Világosság, 1952. január-március (8. évfolyam, 1-77. szám)

1952-02-14 / 38. szám

_____ Oroszország 1918 nyarán... „Anglia, Franciaország, Japán, Amerika impe­rialistái hadüzenet nélkül kezdték meg a katonai intervenciót, noha ez háború volt, sőt a leggyalázatosabb háború volt Oroszország ellen. Mint a tolva­jok, titokban topództak be ezek a „civilizált" rablók és Oroszország te­rületén katonaságot szállítottak part­ra... 1918 első felében két meg­határozott erő alakult ki, amelyek ké­szen álltak arra, hogy megdöntsék a Szovjethatalmat: az antant - impe­rialisták külföldön és a belső ellen­forradalom Oroszországban... Ennek az időszaknak hihetetlen nehézségei és az ellenük folytatott élethalálharc megmutatták, milyen kimeríthetetlen erő rejlik a munkásosztályban s mi­lyen nagy, milyen mérhetetlen a Bol­sevik Párt tekintélyének ereje.” Mintha a Bolsevik Párt történetének szavai elevenednének meg. Úgy érzi a néző, mikor peregni kezd a film: „Lenin 1918-ban”. Oroszország 1918-ban ... Kevés volt a kenyér. Kevés volt a hús. Éhség gyötörte a munkásokat. Moszkva és Petrograd munkásai két napra egy­­nyolcad font kenyeret kaptak. Voltak napok, amikor egyáltalán nem kaptak kenyeret. A gyárak nem dolgoztak, vagy alig dolgoztak, nem volt nyers­anyag, nem volt fűtőanyag. De a munkásosztály nem csüggedt. Nem csüggedt a bolsevikok pártja. Mintha Tolsztoj Golgotá-­s­ olvas­nánk, vagy Solohov Csendes Don-ját. A néző pillanatok alatt elfelejti, hogy filmet lát. Benne él a korban, rész­vevője az eseményeknek. Megrendül­ten és büszkén nézi Lenint, Sztálint, Vorosilovot, Szverdlovot, Gorkijt, Dzerzsinszkijt, a proletariátus nagy vezéreit. Lenin 1918-ban annyit jelent, mint az orosz nép, az orosz proletariátus 1918- ban. Lenin szava az orosz proletariá­­tus szava, Lenin tette a győzelmes orosz munkásosztály tette és Lenin győzelme az egész világ proletariátu­sának, minden elnyomott népének győzelme. Ezt mondja, ezt ábrázolja művészi, meggyőző erővel a film, amelynek középpontjában Lenin gran­diózus alakja áll. Ő a főszereplője, ő él a film minden kockáján, őt érez­zük akkor is, ha nincs is jelen. És mikor Lenin dolgozószobája íróasz­talánál a papír fölé hajól, vagy a Michelson-gyárban beszél a munká­sokhoz, Sztálinnal beszélget, vagy pa­­rancsot ad a távírókészülék mellett — megelevenedik az intervenció éveinek élethalál harca, szinte magunkba szívjuk a felejthetetlen korszak leve­gőjét. A „Lenin 1918-ban’’ nem do­kumentfilm. De nincs olyan dokument­film, amely ily hatalmas meggyőző erővel, ilyen maradandóan és sűrítet­ten érzékeltetne egy egész korszakot, „LENIN 1918-BAN“ mint Mihail Romm nagyszerű alko­tása, amely most magyarra szinkroni­­zálva kerül bemutatásra a szovjet film ünnepén. A nézőt magával ra­gadja a cselekmény, az egyes jelene­tek megoldásának nagyszerűsége, a színészek játéka.'* Olyan film ez, amelynek minden egyes kockája felejt­hetetlen élmény, olyan mű, amely a forgatókönyv, a rendezés és a színé­szek játéka összhatásaképpen vált ma­radandó, monumentális alkotássá. Milyen csodálatosan kifejező scsukin alakításában Leninnek minden mozdu­lata, gesztusa, tekintete! Milyen felejt­hetetlenek Natasával, a kis apátián anyátlan árvával való jelenetei. Vagy a Sztálinnal való találkozás. (Sztálin szerepét Gelovani játssza.) A rende­zés kifejező művészetének nagyszerű példája a Michelson-gyárban történtek megelevenítése, amikor Fanni Kaplan rá­lőtt Leninre. Elemi­­erővel tör fel az elkeseredés, a düh, a háborgó indulat a gyár munkásaiból, amikor az elfo­gott merénylőt hozzák. És ez a hatal­mas, jogos haragjában törni-zúzni kész tömeg a másik pillanatban már megrendülten és némán veszi körül az autót, amely előtt Lenin, a nagy ve­zér fekszik eszméletlenül. Felejthetet­len jelenetek: Lenin és Gorkij (Cser­kaszov) találkozásai és Szverdlov (Ljubasevszkij), Dzerzsinszkij (Mar­kov), Krupszkaja (Dubina) megjele­nése a film vásznán. Az árulók és kémek, az antant kö­vet, Buharin és társai ott settenked­nek, főzik terveiket Lenin meggyilko­lására, a szovjet hatalom megdönté­sére. És Lenin a munkások hatalmas tömege előtt beszél: „Bárhogy hábo­­rogjon is a burzsoázia, bárhogy dü­höngjenek a mi veszett ellenségeink, akármit tesznek, a mi feleletünk, mun­kás elvtársak, mindenre ez lesz: há­romszoros éberség, óvatosság és ös­-­­szefogás. Mindenki álljon sziklaszilár­­dan a maga helyén. Ne felejtsétek el, elvtársaim soha, a mi számunkra csak egyetlen út van: a teljes győzelem " A Vörös Hadsereg katonái Lenin nevével indulnak rohamra a szovjetek országa, a forradalom ügyének győ­zelméért, így végződik a film. Mintha Tolsztoj Golgotá­ját olvas­nánk, vagy Solohov Csendes Don­ját ... Igen, a „Lenin 1918-ban" című film ilyen hatalmas alkotás. (cs­gy) Jelenet a „Lenin 1918-ban” című filmben Világosság CSÜTÖRTÖK, 1952 FEBRUÁR A SZOVJET FILM ÜNNEPÉRE T­enin elvt­árs a kezdetleges, ala. -La­csony művészi és technikai szín­vonalú néma­filmekben már harminc évvel ezelőtt meglátta a fejlődés ha­talmas lehetőségeit. „Számunkra leg­fontosabb művészet a film” — mond­ta és biztos kézzel mutatta meg a fiatal művészet fejődésének útját „Az új életet ábrázoló filmek gyártá­sát híradók készítésével kell kezdeni” — figyelmeztetett Lenin és ezzel a­zt tanácsolta, hogy a filmművészek menjenek a nép közé, ismerjék meg közvetlenül és alaposan az életet, mu, lássák meg azt teljes valójában, vál­janak a szovjet rendszer győzelmei­nek aktív harcosaivá. És valóban, a forradalom, a polgárháború esemé­nyeiről készült első híradók már ma­gukban hordozták a népéletet ábrá­zoló harcos, realista filmművészet csíráit. Ezen az úton továbbhaladva jutott el a szovjet filmművészet olyan filmalkotásokig, amelyek mél­tán állíthatók a­z irodalom, a zene, a képzőművészet vragy alkotásai mellé. Az élet állandó tanulmányozásának, a szocializmus, a kommunizmus győ­zelméért vívott forradalmi harcnak útján, Sztálin elvtárs, a párt állandó támogatásával jutott el a szovjet film a nagy klasszikus maradandó al­­kotásokig, a Csapajev, a Lenin-fil­­mek, a Nagy hazafi, Berlin eleste, az Aranycsillag lovagja és a többi nagy­szerű film magaslatáig. Egyedül a szovjet filmművészet büszkélkedhet ilyen filmekkel; az imperialista or­szágok hanyatló kultúrája egyetlen, még csak ezekhez hasonlítható fil­met sem hozott létre. A minap egyik nagyüzemünk mun­­kájával beszélgetve, megkér­deztem tőle: miért szereti a szovjet filmet? Ezt válaszolta: „Mert minden szovjet filmből sokat tanulok, mind­egyiknek mély mondanivalója van. Minden világos, könnyen érthető szá­momra a szovjet filmekben. És mennyi szépség van bennük! Minden szovjet film után, amit láttam, úgy érzem, hogy jobban, könnyebben megy a munkám”. Mi Igen. Ezért szereti egész népünk a szovjet filmet. Ezért ünnep egész né­pünk számára a szovjet film ünnepe. Mennyi új szépséget tár elénk, meny­nyi mély tanulságot ad az idei szov­jet film ünnepe is. Magyarra szink­ronizálva látjuk viszont a szovjet film hatalmas, klasszikus alkotásai kö­zül a „Csapajev"-et és a „Lenin 1918-ban’’ címűt, amely a szovjet film­művészet egyik csúcsa. A magyar dol­gozók elé kerül az „Aranycsillag lo­vagja” című alkotás, amely a szovjet filmművészet új, nagyszerű eredmé­nyét jelzi. A kommunizmust építő szovjet ország gyors fejlődéséről, a szovjet emberek életének szépségéről, az alkotó munka hatalmas erejéről szól ez a költői szépségű film. A bé­kés építőmunka, az alkotó és a kö­zösséget szolgáló munkájában boldog­ságot találó szovjet ember ábrázolá­sának új eszközeit találták meg a film készítői. Ez a film a béke filmje. Az a nép, amely ilyen lendülettel épít, amely új elektromos állomások háló­zatával szövi be hatalmas országát, amely ennyi örömet, ennyi boldogsá­got merít az alkotó munkából, nem akarhat háborút. Amikor felépül a film középpontjában álló elektromos állomás, a film hőse így szól barátjá­hoz: „Én most is ábrándozom. Kép­zeld el, amikor itt széles aszfaltozott utak húzódnak, megújulnak a falak, amelyeket fiatal erdők vesznek körül. Látod, hogy a kommunizmus már kö­zel van, érezhető, itt van előttünk!” Az épülő kommunizmus világát tárja elénk a többi bemutatásra kerülő film is. A „Nagy koncert” a szovjet opera és balettművészet leg­jobb eredményeivel ismertet meg, a „Fények a faluban’’ az észt falu fejlő­dését, az észt kolhoz-mozgalom kibon­takozását mutatja meg. A Szovjet Örményország, Szovjet Azerbajdzsán, Szovjet Kazahsztán, Virágzó Ukrajna mind egy-egy szovjet köztársaság éle­téről ad színes, érdekes, vonzó képet, megmutatva az ipar, a mezőgazda­ság, a kultúra területeit, a szovjet né­pek történelmi útját a kommunizmus magaslatai felé. A „Szempillád ziz­­zenésére” és az „Aladdin”, Obrazcov bábszínházának egy-egy előadását mu­tatja be. A „Sztálini sólymok ünnepe", a „Győztesek nemzedéke" és az ün­nepi hónap műsorán szereplő többi film is jelentős alkotása a szovjet filmművészetnek. A szovjet film hónapja nagy ese­mény, nagy ünnep számunkra, ma­gyar filmművészek számára is. Ne­künk minden új szovjet film új útmu­tatást, tanácsot jelent. Gazdagítja, ki­egészíti azt a baráti segítséget és ta­nítást, amit a régibb szovjet filmek és Pudovkin, Avanyeszova, Gudkov elvtársak személyes jelenléte adott. Minden új magyar filmen a „Talpa­latnyi föld’-től a „Különös házas­ság"- ig és a „Szabadságunk születés­nap­já”-tól a „Kerecsensólyom”-ig ott láthatjuk a szovjet példa hatását. Nem felejtjük el, amire Jurij Rajz­­man, az „Aranycsillag lovagja” ren­dezője tanított bennünket a karlovy­­vary-i filmfesztiválon: „Filmjeinknek nemcsak tükrözniök kell a valóságot, hanem megvilágítani, segíteni az élet átalakításában... Kortársaink élő, lelkes alakjait kell megalkotnunk, mé­lyen és igazán ábrázolnunk életük leg­fontosabb eseményeit, kiemelnünk és népszerűsítenünk az újat, az élenjá­rót, a fejlődőt.”­­V nagy öröm számunkra az, hogy a szovjet küldöttség tagjai között itt lesz Cserkaszov, a legnagyobb filmszínészek egyike. „Egy szovjet szí­nész feljegyzései” című könyvében Cserkaszov összehasonlítja a szovjet és amerikai filmet és ezt mondja: „Soha életemben nem történt meg ve­lem, hogy a színpadról vagy filmvá­szonról gyilkosságra, lopásra, hitsze­­gésre vagy árulásra, aljas, sötét tet­tekre bujtogattam volna a közönséget. Operaház: Halk­a (M. G., 7). — Vá­rosi: Pillangókisasszony (Bulyovszky­­né—Rákosi Szidi—Ujházy-bérlet, 7). — Nemzeti: A revizor (7). — Katona Jó­zsef Színház: Warrenné mestersége (Küry Klára-bérlet, 7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: II Rákóczi Fe­renc fogsága (7). — Madách Színház: Út a tanyákról (Bartók—Basilides-bérlet, 7). — Ifjúsági: Az acélt megedzik (7). — Úttörő: Nincs előadás. — Fővárosi Operett:­­Szelistyei asszonyok (7). — Zeneakadémia: Nagyzenekar mesterei (3. est. 8). — Vidám Színpad: Tessék hozzászólni (Hevesi-bérlet, 7). — Fő­városi Víg Színház: Címe: ismeretlen (fél 8). — Állami Bábszínház: Sztárpa­rádé (fél 8). — Artista Varieté: Pró­bálja meg! (6, fél 8, 9). — Rádió: Bo­risz Godunov, opera, (Kossuth 20.45), Akácfa, rádiójáték (Petőfi, 21.30). LENIN 1918-ban (Magyarul beszélő szovjet történelmi film.): SZIKRA (Lenin-krt 120.) fél 4. háromn. 6, 8, v. fél 2., Szabadság (Bartók Béla­ út 64.) háromn. 4, 6, negyed 9, v. fél. 2., Munkás (Kápolna­ u. 3/b.) negyed 6, fél 8, v. 3 CSAPAJEV (Magyarul beszélő szovjet film.), Puskin (Fórum, Kossuth La­jos-u. 18.) fél 4, háromn. 6, 8, v. fél 2., Táncsics (Csepel) fél 6. három­negyed 8, v. fél 4, Szabadság (Új­pest) 6. negyed 9, v. háromn. 2. ARAN­YCSILLAG LOVAGJA (Színes, magyarul beszélő szovjet film.): VÖ­RÖS­ CSILLAG (Lenin-krt. 45.) fél 5, háromn. 7, 9. v. tér 3., Dózsa (Ró­bert Károly-krt. 61.) fél 5, háromn. 7, 9., Felszabadulás (Flórián-tér 3.) Olyan tudósok szerepét alakítottam, mint Tyimirjazev, Micsurin, Popov, a gyermekek által annyira szeretett földrajztudóst, Paganelt játszottam: Makszim Gorkij, a nagy író, vagy az ifjú tengerészek szerény tanítómestere alakját elevenítettem meg ... Sem nekem, sem társaimnak soha senki­nek az érdekében nem kellett lealacso­nyítanunk a történelmet és a művé­szetet, amint azt oly gyakran meg­teszik Amerikában, hogy érdekes, vonzó formába öltöztessék a gyaláza­tos, embergyűlölő eszméket." Cserkaszov magyarországi tartóz­kodása újabb lehetőség számunkra a szovjet filmművészet alkotó módsze­reinek megismerésére. A szovjet film ünnepe, a nagyszerű új szovjet filmek bemutatása, a szov­jet küldöttség látogatása újabb se­gítség fiatal filmművészetünknek a szocialista-realista film kialakításában, egész népünknek a szocializmus építé­sében. Kiss József filmrendező Nemzetközi Békedíjas A lemorzsolódás elleni küzdelemnek közüggyé kell válnia Még mindig vannak üzemek, ahol iskolai tanulókat alkalmaznak ipari vagy irodai munkára iskoláinkban, de különösen a kö­zépiskolákban nagy gondot okoz a le­morzsolódás. Egy tanuló így fejezte ki ezt a problémát társával való be­szélgetés közben: „Ha te most ittha­­gyod az iskolát, becsapod az államot, amely veled is számol terveiben. A te helyed üresen marad valahol. Kivel fogják a te üres helyedet betölteni a következő ötéves tervünkben? Most segédmunkás leszel egy üzemben, de honnan vesz majd az üzem egy mérnököt néhány év múlva?" Sajnos, sok üzemben nem látják ilyen világo­san ezt a kérdést és gyakran elő­fordul, hogy olyan tanulókat alkalmaznak, akik tanulmányaikat abba akarják hagy­ni, vagy meg akarják szakítani. Hiába a szigorú 137/1951. számú ren­delet, nemcsak felveszik, hanem csa­logatják is a középiskolai tanulókat egyes szűklátókörű üzemi igazgatók, íme néhány példa a sok közül. A Rákosi Mátyás Művekben, az Acél­­öntőben és a Fémműben a vezetők öt csepeli leánytanulót alkalmaztak szeptemberben, holott bizonyosan is­merik pártunk álláspontját a­ leányok továbbtanulásáról, meg arról is, hogy a középiskolás tanulóknak meg kell adni minden segítséget ahhoz, hogy majd az egyetemre kerülhessenek. Sú­lyosbítja a hibát, hogy ezek a tanulók mind munkás­szülők gyermekei, akiknek tovább­képzése elsőrendű fontosságú kér­dés. Várjon megéri-e a Rákosi Műveknek, hogy 1951 szeptemberében öt segéd­munkást vagy irodai segéderőt kap az 1958-ban esetleg már öt jól képzett mérnök helyett? Ugyanígy a Csepel Autógyárban, ahol Szűcs Mária nevű III. osztályos gimnáziumi tanuló, vagy a Hazai Fésűsfonóban pedig Kácsor Éva II. osztályos gimnáziumi tanuló „nyert alkalmazástHasonló vétség terheli az Egyesült Izzót, ahol Köbér György III. osztályos gimnáziumi tanulót al­kalmazták. A Fővárosi Nyomdában László Ágnest, a Varga Katalin-gim­­názium tanulóját állították munkába. Még feltűnőbb azonban a XVII. kerü­leti tanács eljárása. A tanács ugyanis alkalmazottai közé vette fel Takács Klára III. osztályos közgazdasági kö­zépiskolai tanulót. A tanácsoknak a maguk területén komoly munkát kell végezniük a tanulók „lemorzsolódása” ellen. De ebben az esetben azt látjuk, hogy a XVII. kerületi tanácsnál az elmé­let és a gyakorlat ellentmond egy­másnak. Gyakran a dolgozó szülők sincsenek tisztában a továbbtanulás jelentőségé­vel. Igen gyakran azzal a régi felfo­gással találják szemben magukat az iskolák vezetői, hogy „a lánynak nem­ fontos tanulni, mert úgyis férjhez­­megy”. Vagy azzal érvelnek a szülők, hogy „gyermekük elég erős már arra, hogy dolgozni menjen és eltartsa ma­gát”.­ Akár az egyik, akár a másik felfogás, a tőkés világ proletárjainak reménytelen helyzetéből fakad, de teljesen helytelen a szocializmus épí­tésének időszakában. Az iskolák vezetői, nevelői, a szülői munkaközösség tagjai, a DÍSZ, a ta­nácsok — s most már elsősorban az ősz óta sorra megalakult iskolai párt­­szervezetek — mind dolgoznak, har­colnak az iskolai lemorzsolódás ellen. Sok esetben sikeresen. Hogy milyen szükség van a foko­zottabb harcra, a lemorzsolódás ellen, éppen az mutatja, hogy a budapesti középiskolák diákjai kö­zül szeptember óta 700 tanuló hagyta ott az iskolát. Ezek legnagyobb része munkás szár­mazású gyermek. A reakció pedig jól tudja, hogy elsősorban a munkásosz­tály gyermekeire vár építésünk veze­tésének, irányításának feladata. Ezért nemcsak egyes szülőknek, üzemek ve­zetőinek helytelen felfogását kell meg­változtatni, hanem minden esetben az ellenség aknamunkáját is le kell leplezni a lemorzsolódás el­leni küzdelemben. A középiskolai lemorzsolódások el­leni küzdelemnek közüggyé kell vál­nia. Ez pedig csak a széles dolgozó tömegek megértő, felvilágosító munká­ja segítségével érhető el. A dolgozók­nak meg kell érteniök, hogy a közép­iskolai tanulók létszámának csökke­nése ötéves tervünket és a soron kö­vetkező terveinket veszélyezteti. Gimesi István, a Városi Tanács X. (oktatási) osz­tályának előadója színházak és mozik műsora háromn. 4, 6, negyed 9, v. háromn. 2., Tátra (Pesterzsébet) háromn. 6, 8, v. háromn. 4. NAGY KONCERT (Színes szovjet fi­l­m. 1. URÁNIA (Rákóczi­ út 21.) 4, negyed 7, fél 9, v. háromn. 2., Duna (Fürst Sándor-u. 7.) fél 5. háromn. 7, 9, v. negyed 3., Május 1. (Mártírok­ útja 55.) 4, negyed 7, fél 9., Brigád (P.­­lőrinc) fél 6. háromn. 8, v. negyed 4., Gorkij (orosznyelvű mozi) Akác­­fa­ u. 4.­ 6, 8. sz. v. 4. CIRKUSZ PORONDJÁN (Színes szovjet film.): Corvin (Kisfaludy-köz) 4, ne­gyed 7, fél 9., Hunyadi (Kispest) 6, negyed 9, v. 4. NYUGATI ÖVEZET (Új magyar film.): Alkotmány (Korzó, Újpest), 4, negyed 7, fél 9, v. háromn. 2., Otthon (So­roksár) fél 6, háromn 8, v. fél 4, csüt. szünnap., Kölcsey (Stefánia, Kispest) fél 6, háromn. 8, v. negyed 4. JUBILEUM (Csehov vígjátékából ké­szült magyarul beszélő szovjet film.): Kísérőfilm a Toldi, Bástya és Zuglói mozikban. SZOVJET NÉPMŰVÉSZET: Kísérőflm a Béke (R.-palota) moziban. A SELEJT BOSSZÚJA (Vidám magyar kisfilm.): Kísérő­film a József Attila, Corvin (P.-erzsébeti és Terv (P.új­hely) mozikban. TAVASZI MESE: Kísérőfilm az Újlaki és Előre mozikban. Ruszlán és Ludmilla: (Szovjet mese­film, Puskin verse nyomán.) Toldi (Bajcsy Zsilinszky-út. 36.) fél 4, há­romn. 6, 8., Bástya (Lenin-krt. 8.) 11, 1, 3, 5, 7, 9., Zuglói (Angol-u. 26.) fél 4, háromn. 6, 8. Berlin eleste, I., II.: (Magyarul beszélő színes szovjet film.): Kossuth (Váci­­út 14.) fél 5, háromn. 7, 9, 3. ne­gyed 3. Úri muri (Móricz Zsigmond regényének filmváltozata.): Ady (Somogyi Béla­ út 3. ) fél 4, háromn. 6, 8... Tanács (Elit, Szent István­ krt. 16.) 3, 5, 7, 9. Lenin októbere (Magyarul beszélő szov­jet film.): Vörösmarty (Savoy, Üllői­út 4.) 4. negyed 7, fél 9., Sport (Glória, Thököly­ út 56.) 4, negyed 7, fél 9., Kossuth (Pesterzsébet) fél 6, háromp. 8, v. fél 4, Megvédjük Corkcint (Magyarul beszélő szovjet történelmi film.), Csokonai (Pátria, Népszínház-u. 13.) háromn. 4, 6, negyed 9, v. háromn. 2., Ugocsa (Ugocsa-u. 10.) fél 4, három­negyed 6, 8., Rákosi Mátyás Kultúr­­ház (József Attila-tér 4.) háromn. 6, 8, sz. 5, v. 3, negyed 6. Teljes gőzzel (Magyar film.): József At­tila (Kálvária-tér 7.) 4. negyed 7, fél 9., Corvin (Pesterzsébet) fél 6, há­romn. 8, v. fél 4, csüt. szünnap., Terv (P.­újhely) fél 6, háromn. 8, v. negyed 4, csüt. szünnap. Négy szív (Vidám szovjet film.): Ti­nódi (Nagymező­ u. 8.) fél 4, háromn. 6, 8. Bátor emberek (Színes magyarul be­szélő szovjet film.): Bethlen (Bethlen Gábor­ tér 3.) 4, negyed 7, fél 9, v. 2. Ifjú gárda L. I­.­ (Magyarul beszélő szovjet film.): Marx (Landler Jenő­u. 39.) fél 4, háromn. 6, 8. Ludas Matyi (Színes magyar film.): Bá­nyász (Bodográf, József­ krt. 63.) 4, negyed 7, fél 9. Donyeci bányászok (Magyarul beszélő színes szovjet film.): Bem (Admiral, Mártírok­ útja 5/b.) fél 11, fél 1, fél 3, fél 5, fél 7, fél 9., Petőfi (Rotten­­biller­ u. 37.) háromn. 4, 6,­­negyed 9. Nagy tűzfény (Magyarul beszélő szov­jet film.): Rákóczi (Phönix, Rákóczi­­út 68.) 11, 1, 3, 5, 7, 9., Előre (De­­lej-u. 41.) fél 6, háromn. 8, v. ne­gyed 4. csüt. szünnap., Árpád (Ke­­repesi­ út 146.) 6, fél 8, v. negyed 4. csüt. szünnap., Uj­laki (Bécsi-út 69.) fél 4, háromn. 6, 8, v. fél 2. HÍRADÓ (Lennin-krt. 13.): 1. Magyar híradó, 2 Szovjetunió ma, 3. HANG­­KAU-KINA GYÖNGYE, 4. Fedotov festő, 5. Csodamalmocska. — Reggel 9- től este 11-ig folyt. FÁKLYA (Lenin-krt. 88.) 1. Magyar híradó, 2. SZOVJET ÖRMÉNYORSZÁG, 3. Műlesiklás. — fél 5-től 11-ig, v. délelőtt 10-től este 11-ig folyt. FÉNY (Újpest): 1. Magyar híradó, 2. SZOVJET ÖRMÉNYORSZÁG, 3. Műle­­siklás 5-től fél 10-ig, v. fél 4-től fél 10- ig folyt

Next