteit. A béke és a nemzetközi együttműködés politikája helyett, amelyet a választóknak ígért, a mun­káspárti kormány a fegyverkezési haj­szának és az új háború kirobbantá­sának útjára lépett, fenntartás nélkül engedelmeskedett az agresszív ame­rikai erők követeléseinek és egyre jobban feladta az ország önállóságát és függetlenségét. A választók már az 1950 februári választásokon világosan kifejezésre juttatták, hogy elégedetlenek a Mun­káspárt bel- és külpolitikájával. A Munkáspárt ekkor nagy nehezen ke­rülte el a vereséget és sok mandátu­mot veszített. 1950 februárjában a lakosság ko­molyan figyelmeztette a munkáspárti kormányt és reakciós vezetőit. Addig­ra az angolok már meggyőződhettek arról, hogy mit érnek a Munkáspárt ígéretei. A munkáspárti politika eredménye­képpen Anglia gazdasági helyzete belső és nemzetközi szempontból egy­aránt, nemcsak hogy nem javult­, ha­nem jelentős mértékben rosszabbodott és Angliát az amerikai monopoltőke pénzügyi rabláncra fűzte Az amerikai monopoltőkések egyre inkább kiszo­rítják Angliát világpiacairól és egyre erélyesebben taszítják vissza a má­sodrendű hatalom helyzetébe. A munkáspárti kormány politikája oda vezetett, hogy Anglia lakossága, elfordult a Munkáspárttól és a Kon­zervatív Pártra szavazott, nyilván ar­ra számítva, hogy a konzervatív kor­mány hatalomrajutása változást hoz az angol politikában.­­Lehet-e azon­ban arra számítani, hogy az új kor­mány valamiféle változást hoz majd Anglia politikájában akkor, amikor a munkáspárti kormány gyakorlatilag a konzervatívok politikáját, folytatta? Tudjuk, hogy a kapitalista orszá­gokban, az úgynevezett képviseleti rendszerben az egymással versengő polgári pártok a választások előtt kü­lönböző programmok­kal lépnek fel és nem fukarkodnak mindenféle jót ígér­getni ,a választóknak. Mihelyt azon­ban a parlamenti választások elmúl­nak, a pártok élén álló politikusok sürgősen és maradéktalanul elfelejtik ezeket az ígéreteket. Látjuk, hogy éppen ez a helyzet ma is az angol parlamenti választásokkal kapcsolatban, ahol a munkáspárti kor­mányt felváltotta a konzervatívpárti kormány. A munkáspártiak vereségé­nek azonban mégis komoly politikai jelentősége van. A munkáspárt veresége a lezajlott választásokon azt mutatja, hogy a munkáspárt elvesztette befolyását Ang­liában és azt, hogy a kapitalista or­szágok vezető körei egyre nehezebben tudják megtéveszteni a néptömegeket. És hasonló sorsra fog jutni minden angol kormány, amely ugyanezen az úton halad. Országos tűzoltóverseny a Margitszigeten Tegnap délelőtt 9 órakor a Margit­szigeten a belügyminisztérium sport­telepén zajlott le az országos tűzoltó­verseny a megyei és a területi ver­senyekről győztesen kikerült községi tűzoltócsapatok részvételével. Mielőtt a különböző gyakorlatok megkezdőd­tek volna. Gál Ferenc tűzoltóalezre­des, a belügyminisztérium tűzrendé­­szeti főosztályának vezetője röviden beszélt tűzoltóságunk munkájáról, fej­lődéséről. A beszámoló után a legjobb köz­ségi tűzoltócsapatok álltak fel egy­másután a mozdony- és kocsifecsken­dőknél és igyekeztek azokat mielőbb felszerelni. A kocsifecskendő szerelé­sénél női tűzoltócsapatok is indultak. Az állami tűzoltóság budapesti egy­ségei következtek ezután. Először — zeneütemre — szabadgyakorlatot, majd horoglétramászást mutattak be. Kötél­ereszkedés, műszaki mentés, ponyvába ugrás, motorral ugratás tűzkarikán át: mind igen érdekes gyakorlatok. Az egyes bemutatók után hangszórón is­mertették a nagyszámú közönséggel, hogyan hajtják végre azokat és miért van rájuk szükség. Például a kötél­ereszkedés azért szükséges, hogy ha a tűzoltó már nem tudja másként el­hagyni az égő épületet, ne essen ál­dozatául a tűzvésznek. A „műszaki mentés”­­célja, hogy elhatárolja a tü­zet és ezzel megakadályozza a na­gyobb kárt. Ezután „valóságos tűzoltás” követ­­­kezett. Egy faállványt meggyújtottak és amint égni kezdett, azonnal műkö­désbe léptek a tűzoltókocsik. A tűz­oltók fürge kezekkel elkészítették a vezetéket és hatalmas sugárban már ömlött is a víz. A tüzet hamarosan eloltották. A bemutatók után a győztes községi tűzoltócsapatok kitüntetésére került a sor. A mozdonyfecskendő szerelésében az endrődi, a kocsifecskendő szerelé­sében pedig a jászárokszállási férfi tűzoltócsapat lett az első. A női tűz­oltócsapatok közül a baracskai tűzoltó­­csapat érte el a legjobb eredményt. A díjakat Házi Árpád elvtárs, belügymi­niszter adta át a győztes csapatoknak.

Next